Szabad Föld, 2003. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)

2003-09-05 / 36. szám

M­UNK­AT­ÁRSAINKTÓL GYÜMÖLCSÖS. Az aszály és a rendkívüli hő­ség miatt a szokásosnál jóval előbb érnek gyü­mölcseink. Emiatt egymásba csúsznak, tor­lódnak a szüreti munkálatok is, indokolt tehát jól átgondolni a betakarítás ütemezését, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Az egyik legnagyobb feladatot a téli alma betakarítása jelenti, amire már most kell készülnünk. En­nek része a gyümölcstároló alapos kitakarítása (kimeszelése) és fertőtlenítése (tíz köbméteres légtérre számítva egy kénlapot égessünk el). Már most készítsük elő a téli alma tárolására szánt rekeszeket is: súroljuk át valamennyit fertőtlenítőszeres vízzel. Az almaszüretet reggel, a harmat fölszá­radása után kezdjük. Minden gyümölcsöt egyenként, óvatosan marokra fogva, csavaró mozdulattal válasszunk le a termőrészről. A magasabb koronájú fákról létrával szedjük a termést, a fák ágaira csak akkor másszunk, ha ez elkerülhetetlenül szükséges. Fontos, hogy a szedőedényből a rekeszekbe is kíméletesen kerüljön az alma, ne törődjön, ne nyomódjon meg közben, mert akkor kevésbé lesz eltart­ható. A rekeszekbe gyűjtött termést ne hagy­juk a napon, különben az alma héja megper­­zselődik. Vigyük mielőbb a hűvös tárolóba. Készüljünk a mandula, a mogyoró és a dió szüretére. Tisztítsuk meg alattuk a talajfelszínt, ha pedig gyepes a fák alja, kaszáljuk le a füvet és vigyük komposztra. Sorra érnek a szilvafaj­ták is, azonban jó tudni, hogy lekvárkészítésre azok a szilvák a legalkalmasabbak, amelyek a kocsányuknál már töppedtek, ráncosak. SZŐLŐ. Az almákhoz hasonlóan jelentősen korábban élnek az egyes szőlőfajták. Mégis előfordul, hogy - nyereségvágyból - éretlen szőlőt visznek piacra a termelők, a kereske­dők Ami azért baj, mert a szőlő nem utóérő, azaz ha féléretten szedik le, olyan is marad. Teljes érésben a bogyók a fajta jellegének meg­felelően színeződnek (aranysárgává, zöldes­sárgává válnak, az arra jellemzőeknél kialakul a rozsdás pontozottság), kissé megpuhulnak és a héjuk áttetszővé lesz. További jellemző, hogy a kocsány és a bogyónyél bámulni, fá­­sodni kezd, a bogyók leve sűrű édes, ragadós lesz, a magvak pedig könnyen elválnak a bel­ső húsos résztől. A szőlészek körében ismert a fogyasztási és a technológiai érettség fogalma. A fogyasz­tási érettség azt jelenti, hogy a szőlő beltartal­­mi értékei már olyan arányban kifejlődtek, hogy a termés étkezési célra alkalmas. A tech­nológiai érettség pedig arra utal, hogy a szőlő elérte azt az érettségi fokot, amely a belőle ké­szítendő bor (például minőségi vagy asztali bor) előállításához szükséges. A bortörvény előírja, hogy a különböző minőségű borok mennyi természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból készülhetnek, így például az asztali bor legalább 13, a minőségi legalább 15, a különleges minőségű bor pedig legalább 19 tömegszázalékban kell, hogy tar­talmazza azt a bizonyos természetes cukrot. Ezt a gyakorlatban mustfoknak nevezik, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy egy kilo­gramm mustban - tömegszázalékban kifejez­ve - menn­yi cukor van. Ennek arányát must­­fokcióval állapítják meg. A csemegeszőlő esetében a külső és belső érettség megállapítása egyaránt fontos. Itt is követelmény, hogy a termés vegye föl a fajtára jellemző színeződést, de fontos, hogy a bo­gyók maradjanak duzzadtak. A béltartalom tekintetében pedig a cukor és a savtartalom harmonikus arányai fontosabb, nem pedig a minél magasabb cukortartalom. VIRÁGOSKERT: A tavasszal virágzó évelők elöregedett töveit osszuk szét tenyérnyi gyö­keres részekre. A meleg talajba telepített fiók­­növények - öntözés mellett - a fagyokig meg­gyökeresednek, és tavasszal már virágozhat­nak. Ilyenkor telepíthetjük szét a legeredmé­nyesebben a húsos gyöktörzsű nőszirmokat, sásliliomokat, a gyökérsarjról terjedő gyöngy­virágot és a korai hagymásokat is. KERTI NAPTÁR A fáradozást, a többletkiadást nem fizeti meg a piac Gyermekcipőben jár a bioméhészkedés A bioméz készítése hazánkban még csak a kezdet kezdetén tart. Ezt a terméket Magyarországon nehezen lehet eladni. A természetes módszerek használata nagy kockázattal jár, és jelenleg nem is kifizetődő. M­OLNÁR LAJOS G­arzó Péter kilenc esztendeje mind­össze egyetlen családdal látott neki­­ a méhészkedésnek. Később meg­vásárolt egy egész méhészetet, és ma ötvennyolc családot tart a Békés megyei Battonyán. Garzó Péter szakmáját tekintve ál­latorvos, emellett végzett természetgyógyász. A méz nagy részét felvásárlóknak adja el, ki­sebb részét házától viszik el. A bioméhészet fel­tétele, hogy nem használhatók az antibioti­kumok és az atka elleni vegyszerek, illetve elő­írás az is, hogy a méhészek bionövényeken le­geltessenek. A battonyai állatorvos terméke lé­nyegében bioméznek tekinthető. Garzó Péter tavasszal a repcén kezdi a le­geltetést, utána jöhetnek az akácok. Ekkor Sal­gótarján felé viszi a méhcsaládokat. Az ország északi részén ugyanis két-három héttel ké­sőbb virágzik az akác. Később a kömény, az ánizs és a máriatövis várja Battonyán a vissza­költöztetett állományt. E növényt a békési te­lepülésen több ezer hektáron magjáért ter­mesztik. A németek viszik el a termést, drága gyógyszert készítenek belőle, ami a máj rege­nerálódását segíti. A máriatövis méz is igazi specialitás. Bár nem tartalmaz hatóanyagot, homeopátiás szernek tekinthető. Az atka ellen kapható szereknél a termé­szetes eljárások sokkal olcsóbbak. Vegyszeres atkairtás helyett például oxánsavat, hangya­savat, vagy illóolajat alkalmaz a békési mé­hész. Még jobb eljárás az úgynevezett herefia­­sítás. A kaptárakba kereteket raknak, az anya ebbe rakja azokat a petéket, amelyekből nem nőivarú méhek és dolgozók lesznek, hanem herék. Az atka általában a herékbe petézik. A keretből a fertőzött példányokat Garzó Péter késsel kivágja, így az atkától természetes úton is megszabadulhat Antibiotikumokat a méhészek általában tavasszal a költésrothadás és a gyomorvérzés megelőzésére alkalmaznak. A természetes vé­dekezés lényege ezzel szemben az, hogy a gyenge méhcsaládokat és a régi, bámuló, fe­­ketedő lépeket nem hagyják meg. Ügyelnek arra is, hogy folyamatosan tisztán tartsák a méhitatókat. - Arra nem gondoltam, hogy termékei­met hivatalosan is biomézzé nyilvánítsam - magyarázza Garzó Péter mert egy ilyen eljá­rás költségei nem térülnének meg. A virágzás idején a legtöbb növény bionak tekinthető, hi­szen ebben az időszakban a gazdálkodók nem használnak vegyszereket, még a napraforgó­nál sem. Az akácot pedig sohasem permetezik. Az országban egyedül a debreceni Ökomené Szövetkezet vásárolja fel a bio­mézet Hatvanhárom tagjuk termékének érté­kesítésével évente száz-százhúszmillió forin­tos árbevételt érnek el. Arra törekednek, hogy a biomézet nagy tételben kiszerelve közvetle­nül a fogyasztóhoz juttassák el. Hazánkban évente ezernyolcszáz tonna mézet termelnek. Ebből, durván számolva, csak kétszáz tonna nevezhető bioterméknek - tudtuk meg Szász Károly elnöktől. Az illóola­jos készítmények azért alkalmasak az ökológi­ai szempontú védekezésre - főként az atkák ellen - mert a mézbe ezek a szerek nem rakód­nak le. Vigyázni kell arra is, hogy legeltetéskor az ipari szennyeződésektől távol rakjuk le a méheket, a forgalmas főutaktól is legalább há­rom kilométeres távolságot kell tartani. Csak olyan növénykultúrákra vihetők a méhek, amelyeket biotermesztésben használható vegyszerekkel kezeltek, és ezt a tényt permete­zési naplóval is igazolják.­­ A bioméhészkedés nem üzlet, hanem el­hivatottság kérdése - jelenti ki a szövetkezet el­nöke. - Jelenleg csak száz forinttal tudunk töb­bet fizetni a természetes módszerekkel előállí­tott mézért. Magyarországon, sajnálatos mó­don ezt a terméket nem lehet értékesíteni. Né­metországba szállítunk, de ott sem korlátlan a piac, csak egy meghatározott kör vásárol tő­lünk. Egyre nehezebb az értékesítés. Jelenleg is öt kamionra való biomézzel rendelkezünk, ám eddig csak háromra valót tudtunk eladni. A máriatövis virágain is gyűjtögetnek a battonyai állatorvos méhei veress Erzsébet felvétele ­ Csacsak szépe, a szerb szilva BOZSIK JÓZSEF ehezen olvasható és ejthető Csa­­csanszka lepotica szerbiai szilva neve, pedig lefordítva annyit jelent, hogy Csacsak szépe. S e gyümölcs valóban olyan, mint egy gyönyörű, megbízható gazdaasszony. Rend­szeresen és bőven terem. Annyira magyará­ló, hogy szinte kiugrik belőle a mag - miként azt Sipos Lajos fajtakutató mondta egyszer tréfásan. Csodálatos, hamvas gyümölcseiből lekvár és befőtt is készíthető, de miután júli­us végén, augusztus elején érik, ezért a friss piacon is jól értékesíthető. Öntermékeny faj­táról van szó, porzópartnerre tehát nincs szüksége. SÁGI ZSOLT A rebarbarát hazánkban még nem ismerik eléggé. Pedig aki ezt a kiváló zöldséget egyszer megkóstolja, az a kertjében meg is ho­nosítja. Étkezésre a növény föld feletti része al­kalmas. Gazdasági értelemben vehető termése a vastag levélnyél, mely sokféleképpen elké­szíthető. Finom kompót, leves, mártás főzhető belőle, de egyes országokban bor alapanyagá­ul is szolgál. Felhasználják még gyümölcsízek­hez és szörpökhöz. Kiváló ásványianyag-for­­rás, ezért táplálkozási értéke jelentős. Olcsón termeszthető, korán szedhető, ráadásul akkor, amikor még kevés a piacon a friss zöldség. A rebarbara szinte minden talajon kitűnő­en terem. Igénytelen növény. Óriási bokrokat fejleszt, ezért a tenyészidőszak alatt sok vízre van szüksége. Tőosztással és magról egyaránt szaporítható, de a kiskertekben - egyszerűsége miatt - a tőosztás inkább javasolható. A már fel­szedett tövek gyökértörzseit annyi részre vágjuk szét, hogy egy-egy részen két-három rügy ma­radjon. A dugványokat úgy ültessük el a talajba, hogy a rügyek felülre kerüljenek, és takarás után egy-két centiméteres földréteg fedje őket A tenyészterületet úgy alakítsuk ki, hogy egymás­tól másfél-kétméteres sortávolságra és egy-más­­fél méteres tőtávolságra kerüljenek a tövek. Csak a telepítést követő második évben kezdh­etjük el a szedést. Az első évben a tövek­nek meg kell erősödniük. Óvatosan szedjük a levélnyeleket (lehetőleg mindig az alsókat), hogy a levélhónaljban lévő rigyek ne sérülje­nek meg. Egy alkalommal egy tőről három­négy levélnél többet ne szedjünk le, mert na­gyon meggyengítjük a növényt. A rebarbara általában hat-nyolc évig is sikeresen termeszt­hető ugyanazon a területen. Rebarbara, az évelő különlegesség Kopogtató, szeptember 6. Kossuth rádió, 8.06-8.53 Fertődre, az Esterházy-kastélyba látogatunk, ahol megismerkedhetünk az idegenvezetővel, aki azokat a szépséges bútorokat, tárgyakat mutatja be a látogatóknak, amelyeket ő maga gyűjtött össze öt évtized alatt. Ellátogatunk egy cipészmester gyűjteményébe is, őt is pusz­tán a szép tárgyak szeretete indította arra, hogy egyre többet vásároljon, s végül gyűjtő lett. A szépségek birodalmában Horváth Ka­talin szerkesztő kalauzol. Éléskamra, szeptember 6. Kossuth rádió, 1230-13­00 Takács András szerkesztő tervezett étlapja: Unger Károly nyár végi receptjei. Erdélyi ízek nyomában. Halünnep Szegeden. Műsorunkat Budapest körzetében a 107,8 MHz-en is hallgathatják. V­ESZELSZKY ÉVA Mózsa Zoltánné, Monorierdő. A csonthéjas gyümölcsfák (cseresznye, meggy, őszi és kajszibarack, szilva) szinte minden fertőzéses vagy élettani betegség tüneteként mézgásodnak. A mézga tulaj­donképpen nem más, mint a sejtfal bom­lásából enzim hatására képződő váladék, amely természetes védekezésként lezárja a sebeket, megakadályozza a sérüléseken keresztül a kórokozók bejutásá. Mézgá­sodnak a csonthéjasok mélyültetéskor, túladagolt vegyszerek perzselésekor vagy magas talajvíz esetén. Jellemző a mézgá­­sodás a moníliagomba és a gutaütést oko­zó baktérium fertőzésekor is. Ugyancsak mézgásodás hívhatja fel a figyelmet a ké­regrepedésekben áttelelő gyümölcsmo­lyok, valamint a fatörzsben és vastagabb ágakban rágcsáló­­kéregmolyok jelenlété­re is. Mindezek alapján a mézgásodás ön­magában még nem eléggé jellemző tünet a fát károsító betegség meghatározására. Mint olvasónk írja, cseresznyefája el­sősorban nagy esőzések után mozgásodik erőteljesen, ami alapján feltételezhetjük a magas talajvíz károsító hatását. Idős fák­nál ebben az esetben csak a víz elvezetését ajánlhatjuk. Ezt megtehetjük tereprende­zéssel vagy egyszerűbb módon, ha a fa koronacsurgóján kívül vízelvezető árkot ásunk. Ha csak időszakosan áll magasan a víz, a koronacsurgóban egyenletesen el­osztva, néhány mélyebb szikkasztógödör is megoldhatja a problémát. A mély göd­röket lazán, nagy kövekkel töltjük meg, üregeket hagyunk a víz számára. Tetejére apró kövekből záróréteget képezünk, majd arra egy ásónyom vastagságán föl­det terítünk, és azt gyepesítjük. Azt is írja olvasónk, hogy a fa felső ágai közül több szárad. A hajtáscsúcsok száradását, különösen a meggynél és a cseresznyénél az esetek többségében a moníliagomba okozza. Védekezésként a fertőzött ágakat - a gomba behatolásá­nak helyét mutató mézgakiválás alatt - legalább egy jó arasszal levágjuk, a vágó­eszközöket minden vágás után fertőtle­nítjük. A vágási sérüléseket gombaölő szert is tartalmazó sebkezelő anyaggal (Fabalzsam, Fadoktor, propolisztar­talmú méhviasz) gondosan lezárják. A csonthéjasok augusztus végéig még metszhetők, később azonban már koc­kázatos a beavatkozás. A megkésett fa­tisztogatási munkákat inkább lombhul­lás után végezzük el! Enciánfa jeligére. Az utóbbi években balkon növényként nagyon elterjedt enciánfa dugványozás­sal könnyen szaporítható. Nyár végén a hajtáscsúcsokról levágott félfás hajtások vízben vagy tőzegben, illetve tőzeges föld­­keverékben jól gyökeresednek. Vízbe leg­alább arasznyi leveles hajtásokat tegyünk, amelyeken a vízbe kerülő részről az alsó leveleket - a rügyek megsértése nélkül - letisztítjuk. A gyökereztetés folyamán a vizet nem cseréljük, csak utánatöltjük. A gyökeres hajtásokat akkor ültethetjük földbe, ha a fehér gyökereken már párás réteg képződött. A gyökereztetés gyorsabb módja, ha a három-négyleveles féliás hajtásvégeket árnyékos helyen nedves tőzegbe vagy tő­zeges földkeverékbe duggatjuk. A közeget gyökeresedésig nedvesen tartjuk, szük­ség esetén fóliával vagy betörtes üveggel takarjuk. A dugványokat kihajtás után többször visszavágjuk, hogy elágazó gyö­keret fejlesszenek. Nyár végén, a hőmér­séklet csökkenésével már lassabb a gyö­­keresedés. Ha az idő hűvösre fordul, a dugványokat tavaszig vigyük fagymen­tes, világos helyre, és földjüket tartsuk nedvesen.

Next