Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-22 / 51-52. szám

22 SZABAD FÖLD jr * * ** * ^ W BeSeszéB©!kr a szerkesztésbe­n. December 1-én jelent meg legutóbbi összeállításunk. Az abban közzétett fölhívás nyomán szakadatlanul érkeznek a Szabad Földhöz a „Beleszólok a szerkesztésbe” című közös munkánk alapanyagát jelentő levelek. Levélíróink buzgalma erősíti bennünk a meggyőződést, hogy baráti-őszinte kapcsolat fű­zi egymáshoz e lapot és hűséges olvasótáborát. Ez bátorít bennünket arra, hogy ne idézzünk abból a sok hozzászólásból, mely a tapintat és belátás sugallatára azt közli velünk: úgy jó a Szabad Föld, ahogy van ... Mi ma­gunk nem vélekedünk így. Szerfölött erős bennünk a szándék, hogy a gyor­san változó világban holnap jobb lapot adjunk az Olvasó kezébe, mint teg­nap. Ezért újságírói igyekezetünk szép jutalmát látjuk az elismerő írásokban, de elsősorban a fejlődést szolgáló ötleteknek, javaslatoknak adunk nyilvá­nosságot. Még azoknak is, melyek egyelőre megvalósíthatatlanok, vagy éppenség­gel nem találkoznak egyetértésünkkel. Mert még egy talonba tett újító gon­dolat is többet ér, mint a „minden nagyon szép, minden nagyon megfelel” lan­gyos állóvize. Tehát, ha közzéteszünk egy véleményt, az korántsem egyértelmű azzal, hogy feltétlen megvalósítjuk az abban javallottakat. De mindenképpen annyit jelent, hogy gazdag ötletválaszték segíti a szerkesztők munkáját - van miből meríteniük. Témánknak az újság sorsát befolyásoló hordereje van. És a szót kérők száma is nagy. Ezért — szokásunktól eltérően — most csak mintegy „kóstolót” adunk az eddig érkezett levelekből. Következő lapszámunkban folytatjuk a jó tanácsok, észrevételek közlését. Föltehetően ismétlések is előfordulnak majd a szövegekben. Ez a kérdés természetéből adódik. És azt is sejteti, hogy ugyanaz a gondolat olyan­ vélekedésekben is előfordult, melyek ismertetésére helyszűke miatt nem vállalkozhatunk. Valóságos tanulmányt, tíz gépelt oldalt küldött be id. Kanta Gyula (Berekfürdő, Kossuth L. u. 15. 5309) kedves Olvasónk. Gazdag tartalmú írásából csak ízelítőre futja helyünkből. „Én két 7-es, idős, begyepesedett fejű hat elemit végzett, egyszerű falusi pa­rasztember, előzetes feljegyzés, vázlatké­­szítés nélkül szólok hozzá, illetve bele lapunk szerkesztésébe... Mi mindenről olvasnék szívesen a Szabad Földben azon túl, amit a lap tartalmaz? Mivel honfi­társaink nagy hányada szenved reumati­kus betegségekben, többet írnék a gyógy­fürdőzés hatásáról a reumatikus betegsé­gekre. Ebben kitérnék még a fürdőzés il­lemszabályaira is. Sokan ugyanis nem törődnek azzal, hogy a vízbe menetel előtt kötelező a zuhanyozás. Hogy közér­dek a fürdővíz tisztaságának megőrzése. Hogy emberi kötelességünk egy idő múl­tán átengedni a pihenő-, napozópadokat másoknak is. Ismerek olyan nőt, aki a nyitás előtt már fél órával a pénztár előtt áll, csak azért, hogy fekvő padot kaphasson. Rádobja a körömcipőjét és egy törülközőt Estig se fekszik rá, de azért az istennek se engedné át, nemhogy a fürdőző embernek. A lap helyében többet foglalkoznék azokkal a sérelmekkel, melyeket mi em­berek egymásnak naponta okozunk. Jó­magam másfél év alatt ötven ilyen esetet írtam le és őrzöm egy külön dossziéban. A Szabad Földben időnként szót emel­nék az egyenlőtlen közteherviselés el­len is. Szerintem visszás és tarthatatlan az a szokás, hogy a közművek (villany-, víz-, szennyvízcsatorna-, gázvezeték-, járdaépítés) költségeihez egyenlő arány­ban járulnak hozzá a falusi utcák két ol­dalán lakó családok, viszont a létesít­mény természetesen (járda kivételével) az utcának egyik oldalán épül. Ha a la­kosok igénybe akarják venni a szolgálta­tást, akkor azoknak, akiknek oldalán a hálózat épült, sokkal kevesebbet fizetnek, mint a túloldalon lakók. A gázvezeték­szerelők tájékoztatása szerint a földgáz bevezetéséért a vezetéktől távolabbi ol­dalon lévő lakók húsz-huszonöt ezer fo­rinttal fizetnek többet, mint az ezen az oldalon levők. Olyan dolgokat sem hagynék szó nél­kül, mint amik a községek összevonásá­ból adódtak. Mi, berekfürdőiek például Karcaghoz tartozunk. Ügyes-bajos dol­gaink intézésére a tanácshoz TITÁSZ- hoz, ÁFÉSZ-hez, Csatornamű Vállalathoz, nagyobb bevásárlás esetén (de még a gépíró papírért, két deci növényvédő­szerért, tíz kiló műtrágyáért is) be kell utaznunk Karcagra. Oda-vissza huszon­nyolc forintot fizetünk és egy fél napunk is elvesz. A pestiek ugyanilyen utazásai­Csak névbetűivel írta alá levelét T. E. (Tárcái, Pf. 15.) olvasónk. Kár. Érdekes Ja­vaslata Így is sokak egyetértésével talál­­kozhatik. „A Szabad Földnek többet kéne fog­lalkoznia a pa­rasztélettel. Mert példá­ul nem fenékig tejfel a tanyasi élet. Kemé­nyen kell dolgozni azért, hogy kará­csonykor a finom ételektől roskadozzon az ünnepi asztal. Több fényképet közölnék a lapban pa­raszti munkákról és a paraszti élébről. Lenne egy ajánlatom! Bármilyen furcsa, de meg lehetne hirdetni állat-szépség­versenyt is az újságban. Ennek a módja és lebonyolítása pedig az lenne, hogy mondjuk a lótartó gazdák, termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok beküldenének teljes alakot ábrázoló fényképeket a be­nevezett lovaikról. Ezeket a képeket az újságban le lehetne közölni és a zsűri az olvasóközönség lenne. Más állatokkal is lehetne ugyanilyen versenyt rendezni. Nagyon jó volna, ha a Szabad Föld többet foglalkozna az öregekkel. Gyak­rabban közölné visszaemlékezéseiket éle­tük ilyen vagy olyan eseményeiről. A lap régi híveinek nagyon jól esne, ha rájuk is gondolna gyakrabban az újság, ők dolgozták meg azért, hogy most nekünk jó legyen és nem árt emlékeznünk arra, hogy mennyi nélkülözés, szenvedés előz­te meg ezt a mai jó életet...” ... Ennyi hát a „kóstoló”. Jövő számunkban a vélemények szélesebb ská­ láját ismertetjük. Továbbra is várjuk szíves soraikat. Több és jobb fotót Paál Ferenc (Fűzfőgyártelep 8184) szinte szakemberként szól a lapkészítés kérdései­hez. Pontokba foglalja javaslatait. 1. Nem tudom, jelenleg melyik gyá­runkban állítják elő a lap papírját. Ha jól nézem, akkor Szolnokon. Elsősorban azért gondolkodom ezen, mert javaslom, hogy ne fatartalmú papírra, hanem fa­mentesre nyomják a lapot. Egyúttal kül­dök is két mintát a Fűzfői Papírgyárból, mivel itt dolgozom. Véleményem szerint ez a nagy tömeget érdeklő újság meg­érdemli, hogy jobb papírból készüljön. 2. Véleményeim szerint a lap szükség­telenül nagy formátumú. Tessék elhinni, hogy kényelmetlen. Olvasom az asztalnál étkezés közben — mondjuk vasárnap — a sarka lehajik és a feleségem rám szól: „Vigyázz, beleér a levesbe!” Az oldal­szám növelése mellett javasolnám, hogy méretét a Magyarország című hetilaphoz hasonlóan oldják meg. Az kényelmesen kézben tartható. 3. A lap első oldalán a képek nagyon kedvesek, figyelemfelkeltők, mégis úgy érzem, jobbam ki kellene használni ezt az oldalt. Például időszerű eseményekhez igazodó verset vagy karcolatokat tennék az első oldalra és mellé egy, a leírtakhoz kapcsolódó illusztrációt. 4. Az újság ma már köztudottan nemcsak a mezőgazdaságban dolgozóké. Minden olvasóréteghez tartozó ember között megtalálhatók a Szabad Föld ba­rátai. Ezért javaslom, képviselje a réte­gek igényeit, kívánságait is a lap. Egyéb­ként ablakot kellene nyitni a nagyvi­lágra, de nemcsak Európára, hanem min­den világrészre, még a Csendes-óceáni szigetvilágra is. 5. Jók a káshír összeállítások. Az el­foglalt ember ma már nem ér rá hosz­­szabb értekezéseket olvasni. Szereti a rövid, de mégis sok információt nyújtó kish­íreket. 6. A jobb papírra szebb típusú be­tűket és több, jobb fotót lehetne vinni. 7. A kertbarátoknak, kistenyésztőknek szóló részt akár négy oldalra is bővülhet­nék, hogy a kertművelők még nagyobb mértékben jussanak hasznos informá­ciókhoz. 8. A Lelki levelesláda maradjon. Fe­leségem mindig ezzel kezdi az újság ol­vasását. Ugyanazon az oldalon időnként néhány tudományos témáról is szívesen olvasnék. Például grafológiáról, telepátiá­ról stb. ismerteterjesztő formában. 9. A Szabadidő hasznos eltöltéséről, a hobbiról, az otthoni barkácsmunkáról, szociális kérdésekről többet várok. 10. A „Család és otthon” című oldal nagyon jó­l maradjon! 13. Végül javasolnék egy oldalt „Tudó­sítóink jelentik” címmel és azon érdekes, friss, közérdekű eseményekről adnék be­számolót ... Árrovatot! A fővárosba került parasztivadék hangja szólal meg Ágoston János (Budapest, Rá­kóczi Ferenc u. 299, 1214) leveléből. , „Mint harmadik generációs paraszt­­származék írom ezt a pár sort. Nagy­atyám egy­ mázsát is megemelt — majd­hogynem játékosan — olyan erős ember volt. Apám csak ötven kilókat tudott emelni. Magam alig tizet-húszat A toll­forgató ember gyengeségével. Mégis mint harmadik generációs paraszt is szívesen olvasom kedves lapjukat. Az első gondolatom az újsággal kap­csolatban az: jaj de jó volna, ha a lap ofszet gépen készülne, olyan éles betűk­kel, mint a Népszabadság... A másik gondolatom rögtön az, de jó lenne, ha az árát most csak olyan mértékben emelnék, hogy ne érezze azt nagyon az emberfia ... Mindenképpen kellene egy a közgazdaságot érintő úgynevezett árro­vatot beállítani a lapba. Különösen most, amikor ennyire változnak az árak. A vá­sárcsarnok közelségét kellene idecsalni valahogyan, hírekkel, árakkal, újságírói eszközökkel. Esetleg képekkel is. A háztájinak is illenék valamit adni, mert majdnem mindenkinek van már háztájija. Eddig ia foglalkozott a lap a háztájival, de valahogy nyomatékosab­ban, másképpen kellene, mint ahogy ed­dig történt. Még az igen jó lapokat is meg szokták időnként változtatni rovataikban. Így tá­gítják a vonzási kört. A Szabad Földet is bővíth­etnék új rovatokkal. Hogy haza­­beszéljek és hogy a szakmám is előtérbe jusson, a sok baleset megelőzése érdeké­ben Munkavédelem cím alatt bekerülhet­ne a lapba az eddiginél is több az ilyen jellegű írásokból... Kívánom továbbá, hogy néha-néha legyen egy kis néprajz is az újságban. Művelődési egyenlőség Rövid, de a lényeget érintő Sarkadi Ferenc (Nagyhegyes, Hámán Kató u. 4. 4064) „kí­vánságlistája”. „Külön állattenyésztési rovatot nyit­nék és abban minden ezzel kapcsolatos tennivalóról táékoztatnám a közönsé­get. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a kialakult piaci árak szerepeljenek a lap­ban. Szívesen olvasnék a Szabad Földben többet történelmi eseményekről. A ma­gyar és a „világtörténelem nagy évfordu­lójáról. Kérem, közöljenek a felnőtteknek a keresztrejtvényt! Mint ahogy eddig is tették, adjanak lehetőséget arra, hogy akár kisebb fal­vakat is bemutassanak saját lakosai az országnak. Folytatásos regényt nem tartok kívá­natosnak ...” Ő­ kat megússzák két-három forint költség­gel és a vidéki városok lakói is négy fo­rinttal. Az új Nemzeti Színház felépítési költ­ségeihez vidéken is gyűjtenek. Többünk­ben felmerült az a kérdés, vajon az új színházat azonos feltételekkel látogathat­juk-e mint mások. Magyarán szólva lesz­nek-e forintos vonatok az előadásokhoz és olcsó autóbuszjáratok. Vagy pedig öt­ven, száz, kétszáz, vagy háromszáz fo­rintokat kell fizetnünk az élvezetért. El­képzelhetőnek tartom, hogy vannak olyan tervek, amik elősegítenék a Nem­zeti Színház kedvezményes feltételek mellett való látogatását a falusiak szá­mára. Ha vannak ilyen tervek, a Szabad Föld nagyon alkalmas volna ezek ismer­tetésére. Bőven szeretnék olvasni a téesz-tagok és más rétegek üdülési lehetőségeinek kiegyenlítettségéről.” Keresztrejtvény Állatszépségverseny 1984. DECEMBER 22. (DURKÓ GÁBOR rajza)

Next