Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-03-21 / 12. szám
22 2003. MÁRCIUS 21.Szabad Föld k ultúra Lemezen az 1956 októberében bemutatott oratórium BORZÁK TIBOR Tamás Gergely Alajos ferences szerzetes, a magyar egyházi muzsika apostola komponistaként és karmesterként írta be nevét a zenetörténetbe. A Nándorfehérvár 1456 című oratórium egyedülállóan és méltó módon idézi elénk Magyarország kiemelkedő történelmi tettét, amely előtt a nyugati civilizáció mindmáig a déli harangszóval tiszteleg. XII. Pius pápa 1955. október 4-én bullában szólította fel a ferences rendet, hogy ünnepeljék meg Kapisztrán Szent János halálának ötszázadik évfordulóját. Erre a felhívásra készült el, középpontban Kapisztrán és Hunyadi János személyével, az említett oratórium. Jóllehet műve miatt a szerző jelentős támadásoknak volt kitéve, a bemutatóra mégiscsak sor került 1956 őszén. A nándorfehérvári diadal tiszteletére született kompozíció kései rehabilitációjának is felfogható az itthon és külföldön egyaránt hírnevet szerzett Virágh András fáradozása az oratórium népszerűsítésén. A Liszt-díjas művészt, aki a Belvárosi Főplébánia-templom karnagya és zeneigazgatója, arról kérdeztük, hogyan került kapcsolatba a szerzővel és a művel. - A szerző, Tamás Gergely Alajos alapította a Kapisztrán kórust, melynek vezetésére négy évvel ezelőtt kértek fel - mondja Virágh András. - Szinte törvényszerű volt, hogy munkánk során eljutunk ehhez a monumentális darabhoz. Először 2001-ben adták elő a budapesti Margit körúti ferences templomban és a szegedi Dómban. Tavaly a máriaremetei kegytemplomban hanglemezfelvétel készült, és támogatóink jóvoltából limitált példányban megjelenhetett az album. Ha minden igaz, nemsokára szélesebb körben is hozzáférhető lesz. Lemezen elég későn vált közkinccsé ez a mű. Ebben szerepet játszik az is, hogy az oratóriumot 1956. október 22-én, a forradalom kitörésének előestéjén mutatták be a Belvárosi Főplébánia-templomban. Az időzítés nem volt szándékos, mégis megpecsételte a produkció további sorsát, hiszen mellőzéséhez jó ürügyül szolgált, hogy egybekapcsolják a forradalommal. A nándorfehérvári csatában is olyan magyarok harcoltak, akik hazájuk, s benne a vallásuk szabadságáért nem féltek életüket kockáztatni, s ha kell, feláldozni. Valóban szembetűnő a párhuzam, de még egyszer hangsúlyozom: az oratórium keletkezését egészen más inspirálta. Tamás Gergely Alajos a kommunista egyházüldözések idején sokat szenvedett, az internálótáborból emberi roncsként tért viszsza. Egyébként az ötvenes évek végén a Magyar Rádió 6-os stúdiójában rögzítették a művet, melyet a szerző vezényelt, de a korabeli technikai feltételek és a rövid felkészülési idő miatt nem a legjobb minőségű felvételek között tartjuk számon. Ennek dacára a világ számos magyar nyelvű rádióállomása megszerezte és közvetítette. Itthon teljes egészében még nem játszották le. - Milyen az új CD visszhangja? - Az eddigi vélekedések kedvezőek. A nyáron hangversenyeken szeretnénk népszerűsíteni, de ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha sikerül támogatókat szereznünk. A Nándorfehérvár 1456 című darab költségigényes produkció, mivel fölöttébb népes az előadói gárda. A Monarchia szimfonikus zenekar az ország legjobb muzsikusait tömöríti, s a Kapisztrán kórus, a Budapesti Kórusegyesület, a csepeli Mátyás király Általános Iskola gyermekkórusa mind-mind nagy létszámmal működik. A neves szólistákat is beleértve valamennyi szereplő áldozatos és önzetlen munkát végez, soha nem azt nézik, hogy mennyi tiszteletdíjat kapnak. - Hogy lehet anyagias világunkban a művészi munkára összpontosítani? - Ha nincs a művészeknek menedzserük, akkor kénytelenek maguk ellátni ezeket a feladatokat. Ezzel egyre inkább számolni kell, mert a sült galambra bizony várhatnánk. Nekem tíz éve van betéti társaságom, a kényszervállalkozók kenyerét eszem. De legalább ki tudom adni az orgonaműveket tartalmazó lemezeimet. Eddig tizenkét szólóanyagom jelent meg. A koncerteket illetően is érezhető a pénz szerepe. Amíg öt évvel ezelőtt a nyári szezonban egymást követték a fellépéseim, addig tavaly alig tartottam hangversenyt, az idénre pedig egyetlen itthoni felkérésem van. Panaszra nincs okom, sokfelé felléptem a világban: Ausztriában, Olaszországban, Dániában, Mexikóban, de a jelenleginél jóval több meghívásnak is eleget tudnék tenni. - Minek alapján dönti el, hogy milyen lemezt készít? - Elsősorban saját művészi elképzeléseimet valósítom meg, mindazonáltal nem okoz számomra fejtörést, hogy milyen zenét részesítsek előnyben. Az általam képviselt műfaj egy bizonyos rétegnek szól. Repertoárom gerincét Bach, Franck, Liszt, Reger, Mendelssohn, Brahms, valamint a kortárs magyar orgonaművek alkotják. Lemezfelvételeimet az említett mesterek alkotásain kívül különböző tematikus válogatások képezik. Liszt Ferenc, Kodály Zoltán és Cesar Franck orgonaműveinek összkiadása után most kezdek foglalkozni a következővel, de azt babonából nem árulom el, hogy melyik zeneszerzőt választottam. Virágh András úgy látja, az egyházi muzsika közönsége „frissítésre” vár: a fiatal generációt kellene megnyerni, hiszen komolyzenei tájékozottságukat iletően óriási a lemaradás, és egyre nagyobb hiányosságok kerülnek felszínre. Kétségtelen, hogy a missziót az alapfokú oktatásban kell kezdeni. A Liszt-díjas orgonaművész-karmester tizenhárom évig tanított zeneiskolában, most pedig a szombathelyi konzervatóriumban, és a Berzsenyi Dániel Főiskola egyházzene szakán ad órákat. Örvendetesnek tartja, hogy az új tanítványokat érdeklik a klasszikus műfajok. Nem lesz mindenkiből művész, de remélhetőleg a koncerttermekben nem maradnak üres széksorok. Virágh András bízik az ifjú nemzedék zenei tudásában a szerző felvétele Családunk anyagilag teljesen lerongyolódott már az ötvenes évek közepére, ezért a szüleink úgy döntöttek, hogy anyám, a húgom és én elutazunk a nagynénémhez. Csehszlovákiában, ahol az újabb határrendezés óta lakott Anni néni a családjával, sokkal jobb volt a helyzet, mint Magyarországon. - Felruházkodunk egy kicsit - mondogatták otthon. 1956 januárjában ültünk vonatra. Ipolyságon örültek nekünk, Anni néni rengeteg holmival halmozott el minket. Nekem a csokoládé és a krumplicukor volt a nagy újdonság, no meg az elefántos puha radír. Ipolyságról Pozsonyba utaztunk, apám keresztszüleihez. Ők is sok ruhaneműt vettek nekünk, engem pedig elvittek szánkózni. Nagyon megfáztam. Mire visszaértünk Ipolyságra, már lázas voltam, a nyakamon kidagadtak a mirigyek. Naponta járt hozzám az orvos, nyomta belém a penicillint, de semmit sem javultam. Már a hosszabbítás is lejárt, indulnunk kellett haza, de engem éppen akkor akartak bedugni egy ottani kórházba. Anyám ebbe nem egyezett bele, saját felelősségére elindult velünk haza. Hatalmas pelyhekben szakadt a hó, a vonatok hat-nyolc órát késtek. Ipolyságról két nap alatt értünk a nagykunsági községbe. Kunhegyesen anyám elhívta az orvost. - Nem kell ide se gyógyszer, se injekció - mosolygott a doktor a vizsgálat után. - El kell vinni a gyereket a zöldkeresztbe, kap egy pár kvarcot, és kutya baja sem lesz. Igaza lett, hamar meggyógyultam. Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz. Anni néni most apámat hívta, hogy menjen el hozzájuk, s hozzon a családnak ő is néhány fontos holmit. Apám 1956. október 23-án korán reggel indult el a nemzetközi gyorssal. Fogalma sem volt róla, hogy amint a szerelvény átért Csehszlovákiába, lezárták a határt. Anni néni szemrehányásokkal fogadta. - Milyen ember vagy te, hogy most magára hagyod a családodat? -Miért? - Hát nem tudod, mi van Pesten? - Nem. Mi van Pesten? Attól kezdve csak a rádiót hallgatta. Itthon, Kunhegyesen aznap gyanúsanok voltunk. Október 24-én anyám elment a tejért, s a gazda feleségétől hallotta, hogy a fővárosban „áll a bál”. Nagyon megrémült. Hazaszaladt, bezárta a kaput, nem engedett be senkit, és ő sem mert menni sehová. Az első napokban én még jártam iskolába, de anyám egyre nyugtalanabb lett, főleg azon a napon, amikor teherautózúgást és éneklést hallott. Évát, a húgomat beletette a kiságyba, körberakta játékokkal, és elrohant a Kossuth iskolába. A tanári kart a folyosón találta, izgatottan beszélgettek. - A fiamért jöttem, hazaviszem, úgy sincs tanítás! - közölte anyám idegesen. A tanárok csak bólintottak. Anyám berohant az osztályba. - Gyere, kisfiam! - Hova? - Pakolj, és menjünk haza! Nem egymagam mentem el akkor az iskolából: anyám után megindult az egész osztály. - Szaladjatok haza, ahogy csak a lábatok bírja! Értettétek? Rohant átok gyerek. Az úton teherautók követték egymást, tele kiabáló, éneklő, zászlókat lobogtató emberekkel. Otthon bezárkóztunk. Anyám csendesen tett-vett a tűzhely körül, néha megállt, elgondolkodott. - Vajon mi lehet most apátokkal? - kérdezte. Nyomasztó aggodalomban teltek a napok. Esténként nem mertünk világot gyújtani. Ültünk a meleg konyhában, csak a sparhelt tüze világított. Időnként sóhaj tört elő anyámból. - Talán jobb is, hogy nincs itthon apátok - jegyezte meg egyszer. - Amilyen hirtelen természetű, biztosan belekeveredne valamibe. Nem kaptunk levelet, nem jött felőle semmi hír. Féltünk, egymás közt is csak pusmogni mertünk. Riadalmunk csak fokozódott, amikor Kunhegyesen orosz harckocsik és tankok vonultak végig. Már alig volt otthon valami élelem. Muszáj volt tenni valamit. - Disznót vágunk - jelentette ki anyám némi fejtörés után. November 6-án megegyezett a hentessel, hogy másnap hajnalban jön. Ő otthon készülődött a disznótorra. Igaz, hogy még csak olyan nyolcvankilós lehetett a szerencsétlen malac, de a családnak enni kellett. Már öreg este volt. Bezárkóztunk, lefekvéshez készülődtünk, amikor megzörgették az ablakot. Megfagyott bennünk a vér. Ismét zörgettek, ezúttal erőteljesebben. - Nyisd ki, én vagyok! - hallottuk apám hangját. Boldogok voltunk. Egyik pillanatról a másikra elszállt a házból a félelem, már biztonságban éreztük magunkat. Apám pedig mesélt. Gyalog indult el, néha felvette egy lovas kocsi, vagy egy motor, orosz tankok előtt is kellett kapkodnia a lábát, de végre itt van. Hamar tavasz lett. Apám legjobb barátját, Végh Jancsi bácsit elvitték, aztán hét évre ítélték semmiért. Felesége öt kisgyerekkel és az öregszülőkkel maradt otthon a legnagyobb bizonytalanságban. Azóta sokat gondolkodtam apám nagy utazásán: vajon mit tett volna a lobbanó indulatú ember, ha nem szalasztja el a forradalmat? És mennyit kapott volna érte? Körmendi Lajos Elszalasztott forradalom ÚJLAKI ÁGNES Bihari történetekazánk egyik szép szegletéről, a Berettyóról és az azt övező zöldellő bihari tájról mesélnek a Bihari Füzetek kiadványai. A Tónus Bt. Kiadó szándékai szerint az 1997-ben elindított sorozatban azokat a szakdolgozatokat, néprajzi kutatásokat, valamint a térséghez kötődő kortárs irodalmárok érdemes alkotásait jelentetik meg, amelyek bemutatják az itt élő emberek életét, sorsát, a térség történetét, kultúráját, irodalmi, művészeti életét. Ezúttal egy hetvenhét éves nyugdíjas gátőr vall szűkebb hazájáról és ifjúkoráról. Balázs Imre életének központja Berettyóújfalu volt Egyszerű szavakkal, de színesen, érzékletesen beszél gyermek- és ifjúkora tájairól. Már édesapja is gátőr volt, így hát a fiú napjai a folyóhoz kapcsolódtak. Hatalmas hancúrozások, csatangolások és végtelen szabadság jellemezte ezt a távolba tűnt gyermekkort. Imre bácsi szavai nyomán megelevenedik a harmincas évek falusi világa Mosolygósán emlékezik vissza az egykori hiedelmekre is: „Abban az időben még igen sok boszorkány, miegymás felütötte fejét a falvakban, így a mi falunkban is. Találkoztak vele kutya, macska, ló, varangyos béka stb. képében. Hol itt, hol ott jelentkezett nagy riadalmat keltve. A fonókba leginkább kecskealakban rontott be, hirtelen összeborogatva mindent (...) Volt, akit már annyira üldözőbe vett, olyan nagy híre volt a faluban, hogy a csendőrparancsnok két csendőrt küldött ki őrzésére...” Persze, nem sikerült elfogni a boszorkányt, ámbár szellemet, azt igen - és már kanyarodik is elő a jóízűen elmesélt történetek egyike. Sok éven át csak rosszat hallottunk a leventemozgalomról, Balázs Imre emlékei azonban mások: vidámságról, vagányságról szólnak. Már komorabb színekkel festi le a háborús éveket, a közelben zajló csatákat. Szétlőtt házak, felrobbantott hidak, szerteszét heverő halott katonák és civilek, lövészárkok, háromnapos szabadrablás, malenkij robot. Szerencsére ez is elmúlt. Folytatódhatott az élet. Balázs Imre emlékeit annak érdemes elolvasni, aki el tud időzni egy régvolt világ történésein, s örömet tud találni egy nem írással foglalkozó ember őszinte szavaiban. Ami egyébiránt minden írás lényege. (Tónus Bt. Kiadó: Bihari füzetek - Balázs Imre: Bihari történetek) VIDÉK-MAGYARORSZÁG ■ Kohán György képei Ópusztaszeren. Kohán György festőművész emlékkiállítása nyílt meg március 14-én az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Honfoglalás termében. A Kossuth- és kétszeres Munkácsy-díjas festőművész 1910. február 22-én született Gyulaváriban. Párizs és Róma után 1939-ben rendezte első önálló kiállítását Élete a Hódmezővásárhely-Gyula-Budapest háromszögben zajlott 1966. decemberi haláláig. Alkotói világának középpontjában ugyan az Alföld és a benne munkálkodó ember állt, de ezen túl megihlette alkotói fantáziáját az európai kultúra több korszaka és nagy alkotói is. Halála előtt Gyula városának adományozta több, mint két és fél ezer alkotását. A mostani, 2004. február végéig megtekinthető kiállítás nagy részét ezekből válogatták össze. ■ A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjából. Március 14-31. között rendezik meg a művészetek találkozóját fővárosunkban, koncertek, színházi és táncelőadások, kiállítások várják a közönséget 55 helyszínen. Az eseménysorozat nyitó hangversenye tavaszköszöntő koncert. Britten Tavaszi szimfóniáját és Kodály Budavári Te Deum című művét a brit Malcolm Goldring dirigálja. Március 30-án kerül sor az idei programsorozat talán legjelentősebb kortárs zenei eseményére. A BBC szimfonikus zenekarának élén ezúttal Eötvös Péter áll majd, aki Debussy A tenger című műve mellett saját kompozícióit vezényli. Visszatérő szereplője a fesztiválnak a Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar. Kocsis Zoltán francia sztárvendégekkel és a Nemzeti Filharmonikusokkal mutatja be oratóriumszerűen Berlioz Rómeó és Júliáját. A kétszáz esztendeje született francia mesterre a MÁV szimfonikus zenekara egy templomi koncerttel emlékezik. A Krisztus gyermekkora című oratóriumot Pál Tamás dirigálja. A Győri Balett különleges produkciójából Eszter könyvét ismerheti meg a néző. Átadták a Kossuth- és József Attila-díjakat MUNKATÁRSUNKTÓL Mádl Ferenc köztársasági elnök március 15-én az Országház kupolatermében átadta az idei Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a köztársasági érdemrend kitüntetéseit 2003-ban Kossuth-díjban részesült Bálint András színész, Bodor Ádám író, Cságoly Ferenc építész, Háger Rítta textilművész, Janikovszky Éva író, Kalmár Magda operaénekes, Kállai Kis Ernő klarinét- és tárogatóművész, Király Levente színész, Ligeti György zeneszerző, Marton László rendező, Marton László szobrász, Maurer Dóra grafikus, Oravecz Imre költő, Presser Gábor zeneszerző, Tarr Béla filmrendező és Vajda János zeneszerző. Március 14-én adták át a József Attiladíjakat, valamint az Alternatív Kossuth-díjat. József Attila-díjban részesült: Cselényi László költő (Pozsony), Győrffy Miklós író, műfordító, Jász Attila író, Kálnay Adél író, Kerék Imre költő, Láng Gusztáv irodalomkritikus, Papp Tibor költő, Péterfy Gergely író, Sobor Antal író, Száraz Miklós György író, Vári Fábián László író (Kárpátalja), Villányi László költő, Vörös István író, műfordító. Alternatív Kossuth-díjjal az öt éve elhunyt Wass Albert életművét jutalmazták. KÖNYVSAROK