Szabad Föld, 1997. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)
1997-11-11 / 45. szám
18 Szabad Föld i Névtábla, merre vagy? Schuszter Pálné vecsési lakos írta nem a maga településéről, hanem Pomázról: „Pomázra ment férjhez a lányom. Ezekben a napokban látogattam meg először. Igaz, ami igaz, lakóhelyének környezete sokkal szebb, mint Vecsésé. Hegyek-dombok-erdők övezik. Gyermekem büszkén mutatta a polgármesteri hivatal előterében kiállított kőszarkofágot. Már az ókorban is komoly lakott hely lehetett a mai nagyközség helyén. Eldicsekedett a művelődési házban működő diszkóval is. Abban dzsesszklub van. Az se utolsó dolog, hogy a helység határában lévő nagy gyümölcsösben, a Szedd magad!-akció jóvoltából a nyár derekán kilónként százforintos áron finom őszibarackhoz juthattak, most pedig ugyanott ötven forint az alma kilója... Van azonban néhány nagy baj Pomázon. Elsősorban a főutca. Nagy személy-, teherautó- és autóbuszáradat zúdul végig rajta, egész nap. Dobogókő és Pilisvörösvár felé rohannak a keskeny úton a járművek. Az út szélén lévő házak ablakait egész évben zárva kell tartaniok az ottlakóknak, így lányomék is rabként élnek ott. Pedig talán a forgalom megosztásával, ha egyirányúvá tennék az átmenő forgalmat, enyhíteni lehetne az ott élők keserűségén. Azt meg egyszerűen nem értem, mi az oka annak, hogy se az út elején, se ott, ahol az kilép a községből, nincs helységnévtábla." Városlakók a falunál is messzebb Dobos Csaba lakihegyi olvasónk gondja: „Ahol mi élünk, a lakihegyi nagy adóról nevezetes. Hogy miként élünk, annak nincs híre. Ezernél többen teremtettünk itt otthont magunknak. A többség Csepel és Szigethalom gyáraiban kereste-keresi a kenyerét. Papíron városlakók vagyunk. Szigetszentmiklóshoz tartozunk. Itt azonban csak egy óvoda és egy háziorvosi rendelő van. Gyermekeink sokadmagukkal Halásztelekre jártak iskolába. Még a tanáraik is lenézték őket, s fölényesen így emlegették fiainkat-lányainkat: azok a lakihegyiek. A város központjától, melyhez tartozunk, hat-nyolc kilométer a távolság. Mivel oda csak Csepelen vagy Szigethalmon át lehet eljutni, az utazási idő odavissza két óra, az útiköltség pedig százhúsz forint. Nincs nálunk olyan közösségi helyiség, ahol megfelelő szabadidőprogramot vagy kulturális rendezvényt lebonyolíthatnánk. Idei majálisunkat egy vendéglő területén kellett megrendeznünk. Ez sokakat távol tartott. Létrehoztuk az idén a Lakihegyi Kulturális Egyesületet annak érdekében, hogy közösségünk szociális, kulturális és egészségügyi igényeinek kielégítésében segítsünk. Eddig csak húsz tagot sikerült munkánkba bevonni. Pedig égetően sürgős volna tevékenységünk kiterjesztése annak érdekében is, hogy a drog és az alkohol ne ragadja el a fiataljainkat. Arról nem szólva, hogy egy jogászra és egy könyvelőre is szükségünk volna ahhoz, hogy egyesületünk a jogszabályoknak megfelelően működjék." Gércei kívánságok Farkas Lajos Gércéről egész kívánságlistát - ha úgy tetszik, ötletgyűjteményt - küldött: „Lakóhelyem kis község Vas megyében. Az 1960-as népszámlálás szerint akkor kétezer lakosa volt. Ma jó, ha ezerháromszáz-ezernégyszáz lélek van nálunk. Fő gondunk, hogy a község igen elöregedett. Nagyon sokan túl vannak már a hetvenen. Gond a munkanélküliség is. Az önkormányzatra nagy terhet ró a munkanélküliek segélyezése. Bár szerintem lehetne könnyíteni a helyzeten. Be kéne vonni a gond megoldásába a faluban működő téeszt, tápkeverőt, varrodát. Ezeket érdekeltekké kéne tenni abban, hogy a helyi munkanélküliek közül minél többnek adjanak megélhetési lehetőséget. De jobban kéne segíteni a 75 éven felülieket is. Ők többnyire már betegesek. Nem képesek önmagukról gondoskodni. A munkanélküliek közül sokan vállalnák egykét idős, beteg ember segítését, gondozását, így tulajdonképpen meg is dolgoznának az önkormányzattól kapott segélyért. Pár évvel ezelőtt a gázt be akarták vezetni a faluba. A szándék megfeneklett. Főleg azért, mivel az idősebb kisnyugdíjasok nem tudtak rá tízezreket előteremteni... De ez maradhat így?... A falu nyugalmát szolgálná, ha megalapítanák nálunk a polgárőrséget. Ezen belül sok járadékost lehetne foglalkoztatni, de mások is szívesen vállalnának ilyen elfoglaltságot... Megemlítem még a helyi iskola helyzetét is. Jelenleg külön épületben oktatják az alsó és a felső tagozatosokat. Nagyon régi, elavult épületekben. A termelőszövetkezet tíz évvel ezelőtt hatalmas, emeletes irodaépületet létesített, s az most nincs megfelelően kihasználva. Talán ha nyolcan dolgoznak benne. Úgy tudom, volt idő, amikor a téesz szívesen megvált volna az ingatlantól. Az az objektum - kisebb átalakításokkal - nagyszerű modern otthon lenne az iskola számára. Megoldható volna?" Malomház és turizmus Egy önmagát szerénységből megnevezni nem kívánó pusztaszeri olvasónk gondolatai: „Pusztaszeren élek, Ópusztaszer szomszédságában. A két helység között mintegy tíz kilométer a távolság. Úgy érzem, a két Pusztaszer testvértelepülés lehetne. Ez a két polgármesteren múlik. Nem tudom, mi az akadály. Mert szerintem ehhez pénz sem kellene. Nálunk van egy régi malomház. Semmit se kezdenek vele. Kis alakítással hasznosítható lenne. A hét vezér hét dombja közül az egyik itt van, kis szoborral. A szoborhoz kijárnak a gyermekek, és megtartanak egy-két ünnepséget. Van egy alkotóházunk, kicsi forgalommal. Van egy szép arborétumunk is, de az iskolás gyerekek nagy része nem tudja, hol van a kutatóház és a madárrezervátum. Miért? Nincs kivezető kövesút, illemhely, folyóvíz, egykét fából épült menedékház. Pedig ha ezeket megcsinálnák, könnyen ismertté válhatna ez a látni-, látogatnivaló ország-világ előtt. Nincs, de nagyon kellene Pusztaszert Tömörkénnyel és Ópusztaszerrel összekötő kövesd. Kellene egy igazi templom is. Az iskolának kellene egy szép, tágas tornaterem. Soroljam még? Kellene továbbá fénymásoló meg néhány számítógép. De máris sok a »kellene«ből." Perkátai álmok Tizenöt éves diáklány a Perkátán élő Toldi Zsófia Mária. Ő a „kell"-eket felsorolókat álmodozóknak nevezte. „Megkérdeztem több jó ismerősömet, mik a kívánságaik, igényeik településükkel kapcsolatban. Elhangzottak ötletek, álmok bőven. Mint például, hogy kellene egy kultúrház, amelyben színjátszó kör, néptáncegyüttes működhetne. Sok szó esett a falusi turizmusról. Ehhez persze uszoda, strand létrehozása volna szükséges. A lovaglás nálunk elég népszerű. Azt is fel lehetne használni a falusi turizmus fejlesztésében... Nincs ok a csüggedésre, ha egy községben akad néhány, céloktól vezérelt és a közösségért cselekvő ember. Ilyen nálunk például Pavlicsek Nándor asztalos. Ő a helyi sportegyesület elnöke. A megélhetését biztosító elfoglaltsága mellett sokat lót-fut, kilincsel a falu érdekében. Ezeket mondta nekem: - Pénzhajhász, érdeklőső, különös világban élünk. Perkátán is ez bújik meg a legtöbb probléma hátterében. Az összefogás hiányzik. Mi a sportegyesületben a fiatalok jobbá tételét szeretnénk elérni. Őket a sport által egymás iránti tiszteletre, szeretetre igyekszünk nevelni. Hogy az anyagiakon túl felébresszük bennük az igényt, amely szerint a falu lakosai közötti egyetértés és jó hangulat ugyanolyan fontos, mint a pénz... Álmaim egyike, hogy Kerkáta szép, tágas kastélykertjében egyszer sportcentrumot hozzunk létre. És én teszem hozzá: ugyan miért ne sikerülhetne?" Meggy nélkül Szorgalmas, kedves külső munkatársunk, Matiszkó Károly Bodrogolasziból írta: „Arra csábít a Szabad Föld, hogy állítsam össze a helybeli kívánságok listáját. Közvélemény-kutatás kéne plajbászszal, notesszal. Kérdezni mindenkit. De hát kinek a papné, kinek a lánya. De ahogyan araszolgattam botommal a vasútállomástól még a nyári melegben hazafelé, az iskola melletti villanyoszlopon láttam egy odaragasztott fehér cédulát. Gondoltam, valami hirdetés. Mert előtte három-négy fehércseléd akumlálta a szöveget. Megszólalt egyikük: - Jó lenne belőle vagy öt vagonnal. Ha lúd, hát legyen kövér. Amikor tovább ballagtak, odasomfordáltam a plakáthoz. Ez volt rajta: »Szára nélkül szedett meggyet minden mennyiségben jutányos áron átveszünk.« Hát megértettem! Jó volna belőle akár ötvagonnyi is. Mert az idén nem termett jóformán egy szem sem. Elvitte a tavaszi fagy, még virágzás idején. Tanulság: mindig az kéne, ami nincs. Ha esik, jó idő, ha hideg van, akkor meleg kéne. A betegnek egészségre, a szegénynek pénzre, a munkanélkülinek kenyérkereseti lehetőségre volna szüksége. A mával való elégedetlenségünk néha a múltba való visszapillantásra készteti az embert. Egy példa erre is: Összetalálkoztam a kedves Horváth Ferivel. Kis kézikocsit húzott, benne gázpalackkal. Tudta, megkérdezem, hát szavaim elé vágott: - Gallyért megyek az erdőbe. Ebből azt értettem, gázért megy a cseretelepre. Miért értettem így a mondatát? Mert gyermekkorunkban a tüzelőbeszerzés egyebek közt abból állt, hogy gyalogoltunk tíz kilométert a herceg erdejéig a gallyért. És ez olyan mélyen megmaradt emlékezetünkben, hogy a korosabb emberek a gázpalackért mentükben is azt mondják: »Gallyért megyek az erdőbe.« Lemondtam hát a közvélemény-kutatásról. Nincs az Istennek akkora notesze, amibe beleférne falum népének minden kívánsága." Falatok Pusztabíró Mihály budapesti lakos a világvárosnak csak néhány óhajáról tájékoztatott: „Lehet harminc éve, hogy akkor még falun, legényemberként több cikket olvastam a Szabad Földben arról, kéne a Duna-parti metropolisban egy parasztszállót létesíteni. Azért, hogy a rokontalan földművesemberek ne a pályaudvarok várótermeiben éjszakázzanak, mert nincs pénzük a drága szállodára. Úgy tudom, nem lett a dologból semmi. Mint nálunk gúnyosan mondogatták, hogy is lett volna, hiszen se Lenin, se Sztálin nem írt arról, hogy a parasztoknak ilyesmire szükségük volna. Tudtommal azóta se történt semmi az ügyben. A szállodai árak az USA-ból vagy Arábiából jött utazóknak megfelelnek, aki pedig Törtelről vagy Vasszilvágyról jön lapos pénztárcával Budapestre és nincs ismerőse, aki befogadná, forduljon a hajléktalanok otthonához. És a körúton évek óta üresen áll a volt Royal Szálló épülete, mert nincs rá milliárdos vevő. A vidékről Budapestre látogató vagy a létminimum körül kereső fővárosi lakos néhány éve még elfogadható áron elverhette ékét a közületek által fenntartott büfékben. Nagyon egyszerű körülmények között, de szerény összegből is táplálkozhatott az arra szoruló a város minden forgalmas helyén és a pályaudvarok közelében. Néhány éve külföldi vállalkozók kezére kerültek a legnagyobb forgalmú - ahogy mondták némi gúnnyal - »zabáldák«. Az új tulajdonosok kicsinosították a helyiségeket, idegen nyelven megnevezett ételeket hoztak forgalomba, meglehetősen drágán. Csakugyan nem lehet olyan fogásokat is tartani, hogy azt a kis keresetűek is megfizethessék?" Csak egy zongora Szabó Attiláné Pécelről csupán egyetlen óhajról írt röviden, de határozottan: „A zeneiskolának jótékony célú rendezvényekhez egy hangversenyzongorára van szüksége. Erre nagyon kevés a pénz. Manapság rengetegbe kerülnek a hangszerek. Pedig a jó hangszerben örömét leli a tanuló is, a tanár is. És ez az öröm kisugárzik a hallgatóságra, a városra. Azok a gyerekek, akik örömüket lelték abban, hogy megfelelő zongorán tanulnak, örömére lesznek a városnak - s mint nem egy példa van rá a magyar zenetörténetben -, a világnak is." Kívánságlista Legutóbb arra kértük olvasóinkat, írjanak e rovatba lakóhelyükkel kapcsolatos kívánságaikról. Lett is foganatja felhívásunknak. Noha sok levélben ugyanaz volt olvasható - hogy a közművekkel való ellátottság hiányosságain kéne javítani, a közhivatalok ügyintéző kényelmeskedésén, a munkanélküliségen -, akadt nem kevés egyéb kívánság is. íme közülük a válogatás: BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE Szabad Föld-est Szécsényben. A színpadon a helyi asszonykórus fa ODKK 1997. NOVEMBER 11. Új szokások Életünk változásával új szokások is belépnek mindennapjainkba. Ezek a köszönés módjától a lagzik lebonyolításáig, a házszentelésektől a gyászszertartásig terjednek. Következő összeállításunkban ilyen új szokásokkal szeretnénk megismertetni olvasóinkat. A megjelent írások beküldőit könyvjutalomban részesítjük. Bajor Nagy Ernő A NATURLAND INNO RHEUMA KRÉM A NATURLAND INNO RHEUMA KRÉM természetes hatóanyagokat tartalmazó hazai termék. Kiváló klinikai és orvosi vizsgálati eredményeinek köszönhetően Magyarországon kívül más országokban is nagyon kedvelt készítmény. Összetételében a rozmaring illóolaj, a levendula illóolaj, a kámfor és a mentol található meg. A rozmaring illóolaj biztosítja, hogy a termék a bőrön keresztül gyorsan felszívódjon, a levendula kellemes, nyugtató hatást fejt ki, a mentol értágító és helyi érzéstelenítő valamint hűsítő hatású, míg a kámfor a vérkeringés fokozásában játszik rendkívül fontos szerepet. Orvosi szakvélemények alapján az INNO RHEUMA KREM eredményesen alkalmazható a társadalom minden korcsoportjában: az idős emberek fokozatosan beszűkülő mozgáskészsége következtében fellépő fájdalmakat enyhíti, a mozgásfunkciókat javítja, így reumás eredetű fájdalmaik csökkennek, panaszaik ritkulnak. Ugyanakkor a krém az egész populációt érintő reumatológiai kórkép kezelésében is ígéretes, ajánlott önállóan vagy a célzott gyógyszeres terápiák kiegészítése. Természetes hatóanyagainak köszönhetően a NATURLAND INNO RHEUMA KRÉM kiváló eredménnyel alkalmazható a reumás fájdalmak enyhítése mellett a bőrön megjelenő gyulladásos tünetek kezelésére is, a fájdalom csillapítására és izomlazítás céljából. A készítmény tartós használata javasolt, így alkalmazva a krém hosszú távon is biztosítja a reumás tünetek okozta fájdalom enyhítését, elűzését. A reumakrém hatóanyagai kedvező biológiai hatásokkal rendelkeznek, mellékhatásuk még tartós használat esetén sem ismert. Ha a fájdalmaitól szabadulni akar, mindenképpen próbálja ki a NATURLAND INNO RHEUMA KRÉMET! Kapható valamennyi gyógyszertárban és fitotékában! Hogy a mozgás mindenkinek öröm legyen... !