Szabad Föld, 1997. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)

1997-07-01 / 26. szám

FÜGGETLEN TÁRSADALMI ÉS CSALÁDI HETILAP­­ ■ Éljenek á fák! „Zöld csillagom, tente, tente, aludj el, aludj ki örökre. Kicsoda dúdolja e gonosz bölcsődalt a pirinyó földgolyónak? A betonszívű. A vonalzós vak tervező. A pusztítás terroristája. Ő utasít fűrészt a fához, kozmikus testvéremhez, akihez hűségem, imádatom láncol. Vicsorog ránk a vízszintes végzet. De a halálraítéltek fenségével ébren és álmomban is fölkiáltok: Éljenek a fák!” (Nagy László) PAPP TIBOR FELVÉTELEI : ' ' , ■. , ' . ^ ? , ■ ■■■ 'AS Galgagyörk, a boldogító falu Lakói látástól éj­szakáig görbítik hátukat a kertek­ben és a fóliasát­rak alatt. Őrzik az ősök viseleteit, szo­kásait, teljesítve eleik íratlan kí­vánságát: mentsd meg múltunkat az utánad jövő nemzedéknek. A Jóisten, miután a teremtés során elfáradt, itt vett mély lélegzetet. Hűvöset, hárs-, platán­­és fenyőszagú levegőt. 5. oldal A TARTALOMBÓL mmammmmmm Forró színházi kavalkád Soha nem ta­pasztalt érdek­lődés kísérte az Országos Színházi Talál­kozó előadása­it Szegeden. A kritikusok vég­re minden si­kerdarabot vé­gignézhettek. A színházbarát nézők pedig közelharcot vívtak a je­gyekért. 15. oldal Siker után, új feladatok előtt Férfi kézi­­labda-vá­­logatot­­tunk kitű­nően sze­repelt Ja­pánban, a világbajnokságon. A csapat új kihívás, az Eb-selejtezők elé néz. 23. oldal Élelmiszer-biztonság Kedves Olvasóink! A cím olvastán bizonyára többek hitetlen­­kedve rázzák meg a fejüket: hát az meg mi le­het? Ne gondoljanak semmi különösre, hiszen a többkötetnyi tudós, olykor tudálékos szakiro­dalmat takaró fogalom köznapi nyelven igen egyszerűen meghatározható. Olyan mindenna­pi betevő, aminek íze és minősége gyakorlatilag vásárlásonként hosszú távon és megbízhatóan ugyanolyan - vagyis a megszokott -, s termé­szetesen egészségünket sem veszélyezteti. A következő, önként adódó kérdés meg az le­het: ha a dolog ilyen egyszerű, akkor miért róla egyáltalán szót ejteni? Mert mi, emberek mind­­ahányan gyarlók vagyunk, s egyebek mellett enni-inni szeretünk, no és másokat is vendégül látunk. Nemcsak otthonainkban, a családi asz­talnál, hanem élelmiszer-kivitelünk révén a nemzetek nagy-nagy terítékénél is. Hiszen az étkekhez manapság már többnyire a nyers­anyagok ipari feldolgozása után a kereskede­lem által jutunk, jutnak hozzá a fogyasztók itt­hon és külhonban egyaránt. Vagyis olyan mes­terséges beavatkozások révén, amelyek javít­hatnak is, de ronthatnak is rajtuk. Nemrég találkoztam az Alföldön egykori kö­zépiskolás diáktársammal, aki büszkén mutat­ta be igényesen megépített, nemzetiszínűre fes­tett zöldségfeldolgozó üzemüket. Az egyik csarnokban lévő paprikamalomban nemrég ké­szíttették el az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszert, amelynek segítségével olyan tanúsít­ványhoz jutnak, ami a világ legigényesebb pia­cait is megnyithatja számukra. A magyar triko­lort nem véletlenül említettem az imént: szá­mos honfitársunk ugyanis még ott tart, hogy elegendő minőségjelző a MAGYAR! Őket, fájdalom, ki kell józanítanom. A kiváló minőség helyett nincs helye a nagy nemzeti ke­­beldagasztásnak, legfeljebb csak azzal együtt! Más irányt vett régóta a világ, s vele együtt a ha­zai élelmiszer-gazdaság versenyképes része is - szerencsére. Mert a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, az ISO előírásai, szabványai nélkül már most sem léphetik át határainkat a kivitelre szánt magyar áruk. A legjobbak felismerték mindezt, s tudják, mi forog kockán: a Magyar Minőség Társaság adatai szerint csaknem fél­ezer magyarországi gazdasági szervezet - kö­zöttük többtucatnyi élelmiszer-ipari vállalko­zás­­ szerepel az ISO 9000 szabványsorozat ál­tal minősített cégek jegyzékében. A folyamat sok pénzbe kerül, s vállalati ered­ménye a termék-előállítás aprólékos részleteire kitérő minőségbiztosítási kézikönyv, amelyben jóformán minden mozzanatot pontosan körül­határolnak. A mindinkább felértékelődő egész­ség korszakában élünk. Ilyen összefüggésben az élelmiszer-biztonság - ami mellesleg közvet­ve bár, de szerepel a magyar élelmiszertörvény­ben is - például az Európai Unió tagállamaiban ma már egyszerűen a vásárlók, a vevők általi követelmény. Van még néhány évünk a csatlakozásig. Használjuk ki ezt az időt a felkészülésre, hogy a gyatra áruk miatt a magyar élelmiszer-gazda­ság ne veszítsen piacot! Ha nem hiszünk a mi­nőség szavának, akkor bizony úgy járhatunk, ahogy azt Németországban élő író hazánkfia egyik laptársunkban nemrég - szülőföldjét fél­tően - megfogalmazta: „Kert-Magyarország magyarja legföljebb kerti törpe lehetne ilyen felfogással az Egyesült Európában." ZT (ffpJLi/ TOVÁBBI ÍRÁSOK Vegyél földet, hogy megvédhesd a tájat!.....................2 Solt hátán Solt.........................................................3 Korsók­ a világ minden részéből ...4 Huszonkilenc rem­énység.....................5 Alapítványbokor Háromszéken.... 9 Veszélyeztetett férfiak.............................11 A hartai Tök-ászok.........................................12 D­élután...........................................................................13 Sherlock Holmes a neolitikum­ban................................................14 Tárt karokkal vártak m­inket..............18

Next