Szabad Föld, 1996. július-december (52. évfolyam, 27-53. szám)

1996-12-10 / 50. szám

-I TMTM --------------------------------- Szinte bizonyos, hogy Vaskó Ilonát a nevetés, meg a jókedv gömbölyítette ki. Se szeri, se száma a vidám történetek­nek, amit a faluja, Előszállás életéről, lakóiról mesél. Jót mulat azon is, hogy őt éppen április 1-jén választották a falu első emberévé. Mert ugye, manapság ebben a pénztelen világban bolondos ember az, aki a polgármesteri székbe kí­vánkozik. Ilonát azonban nem kérdez­ték, akarja-e, hanem megválasztották. Előszállás lakói bizalmat szavaztak ne­ki. Úgy gondolták, ő az, aki annak rend­­je-módja szerint a legjobban eligazgatja majd a község dolgait, az életüket. Nem véletlenül, hiszen ismerik Vaskó Ilonát születése óta. Tudják, hogy közvetlen, beszédes, vidám, de amit csinál, azt a munkát halálosan komolyan veszi. - Hazudnék, ha azt mondanám, nem örültem a bizalomnak. Dehogynem! Hi­szen ennél nagyobb ajándékot nem na­gyon kaphat az élettől egy ember, főleg ha asszony, hogy szülőfaluja úgy ítéli meg, alkalmas arra, hogy irányítsa a sorsukat. Pedig nehéz örökséget kap­tam. Jókora hitelállományt, azt a tényt, hogy a mi falunk volt közművek tekin­tetében a legelmaradottabb a környé­ken. Arról már nem is beszélve, alig­hogy polgármester lettem, a szó szoros értelmében ránk szakadt a mennyezet. Először a Dániel telepi iskola tornaszo­bájának a mennyezete, aztán a gyermek­­orvosi váróé. Ennek a helyreállításával kellett kezdenem. Aztán jöttek a na­gyobb „falatok”. Vizet, gázt vezettünk, telefont, kábeltévét szereltünk. Gazda­godtunk, de el is szegényedtünk. Ezek a munkák nagyon megterhelték a község lakosságát. Ahogy mifelénk mondják, nagyon kipénzelték magukat az embe­rek.­­ Ha nincs ilyen nagy beruházás, akkor szegény vagy gazdag község Előszállás? - Átlagos magyar falu. Nagyon gaz­dag emberek nálunk nincsenek. Most már akad ugyan, aki átlag fölötti élet­­színvonalon él, de nem ez a jellemző. Sok az idős, nyugdíjas lakosunk, de a fiatalabb családjaink sincsenek valami rózsás helyzetben. Csak szigorú beosz­tással és nagyon kemény munkával tud­nak megélni az emberek. Szerencsére, a Gyermekfalu és a Nevelőotthon elég sok előszállási lakosnak ad munkát. Ahogy járjuk a községet Ilonával, jobbról is, balról is köszöngetnek ránk. De akár idős, akár fiatal ember akad utunkba, mind tegeződve, „szer,vusz”­­szal köszönti a polgármesterasszonyt. - Itt születtem, itt nőttem fel. Annyit voltam távol a falutól, amíg a felsőbb is­koláimat végeztem. Nem mentem el ak­kor sem, amikor Dunaújvárosba vagy Székesfehérvárra hívtak tanítani. Pedig igen-igen csábító ajánlatokat kaptam. Itt a fél falu a rokonom, a másik fele meg azok rokona. A fiatalabbak közül majd mindegyik a tanítványom is volt. Mert matematika-fizika szakos tanárként ta­nítottam, azóta, hogy kézhez kaptam a diplomámat. A polgármesterré választá­som után bejött az irodámba egy idős néni, akit gyerekkoromtól ismerek. Azt mondja nekem: polgármester asszony, kérem.... Elfutotta a szemem a könny. Mondom neki, Kati néni, hát egy hete még Ilonkámnak szólított, nem válto­zott azóta semmi... De szerencsére a többségnek Ilonka maradtam ma is. Pe­dig olykor bizony vannak vitáim... - Mi ad erre okot? - A közművek bevezetése azzal is járt, hogy meg kellett bontani az utakat. Addig sem voltak abban a kifejezett jó állapotban, most meg a sok ásás, gödrö­­zés után szinte önálló életet kezdtek élni a buckák. Hol itt türemkednek ki, hol ott. Ebből adódnak viták, de ha nehezen is, azért megértik az emberek, hogy az utak rendbetétele egy következő lépés. Egyszerre minden nem megy. Egyelőre az is nagy eredmény, hogy komfortos falu lett Előszállás. Aztán a segélyezés­sel kapcsolatban akadnak vitáink. An­nak, aki rászorul, mert sok a gyerek, na­gyon idős, vagy beteg van a családban, maximálisan segítünk. De akinél azt lát­juk, hogy csak a kocsmahivatalban mú­latja az időt, annak nem nagyon adunk a köz pénzéből. Jött a múltkor is egy asszony, hogy adjunk segélyt. Tudtam, hogy a kertjüket felveti a gaz, mondom, pénzt azt nem tudok adni, de ásót meg kapát azt igen, hogy megművelje a kert­jét, mert a többi is úgy boldogul. Mert azokban a 4-600 négyszögöles kertek­ben, amekkorák itt Előszálláson a há­zakhoz tartoznak, meg lehet termelni egy család zöldségszükségletét a papri­kától a paradicsomon át a répáig, ká­posztáig, krumpliig. Vitte ám a szerszá­mokat, s mit tesz isten, látom ám, hogy beültette a kertet salátával.... Persze, ahol tudunk segítünk. Úgy igyekeztünk, hogy fűtési támogatást is tudjunk adni mindazoknak, akik rászorulnak. - Előny vagy hátrány, ha nő a pol­gármester, a falu első embere? - Az emberekkel talán könnyebben szót tudok érteni. Ami a vállalkozókat, mesterembereket illeti, első nekifutásra hátrány. Legtöbbjük úgy jött ide, hogy na, ez csak egy nő, ráadásul pedagógus, bármit bemagyarázhatunk neki. Csak hát egy matek-fizika szakos tanár az már csak olyan, hogy alkatából adódóan két lábbal áll a földön. Kicsit meghök­kentek, hogy értek a műszaki, pénzügyi dolgokhoz is, asszony és pedagógus lé­temre is, így aztán gördülékenyebben mentek a dolgok. Nemcsak a beruházá­sokat sikerült befejeznünk, hanem a hi­telállományunkat is jelentősen tudtuk csökkenteni. - Mit lenne jó még elérni Előszál­láson? - Aprónak tűnő, mégis nagyon fontos dolgokat. Kitisztíttattuk például a teme­tőket. Nem is került sok pénzbe, mert azok végezték a munkát, akik közmun­kán vannak. Harcban vagyunk az Alba Volánnal. Sok a községünkben a Du­naújvárosba bejáró dolgozó. A közel­múltban ritkították az autóbuszjáratokat. Az Alba Volán egyszerűen nem veszi tu­domásul, hogy az emberek fáradtan legnek-lógnak a buszon. Kérésünkre, hogy legyen több járat, az volt a válasz, hogy majd ha három napon keresztül egymás után nem fér fel valaki a buszra, akkor tárgyalhatunk.... Látszólag ezek kis harcok, de ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat a világban, meg kell vívnunk őket. Mert nem elég, ha a házak komfortosak, az emberek közérzetének, lelkének is meg kell adni a „komfortot”. Hiszen ha nehezebb lett az életünk, legalább a napi, helyi bosszúságoktól szabaduljunk. Mikulás Anna Asszony a polgármesteri székben Előszállás, a komfortos falu A polgármester asszony, Vaskó Ilona FOTÓ: BOHANEK MIKLÓS ÉS BESZÉDES ERIKA Előszállás épül, szépül A gyermekfalu ifjú polgárai A „puszta” fogalma, itt, a Dunántúlon nem azonos az alföldi „puszta" képzetével. Illyés Gyula írja a mezőföldi pusztákról: A puszta ...Dunántúlon a nagybirtokok közepén épült, s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. A dunántúli pusztán van iskola, van templom vagy legalább kápolna, rendszerint a kastély egyik szárnyához ragaszt­va. Van tehát kastély is, hatalmas, gyönyörű park közepén, teniszpályával, mesterséges tó­val, gyümölcsössel és fejedelmi allékkal, és mindezek közül remekbe kovácsolt magas vas­kerítéssel, sőt körülötte kegyeletes emlékként várárokszerű pocsolyával. A kastély után a leg­díszesebb, sőt néha még annál is tekintélye­sebb épület az ököristálló. Aztán a gazdatiszt la­kása, amelyet nem tudni, milyen hagyomány­ból, majd mindenütt ciprusok és fenyők övez­nek. A gazdatiszt házánál valamivel kevésbé dí­szes a főgépészé. Az utóbbiak is legtöbbször még különálló épületek. A cselédek háza (és nem a zselléreké, mert a zsellér már a közeli faluba szorult, a szolgálatból kikopott cselédet és napszámost jelenti) egyáltalán nem díszes. A cselédek egy tető alatt, hosszú, földszintes há­zakban laknak, akár a kültelki proletárok. Laká­saikat csak vékony fal választja el egymástól. A hosszú tömeglakások beosztása olyan, hogy két-két szoba közé esik egy szabad tűzhelyű kö­zös konyha. A század elején kelt törvény értel­mében egy szobában csak egy család lakhat. Ezt sok helyen már be is tartják. De akad elég hely, ahol nem tartják be... Legtöbb pusztán há­­rom-négy ilyen végtelen hosszú cselédház van, külön az ökörhajtóknak, azaz a béreseknek, és külön a kocsisoknak, akik a pusztai társadalom hagyományai szerint osztály szempontjából fe­lette állnak a béreseknek, noha sem jövedel­mük, sem munkájuk nem különb... Magyaror­szág művelhető területeinek csaknem felét a puszták cselédjei művelik. Erkölcsben, szokás­ban, világfelfogásban, de még járásban és kar­jának mozgatásában is ez a népréteg minden másiktól élesen különbözik. Még a falvak mögött is eldugva és elzárva, tökéletes elszigeteltségben él. Egész napi, sőt vasárnapi elfoglaltsága miatt, a pusztát szinte sohasem hagyja el...” Puszták, Illyés Gyula tanúságában, s itt most Mezőfalva (1951. január 1-jéig Hercegfalva) tör­ténetének betűi között. A kinyíló falutörténetbe nézek bele... 1907. október 11-én Heltay Jenő sárbogárdi főszolga­bíró úgy nyilatkozott, hogy Herczegfalva község egyike a vármegye legnagyobb településeinek. A község határa 37 969 kat. hold. Azonkívül, hogy népessége is számottevő, határában 28 puszta van... Egy 1898. évi törvény szerint rendezni kellett a közigazgatási viszonyokat. Hercegfalva köz­­igazgatási területén törzskönyvezték a követke­ző pusztai településeket: Előszállás, Ménes­major, Kisvenyim, Nagyvenyim, Nagykará­csonyszállás. Külterületi lakott helyeknek a kö­vetkezőket nyilvánították: Máriamajor (eddig: Alsósismánd), Farkassismánd (eddig: Felső­­sismánd), Nagygyulasismánd (eddig: Sismánd), Mélykút, Nagyvenyim-szőlőhegy, Kokasd, Da­ruhegy, Róbertvölgy, Nagykarácsonyszőlőhegy, Kiskarácsonyszállás, Herczegfalvapuszta (ed­dig: Selyemmajor), Felsővenyim, Ber­­nátkút, Kiskokasd, Gulyamajor, Kele­menhalom, Nagygyörgyszállás, Kis­­györgyszállás, Antalmajor, Öreghegy, Bárányhegy, Bibiczhegy, Akóhegy. Hercegfalva korábban Perkátától Dunaföldvárig terjedő határa, a szá­zad húszas éveiben karcsúsodott. Az előszállási gazdakör szorgalmazásá­ban Előszállás 1928-ban önálló köz­séggé alakult, tizenötezer holdas terü­leten. Hercegfalva területe huszonkét­­ezer holdra módosult. Aztán mindkét község kettévált, már a háború után, a negyvenes évek végén. 1947 tava­szán kezdték meg az Előszállásról Nagykarácsonyba vezető út kiépíté­sét, s az országút Nagykarácsony-ma­jorból a községgé alakuláshoz veze­tett. Mostanra, a Sóhordó út aszfaltjá­val, északi irányban is összekötődött a világgal az egykori irdatlan messzeségek sárbavesző pusztája. Szétvált Hercegfalva is: község lett az uradalmi olajgyár faluja - Nagyvenyim. V­arga László polgármester előtt a térkép. Maradt-e valami mára, a hercegfalvi, mezőfalvi pusztákból? Ménesmajor él. Gazdasági központ. Sismánd - összkomfortos lakásokat épített a mezőgazdasági kombinát. Gondolatban magam is végigfutok az előszállási pusztákon, Gulyamajornak talán csak a helye van meg. Kelemenhalom is már csak az emlé­kezet lakóhelye, Róbertvölgy talán megvan, és Daruhegy is, a víz és a gáz után oda most a telefont vezetik. A karácsonyi szállások legran­­gosabbika, a községgé vált egykori puszta, Nagykarácsony mostanában országos hírre tett szert, él és ölt szép emberi arcot. Hallok aztán itt, a mostani faluhoz tartozó la­kóhelyekről. Pontos névsort olvasok. Kisve­­nyimen két család lakik, 10 lélek. Kiskokasdon tizennégyen laknak, öt családban. Az élet? A szövetkezet telepét eladták, a korábban a ter­melőszövetkezet kezelésében levő vízszolgálta­tás megszűnt. Ivóvíz? Innen, a faluból hordják ki... Áll a térkép előtt Varga László, Mezőfalva pol­gármestere. Térkép? Otthonának, szolgálatá­nak, faluhűségének helye. Szülőföldje - még ak­kor is, ha nem itt köszöntött rá Isten napvilága. Magához emelte a táj, fiává fogadta, szolgáló szülöttévé. Vincze István Mezőfalva Térkép előtt, puszta névsorral t­érkép előtt állok, Mezőfalván. Varga Lász­ló szeme is végigfut a rajzon. Húzódnak vonalak, utak Dunaföldvár, Székesfehér­vár, Dunaújváros, Sárbogárd irányába. Ha len­nék csak távolról érkezett idegen, ezzel be is fe­jezném a szemlélődést, elég ha tudom, melyik út hová vezet. Ám az utak vonalai mellett - itt-ott - nevek. Puszták. A pusztákban - emberek. Egykor falunyi létszámban - családok, sok gye­rekkel. Cselédek. Uradalmi cselédek. Ahol a falu egykori közepét kijelölték, a templom mseMMná® Subád Faid 3 )--------------------------------------------­ Az előszállási Szabad Föld-est megrendezé­sében segítségünkre voltak: Előszállás önkor­mányzata, Vaskó Ilona polgármester, az általá­nos és szakiskola diákjai, tanárai, igazgatója, Reichardtné Kovács Erzsébet, a Mezőgazdasá­gi Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezet, Mol­nár Miklós elnök, a falu vállalkozói és még na­gyon, sokan mások... Köszönjük!

Next