Szabad Föld, 1995. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)
1995-11-28 / 48. szám
1995. NOVEMBER 28. UTCAELNEVEZÉS A közelmúltban arra kértük olvasóinkat, írják meg, kiről, kikről neveznének el legszívesebben utcát vagy teret lakóhelyükön. Jó néhány önkormányzat azonnal értesítette lapunkat, hogy ilyen tekintetben hamarosan változtatásokat hajtanak végre településükön. Ezért hasznosnak látnák, ha mihamarabb közzétennénk olvasóink véleményét, javaslatait ebben a kérdésben. Mivel jócskán érkeztek szerkesztőségünkbe elnevezési javaslatok, meg egyetértünk az önkormányzatok sürgetésével, a szokásosnál hamarabb tesszük közzé a beérkezett indítványok legjavát. Mártélyi gondolat Orosz Jánosné mártélyi olvasónk elgondolkodtató javaslatot fogalmazott meg: „Az utcák elnevezésekor a politikusokat mellőzném. Tevékenységüket az utókor hasznosnak vagy károsnak minősítheti. Attól függ ez, melyik kor miként ítéli meg tetteiket. Egyébként az utcanevek változtatását kifejezetten feleslegesnek és ésszerűtlennek tartom. Ami az egyik ember számára megfelel, az lehet, hogy másnak nem nyeri el a tetszését. Nem beszélve arról, hogy az új utcanévtábla nem kevés pénzbe kerül... Ami magukat az elnevezéseket illeti, én elsősorban a hét vezérről, az Árpád-házi királyokról, az aradi vértanúkról, nagy költőinkről, művészeinkről neveznék el utcákat, tereket. Azokról, akik örök dicsőséget szereztek hazánknak. Továbbá virágokról, madarakról, pillangókról. Megítélésük nem módosul a politikai széljárás szerint...” Vilma néni utcája Bíró Gyuláné Vésztőről példának is megfelelő javaslattal élt: „Tudom, utcát nagy és híres emberekről szokás elnevezni. Én most mégis egy hírnév nélküli néniről szeretném elneveztetni azt az utcát, ahol az ő utcája, illetve óvodája volt. Vilma néni kicsi, törékeny, szeretetben gazdag, végtelenül jóindulatú, vallásos teremtés volt. Nem szakképzett. Körösi Vilma néni a legszegényebbek óvó nénije volt. Élete végéig leány maradt. Csak a kicsinyek érdekelték. Minden gyermeket befogadott. Legföljebb kisszéket kért, hogy az apróságok leülhessenek. A gyermekek naponta magukkal vitték kis ebédjüket. Vilma néni a sajátját is széjjelosztotta köztük, mert neki az esett jól.... Ő volt egy személyben a dada, a takarítónő és természetesen az óvó néni. A szülők nyugodtan mehettek dolgozni a mezőre, a kicsik akár késő estig is jó helyen voltak. Úgy tudom, helységünk jelenlegi óvodája is az ő egykori házában működik. Mindenét a gyermekekre hagyta. Utcája méltán viselhetné az ő bearanyozott nevét...” Egy név „megúszta” Nagy Anita Bucsuszentlászlóról szabálytalan történetet írt meg. Hogy egy utcanév „megúszta”. „Amikor Zalaegerszegen szakmunkásképzőbe jártam, minden reggel a Bíró Márton utcán mentem iskolába. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy ki is lehetett az a Bíró Márton. Nemcsak én, hanem más fiatal is, aki arra járt. Nagyon élénk volt a fantáziánk. Egyesek szerint az 1848—49-es szabadságharc egyik hőse lehetett. Mások kevésbé ismert magyar írónak vélték. Megint mások szerint 1919-cel vagy 1945-tel kapcsolatos a neve. Akadt, aki azt gondolta, a fasizmussal szembeni ellenálló lehetett, aki kivégeztek. Elérkezett 1989, az országban sorra változtak az utcanevek. Bíró Márton névtáblája maradt. Nőtt a homály személye körül. Végül ott hallottam Bíró Mártonról, ahol a legkevésbé vártam. Egyik vasárnapi misén a ferences házi főnök atya beleszőtte prédikációjába Bíró Márton nevét. Hogy nevezett 1715 és 1762 között veszprémi püspök volt. Püspöksége alatt sok templom és iskola épült egyházmegyéjében. Bevezette az anyakönyvezést. Támogatta a kitűnő festőművészt, Maulbertschet, aki egyebek között a sümegi plébániatemplom gyönyörű freskóit alkotta... Tehát a kiváló püspök, ha úgy vesszük, megúszta annak a bizonyos negyven évnek átkeresztelési kampányát. Méltán...” Pesti névkeresztelők Kardos Tivadar budapesti olvasónk levele: „A rendszerváltást követően okkal került sor nem kevés névváltoztatásra a főváros utcáin, terein. Például csak helyeselhetem, hogy Rákosi művészeti parancsnokának, a zsarnok Révai Józsefnek nincs többé utcája, a zuglói házsor visszanyerte a Bácskai utca nevet. Hogy a Dimitrov tér ismét Fővám tér lett. Hogy az emberileg tisztességes, de költőként nagyon is lakó Szüdi Györgynek nincs többé utcája Újpesten, lett az utcából Jósika utca. Rudas Lászlóról, a leninista filozófusként is gyöngécske emberről (főként följelentésszámba menő kioktató cikkei révén vált hírhedtté) elnevezett utca a Budapest fölvirágoztatásáért sokat tett Podmaniczky Frigyessé lett ismét. A szovjetek előtti elvtelen hajlongás komikus példája volt Guszev kapitány utcája. Ő ugyanis sohasem élt, Illés Béla az ujjából szopta, hogy a negyvennyolcas szabadságharc idején a cári beavatkozó sereg kapitánya, Guszev a magyarok mellé állt, és ezért az életével lakott. Nosza, gyorsan országszerte utcákat neveztek el a képzeletszülte orosz tisztről, így Pesten is. Most is Bohanek Miklós felvétele mét Sas utca a házsor neve... De sorolhatnám napestig a politikai okokból megdicsőített, jelentéktelen, ám mégis ránk tukmált személyek névsorát. De megjegyzem, én nem vettem volna el az ilyen kitüntetést azoktól, akik a fasizmus elleni harcban haltak hősi halált, mint például Ságvári Endre vagy Kulich Gyula. Viszont fölemlítenék többeket, akiket megilletne Budapesten utcanévtábla, mégsem kapták meg eddig. Elsősorban Illyés Gyulára, a huszadik század egyik legjelentősebb írójára gondolok. Tolna megye, mert annak a vidéknek a szülöttje, méltán tiszteli őt. Még Ukrajnában is szobor hirdeti emlékét. A magyar főváros viszont, ahol több »futottak még« közepes költő, akinek életműve már feledésbe merült, utcanévtáblát birtokol... De szólhatnék a könnyű műfajról is. Fényes Szabolcs vagy Lehár Ferenc rengeteg boldog órát adott muzsikájával a magyar társadalomnak. Nem is érdemelne meg a neve egy kurta utcácskát? ... Pestszentlőrincen a szegények legendás papja volt Somogyi László kanonok. Akik ismerték és rajongtak érte, maguk vállalnák a Somogyi László utcai névtáblák költségeit. És nem illetné meg hasonló megemlékezés a magyar művészeti élet olyan legendás alakjait, mint Jávor Pál, Sárdy János, Honthy Hanna, Bajor Gizi vagy Latinovits Zoltán?...” Teret Krúdynak Kanizsa József fővárosi író, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára panaszolta: „...A Krúdy Gyula Irodalmi Kör nevében a vezetőség a kerületi polgármesteri hivatalon keresztül kérvényezte, hogy Óbuda egyik csücskében — az Árpád fejedelem út, Hotel Aquincum, Lajos utca és Árpád híd között lévő teret nevezzék el Krúdy Gyuláról. Ahol Óbudán lakott az író, annak az utcának van neve. Az említett térnek viszont nincs. A válasz meglepő volt. Az, hogy Budapesten már van Krúdy Gyula utca. Az igaz, ám az Pesten, a Józsefvárosban található, viszont Óbudán Krúdy éveken keresztül, haláláig írta nagyszerű regényeit, elbeszéléseit. A Krúdy Kör is Óbudán működik tizenhárom éve, ott, ahol őrzik és ápolják emlékét, a magyar irodalmat szerető utókor számára...” (A szerkesztőség megjegyzése: Azért akad fővárosunkban „megsokszorozott” elnevezés. Csak találomra néhány! Árpádföldi elnevezésű sétány, út és sor is van. Babits Mihályról sétányt és utcát is elneveztek. Baross Gábor nevét nem csak tér viseli, de a különböző kerületekben vagy fél tucat utca is.) Falusors utcanevekben Szakáll Miklósné Nemespátróról fájdalmas tényeket írt: „Abban a kis faluban, amelyben születtem és élek, gyermekkoromban nem voltak utcanevek. Emlékezetem szerint helységünkben 220 ház volt, s a számozások így alakultak: az evangélikus gyülekezeti épület (parókia, lelkészlakás) kapta az 1. számot. Innen számozták a házakat körbe a temető felé - ami a község közepén van -, majd visszaérve a paplakáshoz. Attól délre, az alsó faluvégen ért véget a számozás... Az ötvenes években túlbuzgó vezetőink letörölték településünk nevéről a »Nemes« szócskát. Utcáinknak nevet adtak: Fő utca, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Dózsa György, Rákóczi Ferenc utca. Kis utcáink ma már egytől egyig portalanítottak. A faluban vezetékes víz, villany, sőt esztendeje telefon is van... De ebből a rendezettnek látszó kis faluból elmegy a fiatalság. Nem jön vissza, csak látogatóba... Az elvándorlás nem a téesz megalakulásával kezdődött, hanem később. A körzetesítésekkel. Amikor elvitték innét az iskolát, a tanácsot, összevonták a téeszeket. Nagy elődeinkről elnevezett kis utcáink némelyikében már csak egy-egy magányos öregember lakik. Ha ez így megy tovább, néhány év múlva új neveket lehet adni az utcáknak. Ilyeneket: Háromlakó utca, Kétlakó utca, Néptelen utca, Halott utca. De lehet szellemesebb neveket is adni, ha lesz még valaki ebben a faluban, aki utcaneveket talál ki...” de... a harmincas évek elején mi történt? A szolgabírói hivatalban gyakornok voltam a bátyám mellett. Ott Kosináné egyik haragosa feljelentést tett az asszony ellen, hogy kuruzsló. A jegyzőkönyv aláírásakor a följelentett látta, hogy az ellene panaszt tevő személy keze csúnyán sebes. Azt mondta: »Jaj, hát nem tudnak maguk ezen segíteni? Én meggyógyítom.« Úgy is történt. Kosmnáné nevét azóta is sokan áldva emlegetik. Rengeteg ismerősén segített, méghozzá ingyen... Polgár másik, még az előbb említettnél is nevezetesebb szülötte Barankovics István. A politikus apja kántor volt, felesége pedig mint tanítónő évtizedeken át nevelte városunk fiatalságát. Ők az itteni temetőben nyugosznak. István fiuk Budapesten élt. Ott vált országosan ismert és sokak által mélységesen tisztelt politikussá. Rákosiék terrorja elől, pedig jelentős párt állt mögötte, külföldre kellett menekülnie. Kár, hogy elvesztette őt az ország...” Handabanda nélkül E. Nagy István nábrádi lakos véleménye: „Az igaz magyarságot nem sajátíthatja ki senki. Sem párt, sem magánszemély. Igaz magyar az, aki nem bohóckodik, nem ugrál jobbra-balra. Aki honfitársait megbecsüli, hitüket-eszméiket tiszteletben tartja, példamutató életet él. A jövőben utcákat, tereket azokról kellene elnevezni, akik tettek is valamit szűkebb környezetükért hazájukért. Én Nábrád két szülöttének szánnék utcát. Először is Bornemisza Géza festőművésznek. Ő 1884-ben született, és nyolcvankét évet élt. Sokáig élt Párizsban, ahol 1906-ban a nagy francia festőnek - Matisse-nak lett a tanítványa. Jelentős művész vált belőle. Nem csak könnyed, szellemes tájképet és pompás grafikákat alkotott. Részt vett a kecskeméti művésztelep megszervezésében is. A Magyar Nemzeti Galéria nem kevesebb mint 28 művét őrzi... Nábrád másik nagyja Balogh Péter református püspök volt. Az 1700-as évek végén született földműves családba. Tanult Debrecenben, Bécsben, esperes volt Nagyszalontán. Püspökké lett Debrecenben 1860-ban. Tíz év múlva ott tért örök nyugovóra...- nak kisebb leágazások a Kossuthról elnevezet főutcáról. Ezeket telepnek nevezik. Ezek egyike a Kossuth-telep.) Eszperantó Károlyi János kerepesi lakos véleménye: „...Személyekről ritkábban neveznek el utcákat. Igen sok volt a politikusokról elnevezett utca. Ezt követték időközönként a kellemetlenségekkel járó utcanévváltozások. Természetesen én is helyesnek tartom, hogy néhány, nemzetközileg elismert híres személyről utcát nevezzenek el. Engem is jóérzéssel töltött el, amikor amerikai barátom Kolumbusz városában elvezetett a Kossuth utcába. Amennyiben én egy utca elnevezésével volnék megbízva, az elnevezést a nemzetközi semleges nyelvhez kötném. Nem a nyelv megalkotójáról, Zamenhofról keresztelnék el utcát, hanem magáról a nyelvről - eszperantóról. Külföldön sok helyen találkoztam vele. Budapest területén egy helyen, a XVII. kerületben van ilyen utca. Másutt? Nem tudom... Nyugdíjazásomig 38 évet dolgoztam munkásként. Az eszperantó segítségével mégis eljutottam olyan helyekre, mint Hirosima, Montreal, Cleveland, Casablanca...” Természetgyógyász és az országgyógyász Petneházi István, a több pályázatunkon is sikerrel szerepelt, Polgárba való lakos írta: „...Ha rajtam múlna, nálunk utcát neveznék el egy öreg parasztasszonyról, Kosina Józsefnéről, aki nagyon sok szenvedő betegen segített. Mai szóhasználattal élve: természetgyógyász volt. Egyik-másik hivatalos személy nem szívesen vette, hogy jártak hozzá betegek. Ám Csak Kossuth? Farkas Lajos Gércéről küldött soraiból: „Amikor ide költöztem Budapestről, nehezen szoktam meg, hogy itt Kossuthról több utcát is elneveztek. Pedig elég kis falu a miénk. A szabadságharcosról persze mindenkinek Petőfi és Kossuth jut az eszébe. Pedig akkor nagy hazafi volt Deák, Arany János, Lázár Vilmos, Damjanich, Wesselényi és Perczel is. Elfeledték volna őket?...” (A szerkesztőség megjegyzése: Meghökkentett bennünket ez a közlés. Mivel Gérce Budapesttől több száz kilométerre van, telefonon igyekeztünk tisztázni - nem félreértés szülte-e olvasónk sorait. Ami igaz, az igaz, a gércei távbeszélő névsorban tizenhét Kossuth utcai telefonszám szerepel, s csupán egyetlenegy Malom utcai. Találkoztunk továbbá két Kossuth-telepi számmal is. Végül a helybeli evangélikus lelkész tájékoztatott bennünket arról, hogy Gérce egyutcás falu. De van Mértéket! Pozsgai László Győrsövényházáról írta: „...A háború előtt szülőfalumban, Kónyban az utcákat maga a nép nevezte el valamely eseményről, építményről, személyekről stb. Volt Öreg utca, Kereszt utca, Sorompó, Első utca, Kis utca, Kutyaszorító, Faggyastó utca, Kondorék utcája stb. Ezek az utcanevek többségükben még ma is »élnek«, hiába kaptak új nevet. Az elmúlt évtizedekben nagyon sok faluban, városban megjelentek a Lenin utak, Sztálin utak, Szabadság utcák, Vörös Hadseregről, »felszabadulásról«, november 7-éről, politikusokról, pártvezérekről, a munkásmozgalom ismert személyiségeiről elnevezett utak, utcák, terek százai, ezrei. Egy másik véglet: némely helyen - mint mostani lakóhelyemen, Győrsövényházon is - a régi utcanevek helyett valamennyi utcát írókról, költőkről, történelmi személyiségekről nevezték el, így lett nálunk a Fő utcából Petőfi utca, a Templom utcából Gárdonyi utca, a Malom-sorból Ady Endre utca, a Zsák utcából Dózsa utca, az Alsó utcából Kossuth utca. Történelmi nagyjainkat, továbbá tudósokat, írókat, költőket, művészeket, akik kimagasló alkotásaikkal dicsőséget, hírnevet szereztek a hazánknak, méltán megilleti a tisztelet, hogy utcákat, tereket, falu- vagy városrészeket neveznek el róluk. De nem szükséges, sőt, nem ildomos, hogy azonos utcanevekből száz és ezer legyen az országban. Nem szabad sutba dobni a népi hagyományokat, a nép által adományozott utcaneveket sem! A helyes arány is fontos, de szerintem olyan utcaneveket, mint Sport utca, Béka-köz, Fehértói utca stb. soha ne változtassa meg senki sem! Az utókor is tartozik ennyi tisztelettel azoknak, a sokszor névtelen névadóknak, akik utcáinkat, tereinket elnevezték.” Első találkozás Következő összeállításunkhoz első találkozások leírását kérjük olvasóinktól. Milyen volt első találkozásuk az irodalommal, mesterségükkel, a karácsonnyal, egy híres emberrel, a hittel vagy éppen a szerelemmel? Természetesen mással történt első találkozás is elképzelhető. Csak egy találkozásra való visszaemlékezést kérünk mindenkitől. Címünk: Szabad Föld Szerkesztősége, 1428 Budapest 8, Pf. 52. A levél borítékján szerepeljen rovatunk elnevezése: „Írjunk együtt újságot!” A megjelent írások beküldőit könyvjutalomban részesítjük. Bajor Nagy Ernő SZABAD FÖLD 11