Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-10 / 19. szám
4 SZABAD FÖLD Szorgalmatok szorgalmasok Még kicsit kajánkodva mondja magáról a szorgalmatosi ember, hogy városlakó, de a jó mód kezdeti jelei már föllelhetők a nemrégi szabolcsi határszélen. Ugyanis hivatalosan megkapta Tiszavasvári az urbánusi titulust, s így a hozzája tartozó falucska, Szorgalmatos is. Ennek okán hamarjában vizet vezettek, építettek, csinosítottak. Kinyitották pénztárcáikat a szorgalmatosiak, tízezrekkel segítették a köz vagyonának gyarapodását. Miután a vízműhöz csatlakozó csöveket lefektették, a földmunkák nyomai frissen hírelik a mai vízfakasztók igyekezetét, a hirtelen lett városlakók faluszépítő buzgólkodását. Szorgalmatos négy-öt kilométerre épült Vasváritól. Ránézésre ahány ház, annyiféle, sokát azzal magyarázzák az ott lakók, hogy a szegény emberek hajléka mindenkoron akkorára emelkedik, amennyire az otthonteremtést hajtó erő futja. Érdekessége a falunak, hogy a múlt rendszer nagyzási névadó mániájaként Horthyfalvának keresztelődött a hajdani cselédek lakhelye. A mostani hajléképítőket a közeli Tiszavasvári és a környező városok: Nyíregyháza, Hajdúnánás, Debrecen fogadja polgárainak, s ajánl munkát, ha mozdulni van kedvük. A virágokkal, gyümölcsfákkal teli udvarok láttán kínálja magát a hasonlat: szorgalmasak a szorgalmatosiak. Nem esik ki a munka a kezükből. A Gresnyer családban például hat testvér fogastól-fiastól egy karra, amikor a szükség úgy óhajtja. A városalapítók mindennapi apró munkája követeli az összefogást, hiszen az ott élők a maguk munkája révén jutnak a boldoguláshoz. Hétköznapjaink, ünnepeink gazdagodnak, észrevétlen téglákból közösségi bástyák rakódnak a családot összetartó belső erőtől, a megértéstől, a szeretettől. Találkozásunkkor hirtelenjében nem is lehetett tudni, ki milyen rokonsági fokon áll egymással. A nagy család ráérő tagjai éppen a birkákat itatták a téesz-majorban. Később tisztázódott, hogy Varga sógor a fővállalkozó, az egyik leánytestvér, Julianna férje. Háromszáz mutatós anyabirka gondozásával bízta meg őt a vasvári téesz. Neki érkeztek segíteni a többiek, éppenséggel Mihály, a kályhás, János, az autószerelő, meg a köréjük rajzó gyerekek. Két autót töltöttek meg visszainduláskor. Azt is megtudtuk, hogy nemcsak a munkában, hanem az ünnepeken is gyakran találkozik a család. Születésnapot, névnapot ülnek együtt. Kisebb lakodalommal fölérhet, ha csak a legszűkebb rokonsággal számoljuk a testvéreket, angyokat, vöket, sógorokat, komákat. A megismerteken kívül Lajost, Erzsit, Jóskát sorolunk, hogy meglegyen a hat testvér. Az arravalók mesterségük után is különbséget tesznek a Gresnyerek között, mivel a házi tűzkohók ismerőjén és az öreg autók reparálóján kívül esztergályos, sofőr szakmával egészül ki az otthoni munkacsapat. János, túl a harmincon, jóval innen még a negyvenen a Királyéri Vízgazdálkodási Társulatnál dolgozik. Magyar Zoltán műhelyfőnök és Csáki István szállításvezető — ki a csoport párttitkára is — elmondotta, hogy ő a mindennapi helytállók egyike. Hetedik éve szorgalmaskodik a cégnél, s nincs olyan munka, amit meg ne csinálna. Ahogy mondani szokás, számíthatnak rá. A fiatalember a fizetésbeli elismerésen kívül csoportvezetői beosztást is kapott. Ha szüksége kívánkozik, a „nagy mocsárjáró dögökbe” — a vízparti földmunkákhoz nélkülözhetetlen lánctalpas traktorokba —, is belenyúl. Hozzáértéssel ceréli a hasznavehetetlen tartozékokat. Elmondták Gresnyer Jánosról, hogy csak a munkájának él, s öntő füllel neszezi a teherautók, az erőgépek motorjainak zúgását, ketyegését. — Ilyesmivel el vagyunk látva — mondja ő maga erről, miközben perselyt bélel egy marék zsírral. — A múltkor egy DT-t szedtünk szét, a motorja lett hibás. Az csak természetes, hogy össze is rakták. Mi több, még el is indították! Látván már olajos fogaskerekekkel, sáros, kiismerhetetlen vasdarabokkal körbebástyázott, „tengelyére tottyantott” folyóparti acélparipát, ez talán nem is csekélység. Maradva a munkánál, Gresnyer János szavai beletörődést sugallnak: — Ilyenkor, már tavaszidőben sem nagyon szoktam este hét óra előtt hazakerülni. Sokszor ülök gépre, hogy a hajnal óta vezető sofőröket válthassuk. Vasárnap a focistákat viszem, kifizetik a túlórákat, s ezzel az ötezerkétszáz forintos kereset, annyi, amennyi. Szomorúan hallottuk, hogy Gresnyer Jánosékat, az egymáson szívesen segítő nagy családot, két éve tragédia érte. A fiatal feleség második gyermekük szülése után néhány nappal önkezűleg véget vetett életének. Azóta János a testvéréhez költözött, üresen hagyta a maga emelte házat. A Pacsirta utcában a kicsik együtt indulnak a nagyokkal — a hatodikos és negyedikes unokatestvérekkel óvodába, iskolába. A mai, családromboló hajszás világban öröm hallani az effajta összetartásról. Ismét igazolódik, ki más érthetné meg jobban egymást, mint aki hasonló fölfogásban gondolkodik. A nagy családot a munka szeretete kovácsolta egységessé. Azé a szorgalommal táplált, erőt adó munkálkodásé, amellyel jövőt alapozunk és múltat feledtetünk. Gresnyerék elsősorban a maguk boldogulásáért serénykednek, de az ingyenes segítéstől sem húzódoznak. Tavaly, például az iskolaépítéskor szorgalmatoskodtak, gyarapítva a szabolcsi helytállók népes táborát... Majoros Tibor Békéscsabán, a Városi Kórházban új ötágyas mísveseállomást állítottak működésbe. A veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelését szolgáló állomás — amelyen jelenleg nyolc beteget kezelnek — a szegedi területi központ hetedik állomása. (MTI Fotó : B. Fazekas László felvétele) 1986. MÁJUS 10. Polák Mihály kecskeméti fafaragó mester az ország majd’ minden táján kifarag egy figurális alakot. A karancslapujtói Karancs Tsz-nek például ezt „A mostoha” című faszobrot adományozta. De Andrik Lacika nem tekinti mostohának... (Berendi Ferenc felvétele) Állattenyésztés: kedvezőbb helyzet Hústermelésünk ellentmondásos — ez tűnt ki dr. Öcsödi Gyula MÉM-főosztályvezetőhelyettes beszámolójából és a hozzászólásokból, melyek a Hazafias Népfront országos elnökségének agrárpolitikai albizottsága fórumán Mosonmagyaróvárott elhangzottak. Az elmúlt ötéves tervben 140 ezer tonna hússal (5,7 százalékkal) többet termeltünk, mint az előirányzott mennyiség. Ez mégsem egyértelműen kedvező kép, ha az ütemet nézzük. A fokozatos és erőteljes emelkedés következtében már 1984- ben elértük az ötéves szintet, sőt meghaladtuk azt 450 ezer tonna hústöbblettel. Ezért 1985- re csak szinten tartást terveztünk, de 100 ezer tonna viszszaesés és ezzel egyidejűleg nagyarányú állománycsökkenés következett be. A VI. ötéves tervben a kistenyésztők adták az áruhústermelés 34,8 százalékát. De itt is ugyanaz a jelenség következett be: termelésük négy évig dinamikusan emelkedett, majd az utolsó évben hirtelen lecsökkent. A sok egyéb mellett a fő ok a jövedelmezőség csökkenése. A felvásárlási árak ugyan 22 százalékkal meghaladták az előző öt év átlagát, de közben a szükséges és felhasznált ipari anyagok árai 32 százalékkal növekedtek. Ugyanakkor kedvező tendenciák is kialakultak. A kistermelők szakosodása fokozódott. A nettó termelés öt év átlagában nyolc százalékkal növekedett, vagyis az eredményeket termelékenyebb munkaráfordítással érték el. A kistermelők részére 28 százalékkal több szemes terményt értékesítettek, tehát a takarmányellátás sokat javult. A nagyüzemek kétmilliárd forint értékű szállítással, talajmunkával és eszközökkel segítették a háztáji és kisüzemi termelést. Mint ismeretes, a múlt év derekán több jövedelemnövelő intézkedést hoztak a szarvasmarha-, a sertés-, a baromfi- és azóta többször is a nyúltenyésztés fokozása érdekében. Megtudtuk, hogy rövidesen a juhágazat is kedvezőbb helyzetbe kerül. Az intézkedések máris éreztetik kedvező hatásukat. Jó akciónak bizonyult a sertéseknél a minőségi csere. A kocalétszám még ugyan kismértékben, de nőtt, a hízósertés-állomány 100 ezerrel növekedett. Gödöllőn háztáji törzstenyészetet hoznak létre. A jövedelemjavító intézkedések 3,3 milliárd forint többletbevételhez juttatták a kistermelőket. A felszólaló kistenyésztők — elismerve az állam erőfeszítéseit — elmondták, hogy egyes helyi végrehajtás és megoldatlan problémák mennyire keserítik a kistermelők életét. Sok helyen a takarmány- és állatszállítás fogyatékosságai nehezítik a munkát. A drága kistraktorok javítása nem megoldott. Tisztázatlan a böngészés lehetősége. Sok helyen nem engedik ki a háztáji teheneket a legelőre, másutt duplájára emelték a legelőbért. A tejátvétel viszszásságai is szóba kerültek. A lakóhelyi, a beépítettségi problémák, a szomszédviszályok, a túl szigorú követelmények is csökkentik — főleg a fiatalok — tenyésztési kedvét. Azt is érzik, hogy nincs ennek a szakmának megbecsülése. Mindezek ellenére jó volt látni az akaratot, az állatszeretetet, a szakmához való ragaszkodást, amit a résztvevők tanúsítottak. Ez legalább olyan értékű tőke, mint az állami befektetés. Szegő Lajos