Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-26 / 4. szám
85. JANUÁR 26. SAKK SZABAD FÖLD KUPA IV. Olimpiai tanulságok Már említettük, hogy a szaloniki olimpia sok tekintetben azfjúság olimpiája volt. Vonatozik ez a rendezésre is. Maga Görög Sakkszövetség is rendívül fiatal: elnöke, Markopusz nemzetközi mester csupán 31 éves. A többi tisztégviselő is jórészt ebbe a korsztályba tartozik. Ezenkívül főleg a „vendéglátási osztály” munkájának segítésére, mozgóították az egyetem idegen nyelvet tudó diákait is — a lányokat szemmel láthatólag eszétikai szempontok alapján. Egyébként elmondották, hogy az egyetem elvégzése után néhány évig várniuk kell, amíg ülést kapnak. Miért? A nagy munkanélküliség miatt. A vendéglátási osztály egyébként hatalmas munkát végzett. Az olimpiával egyidejűleg égési sor különböző rendezvény zajott le. Nemzetközi konferenciát ártottak a gyermeksakkozás kérdéseiről. Nem véletlen: aSzaloniki 2300 éves elnevezésű nyílt verseny programfüzében látható egy kép, amely azt ábrázolja, hogy a város legnagyobb közterén, a tengerpart melletti Arisztotelész téren, párhuzamosan felállított asztalokon, gyermekek százai vesznek részt szimultán mérkőzésen. E nyílt versenyen különösen jól szerepelt Kállai Gábor, a Bp. Volán versenyzője, aki 1-3. helyen végzett holtversenyben Ivkov jugoszláv nagymesterrel, az ugyancsak jugoszláv Klarics nagymester mögött. Feladványszerző és -fejtő ver-senyt is rendeztek. A szerzőverseny egyik bírája a magyar Bakcsi György nagymester volt. A fejtőversenyt az angol John Nunn nyerte, aki az egész olimpia legjobb egyéni eredményét érte el a 2. táblán. Több mint 90 százalékot teljesített. Élőpontra átszámítva ez több mint 2800! Különben neki is vannak magyar vonatkozásai: a nemzetközi nagymesteri címet az 1978. évi újpesti Tungsram-versenyen szerezte. A szabadnapokon kirándulásokat szerveztek, többek közt Makedónia régi fővárosába, Verginába, megtekintették az ásatásokat, ahol Nagy Sándor apjának, Fülöpnek sírját és kincseit megtalálták. Fesztivált rendeztek sakktárgyú filmekből, kiállítást sakkvonatkozású bélyegekből. Mindkettőből jóval több van, mint azt általában gondolják. A filmek között nemcsak az Aljechin volt világbajnok életét bemutató szovjet alkotás, hanem egy indiai film is nagy sikert aratott. Nem hiába Indiát tartják a sakkozás őshazájának! ★ Mai feladatunk az elmulasztott lehetőségek kategóriájába tartozik. Az ábrán feltüntetett hadállás az Abdel Nabi—Züger játszmában jött létre, az Egyiptom—Svájc mérkőzésen (VII.: Kbl, Vg2, Bdl, Bhl, Fc4, Hd5, gy a2, b2, c2, g7 (10). Sőt: Kg8, Ve4, Bd8, Be8, Fg5, Hc6, gy a7, b7, f7, h6, (10). Világos erős támadást indított. Sötét utolsó lépése Ve4 volt, a vezércserével szerette volna a támadás erejét csökkenteni. E lépés azonban hiba, amire világos hatásos kombinációval azonnal nyerhetett volna. Adjuk meg a nyerő lépéssorozatot, mindössze 4 lépést! E heti sakktörténeti kérdéseink: " Ki volt az a magyar (származású) sakkozó, aki páros mérkőzést játszott a világbajnoki címért? 1. Ki ellen játszott? 1. Miért nem vett részt Magyarország az 1976. évi sakkolimpiáin? A megfejtéseket szíveskedjenek január 31-ig szerkesztőségünk címére megküldeni. Flórián Tibor Worba mondom... Néhány centi nyugalom Alig két esztendeje Tihanyi József számított a legújabb tudományos kutatásokat példásan hasznosító edzőnek, akinek talán a tévedéseiből is erényt szült a magyarázat. Szorongatták a kezét, nyilatkozatokat kértek tőle, újra és újra el kellett mondania, hogyan vezette el Sterk Katit a milánói fedettpályás Európa-bajnokságon a sikerig, a 199 centiméteres rekordmagasságig. Aztán Sterk kidőlt a sorból, sérülése makacskodott, elmaradtak az edzői sikert alátámasztó eredmények. Ám megjelent a küzdőtéren Juha Olga (régóta Tihanyi-tanítvány volt ő is), hogy 197 centis, Londonban elért ugrásával felcsillantsa a reményt. „Nem, Juha nem fog megtorpanni — gondoltam magamban —, benne van még jó néhány centi. Volt is. ő nem sérült meg, mint Sterk, beteg lett. De erre a nagy versenyek idején kevesen kíváncsiak. Csak az a fontos, hányadik lett, mekkorát ugrott.” S ami ezután jött, az következményként is felfogható. Tihanyi tudományos munkát is végez, jobban mondva hosszú ideig elsősorban ez foglalkoztatta, s ébresztette föl benne a gyakorlati próba vágyát. Izombiopsziás vizsgálata (az izomrostból „mintát” véve megállapítja a gyors és lassú rostok arányát, s így alakít ki speciális terhelést) meghökkentő újdonságnak számított hazai berkekben. „1982-ben megvédtem a kandidátusi disszertációmat, méghozzá sikeresen. A címet azonban nem kaptam meg máig sem a Tudományos Minősítő Bizottságitól. Pedig számos tanulmányom jelent meg, s külföldön is visszhangot váltott ki. Beadtam a mesteredzői kérelmemet a feltételek (szakedzői képesítés, publikáció, nemzetközileg elismert eredmények) hiánytalanul megvoltak. Nem fogadták el a kérelmet... Esküdni mernék rá, talán elég lett volna egy-két jó eredmény, esetleg érem valamelyik világversenyen, s azóta mesteredző vagyok. De nem. Sok volt a kudarc. Egyáltalán, milyen edző vagyok... ? Sokan, arról pusmogtak a hátam mögött, egyszer kiszaladt Sterknek is, Júliának is a nagy eredmény ... De nincs folyamatos fejlődés. Nemigen érveltem, vitáztam, ha a hátam mögött suttognak, nehéz replikázni. De tudom, hiszen a számok nem hazudnak: nyolc tanítványom átlagosan 13 centit fejlődött a kezem alatt. Jámbor például 40 centivel ugrott nagyobbat saját testmagasságánál. Valamennyi nálam dolgozó versenyző fejlődött, ez nem vitás. Kétségtelenül volt, aki megállt. De azt senki sem gondolta végig, hogy a fejlődésnek is lehetnek korlátai. Nem módszerbeliek. Ha más nem, esetleg a versenyző testi adottságai, melyek eleve adottak. Ha egyszer az ugró nem ideális testalkatú, akkor csupán önmagához mérten fejlődik, s lehet, hogy soha nem lesz képes nemzetközileg is észrevétetni magát Ha meg igazi tehetség akad a kezembe, lám megsérül. Kínszenvedés mindennap egy idő óta. Arra gondoltam, talán nekem is, a gyerekeknek jobb lenne, ha egy időre elválnánk. Mondtam nekik, keressetek más edzőt! Úgy látszik, nem vagyok nyerő ember... Megpályáztam egy külföldi kiküldetést Jó lett volna mindentől távol kerülni... Lehiggadni ... Fölmérni, mit tettem eddig jól s mit roszszul. Szerettem volna tisztába jönni önmagamma. Hiszen a mindennapok idegfeszültsége már rég akadályoz a józan mérlegelésben. De a kiküldetéshez nem kaptam meg a hozzájárulást. Gyötrődöm napról napra. Pedig az edzőnek frissnek kell lennie Ki ragadná magával a tanítványait, ha nem ő? De ha már az edző híjján van az önbizalomnak, hogyan is lehetne szuggesztív? Így aztán kis részsikerekkel próbálok vigasztalódni. Azzal, hogy mérhetővé tettem a különböző erőfejlesztő gyakorlatok hatását. Nem rossz ez, de ugyanakkor tudom, igazában csak kapaszkodó. Már azzal sem vagyok tökéletesen tisztában, vajon valóban be akarom bizonyítani, hogy jó edző vagyok? Különös helyzet ez. Korábban általában mindig a végcélt, a nagy eredményt láttam magam előtt, tartottam fontosnak. Most csupán napokra tervezek. Közben próbálom meggyőzni magam, hogy feltétlenül jobbsorozat is következik, kell, hogy jöjjön. Az eszem tudja is, de az érzelmeim elkorrodálódtak ... ... A gyerekeket pedig tüzelnem kellene, főleg Olgit. De ha a lány bennem is csak pislákol? Ha Sterk rendbe jönne...! Benne iszonyatos a tettvágy, roppant energiák feszülnek . ..” Milyen különös. Emberek gyötrődnek, s történik mindez, csupán néhány centiméterért ki gondolná, hogy a harmóniát, a nyugalmat így is mérhetik. Tass István Zoltán TEREMFOCI: Ami van és ami lehet Jóllehet tombol még a tél, a labdarúgócsapatok lassacskán kiköltöznek a szabadba, közeledik az idény, föl kell készülni a feladatokra. Lám, már tétmérkőzésre is sor került: a Juventus és a Liverpool egy héttel ezelőtt csapott össze a Szuper Kupáért. Talán már közhelyszámba megy: hovatovább nincs holtszezon a labdarúgásban. Európa szinte állandó mozgásban van, s a hagyományos dél-amerikai kirándulások helyett itt, a kontinensen lépnek pályára a csapatok. Persze, ha a dél-amerikai futballnemzetek nem kerültek volna oly súlyos gazdasági válságba, bizonyára minden maradt volna a régiben. De mert a pénzügyi nehézségek soha nem volt méreteket öltöttek a latin országokban, képtelenek vendégül látni az európai futballistákat. Meggyőződésem, hogy a kényszer szülte helyzet hozta magával a teremfoci előretörését. Nem pusztán azért, hogy a játékosok edzésben maradjanak, azért is, mert kiderült: a teremfoci jó üzlet. Kétségtelen ugyan, hogy nem lehet akkora közönséget elhelyezni, mint a nagy stadionokban, de a szurkolók hajlandók magas árat fizetni a belépőkért. Talán a testközelség okán, vagy a sok gól, a lüktető, gyors játék miatt, nem tudom, mindenesetre tény: népszerű a teremfoci. Az MTK például az NSZK-beli tornán 5-8 ezer néző előtt játszotta meccseit, alkalmasint tehát többen voltak rá kíváncsiak, mint a hazai bajnoki mérkőzéseire. És nyilván a szervezőknek is megérte a vendéglátás; elképzelhető, mekkora bevétellel zártak, ha az MTK is 11 ezer márkát keresett az úton. A teremfoci szükségességéről nincs is vita, legfeljebb a szakmai értékéről. Merthogy — aki futballozott valaha is, az jól tudja ezt — a nagypályás játéknak és a teremfocinak vajmi kevés köze van egymáshoz. Akad labdarúgó, aki teremben zseniális dolgokra képes, a nagypályán viszont képtelen kiemelkedően játszani. És ebből még csak futballtudására sem lehet következtetni, annyira más a két játék. A legfőbb szakmai értéke tán tényleg abban áll, hogy mozgáslehetőséget biztosít, lerövidíti a holtszezont. Ebből a gondolatsorból azonban el lehet jutni odáig is: nem lehetetlen, hogy a sportág kettéválik, kitermelődik a teremfoci mezőnye, önálló versenyek lesznek, függetlenül az igazi játéktól. Nem véletlen, hogy a FIFA már fontolóra vette egy esetleges világbajnokság életre hívását, s a nemzetközi szövetségen belüli önálló bizottság életre hívását. (Mellesleg Magyarország igyekszik résen lenni, s megkapni az első világbajnokság rendezési jogát.) Hogy a szakadás mennyire nem elképzelhetetlen, azt jól mutatja a belgiumi példa. Ott ugyanis kialakul már egy „ellen”-futballszövetség. Ez persze így nem igaz, mert e szövetségnek nem célja az igazi futball megbuktatása, még csak konkurrenciát sem lát benne, csupán létezni, terjedni, népszerűsödni akar. Ez a teremfoci eltér a megszokottól. A neve is más, minifutballnak hívják. A szabályok is eltérnek. Voltaképpen tetszés szerinti méretű teremben játszható, amolyan vízilabdakapukra. Ily módon nincs kapus, csak mezőnyjátékos. A labda is más: méretében kisebb, kevésbé pattogó, de ez nem zavarja a játékot. A szabályok szerint hátulról nem lehet szerelni, becsúszni sem szabad. Mindez első hallásra furának tűnhet, ám higgyék el: szép, Úszta focit eredményez. Kevesebb a durvaság, jobban érvényesül a cselezőkészség, a technikai tudás. A szögleteket is másként végzik el, négy szöglet után jár egy beívelési lehetőség. A sarokponthoz leállított labdát a kaputól öt méterre helyezik elő játékoshoz kell emelni, akinek onnan kell a hálóba juttatnia azt , de csak fejjek A kapu üres, tehát a jó technikai képességekkel rendelkezők menthetetlenül kihasználják ezeket a lehetőségeket. Gyanítom, az ötlet a magyar grundokról származhat, ahol is — mint tudjuk — három szöglet jelentett egy 11-est. És mivel a játék kitalálója egy magyar származású belga úr, jogos a feltételezés. A mirafutball mellesleg már beindult Magyarországon is. Újpalotán bajnokságot rendeznek belőle, s ahogy hallom, két vidéki városban is kísérleteznek vele. Belátom persze, ebből nem lesz közönségsportág. Nagy bevételek nem remélhetők belőle, mert igazi tömegsportnak tűnik. De talán ez mégsem olyan nagy baj, már csak azért sem, mert igazán szükség lenne egy általánosan népszerű teremsportra. Olyanra, amelyet viszonylag szűkösebb körülmények között is lehet szervezetten űzni. Bár ki tudja, lehet, hogy tévedek, s előbb-utóbb a proficsapatok is ráállnak télen a minifutballra. Németh Péter SZABAD FÖLD 21 TotóUppek (4. HÉT, JANUÁR 26—27.) 1* Nürnberg—Hannover I* x t, Blau Weiss 90— Wattenscheid 1, x 3. Freiburg—Kassel x, 2 4. Duisburg—Hertha BSC x, 2 fc. Fortuna Köln— Darmstadt 1 C. Atalanta—Juventus 1, x 7. Avellino— Internazion&le x 8. Como-Roma 1 9. Lazio—Udinese 1 10. Arezzo—Pisa x 11. Empoli—Genoa 1, x 12. Pescara—Bari 1, x 13. Varese—Perugia 1 PÖTMÉRKÖZÉSEK í 14. Cesena—Bologna 2 15. Padova—Taranto 1 16. Sambenedettese— Parma 1