Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-05-30 / 22. szám
Túlélési esély a kisebbségbe szorult nemzetrészeknek BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN Ha egyáltalán értelme volna embertársaink beskatulyázásának, a Budakeszin élő Földes Istvánt, a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnök-igazgatóját jómagam a megszállott emberek kategóriájába sorolnám. Márpedig valahogy csak különbséget kell tenni emberi cselekedetek között, a mások sorsáért aggódókat, a „megalázónak, megszomorítottak” önzetlen megsegítését önként vállalókat csak-csak ki kell emelnünk a hétköznapok egyhangúságába süppedt nagy-nagy emberáradatból. Amikor az elnök-igazgató életútját, még ha sommásan is, egy szerkesztőségi beszélgetés során megismertem, csöppet sem csodálkoztam, miért kedvelik és várják annyian szállítmányaival együtt szerte Európában, főleg az elszakított, egykori magyar területeken - Erdélyben, Kárpátalján, Szlovákiában vagy a Vajdaságban. Ott, ahol lelki és szellemi táplálékra, „gyógyszerekre” van szükség, magyar ábécéskönyvre, Bibliára vagy a megmaradásunkat elősegítő eszközökre, mondjuk mentőautóra, lélegeztető gépre, számítógépre, esetleg televízióantennára. Földes István újságkivágásokat, köszönőleveleket tesz asztalomra. A sepsiszentgyörgyi Háromszék című napilap újságírója így számol be Földesék egyik székelyföldi segélyakciójáról: „A Duna Televízió, a Kárpátmedencében Élő Magyarokért Közhasznú Alapítvány, valamint a Pro Hungáriáé Alapítvány közös vállalkozásának a célja a magyar nyelvű oktatást segítő könyvekkel, felszerelésekkel ellátni az iskolákat. A kezdeményezés fő mindenese, Földes István... A mostani szállítmány több mint 20 millió forintot ér. A zsemátoni falumúzeumba szállították azt a 1600 könyvet, amelyet a felsőháromszéki iskolák kapnak. Erdővidék iskolái 5000, a Csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 6600 kötettel lett gazdagabb.” De ugyanezt a felvidéki és a vajdaságiak magyar tannyelvű iskolák is megkapták - amint a pozsonyi Tóth Erzsébetnek, illetve Király Veronikának a leveleiből kitetszik. Egyébként az előbbi a Terra Kiadó ügyvezetője, Király Veronika pedig az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok elnöke. - Voltunk mi már angyalok, meg „mikulások” is - jegyzi meg Földes István, miközben irataiban kutatgat -, például Kommandón vagy a Hargita megyei Szépvíz „Szent Család” Gyermekotthonban többször is, úgyszintén a Gergely István plébános lelki gondozását élvező Csibész Alapítvány apró gyerekeinél is Csobotfalván. És Déván is, Böjte Csaba atya magyar gyerekeket mentő kollégiumában. Szándékosan nem árvaházat említettem. Megható és megejtően felemelő azt tapasztalni, hogy a legrászorultabb emberkék arcára tudunk mosolyt deríteni. Hogy nem alamizsnaként értékelik az anyaországból érkezett segítséget, azt beszélgetőtársam természetesnek veszi, mégis megkérdezem, vajon az adományok előteremtői, a magyarországi vállalatok, alapítványok, magánszemélyek nem vélik-e annak. A válasz határozott: 1989 karácsonyától végzem, már-már hivatásszerűen ezt a tevékenységet, de nagyon ritkán tapasztaltam az anyaországi emberekben viszolygást. Sajnálatot inkább. A nagy Európába való menetelésünk idején mintha egyre jobban érezné a magyarság, hogy a nemzet negyede jó ideig kimarad ebből a közösségből így hát segíteni kell rajtuk Mindegy, hogy miként, csak az a gyógyszer, könyv vagy lélegeztetőgépezet jusson el oda, ahol szükség van rá. A lényeg valahol itt van: jusson el. Megtudom, Földes István már annyira ismeri a vámszedő-maffiózókat, hogy tudja, kit mivel lehet „felgyorsítani”, hogy a szállítmány ne vesztegeljen sokat a határátkelőkön. De hogy hány eurójába kerül mindez, arról nem beszél, fontosabbnak tartja azokat a visszajelzéseket, amelyek őszinték, lélekből jönnek. „Településünkön nincs könyvtár - írják a jugoszláviai Tornyosból -, ezért külön köszönet a könyvekért.” Aligha lehet meghatódás nélkül elmenni a szépvízi gyerekotthonból érkezett sorok mellett, ezt írják: „Ha majd a kazettát is el tetszik küldeni, azt is megköszönjük. Tetszett mondani, hogy tudnának segíteni minket mindenféle fonallal, amelyből a gyerekeknek a nevelők pulóvert, sálat, zoknit, sapkát köthetnének. Itt csontunkig ér a fagy... ” Azt már csak úgy mellékesen jegyzi meg Földes István, hogy a fonalak mellé bizony kötőgépet is küldött a szépvízi gyerekotthon számára, hogy ha már az éhínség fájását előbbi küldeményeikkel csitították, a fagy fenyegetését is enyhíteni tudják valamelyest a Hargita alatt árván maradt székely gyerekek számára. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány szociális segélycsomagjai csak a határon túlra jutottak el. Tavaly őszön például Tápiószentmárton családsegítő szolgálata számítógépeket, élelmiszert és gyerekruhanemű-adományt kapott. A budakeszi Székely Kör rendezvényeit minden esetben e „Kárpát-medencei” alapítvány támogatja. Beszélgetésünk során arról is megbizonyosodhattunk, hogy alapítványként számtalan olyan vállalkozásba fognak, amely talán inkább minisztériumokra, nemzetközi szociális programok felelőseire tartozna. Azt is kérdezhetnénk, vajon tesz-e ennyit építkező nemzetéért, a hátrányos helyzetbe került magyarokért például az anyaország kormánya, a szaktárca, amely, bizony, manapság inkább a szépen indult státustörvény megnyirbálásával, EU-hoz idomításával van elfoglalva, mint a tulajdonképpeni hátrányos helyzetek leküzdésével? Megveregette-e mindezért valaki a vállát? - kérdezem Földes Istvánt. Nagy kerülővel kapom meg a választ. - Negyven évvel ezelőtt egy vietnami háborút megjárt amerikai katonatiszt Pro Concordatia Populorum néven nemzetközi lovagrendet alapított, így hálálta meg „ellenségeinek”, s tán a Teremtőjének is, hogy fogságba esését követően emberségesen bántak vele, hogy életét megmentették. A 34 országban tevékenykedő lovagrend célja a „megalázónak és megszomorítottak” önzetlen megsegítése. Nos, tavaly májusban a Belgrádban tartott ünnepségükön maguk közé fogadtak, magyarán: lovaggá ütöttek Büszke vagyok rá, számomra ehhez fogható érzést már csak az okoz, ha például kezembe veszem a székely „Csibész” Alapítvány árváinak a levelét, melyben csak ennyi áll: „Isten fizesse meg, köszönjük az árva gyerekek részére küldött 1500 pár zoknit” Földes István nem mindennapi ember. Több település díszpolgára, tiszteletbeli nagykövet, a közelmúltban, Egerben „Budapest Prefektusa” címet kapta meg a Pro Concordatia Populorum nemzetközi lovagrendtől. Mindeközben újabb segélyszállítmányokon töri a fejét (nemrég jött haza Papokról, apja szülőfalujából Budakeszi testvértelepüléséről), újabb címeket szerez, hogy házalni tudjon a segélyekért, hogy majd valaki egy számmal megtoldja azt a 283 439 680 forint értékre rúgó teljesítményt, amelyet tavalyi küldeményei tesznek ki. A magyarság egy része Európába csomagol. Szerencsénkre, vannak emberek, akik azokra is gondolnak, akik erről a vonatról úgyszólván teljesen lemaradtak. Akik az illyési „haza a magasban” igazi földi megteremtői. Megszállottság-e vagy igazi európai magyar magatartás? Döntse el ki-ki magának, ember és hatalom egyaránt. Bede Imre (jobbról), Papok lelkésze Földes Istvántól átveszi az anyaországi küldeményt Milyen jövőnk legyen az Európai Unióban? A szlovákiai magyarság jogos követelményei Tavaly májusban tartotta Komáromban alakuló ülését Felvidéken a Magyar Föderalista Párt. Az új párt 12 pontban vállalta fel a szlovákiai magyarok képviseletét. 6. Szűnjön meg a hamis propaganda az iskolákban és a médiában a múltról! 7. Teljes anyanyelvű iskolarendszert az óvodától az egyetemig! 8. Egyforma jogi helyzetet az élet minden területén! 9. Legyen végre magyar katolikus püspökünk! 10. Jöjjön létre magyar többségű régió, hogy arányosan érvényesíteni tudjuk politikai elképzeléseinket, és magunk irányítsuk életünket! 11. Legyen a magyar az állam második hivatalos nyelve! 12. Szövetségi államformát két egyenrangú államalkotó nemzettel, a szlovákkal és a magyarral! Szabadságban és méltóságban akarunk élni mint magyarok és az Európai Unió polgárai! 1. Az Európai Unió tagjaként nem akarunk tovább másodosztályú állampolgárokként élni! Szűnjön meg az etnikai alapú kollektív diszkrimináció az élet minden területén! 2. Tartsák tiszteletben az európai integráció alapvető szabályait, ami a szabadságot, demokráciát, jogállamiságot, egyenlő bánásmódot és a szubszidiaritás elvét illeti! 3. Töröljenek el minden olyan törvényt és rendelkezést, amely sérti ezeket! 4. Adják vissza mindenkinek jogtalanul elvett tulajdonát, legyen az magánszemély vagy intézmény! 5. Részesüljön az ország minden polgára az elszenvedett deportálásért és kényszermunkáért egyformán megfelelő kárpótlásban! mm Elmebajnokság" Talán meglepőnek tűnik a tény, de igaz: a szellemi teljesítőképesség hanyatlásával kapcsolatos prob-tylémák már egészen korán, a negyvenötödik életév is a mey körül kezdődnek. Ekkor természetesen még csak IJLI , alig észrevehetően, lassabban jövünk rá egy-egy fejtörő megoldására, nem tudjuk azonnal pontosan felidézni, mit is reggeliztünk aznap reggel és néhanéha minden ok nélkül elkezd zúgni a fülünk. Ezek a problémák a kor előrehaladtával fokozódhatnak. Egy átfogó vizsgálat tanúsítja, hogy mindez a népesség nagy részét érinti: a nők és férfiak több, mint felénél jelentkezett már valamelyik tünet. A megkérdezettek leggyakrabban az alvászavarokat és a szédülést jelölték meg elsődleges problémaként, de hét százalékuk fülzúgásra is panaszkodott. Minden huszadik megkérdezett számolt be emlékezet gyengülésről és a szellemi teljesítőképesség általános romlásáról. Ezek a tünetek - szédülés, fülzúgás, feledékenység - az agyi vérellátás elégtelenségére vezethetőek vissza. Az érfal elmeszesedése következtében a vér nehezen jut át a beszűkült szakaszon. A rugalmatlan, elmeszesedett erekből az agysejtek nem kapnak elég oxigént, károsodnak és egy idő után elhalnak - ez az oka a szellemi frissesség csökkenésének. Ezzel párhuzamosan lassul a gondolkodás, a közelmúlt történései kiesnek, nehezedik a tájékozódás, ingadozik a hangulat és a szokások is megváltozhatnak. A szellemi erőnlét természetesen bármely korban fejleszthető: olvasással, zenehallgatással (hiszen a hangulat milyensége is befolyásolja a szellemi teljesítőképességet), rejtvényfejtéssel és aktív társasági élettel. Hiszen semmi sem hat pezsdítőbben a szellemre egy izgalmas baráti vitánál, egy újonnan megjelent könyv elolvasásánál vagy egy frissen kiadott CD meghallgatásánál. Létezik még egy segítség. A kivételesen hosszú életű, Kínában évezredek óta termő páfrányfenyő, a Ginkgo biloba levelének kivonata többszörös segítséget nyújt a szellemi aktivitás megőrzésében. Hatóanyagai javítják az elmeszesedett erek vérkeringését, fokozzák az áramlási sebességet az agyban, valamint az oxigén és az agysejteket tápláló cukrok felvételét, ezáltal javítva az agyi anyagcserét. Emellett megkötik az úgynevezett szabadgyököket - így gátolják a sejteket határoló membránok károsodását. Mindezek együttesen késleltetik az agysejtek öregedését. A Ginkgo biloba hatóanyaga kapszulázott formában BlLOBIL® néven kapható. Naponta 3x1 BILOBIL® kapszula szedésével a szellemi frissesség megőrizhető, az elégtelen agyi vérellátás miatt kialakuló betegségek - emlékezet gyengülés, a szellemi képesség hanyatlása, szédülés, fülzúgás, alvászavarok - megelőzhetőek és kezelhetőek. Szedése legalább egy hónapig javasolt. Nem vagyunk elmebajnokok - ám mindannyian törekszünk arra, hogy nyitott és friss szellemmel forduljunk a környező világ felé. Ebben lehet nélkülözhetetlen segítőtársunk a Bilobil. Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a tájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.