Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-19 / 16. szám
14 SZABAD FÖLD Delet harangoztak, s az udvaron a mosott ruhát teregető Lovasné éppen a kisajtóra nézett, amikor belépett az a bizonyos — világos színű ruhájú, magas, szőke — fiatalasszony. — Lovas néni! Mari néni! — jutott hozzá, ő még megszólalni sem tudott, az meg átölelte, megcsókolta. Aztán (hamis néven) bemutatkozott: Szabó Margit vagyok, a lánya munkatársa. Sokáig nem maradhatott, mert még aznap vissza kellett utaznia Földvárra. ígérte, hogy legkésőbb másnap átadja a 2 ezer forintot Lovasné lányának. — Elhitte, hogy a lánya munkatársa? — Nagyon meggyőzően mondta. Beszélt a családi ügyeikről. Az biztos, hogy ismerte őket. És még a szeme is könnyes lett, amikor közölte, hogy az unokámá válik, és azt kérik, küldjék egy kis pénzt az ügyvédre. Adtam neki kétezer forintot. — Szélhámosokról addig nem hallott? — Dehogynem. Szoktam én újságot olvasni. A kék fényt is nézem. Szabó, vagyis Gyékényi Margitot is ott láttam viszont...★ Gyékényi Margit — amíg tehette — biztos szemmel választotta ki az áldozatait, akik között takarítónő, gazdaasszony, kántor, pap, adminisztrátor és még sokféle foglalkozású és hitű ember akadt. A segítőkészségükre, a naivitásukra, a hiszékenységükre, az előítéleteikre, a téveszméikre alapozott. Pálnéval, a Pest környéki asszonnyal például a MÁV-kórházban ismerkedett meg, akinek lakásgondjai voltak. — A becsületes, egyszerű embernek manapság szinte lehetetlen lakáshoz jutnia — mondta neki. — De azért van megoldás ... — Igen? — csodálkozott Pál né. Aztán elmélázva hozzátette: — De hát ahhoz sok pénz és protekció kellene... — Bizony — bólintott rá Gyékényi Margit. — Most megmondok magának egy szigorúan bizalmas titkot. — S a hangját halkabbra fogva folytatta: — A bátyám miniszterhelyettes... Igen, az. Tudja mit jelent ez? — S látva Pálné ámuldozását, tovább ütötte a vasat. — Mindent el tud intézni, ha akar... Később még az őrmezői lakótelepre is elvitte az asszonyt, ahol megmutatta „jövendőbeli” lakását. Pálné pedig átadta azt a 3500 forintot, amelyet „előlegként” kellett befizetnie. Néhány nap múlva még 2 ezret, aztán megint 2-t, majd 3500-at, s végül 4 ezer forintot. ★ Mire fordította a csalással szerzett pénzt? „ A létfenntartásomra, valamint az orvosi kezelésre. Elvárták, hogy fizessek. Hálapénzt. Muszáj volt szereznem”. „Nagylábon akartam élni. Az üdülések, az utazások sokba kerültek. Szeretem a könnyelmű életet. A jó megjelenésre, a francra is sokat adok...” Az első változat a bíróságon, a második — e sorok írója kérdésére válaszolva — a kalocsai börtön és fegyházban hangzott el. S feltehetően az utóbbi az őszintébb, hiszen most már nincs vesztenivalója. Még feltételes szabadságra sem bocsátható. Az elsőfokú bíróság halmazati büntetésül 6 évi —fegyházban letöltendő — szabadságvesztésre ítélte, és mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától öt évre eltiltotta. A büntetését a Fővárosi Bíróság fellebezés alapján, 7 év 4 hónapra változtatta.★ Gyékényi Margit kék szemű, barátságos tekintetű, fekete hajú, teltkarcsú, első látásra jó benyomást keltő nő. Megbízható munkaerő, segítőkész ismerős, családszerető asszony — gondolhatná róla az ember. — A személyleírásában azt olvastam, hogy a szája keskeny, a tekintete merev ... — Tudok én olyan is lenni! — vágja rá büszkén, s azonnal be is mutatja. A beszélgetés elől egyébként ki akar térni, mondván, lelki válságba került, kéreti magát, mígnem „kegyesen” beleegyezik, s aztán csak úgy ömlik belőle a szó. — Az én drága szüleim nekem mindent megadtak — mondja, de hogy ezért hálás-e vagy netán vádaskodik, azt nem lehet tudni. Az arcmimikája és a hangsúlya alapján, bármelyik igaz lehet. Talán éppen ez lenne a titka? — tűnődöm. Azt és úgy mondja, ahogy a hallgatója hallani szeretné? — Elrettentő példaként ítéltek el... Jogos volt az ítélet — közli, de hozzáteszi, hogy az új Btk. szerint, az enyhébb börtönfokozatot, s maximum 3 évet kapott volna. S elfogult volt — szerinte — a tanácsvezető bíró. — De hát a tárgyaláson elismerte a bűnösségét... — Abban, amit rám tudtak bizonyítani — mosolyog fölényesen. — A beismerő vallomásról csak ,a magafélék hiszik, hogy enyhítő körülmény. Amit lehet, azt tagadni kell! Még most is úgy emleget több ismert személyiséget, mintha valóban jó ismerősei, patrónusai lennének. Nem mondja ki, csak sejteti a „hatalmát”. „Nekem megvannak a kapcsolataim. De ez most nem ide tartozik ...” S egy feltehetően nekem szánt figyelmeztetés: „Nem szoktam újságíróknak nyilatkozni. Kiforgatják az ember szavait. Pedig erre könynyen ráfázhatnak!” ★ Huszonkét éves volt — 1959- ben —, amikor először került összeütközésbe a törvénnyel. Sikkasztás miatt két év hat hónapot kapott. Ez a mostani az ötödik büntetése. De mindig, már az első alkalommal is tudnia kellett, hogy lebukik. — A szüleim több mint ötven évet leéltek becsületben. Még csak kölcsönt sem kértek. Tőlük csupán jól láttam — mondja. S maga miért nem követte a példájukat? — Két ember lakik bennem. Jön egy időszak, egy hangulat, és a rosszabbik énem kerekedik fölül... — S utána, kijózanodva sem furdalta a lelkiismeret? — Ugyan — legyint —, miért hagyták becsapni magukat? No, meg volt pénzük dögivel. Nem kell őket sajnálni. Tehát maga afféle mai Rózsa Sándor, illetve Sándorné? — Nem értem. — Azokat csapta be, akik megérdemelték... — így van — helyesel. — Az a baj uram, hogy nálunk eluralkodott a korrupció. Görbe úton könnyen lehet vagyonhoz jutni. Az emberek úgy hisznek a protekcióban, mint régen az úristenben. — Nehogy elfelejtse, akadt a becsapottak között igazi áldozat is! Egyébként maga felismerné a szélhámost? — Na hallja... Különben nem kell szóbaállni olyannal, aki azt ígéri, hogy a kiskapukon át hozzájuttatja valamihez. — Köszönöm, majd igyekszem ... Miért nem ment férjhez? — Mert nem akartam. Szeretőm volt, lesz is, de férjem nem. — És gyereke? — Az meg pláne nem. A szabadságom ilyesmikért nem adom fel. — S ha megöregszik? — Nagy rokonságom van, összetartóak vagyunk. Nem félek. Engem mindenütt szerettek. — Akkor miért írták legutóbbi munkahelye jellemzésében: „Magatartása, a dolgozókhoz való viszonya nem jó. Munkatársaival szemben fölényes, arrogáns. Nem szavahihető.”? — Ja?... Azok mind kisebb tudásúak voltak, és mégis érvényesülni akartak. Nem hagytam. A tudás hatalom! Ez a közhellyé koptatott megállapítás vitathatatlanul igaz. Csak hát nem mindegy, hogy mire, s hogyan használjuk föl... Szente Pál ! „A froncra sokat adok..." Mindig üzembiztos a kocsija, AKKUMULÁTORÁNAK ÉLETTARTAMA PEDIG MEGNŐ, HA RENDSZERESEN GONDOSKODIK A TELEP UTÁNTÖLTÉSÉRŐL A Trakis Szövetkezet MT és MTA típusú, 6 és 12 voltos, kis akkumulátortöltője időkorlátozás és felügyelet nélkül bekapcsolva tartható anélkül, hogy a töltő vagy a telep károsodnék Ára: 420 Ft. Kapható a szaküzletekben Részletes tájékoztatást ad a gyártó: a TRAKIS Transzformátor-, Röntgen- és Villamoskészülék-gyártó Szövetkezet kereskedelmi osztálya Budapest VII., Nefelejcs u. 41., telefon: 221 -459 és a TRAKIS MINTABOLT ludapest VII., Nefelejcs u. 37., telefon: 425-338 1981. ÁPRILIS 19. Érdeklődni és jelentkezni lehet: a Taurus TAURUS ABRONCSGYÁR munkaügyi osztályán, Budapest Vill., Kerepesi út 17. 1965 (a Keleti pályaudvar mellett.) Telefon: 342-385 FELVESZÜNK férfi és női segédmunkásokat, lakatos, csőszerelő, gumigyártó és gumijavító szakmunkásokat