Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 2. szám

16 SZABAD FÖLD Három napon át csak úgy „röpködtek” a parlament ülés­termében a milliárdok. A tarto­zások, az államadósságok en­gem is főbe kólintottak. Csupán az maradt meg bennem, hogy hazám minden polgára 1673 dol­lárral tartozik. Ez pedig forintra átszámítva a legutóbbi árfolyam szerint minden magyarnak 86 ezer 996 forint adósságot jelent. Megéltem ötven évet, de képte­len vagyok felfogni: mi módon lehettünk, lettünk világrekorde­rek ebben is! Mivel életemben kétszer volt a kezemben százezer forintot meghaladó összeg — és az is nagyon rövid ideig —, valami megmagyarázhatatlan okból ér­dekelni kezdett, hogy mit evett és ivott meg a képviselők, kor­mánytagok, diplomaták és tudó­sítók mintegy ezer főre tehető hada a december végi ülésszak idején. Vásári Endre, a Gundel üzlet­­igazgatója készségesen el­mondta, hogy az étterem és a talponálló büfék forgalma 335 ezer forint volt. Ebből könnyű ki­számítani, hogy az egy főre eső fogyasztás 335 forint. De ez is csalóka, mint minden. Változat­lan áron számolva ez a fogalom azt jelenti, mintegy harminc­ezer forinttal nőtt a fogyasztás. 1987 decemberében ugyanis­­Sarlós István elnöksége idején) még az orosz módi volt a divat. Azaz tiltott az ebéd utáni kis vagy nagy fröccs. Ezek után következzen tizen­három ember ebédbevallása: Bí­ró Imre kanonok (országos lis­ta) Farkasréti plébános: borjú­pörkölt, nagyfröccs. Borsfai Zol­tánná (Zala m. 8. vk.), a népvise­letben járó örökös tv-sztár: bor­júpörkölt, nagyfröccs. Bognár József közgazdász (országos lista), a képviselők egyik korel­nöke: borjú bécsi módra, ás­ványvíz. Dr. Csehák Judit szoci­ális és egészségügyi miniszter: joghurtos almasaláta. Schöner Alfréd (országos lista) főrabbi: egy pohár tej. Huszár István ta­nító, közgazdász (országos lis­ta), a Hazafias Népfront főtitká­ra: egy molnárka és egy pohár ásványvíz. Király Zoltán szer­kesztő riporter (Csongrád m. 5. vk.) minden felszólalásával vi­hart kavaró képviselő: orosz hússaláta és ásványvíz. Dr. Kul­csár Kálmán igazságügyi mi­niszter: „semmit." Kárpáti Fe­renc honvédelmi miniszter: „át­mentem a saját üzemi kony­hánkra, mert azt szoktam meg." Pregun István püspöki tanács­adó (Nyíregyháza I. vk.), a Gö­rög Katolikus Teológia rektora: serpenyős pacalpörkölt és nagyfröccs. Stadinger István közgazdász, az Országgyűlés elnöke: borjúláb rántva tartár­­mártással. Szabó István, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke: egy kefir egy zsömlével. Villányi Miklós pénzügyminiszter: „Semmit, azaz a miniszterelnöki megbe­szélésen kaptam három karika kolbászt.” (Németh) Találd ki! Öt jó barát lakik ezekben a házak­ban. Péternek és Mónikának csak egy-egy szomszédja van. Ági Jancsi és Éva között lakik. Ezzel szemben Jancsi és Péter nem közvetlen szom­szédok Éva házszáma alacsonyabb, mint Mónikáé. Tehát: ki melyik ház­ban lakik? Beküldési határidő: január 211. Címünk: Szabad Föld szerkesztő­sége, Gyermekvilág, Budapest, So­mogyi Béla u. 6. 1978. A december 30-i megfejtés: csil­lagszóró, karácsony. A sorsoláson negyvenforintos könyvvásárlási utalványt nyertek: Bálint Tímea, Hajdúszoboszló; Pé­ter Sz. Krisztián, Kunfehértó: Murá­nyi Éva, Detk; ifj. Sámson József, Vásár­osmiske: Tokaji Andrea, Bé­kés: Filotás Vilmos, Zámoly: Lei­­denbach Laura, Lébénymiklós; Ba­logh József, Varbó: Varga Gyöngyi, Kunszállás: Juhász Gábor, Heréd: Borsi Piroska, Nagykanizsa: Szabó Róbert, Balassagyarmat: Ladányi Erika, Murony; Szendrey Gábor, Dunaújváros: Vladár Andrea, Gyön­gyös. Ötbetűsek: ARRÓL, ASSAM, BA­LOG, BESTE, BEVON. BÍRÁL, BÓ­­KOS, BORÚS, BOTOZ, CONAN, DO­ROG, DURVA, KAMAT. KÉSIK. KI­TÖR, KOKAS, KORHŰ, KURTA, LA­VÓR, LÉKEL. LOVAG, MARÉK, ME­DER, NEVEL, ODEON, PERON, PES­TI, PORHÓ, PORTÓ, SÍPOS, SZENT, TEVAN. Hatbetűsek: AZONOS, ITATÓS, KANADA. KATÓKA. Hétbetűsek: EXPRESSZ, SALA­KOS, TEHETEK, TONÁLIS Nyolcbetűsek: EGYKEDVŰ, KO­LOSTOR, NEMULASS, ŐRÜLETES. Kilencbetűsek: BORONÁLÁS, DA­RABOLÁS. Tízbetűsek: HEVÜLÉKENY, TOR­TALAPÁT. Beküldendő a vicc poénjának megfejtése! Helyezze el az alábbi szavakat, be­tűcsoportokat — kilenc kivételével — az ábrában! Egy szót könnyítésül előre beírtunk. A kilenc megmaradt szóból az alábbi vicc poénját állíthat­ja össze: A sorompó előtt hosszú autósor várakozik. Türelmetlenségükben nagy dudakoncertet rendeznek. A bakter így szól rájuk: — Mit nyugtalankodnak? (A poén folytatását lásd a rejtvényben!) Kétbetűsek: AB, AR, AZ, ÉN, IN, LÓ, Hárombetűsek: CÍM, KAN, KEH, KÉT, KÓD, LES, LOA, NAK, ODA, LÁP, TOL, TOR, T­M. Négybetűsek: ARAK, AVAS, BÉKE, ELÁD, EZER, ÉVES, HOGY, IBÓK, ÍZES, KASA, NÁSZ, ÓLAK, ÓRÁT, RASZ, RÓLA, SÁRA, SORT, TOLÓ, TRÉS, ZOLA. A megfejtéseket kérjük 1989. január 20-ig levelezőlapon beküldeni. A nyertesek névsorát a Szabad Föld 1989. január 27-i számában kö­zöljük. Az 1988. december 30-án megjelent keresztrejtvény helyes megfej­tése: A kis barackfa állig sem ér,­­ de már barack van ága hegyén. Ötvenforintos könyvutalványt nyertek: Balogh Józsefné, Szeged; Császár Menyhért, Alattyán; Csörgő Károly, Sarud; Deák László, Lö­­kösháza; Hajdú Dénes, Győr; Ivánkovits Ferenc, Budapest; id. Madá­­csi Vince, Inárcs; Móri István, Székesfehérvár; Monostori János, Ceg­léd; Ruttkai Sándor, Békéscsaba; Seres Kálmánné, Abony; Soós Ka­talin, Csabrendek; Szanyó Ferenc,­Kunsziget; Szabó S. János, Hat­van; Vilmos Lászlóné, Isaszeg. A könyvutalványokat a Hírlapkiadó Vállalat postán küldi el. Nyelvművelőverseny Verseghy Ferenc nyelvtudós, költő tiszteletére országos nyelvművelőversenyt hirdet meg a szolnoki Verseghy Fe­renc megyei könyvtár, Szolnok megye és város tanácsa, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat, valamint a Magyar Út­törők Szövetségének Szolnok megyei elnöksége — a Művelő­dési Minisztérium és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egyetértésével és támogatásá­val. A versenyt általános iskolá­sok számára, az 1988/89-es tanévben két kategóriában — 5—6. osztályosok és 7—8. osz­tályosok részére — írják ki. Cél­ja, hogy az általános iskolások körében fokozza az anyanyelv iránti érdeklődést, erősítse bennük nyelvünk szeretetét. Warszawa Nem kizárt, hogy a világhíres Sotheby cég árverésére kerül egy öreg Warszawa típusú sze­mélyautó, ami a gépkocsigyár­tás történetében először és va­lószínűleg utoljára fordul majd elő. A nem kifejezetten szép és híres típusú, a Szovjetunióban gyártott Pobeda lengyelországi másolata, a háború utáni első lengyel személyautó — amiből azért még ma is látni az utakon — valószínűleg nem egyébbel érdemelte ki a finnyás Sotheby érdeklődését, mint hogy közel húsz évig egy később világhí­ressé vált krakkói illetőségű személyé, bizonyos Karol Wojtyláé volt, aki tartós kinttar­tózkodásra szóló római meghí­vás miatt adta el. II. János Pál pápa — őt hívták Karol Wojtylának — Warszawá­­jának megvásárlásával a jelenle­gi tulajdonos, egy magát eddig meg nem nevező gliwicei (Len­gyelország) polgár valószínűleg élete legnagyobb üzletét ütötte nyélbe annak idején. Mégpedig Isten földi helytartójával. 1989. JANUÁR 13. Békés utolsó napok... Morzsolgatta az ember az óév utolsó napjait, az óév utolsó napjai pedig morzsolgatták az ember idegeit. Ámbár, magára vessen az, aki még a nehéz kö­rülmények ellenére sem volt ké­pes megteremteni a saját belső békéjét. Hiszen az illatozó kará­csonyfa alatt úgy ildomos, hogy a családtagok belső békével és nyugalommal kívánjanak egy­másnak boldog karácsonyt, és boldogan vegyék birtokukba az ajándékokat. Ezt tette a lányom is, akinek a praktikus szellemű Jézuska meghozta végre az áhított Fuji hátizsákot, és egy olyan ceruza­faragót, amely — minden rossz­indulatú híresztelés ellenére — állítólag hegyez is. Feliratos hátizsák nélkül ugye nem igazán tanuló egy ta­nuló, hiszen abba belegyömösz­­kölve kellőképpen összenyomo­­rodnak a füzetei, felkunkorod­­nak a puha fedelű könyvek szé­lei, összekutyulódnak a tisztasá­gi szerek, és az iskolában, kö­­nyékig vájkálván a hátizsák­ban, soha nem lehet benne megtalálni semmit. Ennyi előnyös tulajdonságért igazán nem sok az a négyszáz­hetven forint, amit a maszekok elkérnek érte a Jézuskától. A hátizsák egyébként üresen könnyű, mint a pihe, és szépen formatervezett műanyag csatja is szinte súlytalannak tűnik. A hátizsák csatjának alulsó és felülső részét egymásba illeszt­vén, bezárjuk e hordozóalkal­matosságot, mely műveletet egy tanuló napjában többször is kénytelen elvégezni. Ha az alig féldekás, fröccsön­tött csat bírja a szekatúrát. A miénk néhány próba egy­másba illesztés után finom recs­­csenéssel kettévált, mintegy megszabadítván a gyereket a további gondoktól. A fenébe is s­o­morog a békés karácsonyi napok alatt a szülő, és az ünnep utáni első munka­napon már ott toporog az üzlet­ben, cserére, netán, garanciális javításra áhítozván. Cseréről szó sincs, és persze javításról sem. A maszek árusnak a háti­zsákokat egy még maszekabb hátizsákkészítő kisiparos szállít­ja, aki feladatai közé ilyen szol­gáltatást már nem iktat. Legfel­jebb, az árus kérésére, szállít egy újabb csatot, amelyet a ve­vő potom húsz forintért megvá­sárol, azután, legjobb képessé­gei szerint, önkezűleg felszerelt a hátizsákra. A dolog önkezűleg természe­tesen nem megy. Hiszen a könnyű műanyag csat egy még könnyebb, gurtniszerű anyag­gal, és fémpatenttal van a háti­zsákhoz rögzítve, mely patentot géppel lövik bele az anyagba. A szülő egy ideig próbálkozik a csaj cseréjével, marcangolja a hátizsák anyagát, feszegeti a pa­tentot, legalább olyan vehemen­ciával, mint az a bizonyos csim­pánz a túrós csövet. Majd elviszi a hátizsákot a ci­pész bácsihoz, aki potom negy­ven forintért másnapra elvégzi ezt a műveletet, és a hátizsák a szorgos kezek nyomán immá­­rom kissé foltosan, koszosan, visszakerül a gyerekhez. Az ára a csal és a reperálás költségei­vel együtt hatvan forinttal lett több. De legalább tudjuk , mit kell tennünk, ha újból elromlik. A japán gyártmányú ceruza­hegyező ügye sokkal egysze­rűbb. Jól megkonstruált szerke­zet lévén, csak két lehetőség van: vagy tűhegyesre hegyez, vagy sehogy. A Jézuska e másik ajándéka a második lehetőség mellett dön­tött. Asztalra szerelvén az öt­százhatvannyolc forintos aján­dékot, egy ideig mohón falta a beléhelyezett krónokat, majd a tizen­valahanyadik ceruzánál egyszer csak váratlanul és si­mán körbeforgott. Nem hegye­zett tovább semmit. A gyerek rendületlenül teker­te tovább a kis fogantyút, ám a szülőbe belehasított a félelem, és vadul keresni kezdte az árcé­dulát. Míg a vázában kotorá­szott a kis cetli után, élesen fel­­csörrent a bejárati csengő. A szülő, kezében a megtalált pa­pírkával, boldogan tépte fel az ajtót, melyen a váratlan lendü­lettől szinte beesett két ifjú, ám erősen illuminált állapotban lé­vő férfiember. Kezükben ők is, lám, egy gyűrött fecnit szoron­gattak, melyen homályos gépe­léssel békés és boldog kará­csonyt kívántak az egész család­nak, a szemetesek nevében. Elfogadták a fémpénzt is, de volt egy kikötésük. Visszakér­ték a gyűrött fecnit, mondván, ma még annyi helyre kell elvin­niük e szép üdvözletét. . . ! (Keresztény) Í4444AÁ4AAIkALkk U kUWVVVWVWV _ r44444AÁAAhA U U k k U W VVWWSViNNJ _ V4A4AÁAAA AAAUVVV^ WVVVVVVWVvS^ Z4444Á4ÁAA lAhUAAU WVW VV VVVVWvVC *44441UL L k A k t h b V V V V VVVWvV%VC „ *444444 iuuukb uwvv vvvvvvwyc ^ *AAAA4ALkLLk k k U fa U WW VV VVVVVVVVS A legjobb lakótárs. Otthon van mindig, de sose zavar. Sőt. Ha kell segít. Gondoskodik. HUNGÁRIA OTTHON BIZTOSÍTÁS A HUNGÁRIA OTTHON PLUSZ az új értéken való biztosítás lehetőségét kínálja partnereinek. Egyedi igények szerint köthető. Ön választhat, hogy milyen értékű biztosítási védelmet kíván. Természetesen az alulbiztosítás elkerülésére is tanácsot adunk. MINDEN ESETRE: HUNGÁRIA OTTHON PLUSZ. GONDOSKODUNK, HUNGÁRIA TEHÁT VAGYUNK. FŐBIZTOSÍTÓ K.­P. McCANN-EJUCKSON ETERFRESS

Next