Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
1979. SZEPTEMBER 30. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Nagy József, Debrecen: A háztartásban levő állatokra (kutyákra, macskákra, papagájokra) valóban kiterjed az épületbiztosítás, de csak akkor, ha a kötvényben felsorolt okok, például tűz, villámcsapás miatt pusztulnak el. Az állatok közül a lovak, szarvasmarhák, sertések, juhok és kecskék baleset, illetve betegség miatt történő elpusztulására és kényszervágására külön állatbiztosítást lehet kötni. Rosta Jenő, Sárospatak: Továbbtanulás címén csak a középfokú, illetőleg középiskolai tanulmányok befejezéséig, legfeljebb azonban a gyermek 19. életévének betöltéséig jár a családi pótlék. Mivel nagyobbik gyermeke befejezte a középiskolát, utána nem jogosult Olvasónk a családi pótlékra. Horváth Julianna, Kaposvár: A felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött időtartamától és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. Abban az esetben, ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hosszabb időt nem állapít meg, a tizenöt napos felmondási idő a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik. K. János, Bonyhád: Az állampolgárok tulajdonában levő, üresen álló családi házak vásárlására nyújtható hitel, de csak abban az esetben, ha a tulajdonos az üresen álló családi házat a községi tanácsnak ajánlja fel értékesítésre. Az értékesítésre felajánlott és elfogadott családi házak vevőjét a községi tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki. A tanács által kijelölt vevő részére az OTP bizonyos feltételekkel kölcsönt biztosíthat. Cs. Lajosné, Cegléd: A Munka Törvénykönyve meghatározza, hogy a dolgozónak lehetőséget kell biztosítani az étkezésre és tisztálkodásra, a munkaidő megszakításával. Ha a munkaidő-beosztás miatt erre nincs mód, a dolgozó megfelelő étkezésének és tisztálkodásának lehetőségét munkaidőn belül kell biztosítani. Ez tulajdonképpen a munkaközi szünet. A munkaközi szünet díjazására, kiadásának és letöltésének módjára vonatkozó részletes szabályokat a vállalatoknál a kollektív szerződés tartalmazza. Mikó Lászlóné, Dombóvár: Az élettárs akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha az elhunyt férfival legalább egy évet együtt élt és az együttélésből gyermek származott, vagy — ha nincs gyermek — megszakítás nélkül legalább tíz évet együtt élt az elhunyttal. LELKI LEVELESLÁDA „ELHAGYATVA” — jelige. „Nyolc és fél évig volt egy kapcsolatom. Nekem nagyon megfelelt a dolog, mivel elvált asszony vagyok és nem akartam a gyermekeimnek mostohát. A lakáskörülményeim sem voltak olyanok, hogy arra új házasságot lehetett volna építeni. A nyolc és fél év számomra igen sok szépet adott. Nemcsak a közös kirándulásokat, a közös színházbajárást, a közös olvasmányélményeket sorolnám ide. Szép volt az is, hogy a társamat ösztönözni tudtam az emelkedésre. Amíg együtt voltunk, munkája mellett egyetemi diplomát szerzett. Olyan iramban emelkedett fölfelé, mint a léggömb, amelyiknek elvágták tartókötelét. Ma már főmérnök, százak vezetője, mindene megvan, amivel egy embernek a megelégedett, kiegyensúlyozott élethez rendelkeznie kell. A befejezés volt rettenetes. Két nappal korábban még együtt ebédeltünk. Aztán mint a villám csapott belém néhány soros levele, melyben értesített: többé ne várjam, többé ne keressem, mert ő tegnap megnősült. Nem vagyok gyerek, tudom, hogy egy ilyen kapcsolat nem tarthat addig, amíg az élet. A váratlan befejezés azonban összetört. Arról nem is beszélve, hogy megtudtam, ki a feleség. Korántsem erényes életéről volt híres a kisvárosban, ahol élünk. Az iskolai végzettsége mindössze nyolc általános. Munkahelyén sincsenek nagy véleménnyel róla. Egyetlen előnye velem szemben, hogy ő huszonhárom éves... De ez volna minden?! Az ő huszonhárom éve áthúzná annak a nyolc és fél évnek minden szépségét és eredményét? Az egyetemi vizsgák előtti szorongásokat? A közös élmények örömét? Azt, hogy egy könyvről akár két este is tudtunk beszélgetni? Itt állok egy évvel a nyugdíjaztatás előtt. Semmi esélyem arra, hogy új társat találjak. Az, aki elhagyott, mindössze harminckét éves. Tisztességes dolog volt részéről mindent elfogadni és aztán továbbállni azzal a jelszóval, hogy neki család és gyermek kell?” Ön szinte mellékesen, levele legvégén írta le, hogy milyen tetemes korkülönbség van kettejük között. Bár a korkülönbség egymagában nem dönti el egy párkapcsolat sorsát, az Önök között levő huszonkét év bizony nagyon sok volt. Szinte csoda, és mindkettőjük emberségét, ragaszkodását dicsérő tény, hogy nyolc és fél évig együttmaradtak. Nincs az az emberi számítás, amelyik ennyi időn keresztül megalkuvásra, színlelésre késztethetne egy fiatal, értelmes férfiembert. Ön tehát ragaszkodást, szeretetet, testi-szellemi kapcsolatot lelt nyolc és fél évig abban a barátságban, örüljön neki! Fogja fel úgy azt a nyolc és fél évet, mint a sors ajándékát! Ne mérgezze meg a saját életét azzal, hogy úgymond bizonyítékokat gyűjt az ellen a fiatal nő ellen! Ha indulatailecsillapodnak, majd ön is eljut annak józan belátásáig, hogy egy harminckét éves, családban gondolkodó férfinak már nem partnerre hanem házastársra, otthonraés gyermekre van szüksége. Hogy Önt váratlanul érte a szakítás? Akit elhagynak, az a váratlan szakítástól is szenved, a lassú elszakadás folyamata közben is kínlódik. Alighanem az utóbbi a gyötrelmesebb. Azok az elválások általában kölcsönös szemrehányások, számonkérések közepette zajlanak le. Beszenynyezik mindazt, ami szép és emberi volt a szerelemben. Az olyan szakítás után valóban kifosztottnak és rászedettnek érzi magát az, aki magára marad. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy az elválásnak nincsenek erkölcsi szabályai. Bizony vannak. Ha az ember valaha szeretett valakit, akkor a hajdani szeretet utoljára megmutatkozik még abban a módban is, ahogyan azzal az emberrel viselkedik a búcsú perceiben, akiről azt hitte valaha: mindhalálig közös úton járnak majd. WBmSSXHBr — öcsém most is letartóztatásban van, a húgomat azonban rögtön elengedték a rendőrségről. Nagyon szomorú, ami történt, és én csak az öcsémet sajnálom, öten vagyunk testvérek, négyen lányok. Apánk mindig ivott, soha nem törődött a családjával. Féltünk tőle. Többet aludtunk másutt, mint otthon. Garázdálkodásai, italozásai mindennaposak voltak. Nem gondoskodott rólunk. Drága jó öcsénk volt az, aki törődött velünk, keresetét az utolsó időkig hazaadta, különben édesanyánknak, aki nagyon beteges, betevő falatja nem lett volna. Nekünk, lányoknak, nem volt otthon maradásunk. Ahogy felnőttünk, rögtön szétszéledtünk, és csak az öcsém meg az egyik húgom, akinek hathónapos kisgyermeke van, maradt otthon. Mi nem maradhattunk, mert apám mindegyikünket rosszra kért, és ezt természetesen nem teljesítettük. Undorodtunk tőle, nem szerettük őt lehetetlen életmódja miatt — mondja Komárom megyei olvasónk, S. Ilona. Nagyon nehezen jár rá a beszélgetés során arra, hogy tulajdonképpen mi történt. Hozzám írt levelében csak éppen említette. Lassan mégis hozzákezdett. — Azon a napon anyánk, húgunk és öcsénk volt otthon. Késő este jött haza apánk, és durván rátámadt a családra. Különösen anyánkat támadta, öcsém és húgom megvédték őt. Ennek során az öcsém megölte apánkat. Ez megváltás volt a családnak. Ezért volt az öcsém letartóztatásban. Így már világos, hogy mi történt, csak éppen meg nem érthető. Hiszen nem lehet semmilyen ellentétnek vagy helyzetnek elintézési módja az erőszak. Még kevésbé az emberölés. — Nagyon rossz helyzetben van a család. Körülményeinket még súlyosbítja az is, hogy apánkat kölcsönpénzből kellett eltemetni, és hiányzik öcsém keresete is. Anyánknak most egy fillérje sincs. Én Budapestre járok dolgozni, férjhez menés előtt állok, és tudom, hogy semmi támogatást nem kaphatok hazulról, hanem nekem és a többi testvéremnek kell anyánkról gondoskodnunk. Ezzel kapcsolatban helyeseltem fiatal olvasónk elgondolását, és ajánlottam neki, hogy gondoskodjanak most már valamennyien megmaradt szülőjük támogatásáról, és természetesen testvérük védelméről. Ezután hangzott el az a kérdés, amely miatt olvasónk velem tulajdonképpen találkozni akart. — Nagyon sokszor olvasok arról, hogy halálos ítéletet hoz a bíróság, és az elítéltet kivégzik. Vajon a mi öcsénket is halálra ítélhetik? Előre kell bocsátanom, hogy a nyomozati anyagot, a bizonyítékokat, az összes körülményeket és a feltehetőleg időközben elkészült vádiratot nem ismerem. Mégis, azt hiszem, hogy általánosságban megfelelő tájékoztatást adhatok a kérdéssel kapcsolatban. Az emberölést olvasónk testvére — az elmondottak szerint — nem előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból vagy különös kegyetlenséggel követte el. Ha ez történt volna, akkor a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, vagy halál. És itt időzzünk el egy pillanatig: a törvény ugyanis kimondja, hogy a halálbüntetés kivételes büntetés. És a vagy szó, ami a büntetési nemek felsorolásánál szerepel, egyúttal azt jelenti, hogy a halálbüntetésnél enyhébb ítéletet is lehet hozni. Igaz, hogy ez is nagyon súlyos büntetés, hiszen a szabadságvesztés tíz évtől tizenöt évig vagy életfogytig tarthat. Ám az emberi élet a legnagyobb érték, és aki ez ellen követ el bűncselekményt, a legszigorúbb büntetést érdemli meg. Minthogy azonban olvasónk testvérének bűntette enyhébben minősül: a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. És a bíróság majd figyelembe veszi a büntetés kiszabásánál az enyhítő, valamint a súlyosbító körülményeket, s ettől függően a büntetés öt évnél kevesebb vagy öt évnél több lehet. Abban az esetben, ha a gyanúsított bűnösségét — a bizonyítékok mérlegelése alapján — megállapítják. Dr. Perl István LEVELEZNÉNEK „Magyar lányokkal szeretnék levelezni. Huszonegy éves, magyar anyanyelvű szakmunkás vagyok. Címem: Darcsi Béla, Kárpátukrajna, Beregszászi járás, Beregújfalu 305 Szovjetunió.” Harminchat éves iskolázott asszony szívesen levelezne bármilyen témáról hasonló korú, egyedülállókkal. Hobbija a kertészkedés. Jeligéje: „Pest megye”. Tiszántúli községben élő, harminckét éves, egyszerű fiatalember hozzáillő lány levelét várja „Bihar” jeligére. Jólelkű, hetvenkét éves, egyedülálló, nyugdíjas özvegyasszony levelezni szeretne. Esetleg koros, magányos személy gondozását is vállalná annak otthonában. Jeligéje: „Árva otthon”. Sportot, utazást, zenét kedvelő huszonhárom éves fiatalember „Nem tudom a neved” jeligére vár levelet. Iskolázott, huszonegy éves, járáshibás falusi leány „Hol vagy boldogság” jeligére várja fiatalok leveleit. Teljesen magányos, járóképtelen, ötvenegy éves férfi szeretne levelet váltani olyan szintén magányos nőkkel, akiknek — mint neki — nincsen senkijük. Talán tudnának enyhíteni szomorú magányukon. Jeligéje: „Könnyek nélkül”. SZABAD FÖLD 1£ T BUGA DOKTOR L ÜZENI ! „Szabad Föld Olvasó, Nyírség” jelzéssel olyan levelet kaptam, ami őszinte örömöt szerzett. Olvassuk csak „... van-e olyan gyógyszer, aminek a használata közben, vagy után az ember nem tudja, vagy nem kívánja az italt fogyasztani. Én az utóbbi időben nagyon rászoktam az italra és attól félek, hogy ez rossz hatással lesz a jövőben is rám és a családomra is. Nagyon kérem, ha van rá mód, segítsen és válaszoljon a kérdésemre ...” Már hogyne válaszolnék az ilyen értelmes, becsületes és őszinte levélre. A házilag fogyasztható gyógyszerek szedését nem ajánlom, menjen el ideggondozó intézetbe és ott olyan értelmesen mondja el kívánságát, ahogyan nekem megírta és mutassa meg ezt az újságból kivágott üzenetet, őszinteségéért segítőkészség lesz a jutalma és segíteni fognak, legjobb belátásunk szerint. Vagy önkéntes elvonókúrával, vagy azzal, amitől az ön esetében a legmegfelelőbb eredményt várják. Én pedig gondolatban megszorítom azt a tollat nehezen forgató, de becsületes, bátor kezet és gyógyulást kívánok. „Gyömrői Majrésnak” (furcsa jelige!) a négylevelű lóherét, amit küldött, köszönöm. A szorongásról szokjék le. Higgye el, ha összeszedi magát, menni fog, mert hiszen rossz szokásról van csak szó. Gondoljon a latin buzdításra: „Ha összedől a világ bennem , bátor emberre dőljenek a falak!” „Tisztelőjük” a szőlőkúráról érdeklődik. A szőlőcukor a nád- és répacukornál kevésbé édes, de velük egyenlő tápértékű szénhidrát. Rendszeres fogyasztása nem kifogásolható. A szőlő héja a bálmozgás készségét javítja, igen sokféle ütemben alkalmazzák. A legszigorúbbak napi 1,5—2 kg szőlőn kívül mást nem fogyasztanak. Mások kis mennyiségű fehérjét is engedélyeznek a szőlő mellett. A javaslatok vitathatók, mindenki úgy használja, ahogyan legjobban beválik neki és legkönynyebben bírja. No de mit csináljon a szőlőkúrázó, ha egyszer már nem kapható szőlő? „Kellemetlen" a házasélet, ha a nő az átlagosnál „szárazabb”. Ez sajnos elég gyakori és megelőzése olyan fontos, hogy a házasságba induló menyasszonynak illik róla tudni. Javasoljon kenőcsöt , kéri olvasónk. Bármilyen hatóanyag nélküli neutrális kenőcs megfelelő. A sima vazelin éppen úgy, ahogy a sportkrémek, a lágyító kenőcs, vagy akár a tiszta disznózsír. „Aggódó kismama.” Desopimont szedett, mert fogyni akart, de két dolog megriasztotta. Az egyik, hogy úgy látszik, váratlanul teherbe esett, a másik, hogy a Desopimon dobozán azt olvasta: „terhesek és szoptatósok nem szedhetik.” Ne izguljon feleslegesen, mert hiszen a szedést abbahagyta és még, ha egy-két nap szedte is, annak nem lehet komolyabb következménye. Hosszabb szedése — persze — káros lenne, de még ez sem ártalom. No de ebből is megtanulhatta, hogy okos ember orvosi rendelet nélkül semmiféle gyógyszert nem szedhet, mert nem is tudhatja, hogy mi lehet a mellékhatása. „Válasz” jeligéjű olvasó azt szeretné, ha ugyanazt a figyelmet és gondosságot kapná, mint akik őszintén megírták nevüket és címüket. Ha őszinteséget kér és vár, bizalommal, őszintén, névvel és címmel írjon.