Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-19 / 16. szám

14 SZABAD FÖLD Delet harangoztak, s az ud­varon a mosott ruhát teregető Lovasné éppen a kisajtóra né­zett, amikor belépett az a bi­­zonyos — világos színű ruhájú, magas, szőke — fiatalasszony. — Lovas néni! Mari néni! — jutott hozzá, ő még meg­szólalni sem tudott, az meg átölelte, megcsókolta. Aztán (hamis néven) bemutatkozott: Szabó Margit vagyok, a lánya munkatársa. Sokáig nem maradhatott, mert még aznap vissza kellett utaz­nia Földvárra. ígérte, hogy leg­később másnap átadja a 2 ezer forintot Lovasné lányának. — Elhitte, hogy a lánya mun­katársa? — Nagyon meggyőzően mond­ta. Beszélt a családi ügyeikről. Az biztos, hogy ismerte őket. És még a szeme is könnyes lett, amikor közölte, hogy az uno­kám­á válik, és azt kérik, küld­jék egy kis pénzt az ügyvédre. Adtam neki kétezer forintot. — Szélhámosokról addig nem hallott? — Dehogynem. Szoktam én újságot olvasni. A kék fényt is nézem. Szabó, vagyis Gyé­­kényi Margitot is ott láttam viszont...★ Gyékényi Margit — amíg te­hette — biztos szemmel válasz­totta ki az áldozatait, akik között takarítónő, gazdaasszony, kántor, pap, adminisztrátor és még sokféle foglalkozású és hitű ember akadt. A segítő­készségükre, a naivitásukra, a hiszékenységükre, az előítélete­­ikre, a téveszméikre alapozott. Pálnéval, a Pest környéki asszonnyal például a MÁV-kór­házban ismerkedett meg, aki­nek lakásgondjai voltak. — A becsületes, egyszerű em­bernek manapság szinte lehe­tetlen lakáshoz jutnia — mond­ta neki. — De azért van meg­oldás ... — Igen? — csodálkozott Pál­­ né. Aztán elmélázva hozzá­tette: — De hát ahhoz sok pénz és protekció kellene... — Bizony — bólintott rá Gyékényi Margit. — Most meg­mondok magának egy szigorúan bizalmas titkot. — S a hang­ját halkabbra fogva folytatta: — A bátyám miniszterhelyet­tes... Igen, az. Tudja mit je­lent ez? — S látva Pálné ámuldozását, tovább ütötte a vasat. — Mindent el tud in­tézni, ha akar... Később még az őrmezői la­kótelepre is elvitte az asszonyt, ahol megmutatta „jövendőbeli” lakását. Pálné pedig átadta azt a 3500 forintot, amelyet „elő­legként” kellett befizetnie. Né­hány nap múlva még 2 ezret, aztán megint 2-t, majd 3500-at, s végül 4 ezer forintot. ★ Mire fordította a csalással szerzett pénzt? „ A létfenntartásomra, vala­mint az orvosi kezelésre. El­várták, hogy fizessek. Hála­pénzt. Muszáj volt szereznem”. „Nagylábon akartam élni. Az üdülések, az utazások sokba kerültek. Szeretem a könnyel­mű életet. A jó megjelenésre, a francra is sokat adok...” Az első változat a bíróságon, a második — e sorok írója kérdésére válaszolva — a kalo­csai börtön és fegyházban hang­zott el. S feltehetően az utóbbi az őszintébb, hiszen most már nincs vesztenivalója. Még fel­tételes szabadságra sem bocsát­ható. Az elsőfokú bíróság hal­mazati büntetésül 6 évi —fegy­házban letöltendő — szabadság­­vesztésre ítélte, és mellékbün­tetésül a közügyek gyakorlásá­tól öt évre eltiltotta. A bünte­tését a Fővárosi Bíróság fel­­lebezés alapján, 7 év 4 hónapra változtatta.★ Gyékényi Margit kék szemű, barátságos tekintetű, fekete hajú, teltkarcsú, első látásra jó benyomást keltő nő. Megbíz­ható munkaerő, segítőkész is­merős, családszerető asszony — gondolhatná róla az ember. — A személyleírásában azt olvastam, hogy a szája kes­keny, a tekintete merev ... — Tudok én olyan is lenni! — vágja rá büszkén, s azonnal be is mutatja. A beszélgetés elől egyébként ki akar térni, mondván, lelki válságba került, kéreti magát, mígnem „kegye­sen” beleegyezik, s aztán csak úgy ömlik belőle a szó. — Az én drága szüleim ne­kem mindent megadtak — mondja, de hogy ezért hálás-e vagy netán vádaskodik, azt nem lehet tudni. Az arcmimi­­kája és a hangsúlya alapján, bármelyik igaz lehet. Talán éppen ez lenne a titka? — tűnődöm. Azt és úgy mond­ja, ahogy a hallgatója hallani szeretné? — Elrettentő példaként ítél­tek el... Jogos volt az ítélet — közli, de hozzáteszi, hogy az új Btk. szerint, az enyhébb börtönfokozatot, s maximum 3 évet kapott volna. S elfogult volt — szerinte — a tanács­vezető bíró. — De hát a tárgyaláson el­ismerte a bűnösségét... — Abban, amit rám tudtak bizonyítani — mosolyog fölé­nyesen. — A beismerő vallo­másról csak ,a magafélék hi­szik, hogy enyhítő körülmény. Amit lehet, azt tagadni kell! Még most is úgy emleget több ismert személyiséget, mintha valóban jó ismerősei, patrónu­­sai lennének. Nem mondja ki, csak sejteti a „hatalmát”. „Ne­­­kem megvannak a kapcsola­taim. De ez most nem ide tar­tozik ...” S egy feltehetően nekem szánt figyelmeztetés: „Nem szoktam újságíróknak nyilatkozni. Kiforgatják az em­ber szavait. Pedig erre köny­­nyen ráfázhatnak!” ★ Huszonkét éves volt — 1959- ben —, amikor először került összeütközésbe a törvénnyel. Sikkasztás miatt két év hat hónapot kapott. Ez a mostani az ötödik büntetése. De min­dig, már az első alkalommal is tudnia kellett, hogy lebukik. — A szüleim több mint öt­ven évet leéltek becsületben. Még csak kölcsönt sem kértek. Tőlük csupán jól láttam — mondja. S maga miért nem követte a példájukat? — Két ember lakik bennem. Jön egy időszak, egy hangulat, és a rosszabbik énem kerekedik fölül... — S utána, kijózanodva sem furdalta a lelkiismeret? — Ugyan — legyint —, miért hagyták becsapni magukat? No, meg volt pénzük dögivel. Nem kell őket sajnálni. Tehát maga afféle mai Ró­zsa Sándor, illetve Sándorné? — Nem értem. — Azokat csapta be, akik megérdemelték... — így van — helyesel. — A­z a baj uram, hogy nálunk eluralkodott a korrupció. Görbe úton könnyen lehet vagyonhoz jutni. Az emberek úgy hisznek a protekcióban, mint régen az úristenben. — Nehogy elfelejtse, akadt a becsapottak között igazi áldozat is! Egyébként maga felismerné a szélhámost? — Na hallja... Különben nem kell szóbaállni olyannal, aki azt ígéri, hogy a kiskapukon át hozzájuttatja valamihez. — Köszönöm, majd igyek­szem ... Miért nem ment férj­hez? — Mert nem akartam. Sze­retőm volt, lesz is, de férjem nem. — És gyereke? — Az meg pláne nem. A sza­badságom ilyesmikért nem adom fel. — S ha megöregszik? — Nagy rokonságom van, összetartóak vagyunk. Nem fé­lek. Engem mindenütt szerettek. — Akkor miért írták leg­utóbbi munkahelye jellemzésé­ben: „Magatartása, a dolgozók­hoz való viszonya nem jó. Munkatársaival szemben fölé­nyes, arrogáns. Nem szavahi­hető.”? — Ja?... Azok mind kisebb tudásúak voltak, és mégis ér­vényesülni akartak. Nem hagy­tam. A tudás hatalom! Ez a közhellyé koptatott meg­állapítás vitathatatlanul igaz. Csak hát nem mindegy, hogy mire, s hogyan használjuk föl... Szente Pál ! „A fr­­oncra sokat adok..." Mindig üzembiztos a kocsija, AKKUMULÁTORÁNAK ÉLETTARTAMA PEDIG MEGNŐ, HA RENDSZERESEN GONDOSKODIK A TELEP UTÁNTÖLTÉSÉRŐL A Trakis Szövetkezet MT és MTA típusú, 6 és 12 voltos, kis akkumulátortöltője időkorlátozás és felügyelet nélkül bekapcsolva tartható anélkül, hogy a töltő vagy a telep károsodnék Ára: 420 Ft. Kapható a szaküzletekben Részletes tájékoztatást ad a gyártó: a TRAKIS Transzformátor-, Röntgen- és Villamoskészülék-gyártó Szövetkezet kereskedelmi osztálya Budapest VII., Nefelejcs u. 41., telefon: 221 -459 és a TRAKIS MINTABOLT ludapest VII., Nefelejcs u. 37., telefon: 425-338 1981. ÁPRILIS 19. Érdeklődni és jelentkezni lehet: a Taurus TAURUS ABRONCSGYÁR munkaügyi osztályán, Budapest Vill., Kerepesi út 17. 1965 (a Keleti pályaudvar mellett.) Telefon: 342-385 FEL­VESZÜNK férfi és női segédmunkásokat, lakatos, csőszerelő, gumigyártó és gumijavító szakmunkásokat

Next