Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-03-17 / 11. szám

1998. MÁRCIUS 17. Kerülővel Haza Nyolc éven át járta kamionnal Euró­pát, a Közel-Keletet, s a megtett utak hosszát százezer kilométerekben lehetne számolni. Aztán egyszer tett egy kis ke­rülőt Budapestről Kerekegyházára, ami alig 80 kilométer, és elköszönt a hosszú utaktól. A kunpusztai tanyán ismét felta­lálta önmagának a kicsit elfelejtett tegna­pi világot. Benne a csendet, a más törvé­nyű életet, amelyben itt élő ősei munkál­kodtak. Elköszönt zajtól, motorfüsttől, szerelővasaktól, úti okmányoktól, féltett rakományoktól, és újra fölfedezte az egy­kor itt hagyott környezetet, és a családdal egyetértésben otthont teremtett ma­gának, olyat, amit azóta messze földről eljönnek megnézegetni. -Tanyamúzeum, így nevezik, de mi benne élünk. Ha többen vagyunk, itt a kisházban is befűtjük a kemencét, s a la­kott tűzhelyen főzünk, amit magam csi­náltam. A kinti új kemencében kenyeret sütünk, megvan hozzá minden. Egye­dül a gémeskút vizét nem ihatjuk, mert az elapadt. Az újonnan fúrt kútból iszunk, ami negyven méter mély, mert itt, a Hátságon az első víznyerő réteg­ben nincs többé utánpótlás. - De az udvaron is akad még rendez­­nivaló. - A szín mellett, ahol az öreg szerszá­mok, eszközök gyűlnek, most alakul a kovácsműhely. A felszerelés együtt van, de be kell rendezni. A fújtatót már beállítottam. A falakat még burkolnom kell, azután habarccsal lesimítom. Az üllő, a fogók, kalapácsok azután kerülnek a helyükre. No meg a füst útját is ki kell alakí­tani. Itt munka is lesz, mint va­lamikor is volt, nem csak azért épül, hogy mutogassuk. - Mindent egyedül tervez, végez? - Máskor is maguk csinál­ták az öregek. Persze nem minden szakmunkát, de amit ki-ki megtehetett, azért nem mentek a szomszédba. - Valóban, a régi tanyán élő parasztember kicsit mindenhez értő kellett legyen. De ez az utób­bi években feledésbe merült. - Ha visszajöttem, a ma­gam lábán kell hogy megáll­ják. És ez olyan, hogy amikor a kemencét raktam, eszembe jutott: a régiek is úgy csinálták, hogy a kenyérsütés melegénél az aszalni való almát, körtét, szilvát is megfonnyasz­tották. Én hát mindjárt úgy építettem, hogy az aszalót is megcsináltam. - Hány hold öleli körbe a tanyát? Megterem-e a jószágok számára min­den takarmány? -Tizenöt hektár itt a mienk. A lo­vak, a tehenek, a szamár, a birkák, az aprójószág részére szűkösen megadják a földek a mindennapit. A gyümölcs, szőlő az innen messzebb esik, s olykor ha itthon minden munka összeérik, alig jut idő kapálásra, permetezésre. - Nagy a forgalom? -Feleségem a Tanyamúzeum min­denese. Megtanult szépen németül is, így az idegenforgalom hozta vendége­ket ő kalauzolja. Most éppen Pesten né­hány napos továbbképzésen készül az új szezonra, mert mióta a mi tanyánk is egyik látványossága a kiskun puszták világának, megnőtt a forgalom. - Tavaly hányan fordultak meg itt, a Rendek-tanyán? -Ennek is ő a számontartója. Amit én a községben készült összesítésből tu­dok, kereken 200 ezer látogatója volt - persze ebben minden más idegenforgal­mi hely is benne van - a községet körbe­fogó nevezetességeknek, és azok közül sokan látogattak el ide is. - A lovak talán a kocsizási igényeket szolgálják? - A szamárral együtt. Emellett a munkák nagyobb részét a fogattal látom el, természetesen a nehezebb gépi mun­kákat kivéve. - De hiszen abban is szakember. -Nézze, nekem a gépekből elegem volt. Az istállóbeli trágyázás, jószág­gondozás az természetes. De ha géptől, autótól olajos a kezem, azt nehezen vi­selem. Ha véletlenül Pestre kell men­nem gépkocsival, előtte már ideges va­gyok. Én hazajöttem, ide, ebbe a világ­ba. Azóta itthon vagyok. Meg lehet ezt érteni? Olyan természetes hangon teszi fel a kérdést, hogy csak igenlő lehet a válasz. Mert világunkat már szinte teljesen kör­befonta a túlhangsúlyozott modernség, mely az elidegenedés görcseit is hor­dozza. Ám itt, a tanyán találkozhatunk az emberség nyugalmával. Fábián Gyula BORZÁK TIBOR FELVÉTELE Múlt év őszén mutatta be a televízió A Szórád-ház cí­mű, négyrészes filmsorozatot. A közelmúlt vidéki Ma­gyarországán játszódó történetben az író, Marosi Gyula a háromgenerációs család életének sorsfordulóin ke­resztül mutatta be változó világunkat. A tv-sorozat re­mek szereplehetőségeket kínált a színészeknek. A vá­rosi művezetőből munkanélküliként falura visszaköltöző - s földműveléssel új életet kezdő - Szórád fiú szerepé­ben Szarvas József remekelt. Mihályfi Imre rendező e munkáját nevezték be a ha­gyományosan megrendezésre kerülő monte-carlói nemzetközi televíziós fesztiválra. Idén a zsűri A Szórád­­házban nyújtott alakításáért Szarvas Józsefnek ítélte a legjobb férfi színésznek járó Ezüst Nimfa-díjat. A negy­venéves színművész tíz évadot töltött el a Vígszínház társulatában, ahol remek karakterszerepeket játszott. Ebben az évadban a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. Filmen a mostanában a mozikba került Zimmer Feriben látható. A tervek szerint hamarosan újabb részekkel folytatódik a nagy közönségsikert aratott Szórád-ház. (lovass) HAGYOMÁNYŐRZŐ Sándor napja ma vagyon...” Midőn a Nap a Kosban van, a föld felébred, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak és zöldülnek, az emberek pedig ör­vendeznek a madarak énekében és a szántóvetők munkájában. Ükapáink kalendáriuma foglalta e sorokba a csillagászati tavasz kezdetét, melynek időpontja március huszonegyedi­ke, Benedek névünnepe. A Halak jegyéből a Kos csillagképbe lépő Nap ezen a na­pon halad át az Egyenlítő magasságában az égen, sugarai merőlegesek a Föld forgástengelyére, éppen keleten kel és nyugaton nyugszik, a nappalok, valamint az éjszakák hossza az egész földgolyón egyenlő. Innen a neve: napéj­egyenlőség. Ettől fogva az északi féltekén - s így természe­tesen nálunk is - a nappalok hossza a nyári napfordulatig egyre erőteljesebben növekszik. Mivelhogy március derekára már rendszerint uralomra jutnak a télutóval viaskodott, langyosabb légtömegek, a kertekben s az ébredező határban is elkezdődik a mind sür­getőbb dologidő. Erre utal a népi kalendáriumban tizenhe­tedikén Gertrúd napja, mely a sokasodó kinti tennivalók ré­vén igencsak „megereszti a munkát". A VII. században élt Szent Gertrúd apátnő névünnepét régebben guzsalyütő nap­ként is emlegették. Ami azt jelentette, hogy az asszonyoknak ilyenkor már be kellett fejezniük a téli elfoglaltságnak számí­tó fonást, szövést, hogy felkészüljenek a rájuk váró kikeleti feladatokra, a nagytakarításra, meszelésre, veteményezésre. Gertrúd napjával osztozik - korunk polgári naptárában is - az írek patrónusának, Szent Patriknak a névünnepe. Tisztele­tében akad olyan elem, ami talán a mi érdeklődésünket is fel­keltheti. Ezen a napon az ír férfiak zöld rekettyelevelet tűznek a kalapjukra, amelynek zsenge tüskéi a tavaszponton álló na­pot jelképezik. Ugyanakkor az ősi hagyomány alapján vissza­vágják a rekettyebokrokat, hogy a növény hajtásának növe­kedését, áttételesen a nap sugarainak erősödését siettessék. E sugarak az idén már januárban-februárban megerősöd­tek, de azért reméljük, hogy Sándor, József, Benedek is - ahogy a néphitből formált, rímes mondás ígéri - zsákban hozzák a meleget. „Sándor napja ma vagyon, átbillegtünk a fagyon” - kö­szöntötték a jeles név viselőit tizennyolcadikán az első ki­hajtásra készülődő pásztorok. Több hiedelem fűződött a kö­vetkező napon Szent József (a názáreti ács és Jézus Krisztus nevelőapja) névünnepéhez. Ekkorra várták és várják ma is sokfelé a messzi vándorútjukról visszatérő gólyákat. Ha piszkos volt a tolluk, abból bő termést, tisztaságukból szűk esztendőt jósoltak. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József napja után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet a földbe, azt is hozzátették, hogy az ekkori rossz idő hetekig eltarthat, így aztán hideget is hozhat Benedek, a szeszélyes tavasz kapunyitója. Sulyán Pál ^_______U ZaaLtűLAAa yj/ _______JSubád f 6u) 17 N Szigorúan ellenőrizetlen hírek Mostanában olykor-olykor bí­rálat éri a sajtót, miszerint gya­korta közöl innen-onnan kiszivár­gott híreket, amelyeket az illeté­kes hatóságok nem a nyilvános­ságnak szántak. Az alábbi érte­sülések egyike sem kiszivárogta­tott, senki által meg nem erősített, viszont szigorúan ellenőrizetlen hír, ezért hitelességükért még a szerző sem vállal felelősséget. Átugrotta a luxusvilla magas kőkerítését egy nyolcvannyolc éves asszony - aki kérte nevé­nek mellőzését és szétmarcan­golta a parkban békésen legelé­sző nílusi krokodilust, valamint a­­ három őrző-védő harci kutyát. A rendőrségi kommandó rövid idő­­ alatt elfogta és ártalmatlanná tet­­t­­e az idős hölgyet, aki tettét beis­­­­merte. Azzal védekezett: nem tudta, hogy a parlament már elfo­gadta az állatvédelmi törvényt... ♦ Repülő csészealjat látott X. Y. a múlt hét vége egyik estéjén. A­­ helyszínre érkező szakemberek­­ megállapították, hogy a csésze­aljak valódiak voltak, azokat a fe­lesége vagdosta a feljelentő fejé­hez, mert ittasan tért haza a kocs­­i­mából. ♦ Feloldják a fürdési tilalmat a­­ Duna és a Tisza magyarországi­­ szakaszán november elseje és­­ február huszonnyolcadika között. ♦ Felrobbant a méregtől egy Fra­­­­di-szurkoló, amikor a játékvezető­­ nem adott meg egy tizenegyest­­ kedvenc csapatának. Szakértők szerint az eset nincs összefüg­gésben az elmúlt évi robbantás­sorozattal... ♦ Rendőrökre támadt két ittas, garázda férfi egy kültelki szóra­kozóhelyen. A helyiségben tartóz­kodó N. N., többszörösen büntet­len előéletű fiatalember a rend­őrök segítségére sietett, és meg­fékezte a támadókat. N. N.-t ez­után a helyszínen megbilincsel­ték, és hatósági közeg elleni erő­szak megakadályozásának alapos gyanújával előállították és őrizet­be vették. N. N. a kapitányságon őszinte megbánást tanúsított... ♦ Nem kell autópályadíjat fizetni­ük az M3-as úton azoknak a hat­vanöt éven aluliaknak, akik Bu­dapest és Pécs között a 6-os utat veszik igénybe... ♦ Álarcos férfi rontott be az egyik bankfiókba, és egy fegyvernek látszó tárggyal arra kényszerítet­te az alkalmazottakat, hogy nyis­sák ki a páncélszekrényt, és azonnal helyezzék bele a magá­val hozott öt-tízezres bankje­gyekkel teletömött zsákot. A banktisztviselők némi vonakodás után engedtek az erőszaknak, és teljesítették az álarcos férfi utasí­tásait. Az ismeretlen ezután sap­káját hátrahagyva gyalogosan el­menekült. A hamarosan a hely­színre siető rendőrök megállapí­tották, hogy a zsákokba gyömöl­­­szölt tízezres bankjegyek egytől I egyig valódiak. A bűnjeleket I azonnal le is foglalták... -mégy-­­ DALLOS JENŐ RAJZAI I­­­I ÉVFORDULÓK ! "­­ A nap lovagja Egyik regényének címe Bródy Sándorra is ráillik. A nap lovagja, a feltö­rekvő nagyvárosi értelmiség jellegzetes figurája önéletrajzi ihletésű alakmása a 135 éve, 1863. március 15-én született írónak. A századforduló és a huszadik század elejének ünnepelt újságírója, szerkesztője, írója a modern magyar próza és dráma egyik úttörője. „Mindenki, aki magyarul ír, olvas, adós Bródy Sándor­nak” - dicsérte Kosztolányi Dezső. Móricz szerint „ő hozott új szemet a nézésre, új hangot a szólásra, új akarást az életre”. Könnyű és gyors sikereket aratott pályája elején. Nem küzdött érte keservesen, de nem is teljesedett ki tehetsége, amit pazarló kézzel szórt szét. Kortársai visszaemlékezései szerint úgy élt, evett-ivott, bánt a nők­kel, mint egy Krúdy-hős. Kusza és gazdag életművének igazi műfaja a no­vella, egyik fő erőssége hajlékony és kifejező nyelvezete­­ a nagyvárosi zsargon és a falusi tájnyelv játékos keveréke, írásai élményanyaga és tár­gya álmok, vágyak, légvárak, tervek, szerelmek szövedéke. A nagyvárossá vált Budapest mohó törtetőit szókimondó bátorsággal éppúgy ábrázolta Az ezüst kecske című pesti karrierregényében, mint a lét peremén élő, ki­szolgáltatott kisembereket színműveiben. Naturalizmust és romantikát öt­vöző alkotásaiban érzékenyen ábrázolta a szociális konfliktusokat, bírálta a polgári életformát, s az önkritika és az öncsalás egyaránt erős oldala volt. „Mily gyönyörűség, ha az ember a maga őse, úttörője - és ha kell, áldozata - le­het!” - vallotta büszkén. L. I.

Next