Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-17 / 33. szám

1985. AUGUSZTUS 17. Bodó Bálint, Lenti. A termelő­­szövetkezetben a munkaidő tar­­tam­át napi, heti vagy havi bon­tásban a vezetőség állapítja meg minden dolgozóra kötelező jel­leggel. Azokat a tagokat, akik munkakörükben a megállapított munkaidejükön túl végeznek munkát­­, a munkaügyi sza­bályzat előírásaitól függően —, a munkadíj 25-100 százalékáig terjedő munkadíj, vagy megfe­lelő szabadidő illeti meg. Ez az előírás azonban nem vonatkozik azokra, akik munkaidő-beosztá­sukat és munkaidejük felhasz­nálását maguk határozzák meg. Solti Géza, Mosonmagyaróvár: A pénzintézetek akkor nyújthat­nak bankkölcsönt, ha annak visszafizetése biztosítva van. A kölcsön fedezeteként általában ingó vagyontárgyak, ingatlan le­kötése jelzáloggal, értékpapírok, kezességvállalás, követelés áten­gedése, valamint munkabér stb. jönnek számításba. Fekete Károly, Nagykanizsa: Ha a baleseti járadékban része­­sülő dolgozónak öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat állapíta­nak meg, a baleseti járadék fo­lyósítását szüneteltetni kell. A járadékot azonban a nyugdíj megállapításánál keresetként számításba veszik, vagyis beszá­­mítják a nyugdíj alapját képező átlagkereset összegébe. Garai Tamásné, Debrecen: Megnyugtathatjuk Olvasónkat, hogy az árvaellátást már nem­csak a középiskolai, hanem a felsőfokú tanulmányok idejére is folyósítják. A jogszabály szerint az árvaellátás az árva 16. élet­évéig jár. Ha azonban az árva valamely oktatási intézmény (fő­iskola, egyetem) nappali tago­zatán tanul, árvaellátásra e ta­nulmányok tartamára, de leg­feljebb 25. életéve betöltéséig jogosult. Gál Júlia, Tolna: A háztartási alkalmazott felmondási ideje ti­zenöt nap. Ez az idő a munka­viszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után pedig hat hétre emelke­dik. Király Miklós, Tolna: A ter­melőszövetkezet döntésére van bízva, hogy a szakmunkások ré­szére fizet-e szakmunkáspótlékot vagy sem. Ezt a kérdést a téesz munkaügyi szabályzatában kell rendezni. A kérdést tehát az dönti el, hogy a szövetkezet bel­ső szabályzata mit tartalmaz a szakmunkáspótlék fizetését illetően. Amennyiben a munka­ügyi szabályzatban benne van, hogy a szakmunkások részére ilyen pótlék jár, azt a munka­helyi vezető önhatalmúan nem vonhatja meg. LELKI . 1 L LEVELESLÁDA ! „UNOKAÖCSÉM” — jelige. „Kálmánt, az unokaöcsémet, aki huszonegy éves, úgy szere­tem, mintha az édes öcsém vol­na. És a vele kapcsolatos gon­dokat is átélem. Amióta le­érettségizett, se nem tanul, se nem dolgozik. Úgy él, mint egy bonviván. Az élete sétálásból, strandolásból, télen korcsolyá­zásból áll. Estéit az Arany Bi­kában tölti, Debrecen drága és híres szórakozóhelyén. Szórja a pénzt. Alvilági »fazonokkal« ba­rátkozik. Érettségi után megismerke­dett egy rendes lánnyal, aki jó­­ban-rosszban kitartott mellette. Nemrég azonban összefutottunk egy bálon és láttam, hogy több lánnyal is szórakozott. Kérdé­semre a fiú kijelentette, hogy jelen van a bálon a menyasz­­szony-jelöltje is és szó sincs ar­ról, hogy összevesztek volna. Nem tudom, ki tudna rá hat­ni, hogy megváltozzon. Nagyon rendes emberek a szülei, akik szerény jövedelemből, takaré­kosan élnek. Nyugdíjas édesap­ja változatlanul tovább dolgo­zik, mert azt akarja, hogy fia semmiben se szenvedjen hiányt. Miért tűrik el a srácnak ezt a lézengő életmódját? Miért ra­jongják körül olyan mértékben, hogy ahhoz hasonló, feltétel nélküli szeretetet ismeretségi körömben még senki sem ka­pott? Miiért nyugszanak bele, hogy a fiú semmivel sem vi­szonozza apjának-anyjának ál­dozatkészségét és ragaszkodá­sát? Szóvá tettem ezt a dolgot a szülei előtt. Mert sajnálom őket. A válasz az volt, hogy Kálmán epilepsziás, komoly be­teg — erről egyébként tudtam — és ezért szorul fokozott kí­méletre. Ez az oka annak is, nem erőltetik a munkába ál­lását, mert attól tartanak, hogy kollégái megrémülnének, ha ott jönne rá a rosszullét. Márpedig van olyan nap, amikor több­ször is rángógörcs fogja el. Furcsa, hogy az Arany Biká­ban sohasem lesz rosszul. Azt gondolom, a fiatalember igazá­ból nem is olyan nagymérték­ben beteg. Csak szüleit revol­­verezi azzal a betegséggel. Már­pedig, ha egyszer magára ma­rad, nagyon keserves lesz az élete. Szeretnék segíteni az ap­­ján-anyján is, és mivel nagyon szeretem a gyereket, az ő szem­pontjából is fontosnak tarta­­nám, hogy változtasson ezen az életmódon. De hogyan kezdjek hozzá a beavatkozáshoz?” Sehogy. Bár nagyon becsülni­­valók az olyan családi kötel­mek, mint amilyenekre ön hi­vatkozik, ez az ügy olyan ké­nyes és sok tekintetben szomo­rú, hogy kívülről nincs mit cse­lekednie egy negyediknek, még ha az unokatestvér is. Én az ön helyében legföljebb addig mennék el, hogy egyszer-egy­­szer felhívnám a szülők figyel­mét olyan álláslehetőségre, amit Kálmán betegsége mellett is betölthetne. Hogy milyen a kapcsolata a leánnyal, akinek udvarol? Olyan, amilyen. Fontolja csak meg: lehet-e szabályszerű vi­szony két olyan fiatal között, akik közül az egyik ,a nap bár­melyik pillanatában gyötrő rosz­­szullétnek van kitéve?! Vagy képzelje önmagát a szülők helyzetébe: ők sokszor milyen fájdalmas, mondhatni szívszag­gató állapotban láthatták már gyermeküket, és milyen elhatá­rozások születtek bennük en­nek nyomán?! f ilyi­k*- C LEVELEZNÉNEK Kunsági kisvárosban élő, har­mincnégy éves, magányos fia­talember szeretne falun élő fia­talasszonnyal levelezni „Falusi boldogság” jeligére. Kissé hallássérült, egyszerű, ötvenkilenc éves, falusi özvegy­­asszony­ szeretne levelet válta­ni hasonló korú özvegyember­rel. „Őszinteség” a jeligéje. Teljesen árva, tizenkilenc éves, falusi fiú, aki szeretetre és barátságra vágyik, „Piros pipacs” jeligére vár fiataloktól levelet. Két kiskorú gyermekét egye­dül nevelő, huszonnyolc éves fiatalasszony, aki szereti a sportot és a természetet „For­ró nyár” jeligére vár levelet olyanoktól, akik helyzetét meg­értik, magányosságát fölolda­nák. Alföldi, hatvankét éves nyug­díjas magányos férfi levele­zőtársat keres. A jeligéje: „De­res határ”, kedvtelése a kert gondozása. „Negyvennyolc éves nő va­gyok. Immár ötödik esztendeje, hogy járóképtelenségem miatt kíséret nélkül, egyedül csak a lakásban vagyok képes közle­kedni. Társtalan vagyok. Bár minden házimunkát elvégzek, mégis jó volna legalább leve­let várni valakitől. „►Tövises út« a jeligém.” Levelezne „Megértés és szim­pátia” jeligére harminchárom éves építőipari szakmunkás, aki elvált, mivel házassága nem si­került. JOGTANÁCSOSUNKÉI — Éva testvérem két hónap­pal ezelőtt öngyilkos lett. Elő­zőleg, tavaly ősszel számomra is teljesen váratlanul olyan fér­fival kötött házasságot, akit mi a mai napig sem ismerünk. Megtudtuk, hogy véletlenül is­merkedtek meg, és valójában csak szórakozás tartotta őket össze. Éva nem volt egészséges, gondnokság alatt állt. Igaz, hogy pénzével rendelkezhetett, mert a gondnokságot cselekvő­­képességet korlátozónak és nem kizárónak minősítették. Ez or­vosi bizonyítvány alapján tör­tént, hiszen Évát hosszabb ideig kórházban ápolták. Elmondta még olvasónk (a kétgyermekes debreceni család­apa), hogy nőtestvére egy Haj­­dú-Bihar megyei faluban élt és halt meg. És mielőtt tulajdon­képpeni kérdése szóba került volna, sok mindenről beszá­molt. — Szüleinknek volt egy há­zuk, ez most már teljes egé­szében az enyém. Előbb meg­halt édesapánk, aztán az édes­anyánk. Éva gondoskodott róla, haláláig együtt lakott vele. Ad­dig azt hittük Éváról, hogy ne­ki semmi baja nincs. Miután édesanyánk 1975-ben meghalt, testvéremnél az elborulás ro­hamosan bekövetkezett. Abban az időben egyszer már öngyil­kosságot kísérelt meg, kórház­ba vitték és úgy tűnt, hogy az ápolás eredményes volt. 1977- ben — gondnokság alá helye­zése előtt — megállapodtam vele abban, hogy ingatlan­ügyeinket rendezzük. Akkor fe­leségemmel és két kisgyer­mekemmel egy szoba-konyhás házban laktam, ő pedig a há­romszobás szülői házat egye­dül használta. Hangoztatta, hogy nincs rá szüksége és ez adta az ötletet az ingatlanok cseréjére. Hadd folytassam a továbbia­kat az én szavaimmal. Olvasónk és a családja által lakott ház a feleségével közös tulajdonnak minősült, miután azt keresetükből a házasság megkötése után vásárolták. A szülői ház viszont fele-fele arányban volt olvasónknak és Évának a tulajdona. Tekintet­tel arra, hogy ez szülői örök­ségből származott, ági vagyon­ról kell beszélnünk. Ez a hely­zet lehetővé tette az ingatlanok cseréjét. A megállapodás a házaspár és Éva között írásban és sza­bályszerűen létrejött. Mégpedig úgy, hogy — miután Évát ér­tékkülönbözet címén közel 100 ezer forint illette volna meg — testvére a feleségével együtt vállalta: a szoba-konyhás házat nemcsak komfortosítják, ha­nem abban két szobát mellék­­helyiségekkel együtt kialakíta­nak, lebonyolítják az építke­zést, viselik annak költségeit stb. Ilyen megállapodás alapján a testvérek között az ingatlanok és a lakások cseréje megtör­tént. Jóllehet minden korrektül és zavarmentesen lebonyolódott, a két testvér között a viszony mégis elhidegült. Olvasónk már tudta azt, hogy Éva beteg, ám nem tudta neki elnézni, hogy kimaradozik, bizonyos mérté­kig italozik és vonzódik a fér­fiakhoz. Nem szabad ezt félre­érteni, mert ez a vonzódás nem jelentett mást, mint azt, hogy Éva nem tudott egyedül lenni. Ennek feloldása érdekében bi­zonyos mértékig kritikátlan volt, szinte bárkinek a társasá­gát elfogadta. Így jött létre Évának az utolsó ismerkedése: véletlenül összetalálkozott Kor­néllal. Eleinte csak együtt jár­tak szórakozni, ám később mind szorosabb lett közöttük a kötelék. Ez sok embernek nem tetszett, mert úgy érezték: Kor­nél csak azért tartja fenn Évá­val a kapcsolatot és törekszik vele házasságkötésre, mert Évá­nak egy viszonylag nagy érté­kű családi háza van. Mint ez ilyenkor szokásos, különösebb megjegyzés senki részéről sem hangzott el. Éva és Kornél házasságot kötöttek, majd bekövetkezett a tragikus esemény. Ezek után az a kérdése ol­vasónknak, hogy ki örökli az Éva nevén álló családi házat? Arra gondol, hogy miután ági vagyon cseréjével került sor a tulajdonjog átruházására, ő az örökös. Ez azonban nem így van. Sajnos, olvasónknak nemleges választ kell adnom, mert a Pol­gári Törvénykönyv értelmében az ági öröklés szabályai nem terjednek ki az égi vagyon­tárgy helyébe lépett vagyon­tárgyra. Ebből következik, hogy a bármilyen címen történt vál­tozás — így az ingatlancsere — megszünteti az ági jelleget és az új vagyontárggyal kap­csolatban már nincs helye ági öröklésnek. Tehát a férj szem­pontjából a családi ház felesé­ge különvagyonának minősül. Tekintettel arra, hogy az elhalt asszonynak nem volt gyerme­ke, túlélő házastársa örökli fe­lesége különvagyonát, a két­szobás családi házat. znt. Perl István SZABAD FÖID 15 „Nyári meleg” jeligére azt üzenem, hogy a szénapolyvás fürdőt régóta alkalmazzák. Ma már talán ki is ment a divatból. Megítélésem szerint elsősorban hőhatásáról van szó, mert a szé­­napolyvának fajlagos hatásáról sem én nem tudok, sem szak­könyvekben nem olvastam. Javaslatom tehát az, hogy a reu­ma szakrendelőben kérjen ta­nácsot a meleg fürdő alkalmazá­sára, amit vagy valamelyik meleg gyógyfürdőben találhat, vagy esetleg odahaza is elkészít­het. Ma már többféle fürdősó, iszap, vagy hab kapható a kü­lönféle üzletekben. Állapotának megfelelően, illetve a kezelő or­vos engdélye szerint használhat­ja a meleg gyógyfürdőt, de semmiesetre sem tovább mint azt kezelő orvosa engedi, illet­ve javasolja. A leghelyesebb ter­mészetesen az lenne, ha a reu­ma szakrendelésen javasolt, en­gedélyezett, esetleg kiadott für­dőjegynek megfelelő fürdőkú­rát alkalmazná. „András” levelében olyan pa­naszokról ír, amelyek feltétlen, kivizsgálásra szorulnak. Derék­táji panaszai lehetnek mozgás­­szervi ártalmak, de lehetnek ve­serendellenességek is. Az általá­nos javaslat ilyenkor az, hogy egyelőre, mint járóbeteg kérjen szakorvosi kivizsgálást, amely­ben természetesen a vizelet­vizsgálat is beletartozik és amelyeknek eredményei esetleg további kórházi vizsgálatot, vagy gyógyszerkezelést igényelnek. Ebben az esetben ne vonakod­jék, fogadja meg a tanácsokat, illetve az utasításokat és szükség esetén teljesítse az előírásokat „Serdülő lány” azt kérdezi, hogy hol végeznek hormon ki­vizsgálást és hogyan tudnak se­­gíteni a hormonbetegségben szenvedőkön? Hiába írnék akármilyen címet, az ilyen inté­zetbe levélírónk csak a szolgá­lati út megtartásával, tehát köz­vetlen orvosi javaslattal, szak­orvosi rendelőintézet beutalásá­val juthat el. Ha valóban hor­mon kivizsgálásra lenne szüksé­ge, ezt nemcsak a körzeti orvo­sa, hanem a területileg illetékes rendelőintézet szakorvosai is tudják és dönteni fognak. Nem szabad a nem orvosi vonalról érkező, tudálékos okoskodásokat figyelembe venni. Az orvosok mindenre gondolnak és mindig tudják, hogy mit akarnak, mit javasolnak és akkor már azt is tudják, hogy bizonyos esetekben megadják a szükséges beutaló javaslatot. „Gondos háziasszony” azt kér­dezi igaz-e, hogy a marhahús­­leves nem egészséges, állítólag fájdalmakat okoz a férjének és emeli a vérnyomást. A levesről nemrégen részletesebben írtunk lapunkban, kérjen körzeti orvosi vizsgálatot és beutalást érszűkü­­leti vizsgálatra, mert elképzel­hető, hogy férje lábfájását ér­szűkület okozza. „Egy Mátyásföldi Olvasó”-nak gratulálok, hogy tanácsunkat megtartva megfelelő kezelés után ma már két szép gyerme­kük van. A másfél éves kis­fiát, akinek a nyakán valami rendellenességet észlelt, mutas­sa meg a területileg illetékes gyermekszakorvosnak, a Csecse­mővédelmi Tanácsadáson, aki majd megfelelő helyre irányít­ja. Csak azt teszem hozzá, hogy minden izgalom mellőzésével, de könnyelműség nélkül vigye a gyermeket, mert nem szab°d, nem tanácsos ilyen panaszok fö­lött napirendre térni.

Next