Szabad Föld, 1982. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-12 / 50. szám
1982. DECEMBER 11. SPORT Kézilabdasiker egy bámulatos góllal Talán hihetetlenül hangzik, de a női kézilabda-világbajnokság ünnepélyes megnyitóján — Beethoven Örömódájának hallatán — vigyázzállásba pattant a közönség. Kétségkívül gyönyörű muzsika ez, s talán tiszteletből meg is érdemelne egy vigyázz !-t, csakhogy ezúttal más volt az ok. Jelesen az, hogy a Budapest Sportcsarnok párezres nézőserege e dallamot éppen a magyar himnusszal tévesztette össze. Nos, van ilyen. Természetesen csak egyszer, mert amikor a katonazenekar program szerint másodszor is eljátszotta, akkor már mindenki tudta, hogy miről is van szó. A következő kínos pillanat akkor következett, amikor valóban a Himnuszt hallottuk, de — biztos, ami biztos — egy taktussal tovább maradt ülve a közönség, hogy elkerülje az esetleges újabb tévedést. Egy elnéző mosoly, s nemsokára a Budapest Sportcsarnokban elkezdődött a papírforma-selejtező sorozat. Mert ugye ahhoz nem kellett szakembernek lenni, hogy az első öt találkozóra sikerüljön biztosan tippelni. Legfeljebb csak a gólok számában lehetett tévedni. Mindenki tudta, hogy ki lesz a továbbjutó, s tulajdonképpen az sem volt kétséges, hogy az Egyesült Államok csapata esikki. Az USA-lányok meglehetősen halványan szerepeltek, de vitathatatlanul a várakozásnak megfelelően. — Mi tanulni jöttünk Európába. Természetesen a legmerészebb álmunkban sem gondoltunk a torna megnyerésére — mondta lapunknak adott nyilatkozatában az amerikaiak mestere —, de ugyanígy érthető, hogy még arról sem álmodoztunk: Magyarországot és az NDK-t megelőzve tovább is juthatnánk. Úgy láttam, Gódor Mariannák ellen kifogtuk a legrosszabb napot — akárhogy is nézem, az amerikai csapat ilyen gyengén még sohasem játszott. Nem keresek mentséget, de az tény, hogy nálunk az eredményeknek megfelelő szintű a kézilabda népszerűsége. A Los Angeles-i olimpiára készülünk, hátha addigra egy csapatot össze tudunk hozni. Nem bajnokcsapatra — egyszerűen csak csapatra gondolok. Az eredmények alapján azt látjuk, hogy a világbajnokság valójában nem más, mint egy kissé kibővített Európa-bajnokság, hiszen az amerikaiakon kívül Kongó csapata sem játszik meghatározó szerepet. Úgy tűnik, hogy a világbajnokságon való részvételük nem más, mint kuriózum. Egyelőre. Mert való igaz: egyszer el kell kezdeni valahol. És tulajdonképpen afrikai társulat is lehet még egyszer meglepetéscsapat, ha nem is jövőre, de tán néhány év múlva. Lám, a koreaiakra nem nagyon fogadtak volna talán még a legmerészebb angliai fogadóirodák sem, aztán tessék: csoportmásodikként bejutottak a legjobb hat közé. A többi döntőbeli csatat pedig mihelyt megtudta ezt az eredményt, máris felhajtotta az ázsiai gárdáról készített videofelvételt, hogy mégis tudja, vajon miként kell majd ellenük játszani. Mert valójában nem lehetett róluk többet tudni, mint azt, hogy a játékosok összmagassága 2672 centiméter, összsúlya 956 kilogramm, s az életkorok összege 344 év. Ezek a teljesen használhatatlan adatok átlagosan 167 centit, 60 kilót, illetve huszonegy és fél évet jelentenek. Aztán tudjuk még a papírok ismeretében, hogy a csapat gólzsákja, a 22 éves Kim Sun-Ok, a Korea Mint Office csapatában játszik, 166 centi és 59 kiló. És igazán nem érdektelen, hogy feltehetően még nemzeti válogatottjában sem lehetett a VB-ig a legnépszerűbb, hiszen Budapestre érkeztéig mindössze ötször volt csapattag. Tehát videó... Ennek a masinának — mint általában a sport más területén, de valójában mindenhol — rendkívüli szerepe van. Csik János, a magyar csapat edzője mondta el, hogy e gép segítségével már jó előre megismerkedtek az ellenfelek többségének játékával, ellenfélre szabottan dolgoztak ki különféle taktikai megoldásokat. Erről mondta az NDK elleni találkozó után (itt, zárójelben: a budapesti csoportban ez volt az egyetlen mérkőzés, amelyik igazán háromesélyes volt — a döntetlenben a találkozó előtt mindkét csapat kiegyezett volna, ám utólag a németek úgy érzik, pontot vesztettek), tehát erről mondta: — Kidolgoztuk, mi a teendőnk emberelőnyben és hátrányban. Volt háromféle variációnk is, természetesen mindegyikbe belekalkuláltuk az NDK-sok várható viselkedését. — Az eredmény? — Természetesen az NDK hasonlóképp készült... Az azonban biztos, hogy az előzetes tervekben nem szerepelhetett — egyebek közt — az, hogy Sterbinszky kettős emberhátrányban, éppen akkor, amikor az NDK elhúzott, belövi élete egyik legszebb gólját. Nos, ez a terven túli gól nagyban hozzájárult a döntetlenhez. Ami azért érdekes különösen, mert ezen a meccsen Sterbinszky még egy lélektanilag fontos gólt dobott — szóval hiába játszott mindhárom selejtezőmérkőzésen a szokottnál gyengébben, mégis nagy érdeme van abban, hogy a már-már elvesztett meccset megfordította a magyar csapat. A végeredményre a hét végéig várnunk kell. Utolsó találkozónkon a-Szovjetunió ellen játszunk. Könnyen lehet, hogy az lesz majd a világbajnokság döntő mérkőzése. Vajon Csik János az első siker után nem emelte a mércét? Változatlanul elégedett lesz a bronzéremmel? — Egyelőre maradjunk az eredeti célunknál. Jó lenne, ha minket csak kellemes csalódás érhetne. (mészáros) Egy gyors támadás vége ... TOLLBA MONDOM Korosodó fiatalok, fiatal öregek Szinte szánalmat váltott ki az Újpesti Dózsa labdarúgócsapatának összeállítása a Ferencváros elleni rangadón, hiszen a sérülések miatt jó néhány alig ismert vagy ismeretlen játékos lépett a pályára, ült le a cserepadra. És ez a tartalékos gárda nyerni tudott az egyedül Nyilasit nélkülöző FTC ellen. Nem is telt el túlzottan sok idő, és Temesvári Miklós után Novák Dezső is kénytelen volt bizalmat szavazni a fiataloknak, akik csattanós válaszként a Békéscsaba ellen gólzáporos győzelmet arattak. Nem lehet persze kizárólag az újoncok és zöldfülek érdemévé tenni a sikert, de éptelenség elvitatni lelkesedésüket, meglepő rátermettségüket. Ugyanakkor nagyon kétséges, a jón mikor jutott volna a „csik” közül játéklehetőséghez az egyik, akár a másik, ha a tóban páratlan sérüléssorozata nyitja meg előttük a kar Ismerjük be: mások bal szemcséjéből húztak hasznot ezek gyerekek. Mégis elég keseres dolog tudomásul venni, miyen kevés csapatnál mernek az .fiegyüttesből előléptetni valait. Érthető: az edzők igyekeznek biztosra menni, a kipróbált, jól csengő nevek pedig semmiféle kockázatot nem jelentenek. Pedig a kényelmeskedő, vagy duzzogó sztárok nem feltétlenül garantálják a biztonságot. Inkább ha veszélyeztetve érzik saját, béreltnek tűnő helyüket, akkor nyújtanak átlagon felülit. Régen eldőlt a vita a 16-17 éves fiatal labdarúgók alkalmazhatóságáról, bebizonyosodott, hogy képesek sorozatosan jó teljesítményre a felnőttek között. Gondoljuk csak meg, Puskás vagy Albert 17-18 éves fejjel már válogatott volt, legutóbb pedig a spanyolországi világbajnokságon az ír Whiteside csapata egyik kulcsemberének bizonyult, jóllehet ,még nem töltötte be tizenhetedik évét. S nálunk? Való igaz, a magyar ifjúsági labdarúgók mostani bajnoki rendszere nem segíti a töretlen fejlődést, a zökkenőmentes fölfelé áramlást. De az is nagyon valószínűnek látszik, hogy kissé mechanikusan mereven képzelik el nálunk az átmenetet: a tizennyolc év körüli fiú még ne játsszon a felnőttek között, várjon 20-22 éves koráig, amikor már bizton bevethető. Addig — vallják sokan — a tartalékcsapatban kellene rúgnia a labdát a gyereknek. Csakhogy tartalékcsapatmár évek óta nincs, így vissza kellene állítani a tartalékbajnokságot. Tényleg ezt kellene tenni. Hiszen ameddig létezett, hány dehány edző, sportvezető panaszkodott az első csapatból a tartalékegyüttesbe szoruló korosodó játékosokra, akik erkölcsileg rossz hatással voltak az ifiből fölkerült még romlatlan és becsvágyó fiúkra. Most sem kívánják újra látni a „fakót”, helyette valamilyen köztes megoldásként a junior (utánpótlás) korúak bajnokságát tartanák célravezetőnek. Lehetséges, hogy igazuk van. Ez azonban az új szerkezetű bajnoki rendszer, és egyesületi-szakosztályi modell kidolgozását teszi szükségessé, ami nem megy máról holnapra, és nincs híján anyagi következményeknek sem. Magyarul: ha be is vezetik, időbe telik. S addig mi lesz a fiatalokkal? Nem hiszem, hogy ne lenne átmeneti megoldás. Ahogyan (épp a külföldi szerződések tapasztalatain okulva) kiderült, hogy nálunk túlságosan korán tekintik idősnek a játékosokat, hasonló módon túl későn kezelik érett futballistaként a húszon aluliakat. Ilyenformán a hazai labdarúgópályákon húsztól harmincéves korig számít teljes értékű sportolónak a labdarúgó. Mindez szakmai szempontból sem igaz, ráadásul roppant gazdaságtalan is. Az egyesületek számára bizonyos fokig anyagi befektetés a játékosnevelés (tán .még mindig jobb, mint avásárlás, azaz átigazolás), aminek azonban alig hagynak időt a megtérülésre. A játékos szemszögéből sem üdvözítő a helyzet, mert szűk tíz esztendő alatt tartja szükségesnek anyagilag is, erkölcsileg is megalapozni a jövőjét. Szokták mondogatni 20-22 éves játékosokról: nagyon ügyes, csak még rutintalan. Persze hogy az, ha nem merték már az ifjúsági korban, vagy ezt a korhatárt épp túllépve a felnőttek között szerepeltetni. Mire megszerzi a kétségtelenül szükséges tapasztalatokat — milyen fonák helyzet —, már élvonalbeli pályafutásának egyharmadán is túl van. Fényűzés! Ráadásul a késői fiatalítás olyan gyakorlati hátránnyal is jár, mint amilyen Mezey Györgyöt, az utánpótlás-válogatott szakvezetőjét sújtja: nincs kikből válogatnia. Tévedés ne essék, nem egyszerűen a tehetséges játékosokat keresi, hanem az életkoruknál fogva egyáltalán számításba vehető futballistákat. Hiszik, nem hiszik, az NB I-es mezőnyből valóságos bűvészmutatvány összeszedni egy csapatra való 18-21 éves korú labdarúgót. Persze mit csodálkozzunk, ahol az edző tudván tudja, hogy neki egyesületénél egy, esetleg két éven át hétről hétre eredményeket kell letenni az asztalra, mert különben útilaput kötnek a talpára, az nem nagyon fog kísérletezni, mindig a látszólag legbiztosabb megoldás mellett dönt. Ezt kívánja saját érdeke. Ami sokkal közvetlenebb, mint a magyar labdarúgásé. Vass István Zoltán TIPPJEINK AZ 50. FOGADÁSI HÉTRE: (DECEMBER 12.) Pótmérkőzések: 1, 1, x. Salgótarján—Volán 1 Sopron—Olajbányász 1, x 22. Volán—Bauxitbányász 1 Keszthely—Siófok x, 2 Ascoli—Fiorentina 1, x Napoli—Genoa 1 Roma—Internazionale 1, x Sampdoria—Udinese 1, x Verona—Torino 1 Arezzo—Cremonese 1 x Bari—Bologna x, 2 Foggia—Como 1 Pistoiese—Lecce 1 SZABAD FÖLD 21 FOCIKRÓNIKA A labdarúgó NB I. őszi utolsó fordulójában a több mint 40 ezer szurkoló vegyes érzelmekkel távozott a stadionokból. Elégedettségüket a hazai sikerek, rossz érzésüket az egyre inkább elharapózó durvaságok táplálták, öt fegyelmezetlen labdarúgót állítottak ki és 15-en kaptak sárga lapot. A fordulóban 23 gól esett . A Csepel sokkal tudatosabban játszott, lelkesen, harcosan, gyorsan, s szervezettebb védekezésük mellett több veszélyes ellentámadást indítottak. Érdemes feljegyezni, hogy a Ferencváros az utóbbi hetekben nem úszta meg három kapott góllal. (3-1) A Budapesti Honvéd magabiztos játékkal győzte le a szezonban meglehetősen szeszélyesen szereplő Videotont. A piros-fehérek végig irányítottak a mérkőzésen, s még a döntetlenre sem adtak esélyt a fehérváriaknak. (3-0) Fontos két pontot szerzett a Nyíregyháza a Békéscsaba ellen. A rendkívül kemény, szikrázó mérkőzésen három játékosnak kellett előbb lejönnie a pályáról visszabeszélés vagy durvaság miatt. (3-1) Lényegesebben jobban játszott a Vasas az ellenfelénél, ám csak egy gólt tudtak rúgni a Tatabányának. De a vendégek besegítettek és két öngólt vétettek. (3-0) A debreceni sűrű ködben sokáig döntetlenre állt a Pécsi MSC elleni találkozó. Aztán reklamálásért kiállították Víghet, s az emberelőnyt gyorsan kihasználta a hazai csapat. (2-1) Sokan számítottak győzelemre Szombathelyen, de a vendég Zalaegerszeg jól védekezett, s a második félidőben mutatott játékuk és a helyzeteik alapján megérdemelten vették el az egyik pontot a Haladástól. (1-1) A DVTK nagy lendülettel kezdett az MTK-VM ellen, de két góljuk után érthetetlenül lefékeztek. A fővárosi csapat későn eszmélt, jobbnál jobb helyzeteket hagyott ki, így erejükből csak a szépítésre tellett. A DVTK szerencsés győzelmet aratott. (2-1) A Rába az utóbbi hetekben elég gyengén játszik, s ha nyertek is, az sem volt elég meggyőző. Nos, ezúttal a szerencse nem állt melléjük és kikaptak a tartalékos Újpesti Dózsától. Verebes edző hiába cserélt be támadó játékosokat, a hazai csapat önfeláldozóan védekezett, s tartani tudta az előnyt. (1-0) A labdarúgó NB I. őszi végeredménye: 1. Csepel (22), 2. Rába (21), 3. Bp. Honvéd (19), 4. Vasas (17), 5. Ü. Dózsa (17), 6. Ferencváros (16), 7. Debrecen (16), 8. Videoton (13), 9. Tatabánya (13), 10. Diósgyőr (13), 11. Haladás (13), 12. Békéscsaba (13), 13. MTK-VM (13), 14. Pécsi MSC (12), 15. Zalaegerszeg (11), 16. Nyíregyháza (11). Zárójelben a megszerzett pontok száma. Egyenlőség esetén a gólkülönbség dönt. (Képé) A Tatabánya egyik öngólját Szabó (jobbra) „szerezte” (Rápolti Katalin felvétele)