Szabad Föld, 1989. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-05 / 36. szám
14 SZABAD FÖLD A Herend —Balatonalmádi megyei első osztályú mérkőzést másnapos állapotban vezette az ajkai Tóth János — két partjelzője, Berzsenyi Károly és felesége szerint. A találkozó a második félidő derekán félbeszakadt, mert egy vitatott gólt követően a játékvezetőt körbefogták a labdarúgók, s a bíró állítja, hogy a balatonalmádiak jobbszélsője megütötte őt. Ezért nyomban lefújta a mérkőzést. A fegyelmi tárgyaláson azonban két segítőtársa elmondta, hogy ők nem észleltek tettlegességet. Hoszszú tortúra után megszületett a határozat: mindhárman méltatlanná váltak a megyei kerettagságra. — Mivel indolkolták a döntést? — kérdezem a házaspárt a sportmúzeumnak is beillő ajkai lakásukon. A feleség egy vaskos dossziét vesz elő a fiókból, amely az üggyel kapcsolatos leveleket tartalmazza. Közben a férj válaszol: — Azt mondták, hogy az ellentmondó nyilatkozatainkkal lehetetlenné tettük a mérkőzés körülményeinek a tisztázását. Annyira kiborultunk a végén, hogy dühünkben megjegyeztük: ha mindenáron szeretnének megszabadulni tőlünk, és azt akarják hallani, hogy megütötték a bírót, ám legyen.C. Berzsenyiné veszi át a szót: — Féltünk, mert Tóth János kollégánk totálkáros állapotban volt. Megpróbáltuk lebeszélni, hogy pályára lépjen, de makacsnak bizonyult. Az első félidőn még valahogyan csak túljutottunk, aztán a szünetben a házigazdák is megkínálták szeszes itallal a bírót, s el is fogadta. A családfő így folytatja: — A sokadik tévedése után fulladt botrányba a mérkőzés. Csak annyit láttunk, hogy egy kar előrelendül a tömegbe, azt viszont nem, hogy eltalált valakit. — Szóltunk a meccs után Tóth Jánosnak, hogy menjünk be a kórházba, és vezessünk látleletet — ág közbe megint a feleség. — Érthetően tiltakozott, mert akkor ősi orvos is bizonyíthatná, hogy az állapotban volt. Hol a mi feleségünk? Talán tűzön-vízen át kellett volna akadályoznunk, hy kimenjen a pályára ... - A második tárgyaláson valóigyekeztek rábeszélni önöket, változtassák meg írásban a bri nyilatkozatukat? — Pontosan így történt — válaszol Berzsenyi Károly. — Megismétlem, csak azt vallom, amit láttam. Erre közölték, ha nem írom alá, kizárnak bennünket a megyei keretből! — Megtörtént? — Papíron visszaminősítettek bennünket az ajkai körzeti bajnokságba. — Képzelje, még egy serdülőmeccsre sem kaptunk küldést — kesereg a ház asszonya, aki harminc férfit megelőzve korábban elnyerte a megye legjobb partbírójának járó Czeglédy Mihály-vándorserleget. — Nem megalázó? Elmentünk volna bíráskodni örömmel a környező megyékbe is, ha itt nincs szükség ránk. De megsúgták, ne erőlködjünk, felesleges. Mindenkit értesítenek majd, letiltanak bennünket ott is. Tóth József játékvezető szerint hazugság, amit Berzsenyiék állítanak, mert ő nem fújta ittas állapotban a sípot. — Azt nem tagadom, hogy a mérkőzést követően felhajtottam két fröccsöt a herendi kocsmában — mondja a munkahelyén. — Ezért kértem meg Berzsenyi Károlyt, hogy hazafelé ő vezesse a gépkocsimat. — Miért fújta le a találkozót idő előtt? — Mert amikor megadtam a herendiek második gólját és futottam a középkezdéshez, hátulról fejbe ütöttek. Berzsenyi Károly befutott a pályára, és azonnal odasúgta, hogy ki volt a tettes. — Ők másként emlékeznek a történtekre. — Akkor nem mondanak igazat. — Milyen érdeke fűződött a Berzsenyi házaspárnak ahhoz, hogy önt részegnek nevezze? — A mérkőzés után megkeresték őket a balatonalmádi vezetők, s azt kérték, hogy hallgassanak a tettlegességről. Különben örökre eltilthatják a pályafutása vége felé közeledő vétkes játékost. Ezért találták ki a számomra felháborító mesét. — Úgy tűnik, a szövetségben nem firtatták, hogy ittas állapotban vezette a mérkőzést. — Meglepne, ha ezt elismernék ... * — Miért zárták ki a megyei keretből Berzsenyiéket? — Nem segítették a fegyelmi bizottság munkáját — válaszol Csejtey Béla, a Veszprém Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára. — Az ajkai játékvezetők csoportértekezletén elismerték, hogy a Balatonalmádi hetes számú játékosa ütött, a megyei tárgyaláson viszont visszavonták. Ezekről egyébként írásos bizonyítékaink vannak. — Berzsenyiékkel együtt a játékvezetőt is mellőzték. Bizonyítást nyert, hogy ittas állapotban fújta a sípot? — Sajnos, ezt utólag lehetetlen bizonyítani. A partjelzők állítása nem lehet döntő, hiszen már utaltam rá, változtatgatták a véleményüket. A rangidős partbírónak egyébként kötelessége lett volna megakadályozni a kollégája működését. — Később Ajkán, a körzeti bajnokságban sem foglalkoztatták a házaspárt. Sőt megakadályozták, hogy más megyében folytassák a játékvezetést. — Ezek alaptalan vádak! Azt az információt kaptuk Ajkáról, hogy ott nem vállaltak „munkát”, bár többször kérték őket erre. A szintén visszaminősített Tóth Józsefben is maradt tüske, ő azonban beállt a sorba. Olyan kéréssel pedig nem fordultak hozzánk, hogy más megyében kívánnak bíráskodni. Ezt be sem kellene jelenteni nekik, ha másutt fogadják őket. Tőlünk akár holnap mehetnek, ha máshol jobban megtalálják a számításaikat. — Végleg lemondtak Berzsenyiékről? — Kevés a játékvezető, de könyörögni nem fogunk. Ha a körzeti bajnokságban jó teljesítményt nyújtanak, akkor újra szabad az út részükre a megyei keretbe. Az ügyben felelőtlenség lenne, de nem is lehet állást foglalni. Mindenesetre a tény, hogy két síp a fiókba került — elszomorító. Az országos statisztikát böngészve ugyanis megállapíthatjuk, hogy lassan nem lesz játékvezető, aki az alacsonyabb osztályú labdarúgómérkőzéseket megtiszteli jelenlétével. Nem ártana tehát, ha a szövetségek és a síp gazdái jobban ügyelnének arra, hogy az esethez hasonlóak ne fordulhassanak elő. S valós vagy vélt sérelmek miatt ne csökkenjen tovább a fekete ruhások táborának száma! P. G. * Senna idei ötödik győzelme Ayrton Senna a Belga Nagydíjat 1 mp-es előnnyel szerezte meg Alain Prost előtt, így egyre jobban elhúz a vetélytársaktól a Marlboro McLaren-Honda két versenyzője. Most egy olyan képriportot közlünk, amikor Senna a kocsiba szállás után felveszi a tűzálló maszkot, amely 15-20 mp-ig védi a versenyzőt tűz esetén. Geleta Pál felvételei 1989. SZEPTEMBER 5. Bicskei: törékeny nyugalom Amikor aláírta a szövetségi kapitányi szerződést, mindenki — ő maga is — sejtette: néhány hónap múlva aligha nevezik a szerencse lovagjának. (Ha e poszt betöltésének pillanatában egyáltalán annak nevezték ...) Mert hiába nagy megtiszteltetés a labdarúgó-válogatott szakvezetőjének lenni, mostanában kevés kényelmetlenebb ülőalkalmatosság van Magyarországon, mint a nemzeti együttes kispadja. A néhány hónap elmúlt, s Bicskei Bertalan kapitányi bemutatkozásának majdnem pontosan féléves „jubileumán” következik az újabb vb- selejtező, az északírek ellen idegenben. A premiert március 8-án tartotta a Népstadionban (Magyarország—Írország 0-0), és a szeptember 6-án rendezendő belfasti találkozó előtt bizony nem sok sikerre emlékezhet vissza a magyar futball B. B.-je. Az írekkel szemben elért döntetlent ugyan győzelem követte a svájciakkal vívott barátságos mérkőzésen (3-0), ám azóta egyszer sem nyert a válogatott. Vereség Olaszországban (0-4), vereség Írországban (0-2), és vereséggel felérő „x” idehaza a máltaiak ellen (1-1), ez a sorozat mindennek mondható, csak reményt keltőnek nem. Vádolni azonban túlzás volna a szakvezetőt, hiszen mit tehet, ha ilyen az egész magyar labdarúgás színvonala. Sőt a kérdés úgy is feltehető: vajon tehet-e valamit ebben a lehetetlen helyzetben? — A kezdet kezdetén még valamivel derűlátóbb voltam, de most már előttem is nyilvánvaló: mind kevésbé tudunk lépést tartani a nemzetközi mezőnnyel — mondja. — Nem lehet kiragadni sem azt, hogy erőnlétben, sem azt, hogy technikailag vagy taktikailag vagyunk egyre nagyobb hátrányban, a futball valamennyi elemét együttvéve távolodik tőlünk a világ. — Gondolom, a legkínosabb tapasztalatot erről a máltaiak elleni 1-1 alkalmával szerezhette, hiszen ki hitte volna, hogy már a kis szigetország labdarúgói is komoly vetélytársai lehetnek a magyar válogatottnak a Népstadionban. Egy edzőnek a kispadon adódhat-e szívszorítóbb pillanata? — Azt hiszem, igen. Amikor a máltaiak győznek ellenünk . . . — Ez sincs kizárva? — Miért lenne? Tizenöt-húsz éves lemaradásunk van, már az európai középmezőnyhöz sem tartozunk. Hogy e folyamatot megállítsuk, ahhoz végre el kellene kezdeni egy hosszú távú programot, amely mindenekelőtt az utánpótlás-nevelés fejlesztésére irányul. Ha ebbe ma vágnánk bele, tizenöt év múlva remélhetnénk tőle látványos eredményeket. De még hozzá sem kezdtünk... — E felismerés jegyében hogyan készül Belfastra? — Miután, úgy érzem, tisztában vagyok a nemzetközi erőviszonyokkal, akár fel is állhatnék, és azt mondhatnám: nem, ezt nem csinálom tovább. De egyrészt ez volna a könnyebb megoldás, másrészt nincs olyan kapitány a világon, aki a soron következő mérkőzés előtt — mégoly reménytelennek tetsző szituációban is — ne tűnődnék azon, hátha most... Ezzel persze a legkevésbé sem akarom azt állítani, hogy egy esetleges győzelem mindent megváltoztatna, csak érzékeltetti szeretném: egy edző sohasem mondhat le, ha másról nem, a pillanatnyi siker lehetőségéről. — A saját esélyeit kétségkívül javítja, hogy az utóbbi idők gyenge szereplése után nincs országos felháborodás, a közönség (egyelőre?) nem követeli a kapitány fejét. Ám Belfastban a csapat ettől még semmivel sem esélyesebb ... — Valóban, a sok-sok keserűség után a szurkolók mintha letettek volna illúzióikról. De hamar eljöhet a perc, amikor a nézők újból megelégelik az eredménytelenséget, amivel — ha akarjuk, ha nem — a továbbiakban is számolni kell. Hiszen például tényleg nem mi vagyunk a favoritok az északír fővárosban, s ha ott a papírforma igazolódik, akkor már matematikailag sem marad esélyünk arra, hogy kijussunk Olaszországban, a jövő évi világbajnokságra. — Apropó, Itália! Tarantóban, a 0-4-es mérkőzésen alighanem szervesen cserélt volna olasz kollégájával, Azeglio Vicinivel. — Tévedés: én magyar kapitány szeretek lenni. — Jó idegei vannak! — Ha közbevetése tréfásan hangzik is, kétségkívül nyugodt ember vagyok. Meglehet, hozzá kell fűznöm: ma még. — A szerződése 1992-ig szól. Kitölti? — Most azt mondom: ha rajtam múlik, igen. — Tehát messzire tervez. — Pillanatnyilag semmi másra nem gondolok, csak Belfastra. Még arra sem, hogy ha netán nyerünk, mi lesz a két záró selejtezőn, itthon és Sevillában a spanyolok ellen. De azért azt hozzáteszem: csak legyen mit később is számolgatnunk! Ha már a világ nem számol velünk? Hegyi Iván T0TÓTIPPEK 36. HÉT, SZEPTEMBER 9—10. 1. Hamburg—Leverkusen 1 2.1. FC Köln—Bremen 1,X 3. Karlsruhe—Dortmund X, 2 4. Frankfurt—Bayern München X, 2 5. Freiburg—Saarbrücken 1, X 6. Blau-Weiss 90—Wattenscheid 1 7. Unterhaching—Fortuna Köln 1,X 8. Cremonese—Genoa X 9. Sampdorla—Internazionale X, 2 10. Verona—Napol! X, 2 11. Cagliari—Cosenza 1 12. Catanzaro—Pisa 1 13. Reggina—Monza 1 PÓTMERKÖZESEK: 14. Brescia—Torino X 15. Schalke04—Münster 1 16. Stuttgarter Kickers—Kassel 1 Részletes tájékoztató (útmutató, statisztika, táblázat) a Sportfogadás című hetilapban található!