Szabad Föld, 2004. július-december (60. évfolyam, 27-53. szám)
2004-07-09 / 28. szám
60. évfolyam 28. szám 2004. július 9. Ára 145 forint Földindulás! nyereményjáték Júliusi nyeremény: a Szerencsejáték Rt. által felajánlott 60 db, 3000 Ft értékű Szerencsekártya. SZERENCSEJÁTÉK RT. Július második képrészletét keresse a 22. oldalon! Földindulás infovonal: 436-6111,436-6137, 436-6138 , 601 Búcsúzunk Varga S. Józseftől Július 5-én, 54 évesen örökre távozott közülünk Varga S. József kollégánk, barátunk, a Szabad Föld főmunkatársa. Varga S. Józsefet lapunk saját halottjának tekinti, temetése július 14-én 11 órakor lesz Szekszárdon, az újvárosi temetőben. Nekrológgal és utolsó írásának közlésével búcsúzunk tőle a 20. oldalon. Szóló négy gyerekre Best of Somló címmel nemrég jelent meg Somló Tamás új CD-je, amelyen legkedvesebb dalaiból válogatott. Gyerekei között viszont nincs válogatás, imádja mind a négyet. (11. oldal) A vidék családi hetilapja Előfizetési díj: egy hónapra: 504 Ft • negyedévre: 1512 Ft • fél évre: 3024 Ft • egy évre: 6048 Ft Félmilliós szenvedélyek A pénz nem boldogít - elcsépelt mondás. Mégis, egy aktív kereső ma évente félmilliót költ napi gondjait oldó, elfedő szenvedélyekre, ideiglenes boldogságot keresve. Megfizetjük az italt, a drogot, a cigarettát, hogy sokszor éppen a pénzhiány okozta bajokat feledjük. Mások ezreket költenek szerencsejátékra a meggazdagodás reményében. A szenvedélynek ára van. De mekkora... ___________D. HORVÁTH GYÖRGY___________ Évente ötszázmilliárd forintot költ a lakosság négy fő szenvedélyére: az alkoholra, a cigarettára, a szerencsejátékokra és kábítószerre. Ennyi pénzből két év alatt kiépülhetne az ország teljes területén a szennyvízhálózat. Ekkora összeg 200-250 kilométer autópálya építésére lenne elég. Ne folytassuk a sort, elegendő, ha kiszámítjuk, ez annyit tesz, mintha a tízmilliós lakos mindegyike - beleértve a csecsemőket is - évente ötvenezer forintot költene a legjobban elharapózott szenvedélyekre. A valódi fogyasztók persze az aktív körű felnőttek, így valójában ők azok, akik évente fejenként körülbelül négyötszázezer forintot füstölnek, isznak, játszanak és drogoznak el. Az emberiség évezredek óta , olyan szerekkel, melyek ravaszul megszépítik hétköznapjait. Úgy tűnik, ősidőktől fogva vonzódunk a természetből származó, tudatmódosítást kiváltó, lelki szorongásunkat oldó anyagokhoz. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a problémákat csak rövid ideig feledjük el, s mindig következik a kijózanító másnap. Az utóbbi évszázadokban az alkoholhoz, drogokhoz, dohányféleségekhez csatlakozott egy újabb szenvedély: a pénz gyűjtésének majdnem mindent felülmúló, egyszerűnek tűnő vágtából fakadó szerencsejáték. Néhány száz, néhány ezer forintért mesél százmilliókat, milliárdokat ígérnek a szerencse lovagjai számára a reklámok. Mások úgy vélik, ha nyernek, azt bizonyítják vele, hogy logikájukkal, megérzésükkel képesek többet nyújtani embertársaiknál. Idézzük csak fel, milyen büszkék a legegyszerűbb tombolák nyertesei! Számoljunk egy kicsit - s a végén megdöbbenünk! Egy dohányzó, rendszeresen kocsmázó, lottózó, játékgépeken játszó hazánkfia akár 500-550 ezer forintot is elkölthet szenvedélyeire egy év alatt. Egy átlagos dohányos naponta egy doboz cigit szív el, ami négyszáz forintba kerül, így évente százötvenezer forintot füstöl el. Rendszeres ivók napi ezer forint alatt nem ússzák meg, ami további 350-370 ezer forint kidobott pénz. Egy vérbeli játékos havonta legalább három-ötezer forintot dobál be a félkarú rablókba. A lottó-, totó-, sorsjegyüzlet is attól virul, hogy hárommillióan játszanak havi rendszerességgel, s kétszázezer társunk havonta minimum háromezret áldoz a lutrira. A drog az utóbbi két évtizedben lett megint eleven probléma, ráadásul a társadalom többsége nincs is tisztában vele. Nem ismeri a drogokat, az „anyag” hatását, a „belőtt” ember viselkedését. A kábítószer ráadásul az ifjabb, 40 év alatti generáció élvezeti cikke, azon belül is a 25 éven aluliaké, a diszkógenerációé. Eddig arról szóltunk, hogy a szenvedélyeinkre mennyit költ, aki költ. Mondhatnánk, magánügy - de tévednénk! Nem szabad feledni, hogy az öszszeállításunkban tárgyalt szenvedélyek egészségkárosítóak. A betegek gyógyítása sokba kerül, s ez a költség a társadalombiztosítást, azaz a tb-illetéket, egészségügyi hozzájárulást fizető lakost terheli. Ahogy sokba kerülnek a megelőzéssel, felvilágosítással kapcsolatos kampányok, és a drog, alkohol hatása alatt elkövetett bűnesetek, balesetek okozta kár is több milliárd forint. ÖSSZEÁLLÍTÁS AZ 5. OLDALON MŰSORMELLÉKLETTEL! A szerkesztőség címe: 1037 Budapest, Bojtár u. 64-66. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon: 436-6137 Fax:436-6102 e-mail: szabadfold@lap.szabadfold.hu Beton-voksok Bükkösdön _________________HARDI PÉTER_________________ Az idő ragyogó, a hangulat vasárnap délutáni. A gyerekek lovagolni tanulnak, később a lovas íjász bravúrjait csodálják. Aztán lassanként összeszedelődzködnek, elindulnak, ki a faluból, fel a hegy felé. Elöl kisfiú, kezében furulya, utána a csoport. Felnőttek, gyerekek, lehetnek vagy hetvenen. Bükkösdiek, a környező falvak lakói, de jöttek a közeli Pécsről is. Kezükben szál virág. A faluból hamar kiérnek, az erdő rétre nyílik, az oldalban szőlőtőkék között vezet a meredély. Alig fél óra, s a hegytetőre érnek. A látvány fenséges, hegyek mindenütt, a hátuk mögött a Mecsek rengetege, távolban a tévétorony, előttük a szelídebb Zselic. Sötétlő erdők, rétfoltok, itt-ott szántó. A völgyekben aprócska falvak sejlenek. Alattuk azonban szakadék. A kőbánya már a tetőig rágta be magát a hegy oldalába. Néhány éve vette meg a Strabag Részvénytársaság, s most cementgyárat szeretne építeni az udvarába. A zarándokok beszédet hallgatnak, ősi fohászt mormolnak, háromszor egymás után, majd a virágot egyenként a szakadékba vetik, így tiltakoznak a gyár építése ellen. □ □□ Ez a zarándoklat békés volt, ám a hangulat paprikás Bükkösdön, ezt azonnal érzékeli az újságíró, amint a faluba ér. A házak egy részének ablakában sárga papír, rajta egyetlen szó: cementgyár. Áthúzva, vastagon. Az egyik ház előtt ablakában szintén gazdája véleménye - idős férfi, Pári Antal tessékel a kapu felé, amikor kérdezem, mi a kifogása a gyár építése ellen: - A főnököt benn találja - somolyog. Asszony lép ki, nevet ő is. - Jöjjön, megmutatom, mi a kifogásom. A ház kellemesen hűvös, a szobák tágasak. A mennyezeten friss repedés. Hosszan, faltól falig. - Két kőbánya is van a falu szélén - magyarázza az aszszony. - Egyre több követ termelnek ki, azok az irdatlan nagy járművek meg itt dübörögnek el az ablak alatt. Csak úgy remeg bele a ház. És mi lesz még itt, ha a többszázezer tonna cementet itt hordják el? Folytatás a 6. oldalon TESZJÜK