Szabad Föld, 1996. július-december (52. évfolyam, 27-53. szám)
1996-12-10 / 50. szám
-I TMTM --------------------------------- Szinte bizonyos, hogy Vaskó Ilonát a nevetés, meg a jókedv gömbölyítette ki. Se szeri, se száma a vidám történeteknek, amit a faluja, Előszállás életéről, lakóiról mesél. Jót mulat azon is, hogy őt éppen április 1-jén választották a falu első emberévé. Mert ugye, manapság ebben a pénztelen világban bolondos ember az, aki a polgármesteri székbe kívánkozik. Ilonát azonban nem kérdezték, akarja-e, hanem megválasztották. Előszállás lakói bizalmat szavaztak neki. Úgy gondolták, ő az, aki annak rendje-módja szerint a legjobban eligazgatja majd a község dolgait, az életüket. Nem véletlenül, hiszen ismerik Vaskó Ilonát születése óta. Tudják, hogy közvetlen, beszédes, vidám, de amit csinál, azt a munkát halálosan komolyan veszi. - Hazudnék, ha azt mondanám, nem örültem a bizalomnak. Dehogynem! Hiszen ennél nagyobb ajándékot nem nagyon kaphat az élettől egy ember, főleg ha asszony, hogy szülőfaluja úgy ítéli meg, alkalmas arra, hogy irányítsa a sorsukat. Pedig nehéz örökséget kaptam. Jókora hitelállományt, azt a tényt, hogy a mi falunk volt közművek tekintetében a legelmaradottabb a környéken. Arról már nem is beszélve, alighogy polgármester lettem, a szó szoros értelmében ránk szakadt a mennyezet. Először a Dániel telepi iskola tornaszobájának a mennyezete, aztán a gyermekorvosi váróé. Ennek a helyreállításával kellett kezdenem. Aztán jöttek a nagyobb „falatok”. Vizet, gázt vezettünk, telefont, kábeltévét szereltünk. Gazdagodtunk, de el is szegényedtünk. Ezek a munkák nagyon megterhelték a község lakosságát. Ahogy mifelénk mondják, nagyon kipénzelték magukat az emberek. Ha nincs ilyen nagy beruházás, akkor szegény vagy gazdag község Előszállás? - Átlagos magyar falu. Nagyon gazdag emberek nálunk nincsenek. Most már akad ugyan, aki átlag fölötti életszínvonalon él, de nem ez a jellemző. Sok az idős, nyugdíjas lakosunk, de a fiatalabb családjaink sincsenek valami rózsás helyzetben. Csak szigorú beosztással és nagyon kemény munkával tudnak megélni az emberek. Szerencsére, a Gyermekfalu és a Nevelőotthon elég sok előszállási lakosnak ad munkát. Ahogy járjuk a községet Ilonával, jobbról is, balról is köszöngetnek ránk. De akár idős, akár fiatal ember akad utunkba, mind tegeződve, „szer,vusz”szal köszönti a polgármesterasszonyt. - Itt születtem, itt nőttem fel. Annyit voltam távol a falutól, amíg a felsőbb iskoláimat végeztem. Nem mentem el akkor sem, amikor Dunaújvárosba vagy Székesfehérvárra hívtak tanítani. Pedig igen-igen csábító ajánlatokat kaptam. Itt a fél falu a rokonom, a másik fele meg azok rokona. A fiatalabbak közül majd mindegyik a tanítványom is volt. Mert matematika-fizika szakos tanárként tanítottam, azóta, hogy kézhez kaptam a diplomámat. A polgármesterré választásom után bejött az irodámba egy idős néni, akit gyerekkoromtól ismerek. Azt mondja nekem: polgármester asszony, kérem.... Elfutotta a szemem a könny. Mondom neki, Kati néni, hát egy hete még Ilonkámnak szólított, nem változott azóta semmi... De szerencsére a többségnek Ilonka maradtam ma is. Pedig olykor bizony vannak vitáim... - Mi ad erre okot? - A közművek bevezetése azzal is járt, hogy meg kellett bontani az utakat. Addig sem voltak abban a kifejezett jó állapotban, most meg a sok ásás, gödrözés után szinte önálló életet kezdtek élni a buckák. Hol itt türemkednek ki, hol ott. Ebből adódnak viták, de ha nehezen is, azért megértik az emberek, hogy az utak rendbetétele egy következő lépés. Egyszerre minden nem megy. Egyelőre az is nagy eredmény, hogy komfortos falu lett Előszállás. Aztán a segélyezéssel kapcsolatban akadnak vitáink. Annak, aki rászorul, mert sok a gyerek, nagyon idős, vagy beteg van a családban, maximálisan segítünk. De akinél azt látjuk, hogy csak a kocsmahivatalban múlatja az időt, annak nem nagyon adunk a köz pénzéből. Jött a múltkor is egy asszony, hogy adjunk segélyt. Tudtam, hogy a kertjüket felveti a gaz, mondom, pénzt azt nem tudok adni, de ásót meg kapát azt igen, hogy megművelje a kertjét, mert a többi is úgy boldogul. Mert azokban a 4-600 négyszögöles kertekben, amekkorák itt Előszálláson a házakhoz tartoznak, meg lehet termelni egy család zöldségszükségletét a paprikától a paradicsomon át a répáig, káposztáig, krumpliig. Vitte ám a szerszámokat, s mit tesz isten, látom ám, hogy beültette a kertet salátával.... Persze, ahol tudunk segítünk. Úgy igyekeztünk, hogy fűtési támogatást is tudjunk adni mindazoknak, akik rászorulnak. - Előny vagy hátrány, ha nő a polgármester, a falu első embere? - Az emberekkel talán könnyebben szót tudok érteni. Ami a vállalkozókat, mesterembereket illeti, első nekifutásra hátrány. Legtöbbjük úgy jött ide, hogy na, ez csak egy nő, ráadásul pedagógus, bármit bemagyarázhatunk neki. Csak hát egy matek-fizika szakos tanár az már csak olyan, hogy alkatából adódóan két lábbal áll a földön. Kicsit meghökkentek, hogy értek a műszaki, pénzügyi dolgokhoz is, asszony és pedagógus létemre is, így aztán gördülékenyebben mentek a dolgok. Nemcsak a beruházásokat sikerült befejeznünk, hanem a hitelállományunkat is jelentősen tudtuk csökkenteni. - Mit lenne jó még elérni Előszálláson? - Aprónak tűnő, mégis nagyon fontos dolgokat. Kitisztíttattuk például a temetőket. Nem is került sok pénzbe, mert azok végezték a munkát, akik közmunkán vannak. Harcban vagyunk az Alba Volánnal. Sok a községünkben a Dunaújvárosba bejáró dolgozó. A közelmúltban ritkították az autóbuszjáratokat. Az Alba Volán egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy az emberek fáradtan legnek-lógnak a buszon. Kérésünkre, hogy legyen több járat, az volt a válasz, hogy majd ha három napon keresztül egymás után nem fér fel valaki a buszra, akkor tárgyalhatunk.... Látszólag ezek kis harcok, de ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat a világban, meg kell vívnunk őket. Mert nem elég, ha a házak komfortosak, az emberek közérzetének, lelkének is meg kell adni a „komfortot”. Hiszen ha nehezebb lett az életünk, legalább a napi, helyi bosszúságoktól szabaduljunk. Mikulás Anna Asszony a polgármesteri székben Előszállás, a komfortos falu A polgármester asszony, Vaskó Ilona FOTÓ: BOHANEK MIKLÓS ÉS BESZÉDES ERIKA Előszállás épül, szépül A gyermekfalu ifjú polgárai A „puszta” fogalma, itt, a Dunántúlon nem azonos az alföldi „puszta" képzetével. Illyés Gyula írja a mezőföldi pusztákról: A puszta ...Dunántúlon a nagybirtokok közepén épült, s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. A dunántúli pusztán van iskola, van templom vagy legalább kápolna, rendszerint a kastély egyik szárnyához ragasztva. Van tehát kastély is, hatalmas, gyönyörű park közepén, teniszpályával, mesterséges tóval, gyümölcsössel és fejedelmi allékkal, és mindezek közül remekbe kovácsolt magas vaskerítéssel, sőt körülötte kegyeletes emlékként várárokszerű pocsolyával. A kastély után a legdíszesebb, sőt néha még annál is tekintélyesebb épület az ököristálló. Aztán a gazdatiszt lakása, amelyet nem tudni, milyen hagyományból, majd mindenütt ciprusok és fenyők öveznek. A gazdatiszt házánál valamivel kevésbé díszes a főgépészé. Az utóbbiak is legtöbbször még különálló épületek. A cselédek háza (és nem a zselléreké, mert a zsellér már a közeli faluba szorult, a szolgálatból kikopott cselédet és napszámost jelenti) egyáltalán nem díszes. A cselédek egy tető alatt, hosszú, földszintes házakban laknak, akár a kültelki proletárok. Lakásaikat csak vékony fal választja el egymástól. A hosszú tömeglakások beosztása olyan, hogy két-két szoba közé esik egy szabad tűzhelyű közös konyha. A század elején kelt törvény értelmében egy szobában csak egy család lakhat. Ezt sok helyen már be is tartják. De akad elég hely, ahol nem tartják be... Legtöbb pusztán három-négy ilyen végtelen hosszú cselédház van, külön az ökörhajtóknak, azaz a béreseknek, és külön a kocsisoknak, akik a pusztai társadalom hagyományai szerint osztály szempontjából felette állnak a béreseknek, noha sem jövedelmük, sem munkájuk nem különb... Magyarország művelhető területeinek csaknem felét a puszták cselédjei művelik. Erkölcsben, szokásban, világfelfogásban, de még járásban és karjának mozgatásában is ez a népréteg minden másiktól élesen különbözik. Még a falvak mögött is eldugva és elzárva, tökéletes elszigeteltségben él. Egész napi, sőt vasárnapi elfoglaltsága miatt, a pusztát szinte sohasem hagyja el...” Puszták, Illyés Gyula tanúságában, s itt most Mezőfalva (1951. január 1-jéig Hercegfalva) történetének betűi között. A kinyíló falutörténetbe nézek bele... 1907. október 11-én Heltay Jenő sárbogárdi főszolgabíró úgy nyilatkozott, hogy Herczegfalva község egyike a vármegye legnagyobb településeinek. A község határa 37 969 kat. hold. Azonkívül, hogy népessége is számottevő, határában 28 puszta van... Egy 1898. évi törvény szerint rendezni kellett a közigazgatási viszonyokat. Hercegfalva közigazgatási területén törzskönyvezték a következő pusztai településeket: Előszállás, Ménesmajor, Kisvenyim, Nagyvenyim, Nagykarácsonyszállás. Külterületi lakott helyeknek a következőket nyilvánították: Máriamajor (eddig: Alsósismánd), Farkassismánd (eddig: Felsősismánd), Nagygyulasismánd (eddig: Sismánd), Mélykút, Nagyvenyim-szőlőhegy, Kokasd, Daruhegy, Róbertvölgy, Nagykarácsonyszőlőhegy, Kiskarácsonyszállás, Herczegfalvapuszta (eddig: Selyemmajor), Felsővenyim, Bernátkút, Kiskokasd, Gulyamajor, Kelemenhalom, Nagygyörgyszállás, Kisgyörgyszállás, Antalmajor, Öreghegy, Bárányhegy, Bibiczhegy, Akóhegy. Hercegfalva korábban Perkátától Dunaföldvárig terjedő határa, a század húszas éveiben karcsúsodott. Az előszállási gazdakör szorgalmazásában Előszállás 1928-ban önálló községgé alakult, tizenötezer holdas területen. Hercegfalva területe huszonkétezer holdra módosult. Aztán mindkét község kettévált, már a háború után, a negyvenes évek végén. 1947 tavaszán kezdték meg az Előszállásról Nagykarácsonyba vezető út kiépítését, s az országút Nagykarácsony-majorból a községgé alakuláshoz vezetett. Mostanra, a Sóhordó út aszfaltjával, északi irányban is összekötődött a világgal az egykori irdatlan messzeségek sárbavesző pusztája. Szétvált Hercegfalva is: község lett az uradalmi olajgyár faluja - Nagyvenyim. Varga László polgármester előtt a térkép. Maradt-e valami mára, a hercegfalvi, mezőfalvi pusztákból? Ménesmajor él. Gazdasági központ. Sismánd - összkomfortos lakásokat épített a mezőgazdasági kombinát. Gondolatban magam is végigfutok az előszállási pusztákon, Gulyamajornak talán csak a helye van meg. Kelemenhalom is már csak az emlékezet lakóhelye, Róbertvölgy talán megvan, és Daruhegy is, a víz és a gáz után oda most a telefont vezetik. A karácsonyi szállások legrangosabbika, a községgé vált egykori puszta, Nagykarácsony mostanában országos hírre tett szert, él és ölt szép emberi arcot. Hallok aztán itt, a mostani faluhoz tartozó lakóhelyekről. Pontos névsort olvasok. Kisvenyimen két család lakik, 10 lélek. Kiskokasdon tizennégyen laknak, öt családban. Az élet? A szövetkezet telepét eladták, a korábban a termelőszövetkezet kezelésében levő vízszolgáltatás megszűnt. Ivóvíz? Innen, a faluból hordják ki... Áll a térkép előtt Varga László, Mezőfalva polgármestere. Térkép? Otthonának, szolgálatának, faluhűségének helye. Szülőföldje - még akkor is, ha nem itt köszöntött rá Isten napvilága. Magához emelte a táj, fiává fogadta, szolgáló szülöttévé. Vincze István Mezőfalva Térkép előtt, puszta névsorral térkép előtt állok, Mezőfalván. Varga László szeme is végigfut a rajzon. Húzódnak vonalak, utak Dunaföldvár, Székesfehérvár, Dunaújváros, Sárbogárd irányába. Ha lennék csak távolról érkezett idegen, ezzel be is fejezném a szemlélődést, elég ha tudom, melyik út hová vezet. Ám az utak vonalai mellett - itt-ott - nevek. Puszták. A pusztákban - emberek. Egykor falunyi létszámban - családok, sok gyerekkel. Cselédek. Uradalmi cselédek. Ahol a falu egykori közepét kijelölték, a templom mseMMná® Subád Faid 3 )-------------------------------------------- Az előszállási Szabad Föld-est megrendezésében segítségünkre voltak: Előszállás önkormányzata, Vaskó Ilona polgármester, az általános és szakiskola diákjai, tanárai, igazgatója, Reichardtné Kovács Erzsébet, a Mezőgazdasági Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezet, Molnár Miklós elnök, a falu vállalkozói és még nagyon, sokan mások... Köszönjük!