Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-24 / 8. szám

1989. FEBRUÁR 24. Város szélén nem jó gazdálkodni? Bizony elég keveset hallunk a főváros peremkerületeiben gazdálkodó termelőszövetkezetekről, amelyek földterületéből el-elharap a nagyváros, telhetetlen terjeszkedésével, arra talán nem is gondolván, hogy nemcsak ház, lakás, de élelem is kell a túlságosan is felduzzasztott élethez. Budapest XVII. kerületében az ecseri Rákos Mezeje Tsz elnökétől, Somlói Jánostól kérdezzük: — Van-e gondjuk az úgynevezett felparcellázással ? — Van, de hangsúlyozom, nem ez lenne az alapvető probléma, ha a vá­rosfejlesztés összhangban lenne a már 40 éve megalakult jogelőd szövetkeze­tek gazdálkodásával. Nekünk most van egy nagyon nagy gondunk, hogy éppen itt, az irodaépület mellett a XVII. Kerületi Tanács kertes házakat kíván építtetni. — Az önök földjén? — Nem a mi területünket parcelláz­zák, de a baromfitelepünk elé akarnak építkezni. 75 ezer tojótyúkot tartunk, eredményesen gazdálkodik ez az ága­zatunk. A közeli szarvasmarhatele­pünkről nem is beszélve. Tőlem adhat­nak házhelyet, de a szabály az, hogy 1000 méterre építhetnek lakóházat az állattartó teleptől, ez meg még kétszáz méterre sincs. A termelőszövetkezet felhívta erre az illetékes tervezők figyelmét, de ők csak egyetlenegyszer keresték meg a téeszt. A gazdaság vezetői elmondták kifogásukat, mégpedig az itt lakni kí­vánók érdekében. Kérték, az építési szabályokat vegyék figyelembe. To­vább már nem léphetnek ennek az ügynek az ellenében, mert csak annyi jutott tudomásukra, hogy a XVII. Ke­rületi Tanács 60 hektárnyi területet vá­sárolt a szomszédos termelőszövetke­zettől. S ebből 40 hektár az előbb emlí­tett területre esik. Annyit látni az iro­dák ablakából, hogy az építési előké­születek folynak, a gáz, csatornázás alapjait rakják le ... Az elnök erős alkatú, megfontolt fia­talember. — Ám legyen — mondja —, a ter­melőszövetkezet felhívta a figyel­met ... Ha ezek a kertes házak mégis elkészülnek, nem hiszem, hogy lenne bárkinek is hirtelen 200 millió forintja, hogy ezt a jelenleg jól működő két ál­lattartó telepünket ki tudná váltani. Kíváncsi lennék, hogy ki lenne az, aki arra kényszerítene bennünket, hogy ne tartsunk állatot, hiszen mi voltunk előbb itt, mint a kertes családi házak. S ha az ideköltözni kívánkozók számol­nak is a bűzforrással, akkor előbb vé­dő erdősávról kellene gondoskodni. — Vajon kit terhelnek majd az er­dőtelepítés költségei? Ki tudja ezt megfizetni? — Véleményem szerint a telektulaj­donosok, mert mi nem, az biztos. Vég­tére a tanácsoknak már együtt kellene működniük a gazdálkodó szervekkel. Nemcsak a termelőszövetkezetekre gondolok. De ha csak a mi szemüve­günkön nézzük ezt a kicsi városszéli világot, az mégis borzasztó, hogy ha bármilyen fejlesztést terveztek, minket nem kerestek meg, csak legutoljára tudtunk meg mindent, akár elektro­mos vezetékről, akár útról, akár vala­milyen hálózatbővítésről volt is szó. Ál­talában akkor szóltak, amikor a vetés már a földben volt. * Somlói János agrármérnöknek ez a tsz volt az első munkahelye. Most megválasztott első emberként a nyug­díjba vonuló elnök után szép kis nye­reséges gazdaságot örökölt. Jó pár esz­tendeje tud a termelőszövetkezet ösz­­szes gondjáról, bajáról, s természete­sen a jóról is, amit a tagok munkájuk­kal megteremtettek. Nem vagdalkozik, csak tényeket tár fel. Azért száll síkra, hogy ne csak íróasztal mögül nézzék egyesek a világot. A mezőgazdaság úgyis elég kiszolgáltatott az elemi csa­pásoknak, nem kell még mestersége­sen is szaporítani a bajt. Elég gond ma­napság maga a gazdálkodás. Nő az el­vonás, kevesebb jövedelem jut a ta­goknak. Ezért itt a Rákos mezején most elsősorban az új érdekeltségi rendszert kell megfelelően előkészíteni, és beindítani. — Ezenkívül — Somlói János szinte hangosan gondolkozik —, ami a leg­égetőbb, hogy az 1989-es gazdasági év­ben hitelfelvételünket kell szűkíte­nünk, ha törik, ha szakad. Ez a másik legnagyobb célkitűzésünk. Tavaly 200 millió forint különféle hitelekkel gaz­dálkodtunk. De ez ma már nem megy. Ezért azokat a termelő ágazatokat, amelyek az elmúlt időszakban nem megfelelő hatékonysággal működtek, fel kell számolnunk vagy gyökeresen átalakítanunk.­­ Hogyan képzelik el az új érde­keltségi rendszert? — Elsősorban úgy, hogy az eddigi közös vállalatok helyett növeljük a kft.­­ket, és külföldi partnerek bevonásával nagyobb nyereséget ígérő vállalkozá­sokba kezdjünk. — Például? — Külföldiek részére olyan terüle­tet kívánunk biztosítani, ahol létrehoz­hatnak szabad vámövezeteket, s ha olyan üzleti ajánlattal keresnek meg bennünket, hogy esetleg ezeket a sza­bad vámterületeket közös tőkebefekte­téssel továbbfejlesszük, akkor állunk elébe, a nagyobb gazdasági haszon re­ményében. Természetesen az előíráso­kat és szabályokat szigorúan betartva. Jelenleg már három ilyen szabad vám­terület működik, megfelelő épülettel. Egyelőre még csak raktározásra ad­tunk ki épületeket, bérbe. A későbbi­ekben, ha már felmértük, hogy milyen a külföldi partner, mennyire megbíz­ható és tőkeerős, elképzelhető, hogy valamely áru közös gyártását vagy bi­zonyos gyártmány továbbfejlesztését, esetleg szolgáltatások létrehozását szorgalmazzuk. Ami az új érdekeltségi rendszerük­ben érdekesség, hogy a szövetkezet keretei között belső vállalkozásokat hoznak létre, s talán nem is olyan klasszikus formában, mint ahogyan ezt már ismerik az országban. — Mi saját speciális viszonyainkhoz mérten próbálunk belső vállalkozáso­kat kialakítani. Ennek az a lényege, hogy minden szervezeti egység teljes önállóságot kap a gazdálkodásában, s csak két-három pont az, ami az össze­kötő kapocs a téesszel. Ezzel egyálta­lán nem aprózódik el majd a termelő­­szövetkezetünk. A munkatársaink 15-20 évi szövetkezeti múlttal rendel­keznek, így aztán nyugodtan megad­hatjuk a belső önállóságot. Előtérbe került tehát a gazdatudatos gazdálkodás.­­ A megye legmodernebb takarmány­keverőjében ifj. Oroszlán Gyula mű­szakvezető nyomkodja a gombokat. Ebben a számítógépes világban az em­ber nem is gondolná, hogy elektroni­kai vezérléssel irányítható az állatok tápjainak összekeverése. — Feltételezzük, hogy itt nincs gond a takarmány minőségével. De azt hallottuk itt a környékbeliektől, hogy a táp, amit jelenleg árulnak az üzletben, telepeken, nem a legjobb. Önök is tudnak erről? — Sajnos, ez így is van, de erről nem szívesen beszélek, mert itt háború lesz az illetékes gabonaforgalmi válla­lattal. Ugyanis a tápalapanyag-recep­­túrájukat az év folyamán többször is változtatják, s ez problémát okoz. S ha ez a helyzet nem változik, akkor lé­pünk egyet. A környei és herceghalmi takarmány-alapanyag a legjobb, ezért a kettő közül valamelyikkel szerző­dünk. Mert bármely vállalat ronthatja hírnevét, de a miénket meg akarjuk őrizni. * A Rákos Mezeje Tsz-nek az agglo­merációs övezet több helységében van birtoka: Ecseren, Gyömrőn és Magló­don. S a főváros X., XVI. és XVII. ke­rületében jogos tulajdonosai a föld­nyelveknek. Igyekeznek is megszerez­ni Budapest fejlődési koncepciós terve­it. Mert abból az érdekli őket, ami rá­juk tartozik, s a saját fejlesztési tervei­ket megpróbálják ebbe beleilleszteni, tehát a fővárosnak is figyelnie kell rá­juk. Barsy Zsuzsa Somlói János ­ Falusi parlament a Lakitelken Minden családból jelen van egy képviselő Sehol egy plakát a közel ötezer lelket szám­láló Lakitelken, ami a falugyűlésre invitálta vol­na a lakosságot a borongás, ködös február első hétfőjén. Ennek ellenére zsúfolásig megtelt a több mint négyszáz személyes művelődési ház színházterme, ahol Hegedűs Béla, a Népfront helyi elnöke köszöntötte az résztvevőket, mint a falusi parlament képviselőit. Annál is inkább, mert szinte minden családból jelen volt egy képviselő. Nem is csoda, hiszen érdekük, hogy tájékozódjanak a falu eredményeiről, a politikai, gazdasági téren végzett munkáról és a tervek­ről. Mert bizony ebben a nehéz gazdasági hely­zetben minden fillért meg kell ragadni, hiszen a korábban megszavazott tehóból sem juthat mindenre... Mielőtt átadta volna a szót, kérte, hogy emlé­kezzenek meg a közelmúltban tragikus körül­mények között elhunyt Miskó István országgyű­lési képviselőről. A rövid kitérő után Major Jó­­zsefné tanácselnök beszámolójában széleskö­rűen tájékoztatta a hallgatóságot. " A kibontakozási programon dolgozva, hal­mozódó feszültségek mellett ismerkedünk az önálló gazdálkodás lehetőségével és felelőssé­gével — mondta. — A szűkebb központi támo­gatás és kevesebb kötöttség mellett kell meg­valósítani a kitűzött célokat. Mert a fejlesztési feladatok realizálását úgy ítéli meg a lakosság, hogy mennyiben hoztak változást a fejlődésben, az életkörülményekben. Így megkérdezik, hogy van-e elegendő építési telek, milyenek a telepü­lésfejlesztési tervek és hogy milyen összeget fordít a tanács az alap-közművesítésre? Mert bizony ezekkel lehet javítani a lakosság közér­zetét, mert ha netán mondjuk kilátástalannak látszik az öregek helyzete, akkor a fiatalság is eképpen viszonyul a végleges letelepedésnél, mondván: mi lesz, ha megöregszünk? Tehát en­nek szellemében javítani kell a lakosság szociá­lis helyzetét. — Néhány adat a múlt évről: A társadalmi munkát is figyelembe véve három kilométer hosszú gázvezeték, a Tőserdő üdülőterületén közvilágítás, vízöblítéses WC, 296 méter vízhá­lózat, egy kilométer portalanított út, majd az or­vosi rendelő és lakás építése után áthúzódó be­ruházással, de elkezdődött a két tantermes is­kola bővítése. Az 1990-ig tervezett gázprogra­mot a múlt év végéig befejeztük. Így valamennyi tanácsi intézményben és 769 lakóházban már a földgázenergia szolgáltatja a meleget. Szó volt még a tehóról, amit 1986-ban taná­csi rendelet állapított meg évi 700 forintban, melyet előre megtervezett létesítményekhez kértek a lakosságtól. Ennek ellenére a közel­múltban a teho további szükségtelenségét vi­tatták egyes lakók. A tanácstagok viszont úgy döntöttek, hogy nem vonják vissza a rendeletet. Emellett voksolt Gulyás József, a Szikra Tsz elnökhelyettese is, aki javasolta, hogy a kitűzött program teljesítése után egy újabb tehóból hozzák létre az öregek panzióját. Felszólalását nagy taps fogadta. A rendszeres és rendkívüli segélyekről is szó esett a válaszadások kapcsán, melyre 1,258 mil­lió forint van biztosítva. A szociális étkezésen belül hatvanan, a házi gondozásban 75-en vesz­nek részt és az idősek klubjába naponta har­minc rászorult jár be, ahol kétszeri étkezést, és rendszeres orvosi ellátást kap. Szóvá tették, hogy a kisnyugdíjasoknak nehéz beszerezni a drága gyógyszereket az árváltozá­sok óta. A tanács ezeken is segít oly módon, hogy egy orvosi igazolás alapján kérelmet kell benyújtani és a tanács szakigazgatási szerve dönt a támogatás összegéről. A múlt évtől kezdve egy helyi kezdeményezés alapján, üzletekben, hivatalokban és üzemek­ben úgynevezett urnákat helyeztek el és ebbe bárki névvel és név nélkül is bedobhatja a kér­dését. Talán így került a falugyűlés elé a szociá­lis lakásépítési, vagy kedvezményes telekvásár­lási kölcsönigénylés ügymenete, melyben olyan vádak érték a tanács vezetését, hogy baráti, ro­koni kapcsolatok alapján adják ezeket a juttatá­sokat. Természetesen az elnök asszony cáfolta ezt. A BRG dolgozói kifogásolták a tőserdei Tölgyfa vendéglő üzemi kosztját, ami ehetetlen. És valaki felvetette, hogy a tüzépen kevés a szén és egyes építési anyagokat csak árukap­csolással lehet vásárolni. Ezzel kapcsolatban a kielégítőnek mondható választ a jelen levő UNI­­VER­Zfész vezetősége adta meg. Szinte észrevétlenül alakult át a beszámoló vitává, amelyből aktívan kivette a részét a hall­gatóság, így többek között Sóbartó József nyugdíjas a közbiztonság hiányát kifogásolta. Rengeteg a vandál hajlamú ember, akik általá­ban az éjszaka leple alatt tevékenykednek. Fő­leg ott, ahol gyenge, vagy hiányos a közvilágí­tás. Ezért javasolta a rend őreinek, hogy ezeket a helyeket is sűrűbben látogassák. Elmondta, hogy az idősek támogatására ő is hajlandó vol­na havonta egy bizonyos összeget áldozni. Ki­fogásolta az állami lakáshoz jutás tekervényes útjait és szólt arról is, hogy a segélyeket nem mindig a rászorultak kapják. Parádi József nyilvános telefont kért a Toldi utcába, Varga Lajosné ostyasütő pedig az ipara gyakorlásához nélkülözhetetlen telefon után ér­deklődött. De mint azt Gyenes Géza, a Bács- Kiskun Megyei Távközlési Üzem vezetője el­mondta, korlátozottak a lehetőségek. Jelenleg közel tíz szabad vonallal rendelkeznek, és ezek elosztásával okosan kell gazdálkodni. Talán majd a következő hálózatbővítés után ... Pápa György nevét szinte már mindenki is­meri a falugyűlésen, meglehetősen tájékozott ember hírében áll és ha csak mód és lehetőség van rá, minden fórumon elmondja a köz érdeké­ben az észrevételeit. És ezúttal sem kímélte a tanács vezetőit, mikor több nyíltságot kért az események valódiságát illetően. Győző Molnár Imréné az óvónői lakást hiá­nyolta, holott üresen áll a négyszobás bérlakás, de a községbe költözött óvónő mégsem kap­hatta meg. Rozsnyói Zoltán, a tanács társadal­mi elnökhelyettese a kábeltévé bekerülési költ­ségét sokallta, ami 7-10 ezer forint körül van, pedig állítólag 6-800 család tart rá igényt. Azon túl az alternatív szervezetek munkájához kért támogatást. Még számos hasznos felszólalás hangzott el. Tartalmas falugyűlés volt. Kép és szöveg: V. Kerekes Ferenc Pápa György A falugyűlés résztvevői Sóbajtó József SZABADFÖLD 5

Next