Szabad Föld, 2000. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-11 / 2. szám

30 Szabad föld ' irgjExgffiDAKry ág @(ail®agg@ ) Lábszárfekélyek gyógyítása Mindennapi Csodaszer Sebkezelés légylárvákkal Hát, ez már elkísér a sírig - sóhajtott a néni, amikor arról kérdeztem, hogy mikorra várja évek óta meglévő lábszársebének gyógyulását. Fájdalmaival és reménytelenségével nincs egyedül. A fekély Magyarországon - mivel a lakosság több mint 10 százalékát érinti - sajnos népbetegség. Sokan elkerülhetetlen sorscsapásként élik át a legtöbbször alsó végtagon megjelenő sebüket. Pedig a fekély hosszú évek alatt alakul ki, és közben számtalan jel figyelmeztet, hogy baj lesz. A jeleknek azonban nem nagyon tulajdonítunk fontosságot. Pedig ha odafigyelnénk, később rengeteg szenvedéstől és sok költségtől kímélnénk meg magunkat. A terápiák előtt érdemes néhány figyelmeztető tünetet megemlíteni. Ha a lábak fájdalmassá válnak, ha járás közben többször meg kell állni, ha éjszaka zsibbad, nappal dagad, kivörösödik, pókhálóerek vagy nagyobb tágult visszerek jelennek meg a lábon, az azt jelzi, hogy komoly baj van a keringéssel. Később a tünetek súlyosbodnak. A lábszár barnásvörösre színeződik, a bőr erősen kiszárad, repedések, hámlások, nedvedzések alakulnak ki rajta. A felnőtt lakosság 30-40 százaléka érzékel valamit a fenti tünetegyüttesből - állítja dr. Murányi Anikó, a Bajcsy- Zsilinszky Kórház angiológiai szakrendelésének vezetője. Fontos tudni, hogy a fekély önmagában ritkán alakul ki, legtöbbször egy másik betegség kísérőjelensége. Sokféle betegség vezethet fekélyhez. A többségnél (mintegy 80 százaléknál) vénás keringési zavarok állnak a háttérben, de érszűkület, magas vérnyomás, esetleg a vérképző szervek zavarai miatt is alakulhat ki fekély. Tipikus eset például, hogy az öröklötten gyenge vénarendszer terhesség alatt tovább romlik. A láb vénáinak billentyűi nem képesek maradéktalanul a szív felé terelni az elhasznált vért. Az visszaáramlik, és a fölös mennyiségű vér kitágítja az alsóbb érszakaszok falát. Rövidesen megjelennek a külsőleg is látható értágulatok. A nagy nyomás következtében az érfal tönkremegy, folyadék és fehérje jut ki fölös mennyiségben a szövetek közötti térbe, ugyanakkor a bőr nem kapja meg a megszokott tápanyagellátást. Egy idő múlva a gyulladt, elvékonyodott bőr egy kisebb ütésre vagy akár a cipő kidörzsölésére is felszakad és váladékozni kezd. Ha ekkor sincs még orvosnál a beteg, akkor csak rosszabbodásra számíthat. Mindezek ellenére Murányi doktornő szerint a fekély nem végzetszerű. A rosszabbodó állapot életmódváltással, gyógytorna jellegű mozgásokkal, a vénák állapotát javító gyógyszeres kezeléssel, kompressziós kötésekkel és legvégül műtéttel javítható. Ezeket a keringést normalizáló módszereket azonban minden esetben össze kell hangolni az alapbetegség kezelésével. „A helyes diagnózis és az eredeti betegség kezelése nélkül a fekélyek gyógyítása majdnemhogy reménytelen vállalkozás” - mondja dr. Daróczy Judit, a Szent István Kórház bőrgyógyászati osztályának vezetője. A professzor asszony a szigorú terápiás lépéseken keresztül történő gyógyítás mellett úttörője a fekélyek úgynevezett nedves gyógyításának is. Azt tapasztalták ugyanis, hogy ha szárazon kezelték a sebeket, azaz fertőtlenítő lemosás és kenőcs alkalmazása után 2-3 naponta újrakötötték, akkor igen hosszadalmas volt a gyógyulás, esetleg be sem következett. Ennek oka az, hogy a gyakori fertőtlenítésekkel eltüntették a sebből azokat az igen fontos és szükséges anyagokat is, amelyeket a szervezet saját gyógyulása érdekében állít elő. „Mi a megtisztított sebet alkalmassá tesszük arra, hogy a szervezet saját erejéből kezdje meg a gyógyulást. Lehetővé tesszük, hogy a sebüreg a belső gyógyító sejteket tartalmazó sejtnedvekkel feltöltődjön és hámosodjon. Ehhez a nedves sebkezeléshez olyan sebfedőket alkalmazunk, amelyek hermetikusan ráragadnak a sebfelületre, légmentesen lezárják azt, és ezzel a fertőzés veszélye is csökken. A ragasztóanyagszerű sebzáró tapaszok olyan anyagokkal vannak impregnálva, amelyek fertőtlenítők, gyulladáscsökkentők és olyan nagy szívóképességgel rendelkeznek, hogy a lezárt réteg alatt keletkező elhalt sejteket, szöveteket, baktériumokat szivacsszerűen magukba szívják. Ezt a káros anyagokkal telítődött sebfedőt elegendő 4-5 naponta eltávolítani, a sebet fiziológiás oldattal lemosni, és az újabb fedőanyagot felhelyezni.” Dr. Daróczy Judit szerint ezekkel a nedves eljárásokkal azonos kiindulási állapotot feltételezve - akár egyharmadnyi idővel is gyorsabb gyógyulás érhető el. Sokaknak már ez a gyógymód is eretnekségnek tűnhet, de a körülmények néha még ennél is furcsábbakat produkálnak. Az utóbbi években — a túlzott és sokszor indokolatlan antibiotikumkezelések miatt nagyon sok az immunkárosodott ember, ugyanakkor olyan multirezisztens baktériumtörzsek alakultak ki, amelyekre szinte semmi sem hatásos. Az orvosok ezért visszanyúlnak az antibiotikum előtti korszakba. Régen a tábori orvosok is megfigyelték, hogy a csatatereken sokszor napokig fekvő katonák sérülései tele voltak légy lárvákkal. Ennek ellenére vagy - mint később kiderült - éppen ezért szépen begyógyultak. A lárvák ugyanis a seb bomló anyagait tápláléknak tekintik, és beépítik azt saját szervezetükbe. A seb tisztul, a megnőtt lárvák pedig új helyet keresnek a továbbfejlődéshez. Ezt a meghökkentő tapasztalatot a világ egyre több kórházában élesztik fel, olyan betegeknél (például cukorbetegek, érszűkületesek esetében), akiknél a többéves gyógyítás ellenére sem tapasztalható javulás. Magyarországon a székesfehérvári Szent György Kórházban dr. Óvári Attila gyógyít légylárvákkal. A steril tenyészeteket az Állatorvostudományi Egyetemen dr. Farkas Róbert neveli. „Fontos tudni, hogy nem elhanyagolt, nemtörődöm betegekről és esetekről van szó. Az érintettek évek óta foglalkoztak a sebükkel és sokat tettek a javulás érdekében, de végül is eredménytelenül. Sokszor a járásképtelenségtől vagy az amputációtól való kétségbeesett félelem hozza el őket hozzánk. Az eddigi kezeltek valamennyien vidéken, természetközelben élők voltak. Számukra hétköznapi tapasztalat, hogy a »légy beköpi a húst«. Ha nem is ismerik részleteiben a folyamatot, láttak már ilyet és végső megoldásként kérik a kezelést. A tapasztalataink nagyon jók. Káros mellékhatást nem észleltünk, és legtöbbször az a forgatókönyv megy végbe, amit a világ érdeklődő orvosai számára mi is közzétettünk az interneten.” ...a fiatal, 19 éves nőbetegnek a bal lábán négy éve bűzös, váladékozó talpi fekély állt fenn, amelyet önmaga kötözött. Kórházban többször próbálkoztak sebkimetszéssel, de a seb nem gyógyult. Osztályunkra előzetes felvilágosítása és beleegyezése után LÁRVAKEZELÉSRE vettük fel. A bakteriológiai vizsgálat során a sebváladékból többféle kórokozó tenyészett ki... A sebbe 30-40 steril lárvát helyeztünk 3 napra, majd ezek eltávolítása után két nappal a kezelést megismételtük. A seb bűzössége megszűnt, a sebalapon élénkvörös sarjszövet jelent meg... a váladékozás abbamaradt. A felület 3 hét alatt behámosodott. A beteg a kezelés után két hónappal gyógyult, azóta gyógycipőben jár, segédeszköz nélkül... Ilyen csodák is megtörténnek. Persze azt is tudni kell, hogy sem a nedves sebkezelés, sem a lárvaterápia nem általánosan elfogadott módszer. Akik nem ismerik, nem szokták meg - akár még az orvosok közül is -, idegenkednek tőlük. Valamennyi alkalmazójuk azonban azt is hangsúlyozta, hogy ezek olyan végső mentőkötelek, amelyeket nem kell feltétlenül bevárni. Ha ugyanis a bajt időben megállítják, nincs is szükség rájuk. Kovács Anita Légylárvák az ujjsebben MOZAIKOA . a BOGÁR AZ ÉTLAPON Thaiföldi természetbarátok aggódnak, mert a lakosság egyre nagyobb mennyiségben fogyaszt rovarokat, s ez az ökológiai egyensúly megbomlásával fenyeget. A thaiföldiek tizenegy új fajtával gazdagították rovarétlapjukat, már termeszeket és szkarabeuszokat is esznek. Korábban beérték hangyákkal, szöcskékkel és selyemhernyókkal, amelyek hagyományosan a különlegességek közé tartoznak az ázsiai ország északi részében. A rovarok ugyanis proteinban gazdagabbak, mint a rákok és az édesvízi halak. A természetbarátok nyugtalanítónak találják, hogy a rovarfogyasztás az utóbbi időben átterjedt a nagyvárosokra, ahol csillagászati árakat kérnek egy-egy rovarínyencségért. KLÓNOZOTT MAMUT Már a közeljövőben megkezdődhet annak a húszezer évvel ezelőtt élt mamutnak a klónozása, amelyre egy kilencéves pásztorfiú bukkant rá Szibériában, még 1997-ben. A 33 tonnás jégtömbbe fagyott állatot a minap elszállították a szibériai Hatanga városába egy hűtött laboratóriumba. A tervek szerint az orosz, amerikai, japán, francia és holland tudósokból álló csapat a klónozás során a mamut DNS-molekuláját egy ázsiai elefánt petesejtjébe ülteti majd, olyan petesejtbe, amelyet előzőleg „megtisztítanak” az elefántgénektől. Larry Agenbroad, a csapat amerikai tagja elmondta: az igazán nagy dolog az, hogy nem mamut-elefánt hibrid, hanem valódi, mondhatni száz százalékig mamut lehet a klónozás eredménye. Hozzátette azonban, hogy a maga részéről nem igazán bízik a sikerben. m. k. A nagy köhögések és megfázások időszakát éljük. Ilyenkor tapasztaljuk meg igazán, hogy milyen gyorsan terjednek a fertőzések. Ellenszerajánlatban nincs hiány: rádió- és televízióreklámok, újsághirdetések beszélnek rá drága szerekre - csak bírja a pénztárcánk. A sok-sok lehetőség közül azonban a legolcsóbbnak és talán a leghatásosabbnak nincs igazán prókátora. A fokhagymáról van szó. Bár, ételízesítőként sokan számon tartják és használják is, de arra nem gondolnak, hogy betegségmegelőzésre, sőt az egész szervezet ellenálló képességének növelésére is kitűnő. Akin azonban segített a fokhagyma, az egy életre megtanulja a leckét, és házipatikájában mindig lesz néhány fej az olcsó csodaszerből. Igaz, a tanulópénzt néha keservesen kell megfizetni. Egy édesanya mesélte a következő történetet: „Járni éppen hogy megtanult kisfiam feldúltan gyalogolt előttem a hóban. Nem sírt már, de nem is engedte, hogy fölvegyem. Néhány perccel korábban az ölemben volt. Ápolónő híján nekem kellett lefogni, és fejecskéjét odatartani a tűnek. Ez egy gyulladásra hajlamos fül, sokszor fogunk még találkozni mosta kezeit az orvos. Én azonban nem akartam őt többé látni, ezért elolvastam minden, akkoriban elérhető szakkönyvet és ismeretterjesztő kiadványt. Azt akartam megtudni, hogy létezik-e olyan anyag, ami hatásos a kisgyerekkori fertőzések kivédésére, nincs káros mellék- vagy utóhatása, és maradéktalanul kiürül a szervezetből, így találtam rá a fokhagymára. Ennek már tizenöt éve... Amit először megtudtam róla, azt azóta sokszorosan megtapasztaltam. Tél nálunk fokhagyma nélkül nem kezdődhet. Már az első torokfájdító napok előtt bevetjük. A terápia hihetetlenül egyszerű, mégis végtelenül hatásos. Este, lefekvés előtt teáskanálnyi frissen összezúzott fokhagymapépet kell langyos tejjel lezúdítani. Az »illatűzésre« szolgáló tej valószínűleg a gyomorban is megágyaz a fokhagymának, mert kellemetlen utóhatást soha nem tapasztaltunk. De a legfontosabb az, hogy orvost az utóbbi években alig-alig láttunk...” A „fokhagymások tábora” sokszor tapasztalja, hogy a biztos receptet hiába ajánlja köhögő-tüsszögő ismerőseinek, azok legfeljebb végighallgatják, de csak nagyon ritkán alkalmazzák. Talán nagyobb kedvvel tennék, ha arról is tudnának, hogy a fokhagyma hatóanyagai milyen széleskörűen és jótékonyan befolyásolják az egész szervezet állapotát. Rácz Gábor Gyógynövénykönyvében például ezt olvashatjuk róla: „A friss fokhagyma illóanyagokat, szulfociánszármazékokat (ezek különleges kémiai kötéseit nem bírják a betegségokozó baktériumok), vitaminokat és ritka aminosavakat tartalmaz. Népies szer a magas vérnyomás kezelésére. Hatását klinikailag bizonyították. Rendszeresen kell fogyasztani. A torokgyulladásos, hűléses állapotok kezelése mellett féregűzésre is bevált. A gilisztás gyereknek fokhagymafőzetes beöntést adnak és fokhagymás tejet itatnak vele.” Történelmi források gyakran említik, hogy az ókori piramisépítő rabszolgák lázadásához vezetett, ha szokásos fokhagymaadagjuk elmaradt. Az első világháborút követő spanyolnátha ellenszerének is azt ajánlották, hogy annyi fokhagymát egyenek az emberek, amennyit csak bírnak. A fertőzések elkerülése mellett sokan a fokhagyma egészségfenntartó, élethosszabbító és fiatalító hatására esküsznek. Idős, de láthatóan jó erőben lévő emberek gyakran a rendszeres fokhagymafogyasztással magyarázzák testi-lelki állapotukat. E tekintetben nagyon fontos tapasztalat az is, hogy a fokhagyma szív- és érbetegségeket gyógyító anyagokat is tartalmaz. Hatásukra csökken a vérnyomás, lassul a szapora szívműködés, a szívizomban nő a véráramlás és fokozódik a szív teljesítőképessége. Ezek különösen annak tükrében értékelhetők nagyra, hogy Magyarországon évek óta a szív- és érrendszeri betegségek vezetik a halálozási listát. A fokhagyma értágító hatása révén főként a láb, a szemfenék és az agy erei tágulnak, ezáltal javul a szövetek tápláltsága és lassul az öregedés. Ezt az egyáltalán nem mellékes hatást erősíti az is, hogy a fokhagymában A-, B- és C- vitamin, valamint a nemi hormonokhoz hasonló összetételű, úgynevezett fitohormonok is találhatók. Ezek a bőrre, a nyálkahártyákra és az idegrendszerre „fiatalító" hatással vannak, így a bőr még idősebb korban is kisimult, ruganyos marad. Noha az utóbbi években sok híve van a népi gyógyászatnak, mégis érdekelt, vajon az orvosok és a táplálkozás tudósai hogyan vélekednek a fokhagymáról. Dr. Greiner Erika, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet főorvosa nem lepődött meg a fentieken. „Egyre többen tapasztalják meg - főleg a téli időszakban -, hogy a fokhagyma valóban a növényvilág csodaszere. Olyan biológiailag aktív anyag, amelynek a baktériumok, a gombák és általában minden élősködő elleni hatása nagyon erős. Az Amerikai Dietetikai Társaság 1999 októberében megjelent állásfoglalása napi egy gerezdet ajánl. A fokhagyma - a társaság szerint - egész évben fogyasztható, de télen különösen érdemes a rendszerességet biztosítani. A tengerentúlon egyébként nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a fokhagyma sokak szerint elviselhetetlen illatának, szerintük ez a mai habfürdős, dezodoros dömpingben már nem lehet komoly kifogás. K. A. BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE 2000. JANUÁR 11.