Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-30 / 39. szám

1979. SZEPTEMBER 30. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Nagy József, Debrecen: A ház­tartásban levő állatokra (ku­tyákra, macskákra, papagájok­ra) valóban kiterjed az épület­biztosítás, de csak akkor, ha a kötvényben felsorolt okok, pél­dául tűz, villámcsapás miatt pusztulnak el. Az állatok közül a lovak, szarvasmarhák, serté­sek, juhok és kecskék baleset, illetve betegség miatt történő el­pusztulására és kényszervágá­sára külön állatbiztosítást lehet­­ kötni. Rosta Jenő, Sárospatak: To­vábbtanulás címén csak a kö­zépfokú, illetőleg középiskolai tanulmányok befejezéséig, leg­feljebb azonban a gyermek 19. életévének betöltéséig jár a csa­ládi pótlék. Mivel nagyobbik gyermeke befejezte a középis­kolát, utána nem jogosult Olva­sónk a családi pótlékra. Horváth Julianna, Kaposvár: A felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő­tartamától és a vég­zett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. Abban az esetben, ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hosszabb időt nem állapít meg, a tizenöt na­pos felmondási idő a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik. K. János, Bonyhád: Az állam­polgárok tulajdonában levő, üresen álló családi házak vá­sárlására nyújtható hitel, de csak abban az esetben, ha a tu­lajdonos az üresen álló családi házat a községi tanácsnak ajánl­ja fel értékesítésre. Az értékesí­tésre felajánlott és elfogadott családi házak vevőjét a községi tanács végrehajtó bizottsága je­löli ki. A tanács által kijelölt vevő részére az OTP bizonyos feltételekkel kölcsönt biztosít­hat. Cs. Lajosné, Cegléd: A Mun­ka Törvénykönyve meghatároz­za, hogy a dolgozónak lehetősé­get kell biztosítani az étkezés­re és tisztálkodásra, a munkaidő megszakításával. Ha a munka­idő-beosztás miatt erre nincs mód, a dolgozó megfelelő étke­zésének és tisztálkodásának le­hetőségét munkaidőn belül kell biztosítani. Ez tulajdonképpen a munkaközi szünet. A munka­közi szünet díjazására, kiadásá­nak és letöltésének módjára vo­natkozó részletes szabályokat a vállalatoknál a kollektív szerző­dés tartalmazza. Mikó Lászlóné, Dombóvár: Az élettárs akkor jogosult öz­vegyi nyugdíjra, ha az elhunyt férfival legalább egy évet együtt élt és az együttélésből gyermek származott, vagy — ha nincs gyermek — megszakítás nélkül legalább tíz évet együtt élt az elhunyttal. LELKI LEVELESLÁDA „ELHAGYATVA” — jelige. „Nyolc és fél évig volt egy kapcsolatom. Nekem nagyon megfelelt a dolog, mivel elvált asszony vagyok és nem akartam a gyermekeimnek mostohát. A lakáskörülményeim sem voltak olyanok, hogy arra új házassá­got lehetett volna építeni. A nyolc és fél év számomra igen sok szépet adott. Nemcsak a közös kirándulásokat, a közös színházbajárást, a közös olvas­mányélményeket sorolnám ide. Szép volt az is, hogy a társa­mat ösztönözni tudtam az emel­kedésre. Amíg együtt voltunk, munkája mellett egyetemi dip­lomát szerzett. Olyan iramban emelkedett fölfelé, mint a lég­gömb, amelyiknek elvágták tar­tókötelét. Ma már főmérnök, százak vezetője, mindene meg­van, amivel egy embernek a megelégedett, kiegyensúlyozott élethez rendelkeznie kell. A befejezés volt rettenetes. Két nappal korábban még együtt ebédeltünk. Aztán mint a villám csapott belém néhány soros le­vele, melyben értesített: többé ne várjam, többé ne keressem, mert ő tegnap megnősült. Nem vagyok gyerek, tudom, hogy egy ilyen kapcsolat nem tarthat addig, amíg az élet. A váratlan befejezés azonban ös­­szetört. Arról nem is beszélve, hogy megtudtam, ki a feleség. Korántsem erényes életéről volt híres a kisvárosban, ahol élünk. Az iskolai végzettsége mindössze nyolc általános. Munkahelyén sincsenek nagy véleménnyel ró­la. Egyetlen előnye velem szem­ben, hogy ő huszonhárom éves... De ez volna minden?! Az ő huszonhárom éve áthúzná annak a nyolc és fél évnek min­den szépségét és eredményét? Az egyetemi vizsgák előtti szo­rongásokat? A közös élmények örömét? Azt, hogy egy könyvről akár két este is tudtunk beszél­getni? Itt állok egy évvel a nyugdí­jaztatás előtt. Semmi esélyem arra, hogy új társat találjak. Az, aki elhagyott, mindössze har­minckét éves. Tisztességes dolog volt részéről mindent elfogadni és aztán továbbállni azzal a jel­szóval, hogy neki család és gyer­mek kell?” Ön szinte mellékesen, levele legvégén írta le, hogy milyen te­temes korkülönbség van kette­jük között. Bár a korkülönbség egymagában nem dönti el egy párkapcsolat sorsát, az Önök között levő huszonkét év bizony nagyon sok volt. Szinte csoda, és mindkettőjük emberségét, ra­gaszkodását dicsérő tény, hogy nyolc és fél évig együttmarad­tak. Nincs az az emberi számí­tás, amelyik ennyi időn keresz­tül megalkuvásra, színlelésre késztethetne egy fiatal, értelmes férfiembert. Ön tehát ragaszko­dást, szeretetet, testi-szellemi kapcsolatot lelt nyolc és fél évig abban a barátságban, örüljön neki! Fogja fel úgy azt a nyolc és fél évet, mint a sors ajándé­kát! Ne mérgezze meg a saját életét azzal, hogy úgymond bi­zonyítékokat gyűjt az ellen a fiatal nő ellen! Ha indulatai­­lecsillapodnak, majd ön is el­jut annak józan belátásáig, hogy egy harminckét éves, családban gondolkodó férfinak már nem partnerre hanem házastársra, otthonra­­és gyermekre van szüksége. Hogy Önt váratlanul érte a szakítás? Akit elhagynak, az a váratlan szakítástól is szenved, a lassú elszakadás folyamata közben is kínlódik. Alighanem az utóbbi a gyötrelmesebb. Azok az elválások általában kölcsönös szemrehányások, számonkérések közepette zajlanak le. Beszeny­­nyezik mindazt, ami szép és em­beri volt a szerelemben. Az olyan szakítás után valóban ki­­fosztottnak és rászedettnek érzi magát az, aki magára marad. Nem azt akarom mondani ez­zel, hogy az elválásnak nincse­nek erkölcsi szabályai. Bizony vannak. Ha az ember valaha szeretett valakit, akkor a hajda­ni szeretet utoljára megmutat­kozik még abban a módban is, ahogyan azzal az emberrel vi­selkedik a búcsú perceiben, aki­ről azt hitte valaha: mindhalá­lig közös úton járnak majd. WBmSSXHBr — öcsém most is letartózta­tásban van, a húgomat azonban rögtön elengedték a rendőrség­ről. Nagyon szomorú, ami tör­tént, és én csak az öcsémet saj­nálom, öten vagyunk testvérek, négyen lányok. Apánk mindig ivott, soha nem törődött a csa­ládjával. Féltünk tőle. Többet aludtunk másutt, mint otthon. Garázdálkodásai, italozásai min­dennaposak voltak. Nem gon­doskodott rólunk. Drága jó öcsénk volt az, aki törődött ve­lünk, keresetét az utolsó időkig hazaadta, különben édesanyánk­nak, aki nagyon beteges, betevő falatja nem lett volna. Nekünk, lányoknak, nem volt otthon ma­radásunk. Ahogy felnőttünk, rögtön szétszéledtünk, és csak az öcsém meg az egyik húgom, akinek hathónapos kisgyermeke van, maradt otthon. Mi nem maradhattunk, mert apám mindegyikünket rosszra kért, és ezt természetesen nem teljesí­tettük. Undorodtunk tőle, nem szerettük őt lehetetlen életmód­ja miatt — mondja Komárom megyei olvasónk, S. Ilona. Nagyon nehezen jár rá a be­szélgetés során arra, hogy tu­lajdonképpen mi történt. Hoz­zám írt levelében csak éppen említette. Lassan mégis hozzá­kezdett. — Azon a napon anyánk, hú­gunk és öcsénk volt otthon. Ké­ső este jött haza apánk, és dur­ván rátámadt a családra. Kü­lönösen anyánkat támadta, öcsém és húgom megvédték őt. Ennek során az öcsém megölte apánkat. Ez megváltás volt a családnak. Ezért volt az öcsém letartóztatásban. Így már világos, hogy mi tör­tént, csak éppen meg nem ért­hető. Hiszen nem lehet semmi­lyen ellentétnek vagy helyzet­nek elintézési módja az erőszak. Még kevésbé az emberölés. — Nagyon rossz helyzetben van a család. Körülményeinket még súlyosbítja az is, hogy apánkat kölcsönpénzből kellett eltemetni, és hiányzik öcsém ke­resete is. Anyánknak most egy fillérje sincs. Én Budapestre já­rok dolgozni, férjhez menés előtt állok, és tudom, hogy sem­mi támogatást nem kaphatok hazulról, hanem nekem és a többi testvéremnek kell anyánk­ról gondoskodnunk. Ezzel kapcsolatban helyesel­tem fiatal olvasónk elgon­dolását, és ajánlottam neki, hogy gondoskodjanak most már valamennyien megmaradt szü­lőjük támogatásáról, és termé­szetesen testvérük védelméről. Ezután hangzott el az a kér­dés, amely miatt olvasónk ve­lem tulajdonképpen találkozni akart. — Nagyon sokszor olvasok ar­ról, hogy halálos ítéletet hoz a bíróság, és az elítéltet kivégzik. Vajon a mi öcsénket is halál­ra ítélhetik? Előre kell bocsátanom, hogy a nyomozati anyagot, a bizonyí­tékokat, az összes körülménye­ket és a feltehetőleg időközben elkészült vádiratot nem isme­rem. Mégis, azt hiszem, hogy általánosságban megfelelő tájé­koztatást adhatok a kérdéssel kapcsolatban. Az emberölést olvasónk test­vére — az elmondottak szerint — nem előre kitervelten, nyere­ségvágyból, aljas indokból vagy különös kegyetlenséggel követ­te el. Ha ez történt volna, ak­kor a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, vagy ha­lál. És itt időzzünk el egy pil­lanatig: a törvény ugyanis ki­mondja, hogy a halálbüntetés kivételes büntetés. És a vagy szó, ami a büntetési nemek fel­sorolásánál szerepel, egyúttal azt jelenti, hogy a halálbünte­tésnél enyhébb ítéletet is lehet hozni. Igaz, hogy ez is nagyon súlyos büntetés, hiszen a sza­badságvesztés tíz évtől tizenöt évig vagy életfogytig tarthat. Ám az emberi élet a legnagyobb érték, és aki ez ellen követ el bűncselekményt, a legszigorúbb büntetést érdemli meg. Minthogy azonban olvasónk testvérének bűntette enyhébben minősül: a büntetés öt évtől ti­zenöt évig terjedő szabadság­­vesztés. És a bíróság majd fi­gyelembe veszi a büntetés ki­szabásánál az enyhítő, valamint a súlyosbító körülményeket, s ettől függően a büntetés öt év­nél kevesebb vagy öt évnél több lehet. Abban az esetben, ha a gyanúsított bűnösségét — a bi­zonyítékok mérlegelése alapján — megállapítják. Dr. Perl István LEVELEZNÉNEK „Magyar lányokkal szeretnék levelezni. Huszonegy éves, ma­gyar anyanyelvű szakmunkás vagyok. Címem: Darcsi Béla, Kárpátukrajna, Beregszászi já­rás, Beregújfalu 305 Szovjet­unió.” Harminchat éves iskolázott asszony szívesen levelezne bár­milyen témáról hasonló korú, egyedülállókkal. Hobbija a ker­tészkedés. Jeligéje: „Pest me­gye”. Tiszántúli községben élő, har­minckét éves, egyszerű fiatalem­ber hozzáillő lány levelét várja „Bihar” jeligére. Jólelkű, hetvenkét éves, egye­dülálló, nyugdíjas özvegyasszony levelezni szeretne. Esetleg koros, magányos személy gondozását is vállalná annak otthonában. Jel­igéje: „Árva otthon”. Sportot, utazást, zenét kedve­lő huszonhárom éves fiatalem­ber „Nem tudom a neved” jel­igére vár levelet. Iskolázott, huszonegy éves, já­ráshibás falusi leány „Hol vagy boldogság” jeligére várja fiata­lok leveleit. Teljesen magányos, járókép­telen, ötvenegy éves férfi szeret­ne levelet váltani olyan szintén magányos nőkkel, akiknek — mint neki — nincsen senkijük. Talán tudnának enyhíteni szo­morú magányukon. Jeligéje: „Könnyek nélkül”. SZABAD FÖLD 1£ T BUGA DOKTOR L ÜZENI ! „Szabad Föld Olvasó, Nyír­ség” jelzéssel olyan levelet kap­tam, ami őszinte örömöt szer­zett. Olvassuk csak „... van-e olyan gyógyszer, aminek a használata közben, vagy után az ember nem tudja, vagy nem kívánja az italt fogyasztani. Én az utóbbi időben nagyon rá­szoktam az italra és attól félek, hogy ez rossz hatással lesz a jö­vőben is rám és a családom­ra is. Nagyon kérem, ha van rá mód, segítsen és válaszoljon a kérdésemre ...” Már hogyne vá­laszolnék az ilyen értelmes, be­csületes és őszinte levélre. A házilag fogyasztható gyógysze­rek szedését nem ajánlom, men­jen el ideggondozó intézetbe és ott olyan értelmesen mondja el kívánságát, ahogyan nekem megírta és mutassa meg ezt az újságból kivágott üzenetet, őszinteségéért segítőkészség lesz a jutalma és segíteni fognak, legjobb belátásunk szerint. Vagy önkéntes elvonókúrával, vagy azzal, amitől az ön esetében a legmegfelelőbb eredményt vár­ják. Én pedig gondolatban meg­szorítom azt a tollat nehezen forgató, de becsületes, bátor ke­zet és gyógyulást kívánok. „Gyömrői Majrésnak” (furcsa jelige!) a négylevelű lóherét, amit küldött, köszönöm. A szo­rongásról szokjék le. Higgye el, ha összeszedi magát, menni fog, mert hiszen rossz szokásról van csak szó. Gondoljon a latin buzdításra: „Ha összedől a vi­lág bennem , bátor emberre dőljenek a falak!” „Tisztelőjük” a szőlőkúráról érdeklődik. A szőlőcukor a nád- és répacukornál kevésbé édes, de velük egyenlő tápértékű szénhidrát. Rendszeres fogyasz­tása nem kifogásolható. A sző­lő héja a bálmozgás készségét javítja, igen sokféle ütemben alkalmazzák. A legszigorúbbak napi 1,5—2 kg szőlőn kívül mást nem fogyasztanak. Mások kis mennyiségű fehérjét is engedé­lyeznek a szőlő mellett. A ja­vaslatok vitathatók, mindenki úgy használja, ahogyan legjob­ban beválik neki és legköny­­nyebben bírja. No de mit csinál­jon a szőlőkúrázó, ha egyszer már nem kapható szőlő? „Kellemetlen" a házasélet, ha a nő az átlagosnál „szárazabb”. Ez sajnos elég gyakori és meg­előzése olyan fontos, hogy a há­zasságba induló menyasszony­nak illik róla tudni. Javasoljon kenőcsöt , kéri olvasónk. Bár­milyen hatóanyag nélküli neut­rális kenőcs megfelelő. A sima vazelin éppen úgy, ahogy a sportkrémek, a lágyító kenőcs, vagy akár a tiszta disznózsír. „Aggódó kismama.” Desopi­­mont szedett, mert fogyni akart, de két dolog megriasztotta. Az egyik, hogy úgy látszik, váratla­nul teherbe esett, a másik, hogy a Desopimon dobozán azt ol­vasta: „terhesek és szoptatósok nem szedhetik.” Ne izguljon fe­leslegesen, mert hiszen a sze­dést abbahagyta és még, ha egy-két nap szedte is, annak nem lehet komolyabb következ­ménye. Hosszabb szedése — persze — káros lenne, de még ez sem ártalom. No de ebből is megtanulhatta, hogy okos em­ber orvosi rendelet nélkül sem­miféle gyógyszert nem szedhet, mert nem is tudhatja, hogy mi lehet a mellékhatása. „Válasz” jeligéjű olvasó azt szeretné, ha ugyanazt a figyel­met és gondosságot kapná, mint akik őszintén megírták nevüket és címüket. Ha őszinteséget kér és vár, bizalommal, őszintén, névvel és címmel írjon.

Next