Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1997-02-18 / 7. szám
14 Szabad Híd Anyanyelvi őrjárat Grétsy László rovatai :n MILYEN AR A SZUPER AR? A nagyotmondások, túlzások korát éljük. Nagyotmondás mindenhol, mindenben, de leginkább talán a reklámokban, a kereskedelemben s a hirdetésekben, ahol csak úgy hemzsegnek az olyan, jobbára idegen eredetű jelzők vagy összetételi előtagok, mint hiper-, szuper-, ultra-, mega-, extra- stb.; ahol fantasztikus ajándékokkal halmozzák el a nyerteseket; ahol szenzációs kedvezmények várnak a jelentkezőkre, a vásárlókra; vagyis ahol minden jó, nagyszerű, csodálatos, persze idegen szóval, mert így - szerintük - jobban hat. Mindezt már megszoktuk, s bár nincs ínyünkre, kénytelenkelletlen elfogadjuk, vagy legalábbis beletörődünk. De vannak olyan példák, olyan esetek, amelyeket nem fogadhatunk el, mivel ellentmondanak a józan észnek. Olvasóink nemegyszer fel is figyelnek ilyenekre. íme, most is! A komlói Ónozó Lajos leveléből idézek néhány idevágó sort: „A Piaci Tükör című lapban ezt olvastam: szuper árak. Azt készséggel elhiszem, hogy a kereskedőnek jó hasznot hoz a szuper ár, de kétlem, hogy ez a vevőket is vonzaná." Remek észrevétel! Persze, magam is jól tudom, s bizonyára olvasónk is tudja, hogy ha egy kereskedő szuper árakkal büszkélkedik, s így akar a kegyeinkbe férkőzni, akkor valójában azt akarja mondani, hogy az általa szabott árak nagyon is alacsonyak, s ezért szuper árak. Csakhogy az ilyen kereskedő éppen ezáltal tudatlanságáról tesz tanúságot, azt árulja el, hogy nem ismeri a szuper szó jelentését. Ez a latin eredetű szó ugyanis, amely a latinban mint elöljárószó azt jelenti: fölött, fölé, csak olyan dolognak lehet jelzője vagy összetételi előtagja, amely minden másnál nagyobb, minden mást meghalad, túllép, minden másnál több. A szuperbenzin a szokásosnál magasabb oktánszámú benzint jelenti. Szuperhatalomnak az olyan nagyhatalmat nevezzük, amelynek hatása az egész világra erősen kiterjed. A szuperprodukció olyan film, amely költségét és szereplőgárdáját tekintve messze meghaladja az átlagot. És a szuper ár? Az eddigiekből következőleg olyan ár, amely nagyságával jócskán felülmúlja az átlagos árakat. Ha egy kereskedő, egy cég, egy utazási iroda csillagászati áron akar valamit ránk sózni, ám használja a szuper áron, szuper árak megjelölést. De ha nem csupán a milliomosokat akarja megnyerni a maga számára, akkor ne szuper áron, hanem kedvezményes, alacsony áron, sőt akár hihetetlenül, elképesztően olcsón kínálja a portékáját, így mindnyájan jobban járunk. 4 Nagy Endre, a magyar irodalmi kabaré megteremtője 120 éve, 1877. február 5-én született, Írói, hírlapírói, színigazgatói tevékenysége egyaránt jelentős s különleges színfolt a magyar irodalomban. 1901-ben tűnt fel a budapesti Tarka Színpad kabaréban dalszövegeivel és paródiáival. 1908-ban nyitotta meg egyfelvonásosokat, sanzonokat, verseket műsorra tűző, irodalmi igényű vállalkozását, a Nagy Endre Kabaréját. Műsorai összekötő szövegét maga írta és adta elő, s ezzel e műfaj meghonosítója is lett. Büszke volt arra, hogy sosem látott külföldi példát. Konferanszai rögtönzésként ható, valójában gondosan megírt szövegek voltak. Aktuális, komoly politikai témákról könnyedén tréfálkozott. Nem volt igazán színpadra termett egyéni ÉVFORDULÓK A félszeg konferanszié ség. Akadozó, picit dadogó előadásmódja, félszeg gesztusai sajátos ellentétben álltak az ékeiben megnyilvánuló gyors riposztozással és sugárzó okossággal. Szellemes, merész konferanszaiban a tipikus pesti polgárt szólaltatta meg, a közélet visszásságait állította pellengérre. Mondanivalóját frappáns és szatirikus célzások, azonnali reagálások tették elevenné. Missziójának tekintette, hogy az értékes kortárs irodalom és zene - Ady, Kosztolányi, Karinthy - is megszólaljon a könnyű műfajban. A Pódium Kabaré igazgatójaként, majd a Salamon Bélával közösen vezetett Teréz körúti Színpad művészeti vezetőjeként is fontos szerepe volt a kabaré virágkorában. Lovass Ildikó . r V__________ primTPrinR/i\\ 1997. FEBRUÁR 18. Hol van Attila sírja? A miskolci szerző megfejtette a titkot...? Nagyon is látható ember az 52 esztendős Túri Imre. Foglalkozását tekintve miskolci mesterember, gumijavító kisiparos. Egyébként pedig amatőr helytörténeti kutató, aki nemrégiben tízéves gyűjtőmunkáját szedette ki számítógépen könyv alakba, a saját költségén. A jelenleg egyetlen példányban létező mű, mint a címe is jelzi, Atilla - mert a szerző szerint így helyes a név leírása -, népünk eredetéről s a hunok fejedelmének életéről szól, mi több, részletes leírást ad arról is, hol lelhető fel a nagy király évszázadok óta kutatott sírja. Az a bizonyos kincsekkel telepakolt sír a három koporsóval - vas, ezüst és arany -, melyet a szerző szerint 42 méter hosszan és 6 méter magasan raktak megalitkőból, üregét kemény tölgyfával bélelték, szurkozták, majd pedig tiszai fövennyel borították. A zárókövek visszahelyezésével az egész építményt ólomlemezzel fedték be, s visszaeresztvén rá a Tisza vizét, eltüntették a temetkezés minden nyomát. ■■■■■■■■■■■■■■ Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regényében hasonló módon írja le a nagy titkokkal övezett temetkezést, melynek résztvevőit, a szertartásban közreműködőket állítólag mind egy szálig lenyilazták. Mi akkor az új az ön könyvében? - Minden! - igazítja vissza orrnyergére lecsusszant szemüvegét Túri Imre. - Az én könyvem teljesen más, mint Gárdonyi Gézáé, és most nem az irodalmi értékekre gondolok, hiszen ilyen szempontból nyilván meg sem közelíti azt. A hitelesség adja a különbséget. Az Atilla elsőként tartalmazza teljes részletességgel a hun király életét, születését, gyermekkorát, házasságát, harcait és különös halálát. Ebben a könyvben pontosan megírtam, hogy a kelta papnők megjósolták az itáliai harcokból hazatérő királynak, mikor fog meghalni. Atilla hitt nekik, ennélfogva tudatosan készült a halálára és gondosan megszervezte a temetését. Én úgy gondolom, minden eddig vitatott homályos részlet tiszta ténnyé válik ezeken az oldalakon. A birtokomba került s a műben feldolgozott adatok alapján megtalálható volna maga a sír is. Anyagi okok miatt jómagam sajnos nem vállalkozhatom a felkutatására, hiszen arra sincs pénzem, hogy a könyvet rendesen kinyomtassam. Még arra sincs, hogy ebből az egyetlen példányból fénymásolatokat készíttessek, mert 350 oldal tetemes mennyiség. Társadalmi segítségre volna szükségem ahhoz, hogy ez a könyv nyomdába kerülhessen, mivel a tartalma, és nem utolsósorban a sír fellelése az egész magyarság számára fontos! - Miért? - Hogy miért? - csodálkozik a szerző. - Nemzeti önbecsülésünk növelése, nemzeti értékünk mentése okán! - Rákérdezhetek akkor a nagy titokra: ön szerint hol van Atilla sírja? - Ezen az 1526-ban készült katonai térképen - teríti elém a sárgásbarna lapot Túri Imre - még jól kivehető az a mesterségesen összehordott domb, melytől nem messze egy templom vagy valamiféle egyházi épület található. Itt még jól láthatók a Tiszának azon sűrű kanyarulatai is, melyeket századokkal később a szabályozással eltüntettek. A leírás szerint a hun királyt a domb melletti egyháznál ravatalozták fel, majd innen vitték a Tiszaágyi kriptába. Azt, hogy a sír ma holtág, kiszáradt meder vagy élővíz alatt nyugszik, én nem tudom megmondani. De az bizonyos, hogy Csépa és Csongrád térségében, a Tisza és a Körös által közrehatárolt szögben, illetve folyóközben található. Ott kell lennie valahol annak az összehordott dombnak, ami mellett a templom állt. Műholddal például ki lehetne deríteni, mert bizonyos műholdas berendezések sugarai, miként a röntgensugarak, nem hatolnak át az ólomlemezeken.De Túri úr! Egy ilyen kutatás irdatlan sok pénzbe kerülne! - Szerte a világon százmilliókat áldoztak már kincskutatásra, ha láttak valami reményt a megtérülésre. Ebben a sírban bőven fellelhető annyi érték, amelyből még az ország fennálló adósságát is rendezni lehetne. -Mégis mennyi? - Forintban lehetetlenség ezt megbecsülni. - Az előbb említette, hogy tíz évvel ezelőtt kezdett magyarságkutatással foglalkozni. Mellesleg, ezzel szinte egy időben festeni is. Ahogy elnézem, több tucat népi és történelmi illetésű képe csüng körülöttünk a falakon, és most íme, itt ez a könyv is! Honnan jött az ötlet? Vagy inkább ihletet illenék mondani. - A festésre... nem is tudom. Talán a kézügyességemet szerettem volna kipróbálni. A magyarságkutatás viszont összefügg a családfám eredete iránti érdeklődéssel. Tíz évig bújtam a levéltárakat, könyvtárakat, elutaztam a mai Romániában lévő Torda-Túrra is. A Túri ágról nagyon sok anyagot találtam, és volt egy érdekes felfedezésem is. Atilla mellett szolgált egy táltos, akit Torda Túrinak hívtak. Időnként álmodom ezzel a főpappal, aki valószínűleg családunk ősszelleme. Amikor a családfakutatás során már rengeteg anyagot összegyűjtöttem, egyik álmomban ő biztatott arra, hogy könyv alakban összegezzem az új adatokat. - Hogy mennyire „újak" ezek az adatok, arról eddig önön kívül senkinek sem sikerült meggyőződnie. A történészek vajon mit szólnának ezekhez? - Nem tudom, írtam egyszer a kutatásaimról a Magyar Tudományos Akadémiának, de nem válaszoltak rá semmit. Talán ha a kész könyvet valaki közülük elolvasná, komolyabban vennék az állításaimat. - Miért nem küldi el egy arra illetékesnek? - Ismétlem, nincs belőle több, csak ez az egyetlen példány. És tíz darab kézzel írott spirálfüzet. Egy évtizednyi piszkos, poros, időt és pénzt felemésztő munka eredményei. Őszintén szólva festeni könnyebb. Egy olajfestmény nekem körülbelül fél óra. A könyvem fedőlapjának a csatajelenetét is én festettem. -Ha újból dönthetne, milyen foglalkozást választana? - Hát... gumijavító nem lennék, az biztos. Régi iparos-kereskedő családból származom, de a felmenőim valószínűleg jobban megéltek a mesterségükből, mint én a magaméból. A mai idők nem kedveznek nekünk, Dunát lehetne velünk rekeszteni... - Vagy inkább Tiszát, hogy hűek legyünk a könyvéhez. Keresztény Gabriella TÚLÉLŐK A FREI-DOSSZIÉBAN A Frei-Dosszié legközelebbi adásában, február 24-én a szerkesztő-riporter légi szerencsétlenségek túlélőivel beszélget. A szenzációsnak ígérkező műsor előtt Frei Tamást a kulisszatitkokról faggatva megtudtuk, hogy az elmúlt esztendő gyászos év volt a légi közlekedés történetében, kétezer fő halálos áldozattal. Egy év alatt csaknem megkétszereződött a halottak száma. Telített a légtér repülőgépekkel, tíznaponta történik egy légi baleset. A híres légi szerencsétlenségek közül néhánnyal részletesen foglalkozik majd a Frei-Dosszié. 1989-ben az iowai Sioux Cityben lezuhant repülőgép 112 halottja mellett a száz szerencsés túlélő között volt egy neves amerikai kosárlabda-riporter, Jerry Schemmel. Többek között őt szólaltatja meg Frei Tamás. A riporter rendkívüli élményeit könyv formájában megírta, majd 1993-ban sikeres filmet is készítettek belőle. Schemmel véleménye szerint a film katasztrófajelenete rendkívül élethűen és hitelesen ábrázolta a megtörtént eseményeket. Frei Tamás a Szabad Föld olvasóinak elmondta, hogy sikerült megvásárolnia azt a szenzációs amatőr filmfelvételt, amelyen egy nászutas pár véletlenül megörökítette az 1996 novemberében Etiópiából Kenyába tartó repülőgép tengerbe csapódását. Az 54 túlélő mellett 121 életet követelt szerencsétlenségben halt meg Annus Antal, hazánk kenyai nagykövete is. L. J. Itl KÖNYVSAROK Hét évszázad magyar versei „Én elsősorban: örülök! Hogy élek!" - írta nemzedékem első számú költőtehetsége, Tandori Dezső (természetesen ez magánvéleményem), még valamikor a hetvenes évek közepén. Hasonlóképpen vagyok most a Hét évszázad magyar költői 1996-os kiadásával (Tevan Kiadó), én elsősorban örülök, hogy megértem ezt az új, terjedelmére, tartalmára és gyakorlati hasznosságára tekintve egyaránt hatalmas, 2648 oldalas történeti költészettárat. Nagy dolog ez ma, amikor a kultúra, azon belül a költészet az élet féltett gyermekéből ha nem is lelenc, de meglehetősen elhanyagolt gyermekké lett. Én elsősorban örülök, hogy van ez a könyv. Másodsorban azonban... Másodsorban örömem korántsem osztatlan. Az élet és a költészet közt sok más egyéb között az a különbség, hogy míg az élet fogyton fogy, addig a költészet nőttön-nő az idő előrehaladtával. Hét évszázadból hat elég tűrhetően viselte az idő előrehaladtát az elmúlt negyvenöt évben (az antológia 1951 óta hatodszor jelenik meg, a Hét évszázad magyar versei utódlására s meghaladására utaló címmel.) Áll, mint a középkor óta épült templomok gótikus oszlopkötegei, reneszánsz és barokk toronysisakjai. Vagy mégsem egészen? A szerkesztők - Kovács Sándor Iván, Lakatos István és Németh G. Béla - úgy döntöttek, hogy nem szerepeltetik a népköltészet műveit. Csak a költőszemélyiségekhez kapcsolható alkotásokból válogattak. Elismerve, hogy szükség volt a karcsúsításra - már csak a határon túli költők kedvéért is -, így is szembeötlő az önellentmondás. Vannak a gyűjteményben „névtelen" szerzők, de nincsenek jelen azok a népballadák, virágénekek, kuruc- és szegénylegényénekek, amelyeket ugyancsak vitatható népballadáknak, népdaloknak mondani. Mert igaz, hogy mielőtt lejegyezték őket, sokáig csak a nép ajkán léteztek, de az ismeretlen alkotó egyénisége még így is átsüt a kompozíción, s már attól személyessé válik a mű, hogy a többi közt van egy kiemelkedően legszebb változata. Legfőbb gondom azonban a költészet növekedésével függ össze. A mohos-terebélyes hétszáz éves tölgy zsenge ágaival, többé-kevésbé fiatal hajtásaival. Ki se térjek régi vesszőparipáimra, arra például, hogy Petőfi Felhők ciklusának elfogadtatásáért mennyit kellett küszködnünk az osztályharcos irodalmi „vonal" képviselőivel, s lám, mindmáig hiába. A legfontosabb művek elvével is volna vitám. Nemcsak kedves idősebb kortársaimtól választottam volna máshogy vagy mást is (pl. Illyés: A reformáció genfi emlékműve előtt, Kálnoky: Szanatóriumi elégia, Benjámin: Vérző zászlók alatt, Csanádi: Egy hajdani templomra, Nagy László: Gyöngyszoknya), hanem a sokáig elnyomott magyar modernizmus képviselőit is jobban kidomborítottam volna (Tamkó Sirató, Marsall, Tolnai, Dobai). S teljesen mellőztetnek itt olyan formaművészek, mint Kerék Imre, eszmélkedők, mint Kemsei István, gyermeki minőséget őrzők, mint Benkő Attila vagy a lét mélysötétjébe pillantani merészek, mint Dobozi Eszter. Nem azt akarom mondani, hogy én jobban értek hozzá, mint akik válogattak. Munkájukért elsősorban köszönet illeti őket. Csak másodsorban jegyzem meg, hogy lesz még mit javítani az antológián, az egyik legfontosabb magyar könyvön. Alföldy Jenő