Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983. JANUÁR 1. Békés, boldog új esztendőt kívánunk! A statisztikusok minden bizonnyal kiderítik majd, hogy ezekben a napokban hány százezer üdvözlőlap, távirat, telex és telefon járja beszéltében-hosszában a világot egyetlen mondatot hordozva: Békés, boldog új esztendőt kívánunk! Ami, valljuk meg, igencsak rá is férne a világra, értve alatta Keletet és Nyugatot, Északot és Délt egyaránt. És értve alatta magunkat, a magunk, szűkebb kis világát is, melynek az elmúlt legutóbbi három évtizedében annyi szépség, annyi emberség, annyi egykori remény válhatott valóra, hogy ma — 1982/83. fordulóján — van mit óvnunk, féltenünk. Dehát lehet-e, tudja-e egyáltalán e világméretű válsághullámban eredményeit a siker reményében védeni egy olyan kis ország, mint a miénk? Amikor hatalmas, a nálunkénál fejlettebb gazdasági háttérrel rendelkező államokban is bankok roppannak meg, mammutvállalatok jutnak csődbe, ég felé szöknek az árak, pang a külpiac, és minden eddigit meghaladó mértékben nő a munkanélküliek száma. S vele a létbizonytalanság. Mondhatunk-e mi igent, mikor a világ nagyobbik fele tagadólag rázza a fejét? Csak kárunkra válna, ha pusztán a vak remény jegyében elhitetnénk magunkkal: bennünket megkímélnek a világgazdasági viharok, a mi hajónk védett öblök vizein úszik. Ma már nincsenek védett öblök! Minek áltatnánk magunkat: bennünket is megforgatnak a szelek, még akkor is, ha a szocialista tábor országai ebben a viharban szorosan fogják egymás kezét. S ha van okunk a bizalomra, akkor ez az egyik ok. A másik pedig éppen a realitásokkal való szembenézésből s abból a rugalmas, kemény, néha gyötrelmesen nehéz munkából adódik, amit hazánk lakossága gazdaságunk, eredményeink, életszínvonalunk alapvető tényezőinek védelme érdekében évek óta kifejt. Csak a munka és újra csak a munka — ez lehet továbbra is, 1983-ban is minden bizodalmunk alapja és fedezete. És ha ezt az egyszerű képletet ebben az országban mindenki megérti, és továbbra is szorosra zárja sorait barátaival, és amögött a politika mögött, amely e sok problémával küszködő, válságokkal terhes világban is biztos kézzel fogja a kormány, tudat, akkor, de csak akkor nem a megszokás és nem is a puszta vak remény írathatja rá velünk az üdvözlőlapokra, hogy „Békés, boldog új esztendőt kívánunk!” S. J. Fölépült és kaput nyitott a Mezőgazdasági Szövetkezetek Háza . Aki gyönyörködni akar benne, az a sétaúton közelítse meg. Van persze busz is, de induljon el gyalog a fogaskerekűtől a Normafa úton. Egy darabig épületek kísérik, azután azok elmaradnak, csak az erdő fogja közre a gépkocsiforgalom elől különben is lezárt utat. Egy kiadós séta után jobbról kinyiult előtte a város, balról pedig egy kanyarban szinte eléje ugrik a Ház. A kanyarra néző, jól tagolt szöglet úgy szökken az ég felé, mint egy kiáltás. Különben sem csúnya, de innen nézve kimondottan szép épület. Nem a főváros legmagasabb pontján van — az egy másik hegy —, de magasan a város fölött, mögötte erdő, előtte az a kilátás, amelyet a külföldiek Európában az egyik legszebbnek neveznek. Története messzebbre nyúlik vissza, mint a szervezeté, amely megvalósította. Sokan látták ugyanis, Varsóban a Parasztok Házát, de ettől függetlenül is korán felmerült az igény, hogy legyen Budapesten egy olyan épület, amelyben a mzőgazdasági szakma művelői érezhetik otthon magukat. Mivel a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa „árendában lakik” a belvárosban és nincs saját tanácsterme, mivel a komoly művészeti értéket képviselő Tükörterem az egész épületén először székházat akartak építeni. Megközelíthető helyen azonban már egyszerűen nincsen telek. Megszerezték tehát ezt a jókora telket a hegyen. Dehát ez már forgalmas iroda létesítésére alkalmatlan. Így született meg az új elképzelés, amelynek alapító okmányára 1974-ben tette rá a pecsétet a TÓT Elnöksége és a Minisztertanács. (Ezért nem vonatkozott reá az irodaépítési tilalom.) Most már elmondhatjuk, hogy Budapesten is van „Parasztok Háza”, ha a kor változásainak megfelelően, más néven is. De méltó a mozgalomhoz, igazi, reprezentatív létesítmény. Akár jelképnek is tekinthető, hogy a hajdanán a legfelsőbb hadúr fene tudja milyen célra épített valamije, amit a környéken Horthy-villának neveznek, most a Mezőgazdasági Szövetkezetek Háza egyik melléképülete. Persze a dicsőséget nem adták olcsón: a beruházás 260 millió forintba került. De nincs rajta egyetlen fillér hitel, nem volt hozzá egyetlen fillér állami támogatás sem. Az egész öszszeg kikerült abból a pénzből, amelyet a termelőszövetkezetek önkéntesen, alapítása óta adnak össze a TDT fenntartására. A saját pénzéből építette ezt a létesítményt a mozgalom, sőt nem kis részben a saját erejével. Mert állami vállalat tervezte ugyan, de a generálkivitelező már szövetkezeti közös vállalat volt és amire nem volt kapacitás, azt szövetkezeti brigádok végezték el. Kelett a segítség, mert sok volt a munka. Az épület ötemeletes, van benne kétszázhúsz férőhely, egy és két ágyas, fürdőszobás szobákban, illetve lakosztályokban, konyha, presszó és étterem, a változatos célok szolgálatára pedig egy nagy előadóterem és öt kisebb tanácskozó terem, amelyek szükség esetén egybenyithatók. Szóltunk már arról, hogy a létesítmény rendeltetése összetett. Legalább három, de ha úgy vesszük négyféle célra is hasznosítható. Amint az üzemeltető TDT Továbbképzési és Üdültetési Központ elnevezésében a szavak sorrendje is mutatja, legfőbb hivatása az oktatás. Ma már nem annyira a parasztemberek bevezetése a mesterségbe, mint inkább a diplomás szakemberek felvértezése szövetkezetpolitikai ismeretekkel. Mert azt az egyetemen nem tanulják. Kéthetes turnusokban, az esztendő kilenc hónapján át csiszolódik itt, egyszerre mindig százötven ember. Egy turnuson belül, tehát öt év alatt például két hétre bevonul ide az ország valamennyi termelőszövetkezetéből, minden bizottság elnöke. Mégpedig érdekes módon. A „népesítés” mindig országos, tehát egyszerre jönnek minden megyéből, mert így a tanfolyam egyúttal tapasztalatcsere is. Másik érdekesség, hogy függetlenített oktatók nincsenek. Mindig a legjobb szakembereket kérik fel, de nemcsak az egyetemekről és főhatóságoktól, de előadónak hívják meg a nagytekintélyű szövetkezeti vezetőket, is. A maradék férőhelyeket egész esztendőben az üdülők foglalják el. Gyönyörű környezetben, teljes kiszolgálás mellett pihenhetnek azok, akiket odahaza üdülésre kijelölnek. A három nyári hónapban pedig tanfolyam nincs, akkor az egész épület a pihenni vágyóké. Vidéki embernek Budapesten nyaralni legalább olyan érdekes, mint a fővárosinak a Balaton mellett. Ez persze nem oldja meg a téesz-tagok üdültetésének gondját, de valamit besegít. Ez a két fő rendeltetés. A tanácstermeket azonban nem véletlenül építették. Itt fönn, a hegyen tartják üléseiket a TDT testületei és bizottságai, de alkalmanként élhetnek a lehetőséggel területi szövetségek, közös vállalkozások, termelési rendszerek stb. is. De ez még mindig nem minden. A tanfolyamosok pénteken hazautaznak, csak hétfőn jönnek vissza a turnus középe is. A Ház tehát szívesen lát hétvégi kirándulásra, termelőszövetkezeti csoportokat. Ha pihenni akarnak, azt is lehet, de ha szórakozni, színházba, múzeumba menni, akkor ezt is megszervezik számukra. Sőt, ha egy elnöknek kétnapos dolga akad Budapesten és éppen van üres szoba, őt is készséggel fogadják. Mint látható, „nonstop”, évi háromszázhatvanöt napon át működik az intézmény és a szolgáltatások sokféleségében csak egy a közös. Az, hogy a kör zárt, csak termelőszövetkezeti intézmények, szövetkezetek, vagy szövetkezeti tagok vehetik igénybe. Az árak ugyanis különbözőek, de mindig nagyon kedvezőek. Az üdültetésért ugyanannyit számítanak fel,, mint a SZOT. A különbséget a TÓT költségvetéséből fedezik, abból a bizonyos önkéntes hozzájárulásból. A tanfolyamok és a rendezvények önköltségesek. Ha pedig szállodaként működik az intézmény, akkor a szobák olcsók. A hétvégi program például személyenként és naponként étkezéssel együtt is alig több, mint háromszáz forint. Szállóvendégnek a kétágyas szoba hatszáz forint ugyan, de gondoljuk meg, hogy ez a ház bőven eléri az Átrium színvonalát, ám ott a kétágyas szoba 2900 forintba kerül. És mibe kerülhet egy lakosztály? Mert a Házban , azért építettek lakosztályokat, hogy itt lehessen fogadni, elhelyezni a mozgalom bármilyen külföldi országból érkező rangos vendégeit. Meg fog felelni az igényeinek, de ez a vendéglátás a TOT- nak lényegesen kevesebbe kerül. Október végénlényegében már elkészült a teljes komplexum, de eddig csak próbaüzemeltetés folyt. Ennek keretében már rendeztek sok tanácskozást, fogadtak üdülőket, külföldieket is. Vendégkönyv még nincs, de számos levél érkezett már spontán, amely dicséri a környezetet, a korszerűséget, a kiszolgálást. Csak a sofőrök morognak egy kicsit, mivel első próbálkozásra nem túl egyszerű odatalálni ... " A hivatalos nyitást voltaképpen a TDT december 21-én itt rendezett ülése jelentette. Amikor pedig ezek a sorok megjelennek, már teljes az üzem. 1983 első hétköznapján százötven termelőszövetkezeti döntőbizottsági és ellenőrző bizottsági elnök foglalta el helyét a szobákban, vágott neki a kéthetes tanfolyamnak, amelynek elvégzéséről hivatalos bizonyítványt kap majd. Kívánunk nekik és az őket követőknek eredményes tanulást, az üdülőknek pedig nyugtató pihenést. Földeáki Béla SZABAD FÖLD 3 Országszerte , így a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezetben is megkezdődtek a zárszámadási előkészületek. Ennek kapcsán mindenütt folynak az év végi leltárak, számba veszik a közös gazdaságok vagyonát.