Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-05-30 / 22. szám

Túlélési esély a kisebbségbe szorult nemzetrészeknek BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN H­a egyáltalán értelme volna ember­társaink beskatulyázásának, a Budakeszin élő Földes Istvánt, a Kárpát-medencében Élő Magya­rokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány el­nök-igazgatóját jómagam a megszállott em­berek kategóriájába sorolnám. Márpedig va­lahogy csak különbséget kell tenni emberi cse­lekedetek között, a mások sorsáért aggódókat, a „megalázónak, megszomorítottak” önzet­len megsegítését önként vállalókat csak-csak ki kell emelnünk a hétköznapok egyhangúsá­gába süppedt nagy-nagy emberáradatból. Amikor az elnök-igazgató életútját, még ha sommásan is, egy szerkesztőségi beszélgetés során megismertem, csöppet sem csodálkoz­tam, miért kedvelik és várják annyian szállít­mányaival együtt szerte Európában, főleg az elszakított, egykori magyar területeken - Er­délyben, Kárpátalján, Szlovákiában vagy a Vajdaságban. Ott, ahol lelki és szellemi táplá­lékra, „gyógyszerekre” van szükség, magyar ábécéskönyvre, Bibliára vagy a megmaradá­sunkat elősegítő eszközökre, mondjuk men­tőautóra, lélegeztető gépre, számítógépre, esetleg televízióantennára. Földes István újságkivágásokat, köszö­nőleveleket tesz asztalomra. A sepsiszent­györgyi Háromszék című napilap újságírója így számol be Földesék egyik székelyföldi se­gélyakciójáról: „A Duna Televízió, a Kárpát­medencében Élő Magyarokért Közhasznú Alapítvány, valamint a Pro Hungáriáé Alapít­vány közös vállalkozásának a célja a magyar nyelvű oktatást segítő könyvekkel, felszerelé­sekkel ellátni az iskolákat. A kezdeményezés fő mindenese, Földes István... A mostani szállítmány több mint 20 millió forintot ér. A zsemátoni falumúzeumba szállították azt a 1600 könyvet, amelyet a­ felsőháromszéki is­kolák kapnak. Erdővidék iskolái 5000, a Csík­szeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudo­mányegyetem 6600 kötettel lett gazdagabb.” De ugyanezt a felvidéki és a vajdaságiak ma­gyar tannyelvű iskolák is megkapták - amint a pozsonyi Tóth Erzsébetnek, illetve Király Veronikának a leveleiből kitetszik. Egyébként az előbbi a Terra Kiadó ügyvezetője, Király Veronika pedig az Észak-bácskai Magyar Pe­dagógusok elnöke. - Voltunk mi már angyalok, meg „miku­lások” is - jegyzi meg Földes István, miköz­ben irataiban kutatgat -, például Komman­dón vagy a Hargita megyei Szépvíz „Szent Család” Gyermekotthonban többször is, úgy­szintén a Gergely István plébános lelki gondo­zását élvező Csibész Alapítvány apró gyereke­inél is Csobotfalván. És Déván is, Böjte Csaba atya magyar gyerekeket mentő kollégiumá­ban. Szándékosan nem árvaházat említettem. Megható és megejtően felemelő azt tapasztal­ni, hogy a legrászorultabb emberkék arcára tudunk mosolyt deríteni. Hogy nem alamizsnaként értékelik az anyaországból érkezett segítséget, azt beszél­getőtársam természetesnek veszi, mégis meg­kérdezem, vajon az adományok előteremtői, a magyarországi vállalatok, alapítványok, ma­gánszemélyek nem vélik-e annak. A válasz határozott:­­ 1989 karácsonyától végzem, már-már hivatásszerűen ezt a tevékenységet, de nagyon ritkán tapasztaltam az anyaországi emberek­ben viszolygást. Sajnálatot inkább. A nagy Eu­rópába való menetelésünk idején mintha egy­re jobban érezné a magyarság, hogy a nemzet negyede jó ideig kimarad ebből a közösségből így hát segíteni kell rajtuk Mindegy, hogy mi­ként, csak az a gyógyszer, könyv vagy lélegez­tetőgépezet jusson el oda, ahol szükség van rá. A lényeg valahol itt van: jusson el. Meg­tudom, Földes István már annyira ismeri a vámszedő-maffiózókat, hogy tudja, kit mivel lehet „felgyorsítani”, hogy a szállítmány ne vesztegeljen sokat a határátkelőkön. De hogy hány eurójába kerül mindez, arról nem be­szél, fontosabbnak tartja azokat a visszajelzé­seket, amelyek őszinték, lélekből jönnek. „Településünkön nincs könyvtár - írják a ju­goszláviai Tornyosból -, ezért külön köszö­net a könyvekért.” Aligha lehet meghatódás nélkül elmenni a szépvízi gyerekotthonból érkezett sorok mellett, ezt írják: „Ha majd a kazettát is el tetszik küldeni, azt is megkö­szönjük. Tetszett mondani, hogy tudnának segíteni minket mindenféle fonallal, amely­ből a gyerekeknek a nevelők pulóvert, sálat, zoknit, sapkát köthetnének. Itt csontunkig ér a fagy... ” Azt már csak úgy mellékesen jegy­zi meg Földes István, hogy a fonalak mellé bi­zony kötőgépet is küldött a szépvízi gyerek­otthon számára, hogy ha már az éhínség fá­jását előbbi küldeményeikkel csitították, a fagy fenyegetését is enyhíteni tudják valame­lyest a Hargita alatt árván maradt székely gyerekek számára. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a Kár­pát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány szociális segélycso­magjai csak a határon túlra jutottak el. Tavaly őszön például Tápiószentmárton családsegítő szolgálata számítógépeket, élelmiszert és gye­­rekruhanemű-adományt kapott. A budakeszi Székely Kör rendezvényeit minden esetben e „Kárpát-medencei” alapítvány támogatja. Beszélgetésünk során arról is megbizonyo­sodhattunk, hogy alapítványként számtalan olyan vállalkozásba fognak, amely talán in­kább minisztériumokra, nemzetközi szociális programok felelőseire tartozna. Azt is kérdez­hetnénk, vajon tesz-e ennyit építkező nemze­téért, a hátrányos helyzetbe került magyaro­kért például az anyaország kormánya, a szak­tárca, amely, bizony, manapság inkább a szé­pen indult státustörvény megnyirbálásával, EU-hoz idomításával van elfoglalva, mint a tulajdonképpeni hátrányos helyzetek leküz­désével?­­ Megveregette-e mindezért valaki a vál­lát? - kérdezem Földes Istvánt. Nagy kerülővel kapom meg a választ. - Negyven évvel ezelőtt egy vietnami há­borút megjárt amerikai katonatiszt Pro Con­­cordatia Populorum néven nemzetközi lovag­rendet alapított, így hálálta meg „ellenségei­nek”, s tán a Teremtőjének is, hogy fogságba esését követően emberségesen bántak vele, hogy életét megmentették. A 34 országban te­vékenykedő lovagrend célja a „megalázónak és megszomorítottak” önzetlen megsegítése. Nos, tavaly májusban a Belgrádban tartott ün­nepségükön maguk közé fogadtak, magya­rán: lovaggá ütöttek Büszke vagyok rá, szá­momra ehhez fogható érzést már csak az okoz, ha például kezembe veszem a székely „Csibész” Alapítvány árváinak a levelét, mely­ben csak ennyi áll: „Isten fizesse meg, köszön­jük az árva gyerekek részére küldött 1500 pár zoknit” Földes István nem mindennapi ember. Több település díszpolgára, tiszteletbeli nagy­követ, a közelmúltban, Egerben „Budapest Prefektusa” címet kapta meg a Pro Concorda­­tia Populorum nemzetközi lovagrendtől. Mindeközben újabb segélyszállítmányokon töri a fejét (nemrég jött haza Papokról, apja szülőfalujából­­ Budakeszi testvértelepülésé­ről), újabb címeket szerez, hogy házalni tud­jon a segélyekért, hogy majd valaki egy szám­mal megtoldja azt a 283 439 680 forint értékre rúgó teljesítményt, amelyet tavalyi küldemé­nyei tesznek ki. A magyarság egy része Európába csoma­gol. Szerencsénkre, vannak emberek, akik azokra is gondolnak, akik erről a vonatról úgyszólván teljesen lemaradtak. Akik az illyé­­si „haza a magasban” igazi földi megteremtői. Megszállottság-e vagy­ igazi európai magyar magatartás? Döntse el ki-ki magának, ember és hatalom egyaránt. Bede Imre (jobbról), Papok­ lelkésze Földes Istvántól átveszi az anyaországi küldeményt M­ilyen jövőnk legyen az Európai Unióban? A szlovákiai magyarság jogos követelményei Tavaly májusban tartotta Komáromban alakuló ülését Felvidéken a Magyar Föderalista Párt. Az új párt 12 pontban vállalta fel a szlovákiai magyarok képviseletét. 6. Szűnjön meg a hamis propaganda az iskolákban és a médiában a múltról! 7. Teljes anyanyelvű iskolarendszert az óvodától az egyetemig! 8. Egyforma jogi helyzetet az élet minden területén! 9. Legyen végre magyar katolikus püspö­künk! 10. Jöjjön létre magyar többségű régió, hogy arányosan érvényesíteni tudjuk politi­kai elképzeléseinket, és magunk irányít­suk életünket! 11. Legyen a magyar az állam második hi­vatalos nyelve! 12. Szövetségi államformát két egyenrangú államalkotó nemzettel, a szlovákkal és a magyarral! Szabadságban és méltóságban akarunk élni mint magyarok és az Európai Unió polgárai! 1. Az Európai Unió tagjaként nem akarunk tovább másodosztályú állampolgárokként élni! Szűnjön meg az etnikai alapú kollektív diszkrimináció az élet minden területén! 2. Tartsák tiszteletben az európai integráció alapvető szabályait, ami a szabadságot, demokráciát, jogállamiságot, egyenlő bá­násmódot és a szubszidiaritás elvét illeti! 3. Töröljenek el minden olyan törvényt és rendelkezést, amely sérti ezeket! 4. Adják vissza mindenkinek jogtalanul el­vett tulajdonát, legyen az magánszemély vagy intézmény! 5. Részesüljön az ország minden polgára az elszenvedett deportálásért és kény­szermunkáért egyformán megfelelő kárpótlásban! ­­ m­m Elmebajnokság" Talán meglepőnek tűnik a tény, de igaz: a szellemi teljesítőképesség hanyatlásával kapcsolatos prob-­­­ty­­­lémák már egészen korán, a negyvenötödik életév is a mey körül kezdődnek. Ekkor természetesen még csak I­JL­­I , alig észrevehetően, lassabban jövünk rá egy-egy fejtörő megoldására, nem tudjuk azonnal pontosan felidézni, mit is reggeliztünk aznap reggel és néha­­néha minden ok nélkül elkezd zúgni a fülünk. Ezek a problémák a kor előrehaladtával fokozódhatnak. Egy átfogó vizsgálat tanúsítja, hogy mindez a népesség nagy részét érinti: a nők és férfiak több, mint felénél jelent­kezett már valamelyik tünet. A megkérdezettek leggyakrabban az al­vászavarokat és a szédülést jelölték meg elsődleges problémaként, de hét százalékuk fülzúgásra is panaszkodott. Minden huszadik meg­kérdezett számolt be emlékezet gyengülésről és a szellemi teljesítő­­képesség általános romlásáról. Ezek a tünetek - szédülés, fülzúgás, feledékenység - az agyi vér­ellátás elégtelenségére vezethetőek vissza. Az érfal elmeszesedése következtében a vér nehezen jut át a beszűkült szakaszon. A rugal­matlan, elmeszesedett erekből az agysejtek nem kapnak elég oxi­gént, károsodnak és egy idő után elhalnak - ez az oka a szellemi fris­sesség csökkenésének. Ezzel párhuzamosan lassul a gondolkodás, a közelmúlt történései kiesnek, nehezedik a tájékozódás, ingadozik a hangulat és a szokások is megváltozhatnak. A szellemi erőnlét természetesen bármely korban fejleszthető: ol­vasással, zenehallgatással (hiszen a hangulat milyensége is befolyá­solja a szellemi teljesítőképességet), rejtvényfejtéssel és aktív társa­sági élettel. Hiszen semmi sem hat pezsdítőbben a szellemre egy iz­galmas baráti vitánál, egy újonnan megjelent könyv elolvasásánál vagy egy frissen kiadott CD meghallgatásánál. Létezik még egy segítség. A kivételesen hosszú életű, Kínában évezredek óta termő páfrányfenyő, a Ginkgo biloba levelének kivona­ta többszörös segítséget nyújt a szellemi aktivitás megőrzésében. Hatóanyagai javítják az elmeszesedett erek vérkeringését, fokozzák az áramlási sebességet az agyban, valamint az oxigén és az agy­sejteket tápláló cukrok felvételét, ezáltal javítva az agyi anyagcserét. Emellett megkötik az úgynevezett szabadgyököket - így gátolják a sejteket határoló membránok károsodását. Mindezek együttesen késleltetik az agysejtek öregedését. A Ginkgo biloba hatóanyaga kapszulázott formában BlLOBIL® né­ven kapható. Naponta 3x1 BILOBIL® kapszula szedésével a szellemi frissesség megőrizhető, az elégtelen agyi vérellá­tás miatt kialakuló betegségek - emlékezet gyen­gülés, a szellemi képesség hanyatlása, szédülés, fülzúgás, alvászavarok - megelőzhetőek és kezel­hetőek. Szedése legalább egy hónapig javasolt. Nem vagyunk elmebajnokok - ám mindannyi­an törekszünk arra, hogy nyitott és friss szellem­mel forduljunk a környező világ felé. Ebben lehet nélkülözhetetlen segítőtársunk a Bilobil. Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású ké­szítmény. A kockázatokról és mellékhatásokról ol­vassa el a tájékoztatót vagy kérdezze meg kezelő­orvosát, gyógyszerészét.

Next