Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-22 / 51-52. szám
22 SZABAD FÖLD jr * * ** * ^ W BeSeszéB©!kr a szerkesztésben. December 1-én jelent meg legutóbbi összeállításunk. Az abban közzétett fölhívás nyomán szakadatlanul érkeznek a Szabad Földhöz a „Beleszólok a szerkesztésbe” című közös munkánk alapanyagát jelentő levelek. Levélíróink buzgalma erősíti bennünk a meggyőződést, hogy baráti-őszinte kapcsolat fűzi egymáshoz e lapot és hűséges olvasótáborát. Ez bátorít bennünket arra, hogy ne idézzünk abból a sok hozzászólásból, mely a tapintat és belátás sugallatára azt közli velünk: úgy jó a Szabad Föld, ahogy van ... Mi magunk nem vélekedünk így. Szerfölött erős bennünk a szándék, hogy a gyorsan változó világban holnap jobb lapot adjunk az Olvasó kezébe, mint tegnap. Ezért újságírói igyekezetünk szép jutalmát látjuk az elismerő írásokban, de elsősorban a fejlődést szolgáló ötleteknek, javaslatoknak adunk nyilvánosságot. Még azoknak is, melyek egyelőre megvalósíthatatlanok, vagy éppenséggel nem találkoznak egyetértésünkkel. Mert még egy talonba tett újító gondolat is többet ér, mint a „minden nagyon szép, minden nagyon megfelel” langyos állóvize. Tehát, ha közzéteszünk egy véleményt, az korántsem egyértelmű azzal, hogy feltétlen megvalósítjuk az abban javallottakat. De mindenképpen annyit jelent, hogy gazdag ötletválaszték segíti a szerkesztők munkáját - van miből meríteniük. Témánknak az újság sorsát befolyásoló hordereje van. És a szót kérők száma is nagy. Ezért — szokásunktól eltérően — most csak mintegy „kóstolót” adunk az eddig érkezett levelekből. Következő lapszámunkban folytatjuk a jó tanácsok, észrevételek közlését. Föltehetően ismétlések is előfordulnak majd a szövegekben. Ez a kérdés természetéből adódik. És azt is sejteti, hogy ugyanaz a gondolat olyan vélekedésekben is előfordult, melyek ismertetésére helyszűke miatt nem vállalkozhatunk. Valóságos tanulmányt, tíz gépelt oldalt küldött be id. Kanta Gyula (Berekfürdő, Kossuth L. u. 15. 5309) kedves Olvasónk. Gazdag tartalmú írásából csak ízelítőre futja helyünkből. „Én két 7-es, idős, begyepesedett fejű hat elemit végzett, egyszerű falusi parasztember, előzetes feljegyzés, vázlatkészítés nélkül szólok hozzá, illetve bele lapunk szerkesztésébe... Mi mindenről olvasnék szívesen a Szabad Földben azon túl, amit a lap tartalmaz? Mivel honfitársaink nagy hányada szenved reumatikus betegségekben, többet írnék a gyógyfürdőzés hatásáról a reumatikus betegségekre. Ebben kitérnék még a fürdőzés illemszabályaira is. Sokan ugyanis nem törődnek azzal, hogy a vízbe menetel előtt kötelező a zuhanyozás. Hogy közérdek a fürdővíz tisztaságának megőrzése. Hogy emberi kötelességünk egy idő múltán átengedni a pihenő-, napozópadokat másoknak is. Ismerek olyan nőt, aki a nyitás előtt már fél órával a pénztár előtt áll, csak azért, hogy fekvő padot kaphasson. Rádobja a körömcipőjét és egy törülközőt Estig se fekszik rá, de azért az istennek se engedné át, nemhogy a fürdőző embernek. A lap helyében többet foglalkoznék azokkal a sérelmekkel, melyeket mi emberek egymásnak naponta okozunk. Jómagam másfél év alatt ötven ilyen esetet írtam le és őrzöm egy külön dossziéban. A Szabad Földben időnként szót emelnék az egyenlőtlen közteherviselés ellen is. Szerintem visszás és tarthatatlan az a szokás, hogy a közművek (villany-, víz-, szennyvízcsatorna-, gázvezeték-, járdaépítés) költségeihez egyenlő arányban járulnak hozzá a falusi utcák két oldalán lakó családok, viszont a létesítmény természetesen (járda kivételével) az utcának egyik oldalán épül. Ha a lakosok igénybe akarják venni a szolgáltatást, akkor azoknak, akiknek oldalán a hálózat épült, sokkal kevesebbet fizetnek, mint a túloldalon lakók. A gázvezetékszerelők tájékoztatása szerint a földgáz bevezetéséért a vezetéktől távolabbi oldalon lévő lakók húsz-huszonöt ezer forinttal fizetnek többet, mint az ezen az oldalon levők. Olyan dolgokat sem hagynék szó nélkül, mint amik a községek összevonásából adódtak. Mi, berekfürdőiek például Karcaghoz tartozunk. Ügyes-bajos dolgaink intézésére a tanácshoz TITÁSZ- hoz, ÁFÉSZ-hez, Csatornamű Vállalathoz, nagyobb bevásárlás esetén (de még a gépíró papírért, két deci növényvédőszerért, tíz kiló műtrágyáért is) be kell utaznunk Karcagra. Oda-vissza huszonnyolc forintot fizetünk és egy fél napunk is elvesz. A pestiek ugyanilyen utazásaiCsak névbetűivel írta alá levelét T. E. (Tárcái, Pf. 15.) olvasónk. Kár. Érdekes Javaslata Így is sokak egyetértésével találkozhatik. „A Szabad Földnek többet kéne foglalkoznia a parasztélettel. Mert például nem fenékig tejfel a tanyasi élet. Keményen kell dolgozni azért, hogy karácsonykor a finom ételektől roskadozzon az ünnepi asztal. Több fényképet közölnék a lapban paraszti munkákról és a paraszti élébről. Lenne egy ajánlatom! Bármilyen furcsa, de meg lehetne hirdetni állat-szépségversenyt is az újságban. Ennek a módja és lebonyolítása pedig az lenne, hogy mondjuk a lótartó gazdák, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok beküldenének teljes alakot ábrázoló fényképeket a benevezett lovaikról. Ezeket a képeket az újságban le lehetne közölni és a zsűri az olvasóközönség lenne. Más állatokkal is lehetne ugyanilyen versenyt rendezni. Nagyon jó volna, ha a Szabad Föld többet foglalkozna az öregekkel. Gyakrabban közölné visszaemlékezéseiket életük ilyen vagy olyan eseményeiről. A lap régi híveinek nagyon jól esne, ha rájuk is gondolna gyakrabban az újság, ők dolgozták meg azért, hogy most nekünk jó legyen és nem árt emlékeznünk arra, hogy mennyi nélkülözés, szenvedés előzte meg ezt a mai jó életet...” ... Ennyi hát a „kóstoló”. Jövő számunkban a vélemények szélesebb ská láját ismertetjük. Továbbra is várjuk szíves soraikat. Több és jobb fotót Paál Ferenc (Fűzfőgyártelep 8184) szinte szakemberként szól a lapkészítés kérdéseihez. Pontokba foglalja javaslatait. 1. Nem tudom, jelenleg melyik gyárunkban állítják elő a lap papírját. Ha jól nézem, akkor Szolnokon. Elsősorban azért gondolkodom ezen, mert javaslom, hogy ne fatartalmú papírra, hanem famentesre nyomják a lapot. Egyúttal küldök is két mintát a Fűzfői Papírgyárból, mivel itt dolgozom. Véleményem szerint ez a nagy tömeget érdeklő újság megérdemli, hogy jobb papírból készüljön. 2. Véleményeim szerint a lap szükségtelenül nagy formátumú. Tessék elhinni, hogy kényelmetlen. Olvasom az asztalnál étkezés közben — mondjuk vasárnap — a sarka lehajik és a feleségem rám szól: „Vigyázz, beleér a levesbe!” Az oldalszám növelése mellett javasolnám, hogy méretét a Magyarország című hetilaphoz hasonlóan oldják meg. Az kényelmesen kézben tartható. 3. A lap első oldalán a képek nagyon kedvesek, figyelemfelkeltők, mégis úgy érzem, jobbam ki kellene használni ezt az oldalt. Például időszerű eseményekhez igazodó verset vagy karcolatokat tennék az első oldalra és mellé egy, a leírtakhoz kapcsolódó illusztrációt. 4. Az újság ma már köztudottan nemcsak a mezőgazdaságban dolgozóké. Minden olvasóréteghez tartozó ember között megtalálhatók a Szabad Föld barátai. Ezért javaslom, képviselje a rétegek igényeit, kívánságait is a lap. Egyébként ablakot kellene nyitni a nagyvilágra, de nemcsak Európára, hanem minden világrészre, még a Csendes-óceáni szigetvilágra is. 5. Jók a káshír összeállítások. Az elfoglalt ember ma már nem ér rá hoszszabb értekezéseket olvasni. Szereti a rövid, de mégis sok információt nyújtó kishíreket. 6. A jobb papírra szebb típusú betűket és több, jobb fotót lehetne vinni. 7. A kertbarátoknak, kistenyésztőknek szóló részt akár négy oldalra is bővülhetnék, hogy a kertművelők még nagyobb mértékben jussanak hasznos információkhoz. 8. A Lelki levelesláda maradjon. Feleségem mindig ezzel kezdi az újság olvasását. Ugyanazon az oldalon időnként néhány tudományos témáról is szívesen olvasnék. Például grafológiáról, telepátiáról stb. ismerteterjesztő formában. 9. A Szabadidő hasznos eltöltéséről, a hobbiról, az otthoni barkácsmunkáról, szociális kérdésekről többet várok. 10. A „Család és otthon” című oldal nagyon jól maradjon! 13. Végül javasolnék egy oldalt „Tudósítóink jelentik” címmel és azon érdekes, friss, közérdekű eseményekről adnék beszámolót ... Árrovatot! A fővárosba került parasztivadék hangja szólal meg Ágoston János (Budapest, Rákóczi Ferenc u. 299, 1214) leveléből. , „Mint harmadik generációs parasztszármazék írom ezt a pár sort. Nagyatyám egy mázsát is megemelt — majdhogynem játékosan — olyan erős ember volt. Apám csak ötven kilókat tudott emelni. Magam alig tizet-húszat A tollforgató ember gyengeségével. Mégis mint harmadik generációs paraszt is szívesen olvasom kedves lapjukat. Az első gondolatom az újsággal kapcsolatban az: jaj de jó volna, ha a lap ofszet gépen készülne, olyan éles betűkkel, mint a Népszabadság... A másik gondolatom rögtön az, de jó lenne, ha az árát most csak olyan mértékben emelnék, hogy ne érezze azt nagyon az emberfia ... Mindenképpen kellene egy a közgazdaságot érintő úgynevezett árrovatot beállítani a lapba. Különösen most, amikor ennyire változnak az árak. A vásárcsarnok közelségét kellene idecsalni valahogyan, hírekkel, árakkal, újságírói eszközökkel. Esetleg képekkel is. A háztájinak is illenék valamit adni, mert majdnem mindenkinek van már háztájija. Eddig ia foglalkozott a lap a háztájival, de valahogy nyomatékosabban, másképpen kellene, mint ahogy eddig történt. Még az igen jó lapokat is meg szokták időnként változtatni rovataikban. Így tágítják a vonzási kört. A Szabad Földet is bővíthetnék új rovatokkal. Hogy hazabeszéljek és hogy a szakmám is előtérbe jusson, a sok baleset megelőzése érdekében Munkavédelem cím alatt bekerülhetne a lapba az eddiginél is több az ilyen jellegű írásokból... Kívánom továbbá, hogy néha-néha legyen egy kis néprajz is az újságban. Művelődési egyenlőség Rövid, de a lényeget érintő Sarkadi Ferenc (Nagyhegyes, Hámán Kató u. 4. 4064) „kívánságlistája”. „Külön állattenyésztési rovatot nyitnék és abban minden ezzel kapcsolatos tennivalóról táékoztatnám a közönséget. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a kialakult piaci árak szerepeljenek a lapban. Szívesen olvasnék a Szabad Földben többet történelmi eseményekről. A magyar és a „világtörténelem nagy évfordulójáról. Kérem, közöljenek a felnőtteknek a keresztrejtvényt! Mint ahogy eddig is tették, adjanak lehetőséget arra, hogy akár kisebb falvakat is bemutassanak saját lakosai az országnak. Folytatásos regényt nem tartok kívánatosnak ...” Ő kat megússzák két-három forint költséggel és a vidéki városok lakói is négy forinttal. Az új Nemzeti Színház felépítési költségeihez vidéken is gyűjtenek. Többünkben felmerült az a kérdés, vajon az új színházat azonos feltételekkel látogathatjuk-e mint mások. Magyarán szólva lesznek-e forintos vonatok az előadásokhoz és olcsó autóbuszjáratok. Vagy pedig ötven, száz, kétszáz, vagy háromszáz forintokat kell fizetnünk az élvezetért. Elképzelhetőnek tartom, hogy vannak olyan tervek, amik elősegítenék a Nemzeti Színház kedvezményes feltételek mellett való látogatását a falusiak számára. Ha vannak ilyen tervek, a Szabad Föld nagyon alkalmas volna ezek ismertetésére. Bőven szeretnék olvasni a téesz-tagok és más rétegek üdülési lehetőségeinek kiegyenlítettségéről.” Keresztrejtvény Állatszépségverseny 1984. DECEMBER 22. (DURKÓ GÁBOR rajza)