Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-29 / 13. szám
1981. MÁRCIUS 29. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Katona Imréné, Törökszentmiklós: A nem fizikai munkát végző nyugdíjasok változatlanul 840 órát (egyes munkakörökben pedig 1260 órát) foglalkoztathatók nyugdíjuk korlátozása nélkül. Az új rendelkezés szerint azonban a nem fizikai munkakörben dolgozó nyugdíjasok munkavégzése nemcsak órakeretben, hanem összegkeretben is korlátozott. Az ilyen nyugdíjas ugyanis egy naptári évben legfeljebb 30 ezer forintot kereshet és nyugdíjának, valamint keresetének együttes összege — éves átlagban — nem lehet több, havi 10 ezer forintnál. Benkő Ferencné, Nagydorog: Ha a tagsági viszony a tag halála miatt szűnik meg, a termelőszövetkezet vezetősége a tag családja (örököse) számára a tag részére járó évi teljes terményjuttatást kiadhatja, vagy engedélyezheti a háztáji föld betakarításig történő használatát Sz. M.-né, Rúzsa: Betegségi segélyre (táppénzre) — az orvosilag igazolt keresőképtelensége esetén — az a tsz-tag jogosult, aki keresőképtelenné válását közvetlenül megelőző naptári évben a részére megállapított munkát elvégezte, vagy ha annál kevesebbet teljesített, a férfi dolgozó legalább évi 1500, a nő dolgozó pedig évi 1000 munkaórát teljesített. Ez utóbbi esetben, a betegségi segély (táppénz) a keresőképtelenség orvosilag igazolt tartamára, de legfeljebb annyi napra jár, ahány napig a tag a keresőképtelenné válását közvetlen megelőző 12 hónapban — gümőkóros betegség esetén 24 hónapban — a mezőgazdasági szövetkezetben munkát végzett. Szövetkezetük vezetőségénél — vitatott esetben szövetkezetük döntőbizottsága közreműködésével — tisztázhatja, hogy a közösen végzett munka teljesítménye alapján jogosult-e, illetőleg milyen mértékben jogosult betegségi segélyre. r •* uuar ^ LEVELESLÁDA „CSÁBÍTÁS” — jelige. „Van egy húszéves fiúnk, akit most elvesztettünk. Úgy történt a dolog, a falu túlfelén lakó egyik család tizenhat éves lánya együtt dolgozott a mi gyermekünkkel. Addig-addig kísértette magát haza, hogy hét hónapi ismeretség után bejelentette neki — kisbabát vár. Mi köztiszteletben álló család vagyunk a faluban és a gyermekünk rettenetesen szégyellte volna, ha híre megy a dolognak. Ezért a mi megkérdezésünk nélkül egyszerűen odaköltözött a lányokhoz és bejelentette, megnősül. Természetesen nem hagytuk annyiban a dolgot. Nem azért taníttattuk a fiunkat, hogy egy szerelmi kaland következtében elhamarkodott házasságot kössön. Ezt megmondtuk a lánynak is és nyíltan értésére adtuk a lány szüleinek. Azok nagyon hetykén viselkedtek, mert már nyeregben érezték magukat. Kijelentették, a fiú nagykorú és azt tesz amit akar. Persze vita közben néha elszólták magukat. A lány apja egyebek közt azt mondta, amennyiben a mi fiúnk szégyenben hagyná az ő gyermeküket, akkor nem kerülné el a vasvillát. Volt ott szó ilyen is, olyan is, egyikben, se mondtak bennünket kedves rokonoknak. Annyira sarokba szorították a fiút, míg az kijelentette, ezentúl nem tekint bennünket szüleinek és ne várjuk, hogy köszönjön nekünk. Azt azonban nem felejtette el a fiunk, hogy az ajándékba kapott motorkerékpárt, magnót, rádiót és egyebeket, összesen legalább ötvenezer forint értékű ingóságot ne vigyen el magával a lányok házához. Természetesen odaköltözése óta a fizetését is jövendőbeli anyósának adja haza. Rettenetes arra gondolnunk, ilyen előzmények után kerül sor a fiúnk esküvőjére. És hogy ilyen durva emberek lesznek a mi nászaink. Nekünk minden anyagi erőnk meglett volna egy rendes, becsületes házasság megalapozásához. A fiunknak nem kellett volna hajtania magát lakásért, autóért meg hasonlókért. Ilyen előzmények után azonban mi is úgy érezzük, semmiféle kötelezettségünk nincs. Ha esküdni akarnak, esküdjenek. Azt azonban biztosítjuk, a mi famíliánkból egyetlen lélek se lesz ott a templomban. De a tanácsnál se. És egyáltalán nehéz elképzelnünk, milyen is lesz egy olyan lagzi, ahol a menyasszony láthatóan az utolsó hetekben van már. Azon gondolkodunk, hogy a fiúnkat mindenből kitagadjuk. Mielőtt azonban erre sor kerülne, esetleg tehetnénk vele egy próbát. Úgy gondoljuk, talán írunk neki egy levelet arról: amennyiben hazatér és letesz a házasságról, a jussának egy részét azonnal kiadjuk neki, hadd építsen magának házat és vigyen oda olyan feleséget, akit mi is szerethetünk.” Őszintén szólva nem is értem, hogy miért nem szerethetik azt a kislányt, akit fiúk kinézett jövendőbelijéül. Történt már olyan csoda a világon, hogy egy fiatal lány házasságkötés előtt babát várt szerelmesétől és így ment férjhez. Nem mondom, szerencsésebb dolog lett volna, ha néhány esztendővel érettebbek lettek volna mindketten, mire erre a komoly lépésre rászánják magukat. De hát így történt... Sajnálatosnak tartom, hogy levelükből az sugárzik: a jövendő nászaikkal való balul sikerült találkozás készteti Önöket erre a merev magatartásra. Érdemes volna meggondolniok, mitévők lettek volna, ha történetesen fordítva esik meg a dolog. Tehát ha Önöknek lett volna leányuk, aki teherbe esik és a jövendő nászaik tiltakoznának az ellen, hogy fiuk házassággal szentesítse a kapcsolatot. A közelmúltban is foglalkoztunk hasonló esettel. Úgy látszik, még mindig nagyon sokan vannak, akik személyes tulajdonuknak tekintik nagykorú gyermeküket. Azt szeretnék, ha az az ő kedvük szerint házasodna. Márpedig a fiatalokban — érthető okokból — vajmi kevés erre a hajlandóság. Nem öröm, ha egy ifjúkori pajtásság kényszerházasságba torkollik. A veszett fejsze nyelét egy módon lehet megmenteni. Úgy, ha igyekeznek túljutni első fölháborodásukon. Utóvégre ebből a kapcsolatból unokájuk születik, akiben rengeteg örömük lehet még. És föltételezem, ha a gyermek nagyobbacska lesz, nem vallják meg neki milyen keserű méltatlankodással tekintettek születése elé. Ami pedig a kitagadást illeti, arra túlontúl nagy lehetőségük nincs. Fiúk azzal, hogy az Önök beleegyezése nélkül kötött házasságot, semmi olyat nem követett el, amivel méltatlanná lett volna az úgynevezett „köteles részre”. deciv-C LEVELEZNÉNEK „Minden szép és nemes iránt érdeklődő házaspár vagyunk. Foglalkoztat bennünket az irodalom, a sport, a zene. Zongoránk, vitorlásunk, dunai csónakunk van. Zuglói kertes házban lakunk unokáinkkal együtt. »Julianus barát« jeligére keressük hasonló adottságú család barátságát.” Negyvenhárom éves, érettségizett, adminisztratív dolgozó nő, akit minden érdekel, szívesen váltana levelet korban hozzá illő, iskolázott, független férfival. Jeligéje: „Kelenföld”. Ipari nyugdíjas, hatvanéves férfi, vidéki, egyedülálló, független asszony levelét várja „Zagyva-part” jeligére. Dunántúli faluban egyedül élő, 70 éves özvegyasszony szívesen levelezne magányos házaspárral, független nővel, vagy férfival, akinek senkije sincs, hetvenöt éves korig. Jeligéje: „Szeretet”. Debrecenben élő és dolgozó huszonöt éves fiatal férfi, korban hozzá illő leány levelét várná „Tavaszi remény” jeligére. Harminchárom éves, ruházati bolti eladónő, aki mint elvált asszony két gyermekét neveli, magányának föloldása érdekében hasonló sorsúak levelét várja „Kék ég” jeligére. Tizennyolc éves lakatos szakmunkás, aki szabad idejében szívesen rádiózik, magnózik, korban hozzá illő fiatal barátságát keresi és levelét várja „Imre” jeligére. JOGTANÁCSOSUNK ÍRJA A tizenöt évvel fiatalabb férfi a férjes, egygyermekes anyával azonos munkahelyen dolgozott. Az asszonynak megtetszett a fiatalember. Közeledése viszonzásra talált. Szerelmi viszony alakult ki közöttük, de az asszony férje erről nem tudott. , — Följártam a házaspár lakására és segítettem a tizenkét éves fiúnak a tanulásban — mondja K. M., Heves megyei olvasónk. — Tanításom alapján a gyengén tanuló gyermekévek folyamán jó jegyeket szerzett. Négy évig jártam a családhoz. A férjjel is jó barátságba kerültem. Az asszonnyal szerelmi kapcsolatom zavartalan volt. Törés akkor következett be, amikor robbant a bomba. A gyerek elárulta apjának viszonyunkat. Én pedig azt azonnal megszüntettem. A férj kijelentette, hogy elválik feleségétől. Megegyezésük alapján a házasságot felbontották, lakásukat közösen használják, a gyerek az apa gondozásába került, feleségének nem kell gyermektartási díjat fizetnie. Az ember azt hinné, hogy ebben a furcsa háromszögben, amelyben a negyedikként szereplő gyermek egyáltalán nem minősíthető érdektelennek, minden véget ért. Vagy talán mégsem? — Az asszony a házassága fölbontása után azt követelte tőlem — folytatja .—, hogy vegyem el őt feleségül, odaköltözik hozzám, mert ehhez neki, szerinte, joga van. Én mindkét követelését visszautasítottam. Lakásomban ugyanis csak néhány esetben járt, én pedig időközben eljegyeztem magamat a jelenlegi menyasszonyommal, jövendőbeli feleségemmel. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy nekem bármi kötelességem áll fenn egy megszűnt szerelmi viszony alapján. Nagyon örültem annak, amikor véletlenül összetalálkoztam gyermekkori lányismerősömmel és egy pillanat alatt megértettük egymást, majd közös elhatározásra jutottunk, hogy házasságot kötünk. Ehhez én tartom magam. Hogyan érvel az elvált aszszony? A fiatalember ezt így mondja el: — Szerinte miattam bontották fel húsz év után a házasságát, kötelességem elvenni őt feleségül, mert különben tönkretettem az életét. Ha nem veszem el őt, följelent engem a rendőrségen, a bíróságon és majd elítélnek engem házasságszédelgésért. Hát köteles vagyok én egy nálam tizenöt évvel idősebb nőt elvenni feleségül? Hadd adjam meg rögtön a kérdésre a választ: nincs olyan törvény, amely bárkit házasságkötésre kötelezne. A házasságkötés ugyanis önkéntes. Nyilván fölösleges, hogy a házasság megkötésének szertartását vagy a törvényben előírt eljárását teljes részletességgel ismertessem, annyit azonban feltétlenül le kell írnom, hogy: „Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók a helyi tanács végrehajtó bizottságának hivatalosan eljáró kiküldöttje (anyakönyvezető) előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek.” A mi esetünkben a probléma az, hogy az egyik fél követeli a házasság megkötését, a másik azonban erre nem hajlandó. Ebből következik, hogy a házasságkötésnek — a többi között — az az elengedhetetlen feltétele, hogy az anyakönyvvezető előtt együttesen jelen levő házasulok egybehangzóan kijelentsék, hogy egymással házasságot szándékoznak kötni — nincs meg. A fiatalember további gondja: Most már csak attól félek, hogy valóban följelent engem és majd elítél a bíróság. Ettől nem kell félnie olvasónknak, ha már akkor megszakította a kapcsolatot a férjes asszonnyal, amikor a bomba robbant, a gyermek mindent eláruló szavai nyomán. Házasságszédelgésről akkor beszélhetünk, ha az eset a csalás büntetőjogi feltételeit megvalósítja. Ha ez nem történt meg a fiatalember részéről, akkor nyugodtan megkötheti az újabb házasságot, ha teljes őszinteséggel feltárta ezt a múltat a menyasszonya, a jövendőbeli felesége előtt. Ez biztosíthatja — egyebek között — a tervezett házasság nyugalmát, sikerét. Az elvált asszony pedig csak azt a tanulságot szűrheti le mindebből, hogy a felelősséget neki, magának is viselnie kell, mert hiszen ő volt az, aki jogi szempontból vétett a házassági hűség ellen. Dr. Perl István SZABAD FÖLD 15 BUGA DOKTOR PÉ ÜZENI ! „Bizalmatlan” hallgató az egyik vegyészfőmérnöknek abba a kifejezésébe köt bele, hogy „... ne fejet mosson, hanem hajat” és megállapítja: „hogyan lehet úgy hajat mosni, hogy az ne legyen egyszersmint fej, sőt nyakmosás?” Jól! Úgy, ahogyan azt Szabó doktor helyesen meg is magyarázza: A kellően hígított samponoldatot öntsék a fejükre. A hajból szennyes lé csurog, de a sampon nem habzik. Ismételjék meg mindaddig, amíg a hajra öntött sampon habzani kezd. Ez azt jelenti, hogy a hajra tapadt zsiradék, por és piszok már leoldódott: a haj tiszta. Ezzel a hajmosás befejeződött Mór csak az öblítésre és szárításra vár. Ha a mosást tovább folytatják, akkor a „hajmosás” már „fejmosássá” válik, mert a sampon a fej bőréből is kilúgozza a zsírt és ennek újabb, még erősebb zsírképződés lesz a következménye. Ezért ne mossanak fejet, csak hajat és azt is kéthetenként legfeljebb minden héten egyszer. „68 éves bácsi” naponta megiszik egy liter bort, mert állítólag ez a férfiasságát erősíti. „Valóban a bortól érzem magam fiatalabbnak? Milyen hatással van a bor a férfiasságra?” — kérdi. Ha valóban megvan, akkor sem merném állítani, hogy a bőr az oka. Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, vagy amennyinek a felesége tartja. „Egyenjogúság”-ra hivatkozó három lány és három fiú azt kérdezi „ ... igaz-e, hogy folynak már kísérletek olyan férfinek való fogamzásgátló tabletták gyártására és forgalomba hozatalára, aminek beszedése nem a nők gondja?...” Igen! De — megítélésem szerint — ez a nőket nehezen nyugtatja meg, mert ki bizonyítja, hogy a partner bevette a tablettát? Hátha nem vette be, csak mondja? A beszedésért a férfi, a következményért a nő a felelős. „Elkísér a sírig” mondja szomorú hallgatónk jeligéje, akit ismétlődő húgycsőpolip miatt már többször operáltak. Teakúra iránt érdeklődik és azt kérdezi, használhatja-e az Insamsul nevű házi szert? Ez a Ginzeng vagy a Zsen-zsen gyökér neve. Megpróbálhatja, mert ártani nem fog. Teakúrát nem javasolok, mert a polipfejlődést a gyógyteák — feltehetően — nem akadályozzák. Tanácsom: járjon tovább urológiai ellenőrzésre és kezelésre „ifjú” — ha valóban fiatal — okvetlen beszélje meg az észrevételeit kezelő orvosával és — esetleg — kérjen kivizsgálást, mert sem a reggeli súlyos fáradtságérzés, sem az erős éjszakai izzadás nem megnyugtató. „Egy bizalmatlan kislány” szeretné a szüzességét megtartani és bizonyítani. Ha igaz, amit a levelében ír, akkor szüzessége nem szorul bizonyítékra, ha meg nem igaz, akkor hiába bizonygat. Ne fessék az ördögöt a falra és ne kérdezzék azt, hogy mit csinál a szél, amikor nem fúj! „Fiatal szülők” ne hallgassanak a keresztmamára, hanem mutassák meg először gyermekorvosnak, aztán urológus szakorvosnak a kisfiút, akinek heregolyói nem szálltak le a herezacskóba. Majd a szakorvosok eldöntik, hogy mi a tennivaló.