Szabad Föld, 1980. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-16 / 11. szám
24 SZABAD FÖLD Mindkét bűnügy — a csaknem végzetessé váló pofon, nevezhetnénk akár ökölcsapásnak is, valamint a tragédiát előidéző lapát — a Hajdúság bűnüldöző és igazságszolgáltató szerveit foglalkoztatta nemrég. A pofon és a lapát alábbi tört,ténete olyan tanulságokat tartalmaz, amely talán gondolkozásra, netán óvatosságra inti a hevesebb vérmérsékletű, italozás után indulataikat nehezen fékező embereket. Mindkét eset jogi megítélése is jóval érdekesebb az átlagosnál. A kábai Vörös Csillag Tsz rakodó munkása — a 21 éves Takács László — aligha sejtette aznap, hogy verekedésbe keveredik. Feleségére várakozott a kábai étterem közelében, amikor észrevette, hogy tőle távolabb, a testvéröccse egy ismerős, középkorú férfival dulakodik. Nem ismerte a kakaskodás előzményeit! Eszerint az erősen ittas T. Béla az étteremben, nyomdafestéket nem tűrő ajánlatot tett a Takács gyerekek édesanyjának, s emiatt a kiszebbil fiú az utcán vonta felelősségre. — Most hőzöngj, ha mersz! — kiabálta. Sejthetően attól lett bátrabb az utcán, hogy észre vette a tőlük távolabb várakozó idősebb testvérét, aki nyomban elindult feléjük, a békítés legcsekélyebb szándéka nélkül. Látta, hogy T. Béla alig áll a lábán, annyira ittas." Mindezek tetejében, egy szempillantással az is felmérhető volt, hogy öccse — erős, jó testi felépítésű gyerek — nem szorul védelemre T. Bélával szemben, akinek minden igyekezete a saját egyensúlyának megőrzésére irányult. — Ütöttem — mondta Takács László —, és nem gondolkoztam azon,, hogy mit látok. T. Béla olyan nagy pofont kapott,, hogy hanyatt esett, kis híján a járdaszegélyre zuhant. „A bekövetkezett sérülés ténylegesen hat hónap alatt, gyógyult — állapította meg a bíróság Debrecenben. — Nem kizárt, hogy epilepsziás következményt előidézve, maradandó károsodást szenvedhet a sértett.” . A bűncselekményt már az új büntetőtörvénykönyv alapján minősítették — életveszélyes testi sértésnek. Ugyanis Takács Lászlónak „számítania kellett volna arra, hogy az egyensúlyi zavarokkal, küszködő T. Béla olyan módon esik el, hogy azzal akár életét is veszítheti”. Takács Lászlót kétévi börtönbüntetésre ítélték. Nyírábrányban, a Szentannapusztán egy tanya lakója volt a 31 éves, ifj. Heim István, kötekedő, garázda természetéről, hirtelen haragjáról, kemény ökléről pusztaszerte ismerték. Az izgága, foglalkozásnélküli, sokszor büntetett Heim, amolyan kocsmahős szerepkört is betöltött, gyakran tett „igazságot” a saját, cinikusnak mondható jogfelfogása alapján. A két börtönbüntetés közötti, viszonylag rövid ideig tartó szentanna-pusztai jelenléte során sok emberrel összeveszett, s úgy, ahogy, látszólag mindenkivel kibékült. A legutóbbi, súlyos bűncselekményét megelőzően nézeteltérése támadt D. Györggyel, a puszta egyik fogatosával. Noha ez az ember erős testalkatú volt, mégis félt a „kötekedő, hőzöngő természetű ifj. Heim Istvántól, s igyekezett a kedvében járni”. Ez csak egyszer nem sikerült neki. Vesztére! A pusztában, talán a mai napig is emlékezetes verekedés előzményéről azt derítette ki a rendőri nyomozás, hogy Heim egy másik ismerősével, K. Györggyel italozott, aki meghívta Heimet házi ivászatra. Közben az udvaron foglalatoskodtak, amikor fogatával odaért D. György. .............Tapintatból szintén nem kívánatos annak közlése, hogy D. György és K. György miért haragudott egymásra: tény az, feszült volt közöttük a viszony. A találkozáskor mindketten nélkülözték a józanságot, s a régi viszály okán összeakaszkodtak. D. György a kocsiderékból egy járomszöget húzott elő, s azzal támadt haragosára, K. Györgyre. Az utóbbi — szintén nem gyenge ember — hátracsavarta a támadó kezét, aki ily módon, a súlyos járomszöggel nem tudott ütni. Mindketten a földre estek, amikor K.-né meghallotta a civakodást. Lapáttal a kezében, kirohant férje védelmére. Ekkor avatkozott közbe először Heim: — Piroska — szólt az aszszonyra —, ez nem a te dolgod, ne szólj bele. Hagyjad őket! A lapátot kivette az asszony kezéből, s több vallomás szerint, K.-nét meglehetősen durván bekergette az udvarra, s valahová a lapátot is leállította. Időközben a birkózásban kimerült két civakodó békülékenyebb hangulatra váltott —, a földön fekve abban állapodtak meg, hogy annyira azért mégsem haragszanak egymásra. .. így a járomszög szerepe is lezárult volna. D. György már tápászkodott fel, amikor Heim István — lapáttal a kezében rárontott —, s egy csapással a földre terítette. Súlyos fejsérülésébe D. György hamarosan belehalt! A tanúk szerint Heim ezt kiabálta: — Most elintéztem, nem lesz kedve támadni! A bírósági tárgyaláson azzal védekezett, hogy „jogos védelmi helyzetben” ütött. — A járomszöggel támadott — modta. — Megölte volna a barátomat és engemet is. Nem érzem magamat bűnösnek, mert megakadályoztam a verekedést. Csakhogy K.-né még jogosnak mondható védelmi helyzetben volt, amikor a férje segítségére sietett, hiszen a háromszög valóban súlyos, életveszélyes fenyegetésnek látszott. Ekkor a közbelépésben éppen Heim akadályozta meg! Felelevenítették a két ember között lezajlott birkózás eseményeit is: kiderült, hogy a járomszöggel támadó D. György vesztett helyzetben volt, mert ellenfele, K. György már leteperte a földre, egyik kezével a torkát fogta, másikkal pedig a járomszöget ragadta meg. Ilyen testhelyzetben folyt közöttük a párbeszéd, amely megbékéléssel ért véget. Tehát Heim segítségére sem volt szükség! — Békíteni akartam őket — vallotta konok makacssággal. A szégyenletes birkózás befejező szakaszában — miként ezt a megtámadott K. György is vallotta — erre sem lett volna szükség, ha Keimnek egyáltalán szándékában állt ilyesmi. Csakhogy a nyomozás, ezt követően az ügyészi vizsgálat, majd pedig a tárgyaláson elhangzottak egyértelműen azt bizonyították: „Heim István ölési szándékkal támadt D. Györgyre.” A feltápászkodó félben lévő D. Györgynek — immár az áldozatnak — nem állt szándékában a járomszöget támadásra használni senkivel szemben sem, az őt ért nagy erejű ütés pillanatában. A hosszas és alapos bizonyítási eljárás után Debrecenben, dr. Lakatos Ferenc büntetőtanácsa elutasította a jogos védelmi helyzetre irányuló cselekménynek még a lehetőségét is, habár emellett Heim István az utolsó szóig kitartott. Első fokon, nem jogerősen Heim Istvánt tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtották, aki a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett enyhítésért. (S) . . . v * » ,' Pofon és lapát: kit kellett megvédeni? 1980. MÁRCIUS 10. Yvonne Choquet-Bruhat. Az 56 éves matematikus az első nő, akit a Francia Tudományos Akadémia tagjai sorába választott. „Madame, ön élő bizonyítéka az Akadémia rugalmasságának” — mondta Giscard elnök az ünnepi aktus után. A büszke akadémikus huszonhat éve él házasságban kollégájával, Gustav Choquet-val (fia, Dániel ügyvéd lesz, lánya, Genevieve - gimnáziumba jár.) Tulajdonképpen nem ő volt az első számú jelölt, hanem Marguerite Yourcenar írónő, de végül így dőlt el a választás a Tudományos Akadémiában, amelyet Colbert, XIVLajos kereskedelmi minisztere alapított 1666-ban. És noha a miniszter úr nőpárti volt (igaz, nem a tudományok terén) kései utódai még a Nobel-díjas Marie Curie felvételi kérelmét is elutasították. Most megtört a jég ... Hans-Jürgen Syberger. A 44 éves nyugatnémet filmrendező és amatőr történész, a német dicső múlt megfilmesítője („Ludwig, requiem egy szűzies királyra”, a „Winifred Wagner — a Wahnfried ház története 1914-től 1975-ig”, stb) elkészítette „Hitler — egy film Németországból” című, 7 órás alkotását. A premier előtt egy amerikai újságíró megkérdezte, hogy a film elítéli-e a führert. A rendező határozottan nemmel felelt. „Néha az az érzésem — mondta —, hogy Hitler egy szerencsétlen fickó volt, túl kicsi ahhoz, amit akart. Nem ördög, aki hatalmába kerítette a németeket- Nem, a németek voltak azok, akik megválasztották, és ő volt a szerencsétlen fickó, akinek a piszkos munkát el kellett végeznie.” Ez a felfogás inkább Strauss szűkebb pátriájában aratott tetszést, így az alkotó megkapta a „Bajor film nagydíját”, amely több mint félmillió forintnyi pénzjutalommal is jár. Sieg heil Idl Amin, Uganda elűzött diktátora (54 éves), aki Líbiában talált menedéket, Tripolisztól nem messze, a guddejemi laktanyába költözött. Az egész épület az övé, hiszen két feleséggel, több mint húsz gyerekkel és kétszáz testőrrel érkezett. Költségeit abból a négy és fél millió forint értékű évjáradékból fedezi, amit a vendéglátó kormány nagylelkűen adományozott neki. Tellik az olajból. Leslie Palzen. A 43 éves New York-i munkás levelet küldött egy hetilapnak. Az orvosokra panaszkodik. „Tizenöt évvel ezelőtt, ha orvoshoz mentem és a doktor megállapította, hogy náthás vagyok, a számla öt dollárt tett ki — írja. — Ma ugyanezért a nátháért 25 dollárt vagy többet kell fizetnem. Ez 500 százalékos áremelkedés! 1966 óta a különféle cikkek és a szolgáltatások ára átlagosan 220 százalékkal emelkedett A 220 és az 500 közötti különbség magyarázza meg, hogy miért nem találkoztam még szegény orvossal. Tisztelettel ...” | Mármint a szerkesztőség, iránt. }