Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-06-08 / 23. szám
LEVELEZNÉNEK ■ Nem nyugszik bele a magányba egy hetvenkét éves, Hajdú-Bihar megyei özvegyasszony. Bízik abban, hogy levelet kap józan életű, független, megyéjebeli férfiembertől. Jeligéje: Nincs vége még. ■ Őszi színek jeligére lehet írni egy olyan ötvennégy éves munkásembernek, aki egyelőre a Dunántúlon él, de legszívesebben az Alföldön teremtené meg további élete kereteit. S két gyermeke nevelésével is alaposan elfoglalt az a negyvenkét éves, falusi özvegyasszony, aki hasonló helyzetű, független férfi levelét fogadná örömmel. Egymásra találunk a jeligére. ■ Szüleivel együtt lakó, harminchét esztendős, egyszerű falusi férfi változtatni szeretne magányán. Ehhez első lépésként levelezőbarátságot szeretne kialakítani kétkezi munkából élő, független, falusi nővel. Hátha sikerül a jeligéje. ■ Elvált, harmincnyolc éves, vidéki asszony négy gyermeket nevel egymaga. Csak az esti órákban van parányi szabad ideje. Arra gondol, hogy Tiszántúli nyár jeligére érkező levelekre olyankor volna ideje válaszolni. Talán van Kelet-Magyarországon olyan független férfi, aki szívesen ragadna tollat, hogy írjon neki. ■ Szokatlan módon kislánytól kaptuk a következő sorokat: „Szeretnék levelezőtársat találni ötvenéves apukámnak. Elváltan él, egyedül, fájdalmas magányban, egy dunántúli községben lévő házában. Remélem, hogy a Szeretném, ha sikerülne jeligére egy egyszerű falusi asszony ír neki levelet.” ■ Az ország déli részén lévő kisvárosban él egymagában az az ötvennyolc éves özvegyasszony, aki levelezéssel szeretne oldani a magányán. Egymást segítve jeligére kér bemutatkozó sorokat jó szándékú, káros szenvedélyektől tartózkodó, magányos férfitól. ■ Olyan 26-33 év körüli gyermekszerető férfi levelére számít egy huszonöt esztendős, két kisfiát nevelő elvált asszony, aki a rendezettséget, a nyugalmat, a szenvedélymentes életet kedveli. Falusi nagyváros jeligére kér őszinte, bemutatkozó sorokat. ■ Operett a jeligéje egy szegedi, hatvanhat éves férfinak, aki arról álmodik, hogy levelet kap intelligens, színház- és zeneszerető, független nőtől. ■ Harangozó Mártonná rakamazi, Csillag Sándorné bátonyterenyei és Kiss Jánosné gyomaendrődi olvasónk részére üzenjük: A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő szülő részére a gyermek tizedik életévének betöltéséig állapítják meg és folyósítják a gyermekgondozási segélyt. A segély folyósítása mellett munkavégzésre a gyermek másfél éves korát követően van lehetőség napi négy órát meg nem haladó időben vagy időbeli korlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthon történik. ■ Hajdú Tamara, Vecsés: Az iskolarendszerű képzésben tanulmányi szerződés nélkül - részt vevő munkavállaló részére a munkáltató nem fizetett szabad időt köteles biztosítani az iskolai foglalkozás idejére és vizsgánként, a vizsga napját is beszámítva, négy munkanapot. Ehhez szükséges az oktatási intézmény igazolása, s erre a szabad időre munkabér nem jár. ■ György Péterné zagyvarékasi, Stern Béláné újhartyáni, Kis Gáborné pomázi és számos érdeklődő olvasónk részére üzenjük: A Szent Korona megtekintése szervezett csoportokban, idegenvezetővel, óránként történik. A látogatás magyar állampolgárok és határon túli magyarok számára ingyenes, külföldi felnőtteknek 1500 forint, diákoknak 750 forint. A látogatásra telefonon kell bejelentkezni, a 06-1-441- 4904-es vagy a 06-1-441-4412-es számokon. ! Mások helyett fizetünk a magam egy 109 lakásból álló háztömbben lakom. Eredetileg bányásznyugdíjasoknak épültek ezek a komfortos, fürdőszoba nélküli lakások. Most bányászözvegyek laknak itt, akiknek soha nem volt munkaviszonyuk, 25-30 ezer Ft özvegyi nyugdíjból élnek. Ezeket a lakásokat még a tanácsi rendszerben megvettük. Most már az özvegyek is elhalnak, így az örökösök nagy többsége a lakásokat eladja. A vevők általában befektetésnek szánják, ezért albérletbe adják. Ők azok, akik nem fizetnek, és nem is lehet őket utolérni. Ez úgy történik, hogy a tulajdonosváltást egyszerűen nem jelentik be. Van, hogy már az előző tulajdonos is felhalmozott egy csomó közüzemi díjat, közös költséggel megterhelve. Persze az új tulajdonos sem jelzi ottlétét. Utolérni csak nagy tortúrával lehet. Sok százezer forint víz- és szemétdíjtartozásuk halmozódott fel az évek során. Ezt nekünk kell állni, azaz a tőlünk befolyt pénzből a Jókai Lakásszövetkezet kifizeti, de ebből arra már nem futja, ami az itt élők érdeke lenne. Korunknál, járatlanságunknál fogva mi nem tudjuk kivédeni ezeket a pluszterheket. Az ilyen gyanús elemeknek nincs az ajtajukon, postaládájukon névtábla, de még a kaputelefonon sincs név, így aztán ember legyen a talpán, aki utoléri őket. A sok száz köbméter víz meg a szemétszállítás árát mi, kisnyugdíjasok fizetjük ki. Mivel ez a szolid kis lakás saját tulajdonunk, így semmiféle támogatásra nem tarthatunk igényt. Csak most már elértük tűrőképességünk és fizetőképességünk határát. Már csak a magunk által elhasznált energiát tudjuk kifizetni, így ez a nagy ház is eladósodik. Talán pont ez is a cél? Pécsett sok ezer ilyen ház van. Hogy mászik ki ebből a helyzetből az önkormányzat? És mi lesz velünk?! Mosoni Zoltánné Pécs Nyissák fel a sírt! Sokan nem értjük, hogy a fővárosi önkormányzat szerint miért nem szabad megtudni népünk millióinak, hogy a barguzini temetőből a költő hamvai kerültek-e elő. Dr. Kiszely István antropológus ismételten megerősítette, hogy a barguzini csontok Petőfiéi. Ám ha tévedett, a DNS-vizsgálat azt is be tudja bizonyítani. Ehhez azonban a költő édesanyjának csontjait és a Barguzinban feltárt maradványokat együtt kell vizsgálni. Ezért kell a Petőfi család sírboltját felnyitni. Remélem, hogy a fővárosi önkormányzat városatyái, ha ismételten átgondolják ezt az országos méretűvé vált Petőfi-ügyet, nem fognak majd tiltakozni a DNS-vizsgálat megvalósítása ellen. Lukácsi Bálint Szabadszállás Ne legyen több vizsgálat! „szibériai Petőfi” kutatástörténetének a média meglehetősen nagy figyelmet szentelt/szentel, legtöbben azonban könnyedén átsiklanak e történet egyik szakaszán. Pedig ez az az időszak (1992— 1996), amelyben a barguzini csontváz női mivolta a morfológiai és biokémiai meghatározás után DNS-módszerekkel is bebizonyosodott. 2001-ben derült csak ki, miért tartotta a Megamorv Petőfi Bizottság irreálisnak és teljesíthetetlennek azokat a tudományos feltételeket, amelyet a főpolgármesteri hivatal kötött ki annak érdekében, hogy a Petőfi család sírboltját ismét felbonthassák. Mik is lettek volna e feltételek? Az időközben Amerikába csempészett csontváznak a barguzinival való azonossága, az állítólag férfieredményt hozó amerikai DNS-vizsgálat tanúsítványa, a csontváz nemére irányuló DNS-kontroll többszöri megismétlése, s . VISSZHANG csak ha ezek minden esetben férfieredménnyel zárultak volna, akkor lehetett volna felbontani a Petőfi-sírt. Az Amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete washingtoni laboratóriumának (AFDIL) vezetője, Brian C. Smith ezredes márciusban részletesen tájékoztatta dr. Kovács László régészt, a Nem Petőfi! című kötet szerkesztőjét és egyik szerzőjét, hogy a clevelandi klinikán dr. James McMahontól őrzött barguzini csontvázból többször vett minták mindegyike nőinek bizonyult a DNS- kontroll elvégzésekor. Szó szerinti idézet Brian C. Smith leveléből: „1996. október 1-jén dr. McMahon értesítette Kiszely professzort a Cleveland Clinic antropológiai értékelésének és az AFDIL vizsgálatának eredményéről. Azt javasolta, hogy a maradványokon ne végezzenek további vizsgálatokat, és nem tartotta tanácsosnak, hogy Petőfi Sándor bármely anyai ágú rokonának exhumálását tovább erőltessék.” Dr. Bóna Istvánná Dunaújváros Subád fönt »*1117.1 Til Öregdiákok Ózdon. Fél évszázada érettségiztek a képen látható öregdiákok az Ózdi Állami Közgazdasági Gimnáziumban. Érdekesség, hogy tanulmányaikat 1947-ben még az Ózdi Római Katolikus Kereskedelmi Középiskolában kezdték meg, ám időközben megváltozott az iskola elnevezése és vele sok minden más is Kerékgyártó Mihály Ózd Petőfi vagy nem Petőfi? Tizenkét éve tart a vita. A Megamorv Petőfi Bizottság szibériai expedícióján - ahol krónikásként volt szerencsém (szerencsétlenségem?) részt venni -, 1989. július 17-én került elő a barguzini temetőben egy olyan csontváz, melynek jellegzetességei nem mondanak ellent a Petőfi Sándorról kialakított és ismert jegyeknek, például a kiálló bal szemfog meglétének, a bal térdkalács hiányának. A 7. számú sírban talált földi maradványok nem lehetnek Petőfi Sándoréi, merthogy azok egy európai nőtől származnak - állítják a Magyar Tudományos Akadémia szakértői, köztük olyanok, akiknek soha nem volt a kezükben a „nőinek” kikiáltott lelet egyetlen darabja sem. Az biztos: érzelmi alapon nem lehet eldönteni ezt a régóta húzódó kérdést. Sokaknak úgy tetszik, már nem szakmai, hanem politikai térfélen zajlik a csontok fölötti szóváltás. S a közvélemény-kutatások is jelzik: egyre több magyar ember szeretné tudni az igazságot. A megnyugtató válasz megszületése érdekében mindössze egyetlen gramm anyai csontmintára lenne szükség. Hogy a téma sokakat érdekel, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a Szibériából indult útnak a csontváz című cikkem megjelenése után sok levél érkezett a szerkesztőségbe. Tollat ragadtak a barguzini verzió megrögzött ellenzői, és kifejtették véleményüket az igazság kiderülése mellett voksolók. Noha írásom nem szakmai kérdésekről szólt, hanem a szerencsétlen sorsú barguzini lelet utaztatásának (senki nem csempészte ki, ahogyan írják olvasóink, megvoltak a szükséges engedélyek!) körülményeiről, akadt olvasónk, aki olyan vizsgálati jelentésről számolt be, amibe neki nem lehetett betekintése, mivel tudomásom szerint soha nem tartozott azon akadémiai szakértők közé, akik valamilyen módon foglalkoztak a csontokkal. De ha már itt tartunk: ugyanazok (!) az amerikai tudósok 1991-ben férfinak határozták meg a vizsgálatra átadott mintákat, és a teljes bizonyosság miatt szorgalmazták a DNS-összehasonlítást az anyai kontrollanyaggal. Hogy a két jelentés között mi történt, azt csak találgatni lehet... Ha tényleg nőé az a bizonyos csontváz, akkor igazán nem kellene megakadályozni a végső azonosítást, nyugodt szívvel állhatnának elébe az akadémiai kutatók, hiszen meggyőződésük alapján nem volna mitől tartaniuk. S van még megoldás: végezzenek ásatásokat Segesvár határában, ahol 1956- ban egyszer már eredménytelenül jártak a régészek, nem találták a költőt, akit akkor kiálló szemfoga alapján kerestek. De mehetnének más legendabeli helyre is, például a múlt heti számunkban az egyik olvasónk által említett Székelykeresztúrra. Borzák Tibor 2001. JÚNIUS 17 ■ SZÉKELY JÁNOSNÉ, 8142 Úrhida, Dózsa Gy. u. 26. gondja: „Kétgyermekes rokkantnyugdíjas asszony vagyok. Munka nélküli férjem ráadásul még tartásdíjat is fizet. Nagy segítséget jelentene számunkra, ha itthon elvégezhető, könnyű munkához jutnék, például gobelinvarráshoz, hímzéshez.” ■ Özvegy GÁL JÁNOSNÉ, 5539 Körösnagyharsány, Kossuth u. 21. levele: „Egyedül nevelek öt gyermeket, és már negyvenöt éves koromban özvegy vagyok. Szükségünk volna függönyre, ágyneműre, lábbelikre. A lányok lábmérete 36-38-ig terjed, a kicsiny fiúk 23-as cipőt viselnek.” ■ A TATABÁNYAI Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, 2800 Tatabánya, Platán tér 10. felhívást juttatott el hozzánk. Abban a következőket: „Munkánk során nemegyszer olyan élethelyzeteket látunk, ahol egy kabát, egy élelmiszercsomag, néhány zacskó tészta is segítséget jelent. Azért, hogy - a többi mellett - ha kell, azonnali segítséget is nyújthassunk bajban lévő ügyfeleinknek, kríziskamrát létesítettünk, ahová ruhaneműt, háztartási eszközöket, bútort és tartós élelmiszereket (cukor, olaj, konzervek, tészta, levespor, befőtt stb.) gyűjtünk a jó szándékú adományozóktól, így váratlan vészhelyzetben azonnal segíthetünk ügyfeleinknek, hiszen tudjuk mindannyian: kétszer ad, ki gyorsan ad.” ■ VASZIL JÁNOSNÉ, 5350 Tiszafüred, Erdősor út 11. leveléből: „Két éve halt meg a férjem, így negyvenkét éves létemre özvegy vagyok és öt gyermeket nevelek egyedül. Három fiút és két lányt. Csaba fiam asztalosnak tanult, de sajnos munkát sehol sem kap. Egyik lányomat pszichológushoz kell hordani, az iskolában sem tud részt venni az előadásokon. Érthető, hogy nagy gondok közepette élünk. Ha Csaba fiamat valaki egy gyalugéphez juttatná, akkor tudna kenyeret keresni. Egyik lányomnak varrógépre volna szüksége, ha hozzájutna, ő is segíteni tudna a megélhetésben. Öt gyermekemnek és jómagamnak ruhaneműre, lábbelikre, ágyneműkre volna nagy szükségünk.” ■ BOGNÁR ISTVÁNNÉ, 7274 Kazsok, Petőfi út 18. kérése: „A férjem leszázalékolt, én anyaságin vagyok. Négy gyermekünk van. Minimális jövedelmünkből nem telik ruhákra, cipőkre, ágyneműkre, iskolaszerekre. Nagy segítséget jelentene továbbá számunka egy varrógép is. Cipőméreteink: 35-36-39-es. Fiaink 7-14-16 esztendősek. A kislányunk 3 éves.” ■ TARMAN MIHÁLYNÉ, 2685 Nógrádsáp ajánlata: „Nyomorék, hetvenegy éves asszony vagyok. Segítségre szorulok. Senkim sincs. Háromszoba-konyhás lakásomban lakhatást adnék ápolásért, háztartásbeli segítségért egy dolgos apával rendelkező családnak vagy egyedül álló nőnek. Lakóhelyem Váctól 25 kmre van, az épület maga a falu közepén.” ■ Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége: 1076 Budapest, Dózsa György út 68. Tel.: 322-9741. ■ Nyugdíjasok Országos Képviselete: 1064 Budapest, Rózsa u. 50. Tel/fax: 322-1824. ■ Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága: 1095 Budapest, Mester u. 7. Tel.: 456-9500. ■ Nagycsaládosok Országos Egyesülete, 1056 Budapest, Március 15. tér 8. Tel.: 317-4563.