Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-19 / 8. szám
1983. FEBRUÁR 19. BIWHWIiafTiHIWflHBIillHWBSB ■■'!( "IIIIMTiT —IH. 11 !■ TW Sakk Szabad Föld Kupa: a nők is indulhatnak Indulhatnak-e a nők a most kezdődő Sakk Szabad Föld Kupa egyéni és csapatversenyein? A kérdés azért indokolt, mert a versenykiírásban ez nem szerepel. Ugyanekkor a megyei sakkszövetségek többsége kéri, hogy a nőket se rekesszük ki a versenyből, mivel számukra alig kínálkozik országos rendszerű játéklehetőség. A sakkozni vágyó nők levelei között olyan szemrehányó sorokat is olvashattunk: nem baj, ha számunkra nem tudtak díjakat teremteni, mi anélkül is szívesen versenyeznénk. Magyarázkodás helyett csupán annyit: örömmel fogadjuk az észrevételt. Arra valóban nem gondolt a rendezőség, hogy külön versenyt kellene rendezni a nők számára. Nos, azokban a megyékben, ahol akár egyénileg, akár csapatban kívánnak indulni a nők, minden további nélkül jelentkezhetnek. Arra is kínálkozik lehetőség, hogy egy csapaton belül nők és férfiak vegyes csapatot indítsanak. Melyik csoportba szerepelhet a vegyes csapat? Erre csak a megyei szövetség adhat pontosabb választ. Ugyanis a minősítések befolyásolhatják a csoportba sorolást. Például: ha a négyfős csapatban két másodosztályú férfi mellett két jól sakkozó lány a csapattag, akkor a férfimezőnyben kaphatnak besorolást. Ám ha egy harmadosztályú fiú mellett három minősítés nélküli lány szerepel a csapatban, a nők mezőnyében nyerhetnek beosztást. Díjazás? Az első országos döntő rendezője, Kalocsa városa különdíjat ajánlott föl a győztes női csapat részére. A dobogós helyen végzett nők számára — egyéniben — pedig Ajka városa biztosítja a különdíjakat. (Mint ismeretes, az 1933. évi Sakk Szabad Föld Kupa II. Országos döntőjét a Veszprém megyei Sakkszövetség, illetve Ajka városa rendezi június második felében. A pontos időt későbbi írásainkban közöljük.) Itt tájékoztatjuk a Sakkfeladvány győzteseit, hogy a Felszabadulási Sakk Szabad Föld Kupát (kupagyőztesek nemzetközi tornáját a tervezettnél egy héttel később, április 8. és 10. között Jászapáti rendezi. Az időpont módosítást az tette szükségessé, hogy április 3. és 4-ére esik húsvét. Reméljük, hogy az egyheti késés nem okoz majd gondot a résztvevőknek. A jászapáti rendezőség vezetője, Pásztor József (5130 Jászapáti Lehel u. 9.) gondoskodik arról, hogy a hazai és külföldi versenyzők ideális körülmények között mérjék össze tudásukat. Minden eddigi kupagyőztest várnak, de külön meghívót és versenykiírást is küld a rendezőség. Megeshet azonban, hogy egyik vagy másik meghívó nem érkezik meg időben. Ezért kérjük a Sakk Szabad Föld Kupát nyert csapatokat, hogy az említett címmel — meghívó nélkül is — vegyék fel a kapcsolatot. Sárdi Ferenc A szorongás mindent tönkretehet Jobb emlékezőtehetséggel megáldott olvasóink feltehetően nem felejtettek el annak idején szenzációszámba menő hírt, miszerint a SZEAC (most már SZEOL AK) kiesésre álló labdarúgócsapata pszichológust alkalmaz, ettől remélve javulást. Tán két hónap sem telt el, és már korántsem ilyen hírverés közepette, de a pszichológus eltávozott a még mindig kiesésre álló együttestől. Ebből a laikusok siettek levonni az általánosítható következtetést: a lélektan nem több afféle sarlatánságnál, lám ez esetben sem tudott segíteni. Azt persze tökéletesen figyelmen kívül hagyták a tamáskodók, hogy a szóban forgó játékosok technikai tudása, erőnléte gyakorlatilag ugyanolyan volt a lélektani beavatkozáskor, mint annak előtte. Ezzel azonban a pszichológia látványos sportbeli karrierje már a kezdetén szertefoszlott, s aztán hosszú csönd következett... ★ Manapság már szerencsére , korántsem az egyetlen függetlenített pszichológus Vura Márta, aki a Budapesti Spartacusnál dolgozik. — Legjobb tudomásom szerint a Budapesti Honvédnél, a Tatabányánál és más nagy egyesületeknél is alkalmaztak kollégákat, akik hozzám hasonlóan állandóan a sportolók, edzők rendelkezésére állnak. — Ilyen közvetlen lenne ez a viszony. Tehát bárki bármikor fölkeresheti, ha valami gondja, baja van? — Iia lélektani természetű ... — S mi nem az?! — Na, jó — neveti el magát —, természetesen ami a sportteljesítményt, a felkészülést hátráltatja. És bevallom, eleinte nem nagyon nyitották rám az ajtót. — Idegenkedve fogadták? — Nem. Márcsak azért sem, mert korábban az egyesület sportolója voltam, itt kézlabdáztam, így hát nagyon sokan a keresztnevemen szólítanak. De az érdeklődés, a közvetlenség persze nem elsősorban személyemnek szól. Engem is meglepett, amikor valósággal megrohantak a különböző szakosztályok. — Megvan a kockázata az effajta hirtelen támadt lelkesedésnek. — Arra gondol, hogy gyors és látványos sikereket vártak áldásos tanácsaim és beavatkozásaim eredményeként? — Mi másra gondolhatnék. — Nem. Szerencsére nem ezt remélték tőlem, vagy legalábbis nem elsősorban. És bármilyen hízelgő is volt a vehemencia, mégis szerettem volna rendszert teremteni. Így aztán a birkózókkal kezdtem. A választásban volt valami véletlenszerű, mert történetesen az orvosi rendelővel éppen szemben volt a birkózócsarnok. Besettenkedtem hát a tőlem telhető legszerényebben, amire azonban semmi szükség nem volt, mert roppant készségesek voltak. Ezen felbátorodva, nekivágtam az anyaggyűjtésnek, kedvenc témáim egyikéhez. Erősen foglalkoztat, milyen módon lehetne megszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni a sportolók verseny előtti szorongását. Kétféle típusa van ennek, van, aki születésénél fogva alkatilag aggályoskodó, megint másoknál ez átmeneti tünet. — Egyáltalán rögzíthető ez? — Természetesen. Tesztlapokat alkalmazok, jól megfogalmazott kérdésekkel. — Nem azt akarja mondani... — De, pontosan azt, verseny előtt egy héttel, aztán közvetlenül a mérlegelés előtt, majd a sorsolás után egy órával, s végül a viadal után két nappal kérdeztem ki a birkózókat. — Mennyire voltak őszinték? Elvégre az ember szereti titkolni félelmét, kivált idegenek előtt. — Ne feledje, én többször is ott ültem az edzéseken, még akis, amikor nem nyomtam az orruk alá a kérdőívet, tehát megszoktak. Ha akkor láttak volna először, meglehet, némelyikük pózolt volna, vagy nem nyílik meg. Másrészt tudták, hogy saját érdekükben fontos a vizsgálat. Egyébként általában nem a legnevesebb versenyzőkkel szoktam kezdeni, s rendszerint meglepődve tapasztalom, hogy a menők szinte sértve érzik magukat, amiért nem velük nyitottam a vizsgálatok sorát. Nem könnyű beszélgetést kezdeményezni, de ha egyszer leültünk, gyakran órákig beszélnek magukról, gondjaikról.Közben kopogtatnak. Kézilabdás lány nyit be, s roppant lényegretörően időpontot kér, hogy eljöhessen, s kap is.) — Ezek szerint nem csupán a birkózókkal foglalkozik ? — Tervszerűen igen. De aki bejön hozzám, azt mindig meghallgatom. És roppant fontosnak tartom, hogy már hívás nélkül is rámnyitják az ajtót. Ugyanakkor nem akarok senkinek terhére lenni, s lehet, hogy ez baj is. Emlékszem, az asztalitenisz Európa-bajnokságot követően, láttam Klampáron, hogy sokszor morózus, gondterhelt. Mintha kicsit arra várt volna, hogy megszólítom. S bennem is volt valami kényszer a közbeavatkozásra. Valahogy mégis elmaradt a dolog. S aztán jött a fegyelmi ügye... Máig lelkiismeret-furdalásom van, úgy érzem, ha leültem volna vele beszélgetni, talán nem fajult volna idáig a dolog. Lehet, ez esetben nekem kellett volna rámenősebbnek lenni. — Egy év nem túl hosszú idő, de volt már valami sikere a munkájának? — Nézze, szerénytelen dolog lenne, ha most elkezdeném dicsérni magam. — S ha esetleg a birkózókat kérdezném? — Ők úgy vélik, hogy a sikeres csapatbajnoki szereplésben nekem is van némi szerepem. De én nem így értem és nem is ígérhettek gyors eredményeket. Egyébként is tudomásul kell venni, hogy az erőnlét, a technika, taktikai képzést semmiféle lélektani beavatkozás nem pótolhatja, csupán kiegészítheti. A versenyzőben meglévő feszültséget, szorongást, ami a teljesítményét károsan befolyásolná, viszont igenis lehet csökkenteni, vagy akár megszüntetni is. De vannak egyéb módszerek is, mint például az autogén tréning, tehát a tökéletes kikapcsolódást jelentő lazítás. Érdekes! Olykor még a versenyzőtársak sem ismerik egymást. Az egyik cselgáncsozóról mindenki azt tartotta, hogy a nyugalom megtestesült szobra. S látom ám az egyik versenyen, hogy fekszik a padon és nagyokat ásít. Egek ura, gondoltam magamban, ennek oxigénhiánya van, tehát izgul. (Ezt különben még korábban az egyik gyúrótól tanultam, hogy az ásítás erről árulkodik.) Akkor már késő volt, nem tudtam a szorongását feloldani, pedig szüksége lett volna rá. S ki tudja, ki mindenkinek még rajta kívül. Vass István Zoltán SZABAD FÖLD 21 Mi lett Szuromi Antallal? Az öregfiúk futballjának nagy a varázsa. A miskolci focifarsangon évről évre megtelnek a sportcsarnokok lelátói és az old boys torna szereplői a labdarúgást kedvelő tévénézőket is a készülékek elé ültetik. Érthető a nagy szeretet: őket látván az idősebbek saját fiatalságukkal találkoznak. Ám akad a dolognak másik oldala is, mégpedig az, hogy a ma futballja kevés örömet szerez a rajongóknak, jól esik azokra nézni, akik több sikert szállítottak. Pedig a mai napság pályára lépő öregfiúk már nem is annyira régiek; zömük aktív részese volt valamelyik nagy kudarcnak. Úgy látszik azonban, hajlamosak vagyunk felejteni, megszépíteni a múltat. Talán, mert így kellemesebb ... Mindez csupán azért jutott eszembe, mert a minap a budapesti Lenin körúton megpillantottam, Szuromi Antalt, a Dorog, az MTK, a Tatabánya és az Egyetértés egykori játékosát és arra gondoltam: ő vajon hová tűnt? Nevével egyetlen focimeccs kapcsán sem találkozhatunk, nem edző, nem vezető, egyáltalán, mintha, nem is lenne köze ehhez a sportághoz. Pár éve abbahagyta a játékot, s azóta végleg eltűnt a porondról. • Mi lett Szuromi Toncsival? A kérdés már személyesen neki szólt, egy kis budai presszóban, amely történetesen épp az övé. (A Pikk Dáma nevet viseli, jóllehet ő maga sosem szeretett kártyázni.) — Mi lett? Semmi. Befejeztem és kész. Egyszer abba kell hagyni. Azt méltatlannak éreztem volna, hogy öreg koromra valamelyik alacsonyabb osztályú csapatnál vergődjek. Arról beszél, hogy mennyire sértőnek és megalázónak érzi azok helyzetét, akik egykor főszereplői voltak e sportágnak, s képtelenek voltak időben elbúcsúzni; valahol a perifériára szorulva vegetálnak, lejáratva magukat, saját múltjukat. És miközben Szuromi erről beszél, magamban azon tűnődöm, vajon hány éves lehet most ő? — Hogy hány éves vagyok? — kérdez vissza, mint aki nyomatékot akar adni a bejelentésnél! —, bizony az idén már negyven. Nyolc éve hagytam abba a futballt azóta épp nyolc kilót híztam és azóta nem fociztam. Teniszezni járok, ez tökéletesen kielégít. Szuromi Antal 1962-ben lett első osztályú játékos és 1974-ig szerepelt az NB I-ben. Vagyis azzal a generációval kezdett, amelyben még bíztunk, reménykedtünk — Albert, Mészöly, Göröcs — és akkor búcsúzott, amikor már a magyar labdarúgás megkapta első nagy pofonjait. • Abban a korosztályban megvolt a lehetőség a nagy eredményre. Teli volt a válogatott klasszisokkal. Mégsem sikerült, vajon miért. — Valóban — ha szabad így fogalmaznom — nekünk meg lett volna a képességünk egy kiugró eredményre. De, meggyőződésem, rosszul menedzseltek bennünket, talán túlságosan hamar, az első fiaskó után szétzavarták a válogatottat. Persze, mert akkor még ez szokatlan volt. Ha a mi időnkben is létezett volna a külföldi szereplés... De ilyen nem volt. Volt viszont botrány-krónika, nap, mint nap lerántották a leplet valakiről. Figyelje meg: azóta nincs bálványa, vezéregyénisége a labdarúgásnak. Mindenkiről rossz hírek keringetek, s ez egyáltalán nem doppingolja a felnövekvő generációt. Nem tudom, hogy emiatt, vagy más az igazi ok, de kétségtelen, nincs is ma olyan alakja a sportágnak, akit nyugodtan példaképül lehet állítani. A vezéregyéniségek elsősorban a pályán kívül azok, ott benn, a gyepen már képtelenek összefogni, nagyobb erőbedobásra késztetni a társaságot. Emlékszem egyszer Salgótarjánban játszottunk, s én elcseleztem egy helyzetet. Szepesi Guszti óriási vágtával rontott előre, s bizony nem tettem a kirakatba, amit kaptam tőle. A legenyhébb, amit mondott az volt, hogy az ő bőrére és az ő pénzéért ne szórakozzak. Ha már a pénznél tartunk, egynyi év elteltével talán nyugodtan elmesélheti, hogy akkoriban — amikor még meglehetősen nagy köd vette körül ezt a témát — mennyit kerestek a labdarúgók.’ — Nézze, ezt klubja válogatta. Az MTK például nem tartozott a gazdag egyesületek közé, ott nem lehetett az ember milliomos. Mégsem bánom, hogy az MTK-t választottam, mert ez a klub viszont hallatlanul sokat segített abban, hogy megtaláljam a futball utáni boldogulásomat ... Jól kerestünk viszont Tatabányán. Műszaki állományban voltunk, magas alapfizetést kaptunk, amire hűségjutalom, bányásznapi jutalom, mélységi pótlék is járt. Egy időben például az szerepelt a személyi igazolványomban: föld alatti szállító bányász, csillés. Mit mondjak, sosem jártam a föld alatt. Csillét láttam, de csak fenn a magasban. — Mit profitált abból, hogy futballozott? — Mindent. A kapcsolataimat, hogy szeretett szakmámmá válhatott és művelhetem is a vendéglátást, sok-sok utazást, élményt. — Vannak barátai a régi csapattársak közül? — Barátok nincsenek. Legalábbis onnan nincsenek. Ahány helyről jöttünk, annyifelé mentünk. És ez így van a legtöbb helyen. Furcsa módon — a soksok évi összezártság ellenére — maradandó barátságok többnyire nem születnek. Ez egy ilyen játék. És egyre inkább ilyenné válik ... Erről jut eszembe, hol is jelenik meg ez a cikk, illetve mikor? — A Szabad Földben, de miért? — Csak a feleségem miatt. Nem hiszi, hogy eszébe jutottam még valakinek. Szerinte ki kíváncsi egy volt egyszeres válogatottra? És kissé el is bizonytalanított: valóban ki kíváncsi rám? Megkockáztatom: akadnak jópáran. Németh Péter (8. HÉT, FEBRUÁR 20.) PÖTMÉBKÖZÉSEK : 14. Udinese—Ascoli 1 15. Pisa—Cagliari x 16. Monza—Lazio 2 1. Avellino—Verona 1> x 2. Catanzaro—Sampdoria 1, x 3. Genoa—Cesena 1 4. Juventus—Fiorentina 1 3. Internationale—Torino 1, x 6. Arezzo—Milán x, 2 7. Bari—Atalanta 1. x 8. Bologna—Foggia 1 9. Catania—Léccé 1 10. Cavese—Palermo x, 2 11. Como—Pcrugia 1 12. Pistoie.se—Varese 1 13. Sambened.—Crcmonese 1, x