Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-06-08 / 23. szám

LEVELEZNÉNEK ■ Nem nyugszik bele a magányba egy het­venkét éves, Hajdú-Bihar megyei özvegy­asszony. Bízik abban, hogy levelet kap jó­zan életű, független, megyéjebeli férfiem­bertől. Jeligéje: Nincs vége még. ■ Őszi színek jeligére lehet írni egy olyan öt­vennégy éves munkásembernek, aki egyelő­re a Dunántúlon él, de legszívesebben az Al­földön teremtené meg további élete kereteit. S két gyermeke nevelésével is alaposan elfoglalt az a negyvenkét éves, falusi öz­vegyasszony, aki hasonló helyzetű, függet­len férfi levelét fogadná örömmel. Egymás­ra találunk a jeligére. ■ Szüleivel együtt lakó, harminchét esz­tendős, egyszerű falusi férfi változtatni sze­retne magányán. Ehhez első lépésként le­velezőbarátságot szeretne kialakítani két­kezi munkából élő, független, falusi nővel. Hátha sikerül a jeligéje. ■ Elvált, harmincnyolc éves, vidéki asszony négy gyermeket nevel egymaga. Csak az esti órákban van parányi szabad ideje. Arra gon­dol, hogy Tiszántúli nyár jeligére érkező leve­lekre olyankor volna ideje válaszolni. Talán van Kelet-Magyarországon olyan független férfi, aki szívesen ragadna tollat, hogy írjon neki. ■ Szokatlan módon kislánytól kaptuk a kö­vetkező sorokat: „Szeretnék levelezőtársat találni ötvenéves apukámnak. Elváltan él, egyedül, fájdalmas magányban, egy dunán­túli községben lévő házában. Remélem, hogy a Szeretném, ha sikerülne jeligére egy egyszerű falusi asszony ír neki levelet.” ■ Az ország déli részén lévő kisvárosban él egymagában az az ötvennyolc éves özvegy­asszony, aki levelezéssel szeretne oldani a ma­gányán. Egymást segítve jeligére kér bemutat­kozó sorokat jó szándékú, káros szenvedé­­lyektől tartózkodó, magányos férfitól. ■ Olyan 26-33 év körüli gyermekszerető férfi levelére számít egy huszonöt eszten­dős, két kisfiát nevelő elvált asszony, aki a rendezettséget, a nyugalmat, a szenvedély­mentes életet kedveli. Falusi nagyváros jel­igére kér őszinte, bemutatkozó sorokat. ■ Operett a jeligéje egy szegedi, hatvanhat éves férfinak, aki arról álmodik, hogy le­velet kap intelligens, színház- és zenesze­rető, független nőtől. ■ Harangozó Mártonná rakamazi, Csil­lag Sándorné bátonyterenyei és Kiss Jánosné gyomaendrődi olvasónk részére üzenjük: A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő szülő részére a gyermek tizedik életévének betöltéséig álla­pítják meg és folyósítják a gyermekgondo­zási segélyt. A segély folyósítása mellett mun­kavégzésre a gyermek másfél éves korát kö­vetően van lehetőség napi négy órát meg nem haladó időben vagy időbeli korlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthon történik. ■ Hajdú Tamara, Vecsés: Az iskolarend­szerű képzésben­­ tanulmányi szerződés nélkül - részt vevő munkavállaló részére a munkáltató nem fizetett szabad időt kö­teles biztosítani az iskolai foglalkozás ide­jére és vizsgánként, a vizsga napját is be­számítva, négy munkanapot. Ehhez szük­séges az oktatási intézmény igazolása, s erre a szabad időre munkabér nem jár. ■ György Péterné zagyvarékasi, Stern Béláné újhartyáni, Kis Gáborné pomázi és számos érdeklődő olvasónk részére üzenjük: A Szent Korona megtekintése szervezett csoportokban, idegenvezetővel, óránként történik. A látogatás magyar ál­lampolgárok és határon túli magyarok szá­mára ingyenes, külföldi felnőtteknek 1500 forint, diákoknak 750 forint. A látogatásra telefonon kell bejelentkezni, a 06-1-441- 4904-es vagy a 06-1-441-4412-es számokon. ! Mások helyett fizetünk a magam egy 109 lakásból álló háztömb­ben lakom. Eredetileg bányásznyugdí­jasoknak épültek ezek a komfortos, fürdő­szoba nélküli lakások. Most bányászözve­gyek laknak itt, akiknek soha nem volt munkaviszonyuk, 25-30 ezer Ft özvegyi nyugdíjból élnek. Ezeket a lakásokat még a tanácsi rendszerben megvettük. Most már az özvegyek is elhalnak, így az örökö­sök nagy többsége a lakásokat eladja. A vevők általában befektetésnek szánják, ezért albérletbe adják. Ők azok, akik nem fizetnek, és nem is lehet őket utolérni. Ez úgy történik, hogy a tulajdonosvál­tást egyszerűen nem jelentik be. Van, hogy már az előző tulajdonos is felhalmozott egy csomó közüzemi díjat, közös költség­gel megterhelve. Persze az új tulajdonos sem jelzi ottlétét. Utolérni csak nagy tor­túrával lehet. Sok százezer forint víz- és szemétdíjtartozásuk halmozódott fel az évek során. Ezt nekünk kell állni, azaz a tő­lünk befolyt pénzből a Jókai Lakásszövet­kezet kifizeti, de ebből arra már nem fut­ja, ami az itt élők érdeke lenne. Korunknál, járatlanságunknál fogva mi nem tudjuk kivédeni ezeket a plusz­terheket. Az ilyen gyanús elemeknek nincs az ajtajukon, postaládájukon névtábla, de még a kaputelefonon sincs név, így aztán ember legyen a talpán, aki utoléri őket. A sok száz köbméter víz meg a szemétszállí­tás árát mi, kisnyugdíjasok fizetjük ki. Mivel ez a szolid kis lakás saját tulajdo­nunk, így semmiféle támogatásra nem tarthatunk igényt. Csak most már elértük tűrőképességünk és fizetőképességünk határát. Már csak a magunk által elhasz­nált energiát tudjuk kifizetni, így ez a nagy ház is eladósodik. Talán pont ez is a cél? Pécsett sok ezer ilyen ház van. Hogy má­szik ki ebből a helyzetből az önkormány­zat? És mi lesz velünk?! Mosoni Zoltánné Pécs Nyissák fel a sírt! S­okan nem értjük, hogy a fővárosi ön­­kormányzat szerint miért nem szabad megtudni népünk millióinak, hogy a barguzini temetőből a költő hamvai kerültek-e elő. Dr. Kiszely István antropológus ismétel­ten megerősítette, hogy a barguzini csontok Petőfiéi. Ám ha tévedett, a DNS-vizsgálat azt is be tudja bizonyítani. Ehhez azonban a köl­tő édesanyjának csontjait és a Barguzinban feltárt maradványokat együtt kell vizsgálni. Ezért kell a Petőfi család sírboltját felnyitni. Remélem, hogy a fővárosi önkor­mányzat városatyái, ha ismételten átgon­dolják ezt az országos méretűvé vált Pető­­fi-ügyet, nem fognak majd tiltakozni a DNS-vizsgálat megvalósítása ellen. Lukácsi Bálint Szabadszállás Ne legyen több vizsgálat! „szibériai Petőfi” kutatástörténetének a média meglehetősen nagy figyel­met szentelt/szentel, legtöbben azonban könnyedén átsiklanak e történet egyik sza­kaszán. Pedig ez az az időszak (1992— 1996), amelyben a barguzini csontváz női mivolta a morfológiai és biokémiai meg­határozás után DNS-módszerekkel is be­bizonyosodott. 2001-ben derült csak ki, miért tartotta a Megamorv Petőfi Bizottság irreálisnak és teljesíthetetlennek azokat a tudományos feltételeket, amelyet a főpolgármesteri hi­vatal kötött ki annak érdekében, hogy a Pe­tőfi család sírboltját ismét felbonthassák. Mik is lettek volna e feltételek? Az időköz­ben Amerikába csempészett csontváznak a barguzinival való azonossága, az állítólag férfieredményt hozó amerikai DNS-vizsgá­lat tanúsítványa, a csontváz nemére irányu­ló DNS-kontroll többszöri megismétlése, s . V­ISSZHANG csak ha ezek minden esetben férfiered­ménnyel zárultak volna, akkor lehetett vol­na felbontani a Petőfi-sírt. Az Amerikai Fegyveres Erők Patoló­giai Intézete washingtoni laboratóriumának (AFDIL) vezetője, Brian C. Smith ezredes márciusban részletesen tájékoztatta dr. Kovács László régészt, a Nem Petőfi! című kötet szerkesztőjét és egyik szerzőjét, hogy a clevelandi klinikán dr. James McMahon­­tól őrzött barguzini csontvázból többször vett minták mindegyike nőinek bizonyult a DNS- kontroll elvégzésekor. Szó szerinti idézet Brian C. Smith leveléből: „1996. ok­tóber 1-jén dr. McMahon értesítette Kiszely professzort a Cleveland Clinic antropoló­giai értékelésének és az AFDIL vizsgálatá­nak eredményéről. Azt javasolta, hogy a maradványokon ne végezzenek további vizsgálatokat, és nem tartotta tanácsosnak, hogy Petőfi Sándor bármely anyai ágú ro­konának exhumálását tovább erőltessék.” Dr. Bóna Istvánná Dunaújváros Subád fönt »*1­­117.1 Til Öregdiákok Ózdon. Fél évszázada érettségiztek a képen látható öregdiákok az Ózdi Állami Közgazdasági Gimnáziumban. Érdekesség, hogy tanulmányaikat 1947-ben még az Ózdi Római Katolikus Kereskedelmi Középiskolában kezdték meg, ám időközben megváltozott az iskola elne­vezése és vele sok minden más is Kerékgyártó Mihály Ózd Petőfi vagy nem Petőfi? T­izenkét éve tart a vita. A Megamorv Petőfi Bizottság szibériai expedícióján - ahol krónikásként volt szerencsém (sze­rencsétlenségem?) részt venni -, 1989. július 17-én került elő a barguzini temetőben egy olyan csontváz, melynek jellegzetességei nem mondanak ellent a Petőfi Sándorról kialakí­tott és ismert jegyeknek, például a kiálló bal szemfog meglétének, a bal térdkalács hiányá­nak. A 7. számú sírban talált földi maradvá­nyok nem lehetnek Petőfi Sándoréi, merthogy azok egy európai nőtől származnak - állítják a Magyar Tudományos Akadémia szakértői, köztük olyanok, akiknek soha nem volt a ke­zükben a „nőinek” kikiáltott lelet egyetlen da­rabja sem. Az biztos: érzelmi alapon nem le­het eldönteni ezt a régóta húzódó kérdést. Sokaknak úgy tetszik, már nem szakmai, hanem politikai térfélen zajlik a csontok fö­lötti szóváltás. S a közvélemény-kutatások is jelzik: egyre több magyar ember szeretné tud­ni az igazságot. A megnyugtató válasz meg­születése érdekében mindössze egyetlen gramm anyai csontmintára lenne szükség. Hogy a téma sokakat érdekel, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a Szibériából indult út­nak a csontváz című cikkem megjelenése után sok levél érkezett a szerkesztőségbe. Tollat ra­gadtak a barguzini verzió megrögzött ellenzői, és kifejtették véleményüket az igazság kiderü­­lése mellett voksolók. Noha írásom nem szak­mai kérdésekről szólt, hanem a szerencsétlen sorsú barguzini lelet utaztatásának (senki nem csempészte ki, ahogyan írják olvasóink, megvoltak a szükséges engedélyek!) körülmé­nyeiről, akadt olvasónk, aki olyan vizsgálati jelentésről számolt be, amibe neki nem lehe­tett betekintése, mivel tudomásom szerint soha nem tartozott azon akadémiai szakér­tők közé, akik valamilyen módon foglalkoz­tak a csontokkal. De ha már itt tartunk: ugyanazok (!) az amerikai tudósok 1991-ben férfinak határozták meg a vizsgálatra átadott mintákat, és a teljes bizonyosság miatt szor­galmazták a DNS-összehasonlítást az anyai kontrollanyaggal. Hogy a két jelentés között mi történt, azt csak találgatni lehet... Ha tényleg nőé az a bizonyos csontváz, akkor igazán nem kellene megakadályozni a végső azonosítást, nyugodt szívvel állhat­nának elébe az akadémiai kutatók, hiszen meggyőződésük alapján nem volna mitől tartaniuk. S van még megoldás: végezzenek ásatásokat Segesvár határában, ahol 1956- ban egyszer már eredménytelenül jártak a régészek, nem találták a költőt, akit akkor kiálló szemfoga alapján kerestek. De mehet­nének más legendabeli helyre is, például a múlt heti számunkban az egyik olvasónk által említett Székelykeresztúrra. Borzák Tibor 2001. JÚNIUS­­ 17 ■ SZÉKELY JÁNOSNÉ, 8142 Úrhida, Dózsa Gy. u. 26. gondja: „Kétgyermekes rokkant­­nyugdíjas asszony vagyok. Munka nélküli férjem ráadásul még tartásdíjat is fizet. Nagy segítséget jelentene számunkra, ha itthon elvégezhető, könnyű munkához jut­nék, például gobelinvarráshoz, hímzéshez.” ■ Özvegy GÁL JÁNOSNÉ, 5539 Körösnagy­­harsány, Kossuth u. 21. levele: „Egyedül nevelek öt gyermeket, és már negyvenöt éves koromban özvegy vagyok. Szüksé­günk volna függönyre, ágyneműre, lábbe­likre. A lányok lábmérete 36-38-ig terjed, a kicsiny fiúk 23-as cipőt viselnek.” ■ A TATABÁNYAI Családsegítő és Gyer­mekjóléti Szolgálat, 2800 Tatabánya, Platán tér 10. felhívást juttatott el hoz­zánk. Abban a következőket: „Mun­kánk során nemegyszer olyan élethely­zeteket látunk, ahol egy kabát, egy élel­miszercsomag, néhány zacskó tészta is segítséget jelent. Azért, hogy - a többi mellett - ha kell, azonnali segítséget is nyújthassunk bajban lévő ügyfeleink­nek, kríziskamrát létesítettünk, ahová ruhaneműt, háztartási eszközöket, bú­tort és tartós élelmiszereket (cukor, olaj, konzervek, tészta, levespor, befőtt stb.) gyűjtünk a jó szándékú adomá­nyozóktól, így váratlan vészhelyzetben azonnal segíthetünk ügyfeleinknek, hi­szen tudjuk mindannyian: kétszer ad, ki gyorsan ad.” ■ VASZIL JÁNOSNÉ, 5350 Tiszafüred, Er­dősor út 11. leveléből: „Két éve halt meg a férjem, így negyvenkét éves létemre özvegy vagyok és öt gyermeket nevelek egyedül. Három fiút és két lányt. Csaba fiam asztalosnak tanult, de sajnos mun­kát sehol sem kap. Egyik lányomat pszi­chológushoz kell hordani, az iskolában sem tud részt venni az előadásokon. Érthető, hogy nagy gondok közepette élünk. Ha Csaba fiamat valaki egy gya­lugéphez juttatná, akkor tudna kenye­ret keresni. Egyik lányomnak varrógép­re volna szüksége, ha hozzájutna, ő is segíteni tudna a megélhetésben. Öt gyermekemnek és jómagamnak ruha­neműre, lábbelikre, ágyneműkre volna nagy szükségünk.” ■ BOGNÁR ISTVÁNNÉ, 7274 Kazsok, Pe­tőfi út 18. kérése: „A férjem leszázalékolt, én anyaságin vagyok. Négy gyermekünk van. Minimális jövedelmünkből nem te­lik ruhákra, cipőkre, ágyneműkre, isko­laszerekre. Nagy segítséget jelentene to­vábbá számunka egy varrógép is. Cipő­méreteink: 35-36-39-es. Fiaink 7-14-16 esztendősek. A kislányunk 3 éves.” ■ TARMAN MIHÁLYNÉ, 2685 Nógrád­­sáp ajánlata: „Nyomorék, hetvenegy éves asszony vagyok. Segítségre szorulok. Senkim sincs. Háromszoba-konyhás la­kásomban lakhatást adnék ápolásért, háztartásbeli segítségért egy dolgos apá­val rendelkező családnak vagy egyedül álló nőnek. Lakóhelyem Váctól 25 km­­re van, az épület maga a falu közepén.” ■ Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége: 1076 Budapest, Dózsa György út 68. Tel.: 322-9741. ■ Nyugdíjasok Országos Képviselete: 1064 Budapest, Rózsa u. 50. Tel/fax: 322-1824. ■ Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága: 1095 Budapest, Mester u. 7. Tel.: 456-9500. ■ Nagycsaládosok Országos Egyesülete, 1056 Budapest, Március 15. tér 8. Tel.: 317-4563.

Next