Szabad Föld, 2004. július-december (60. évfolyam, 27-53. szám)

2004-07-09 / 28. szám

60. évfolyam 28. szám 2004. július 9. Ára 145 forint Földindulás! nyereményjáték Júliusi nyeremény: a Szerencsejáték Rt. által felajánlott 60 db, 3000 Ft értékű Szerencsekártya. SZERENCSEJÁTÉK RT. Július második képrészletét keresse a 22. oldalon! Földindulás infovonal: 436-6111,436-6137, 436-6138 , 601 Búcsúzunk Varga S. Józseftől Július 5-én, 54 évesen örökre távozott közülünk Varga S. József kollégánk, barátunk, a Szabad Föld főmunka­társa. Varga S. Józsefet lapunk saját halottjának tekinti, temetése július 14-én 11 órakor lesz Szekszárdon, az újvárosi temetőben. Nekrológgal és utolsó írásának közlésével búcsúzunk tőle a 20. oldalon. Szóló négy gyerekre Best of Somló címmel nemrég jelent meg Somló Tamás új CD-je, amelyen legked­vesebb dalaiból válogatott. Gyerekei között viszont nincs válogatás, imádja mind a négyet. (11. oldal) A vidék családi hetilapja Előfizetési díj: egy hónapra: 504 Ft • negyedévre: 1512 Ft • fél évre: 3024 Ft • egy évre: 6048 Ft Félmilliós szenvedélyek A pénz nem boldogít - elcsépelt mondás. Mégis, egy aktív kereső ma évente félmilliót költ napi gondjait oldó, elfedő szenvedélyekre, ideiglenes boldogságot keresve. Megfizetjük az italt, a drogot, a cigarettát, hogy sokszor éppen a pénzhiány okozta bajokat feledjük. Mások ezreket költenek szerencsejátékra a meggazdagodás reményében. A szenvedélynek ára van. De mekkora... ___________D. HORVÁTH GYÖRGY___________ Évente ötszázmilliárd forintot költ a lakosság négy fő szenvedé­lyére: az alkoholra, a cigarettára, a szerencsejátékokra és kábí­tószerre. Ennyi pénzből két év alatt kiépülhetne az ország teljes területén a szennyvízhálózat. Ekkora összeg 200-250 kilométer autópálya építésére lenne elég. Ne folytassuk a sort, elegendő, ha kiszámítjuk, ez annyit tesz, mintha a tízmilliós lakos mind­egyike - beleértve a cse­csemőket is - évente öt­venezer forintot költene a legjobban elharapózott szenvedélyekre. A valódi fogyasztók persze az aktív körű felnőttek, így valójá­ban ők azok, akik évente fejenként körülbelül négy­ötszázezer forintot füstöl­nek, isznak, játszanak és drogoznak el. Az emberiség évezre­dek óta , olyan szerekkel, melyek ravaszul megszé­pítik hétköznapjait. Úgy tűnik, ősidőktől fogva vonzódunk a természetből származó, tudatmódosí­tást kiváltó, lelki szorongá­sunkat oldó anyagokhoz. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a problémákat csak rövid ideig feledjük el, s mindig következik a kijó­zanító másnap. Az utóbbi évszázadokban az alkohol­hoz, drogokhoz, dohány­féleségekhez csatlakozott egy újabb szenvedély: a pénz gyűjtésének majd­nem mindent felülmúló, egyszerűnek tűnő vágtából fakadó szerencsejáték. Néhány száz, néhány ezer forintért mesél száz­milliókat, milliárdokat ígérnek a szerencse lovagjai számára a reklámok. Mások úgy vélik, ha nyernek, azt bizonyítják vele, hogy logikájukkal, megérzésükkel képesek többet nyújtani embertársaiknál. Idézzük csak fel, milyen büszkék a legegysze­rűbb tombolák nyertesei! Számoljunk egy kicsit - s a végén megdöbbenünk! Egy do­hányzó, rendszeresen kocsmázó, lottózó, játékgépeken játszó hazánkfia akár 500-550 ezer forintot is elkölthet szenvedélyei­re egy év alatt. Egy átlagos dohányos naponta egy doboz cigit szív el, ami négyszáz forintba kerül, így évente százötvenezer forintot füstöl el. Rendszeres ivók napi ezer forint alatt nem ússzák meg, ami további 350-370 ezer forint kidobott pénz. Egy­ vérbeli játékos havonta legalább három-ötezer forintot dobál be a félkarú rablókba. A lottó-, totó-, sorsjegyüzlet is attól virul, hogy hárommillióan játszanak havi rendszerességgel, s kétszáz­ezer társunk havonta minimum háromezret áldoz a lutrira. A drog az utóbbi két évtizedben lett megint eleven probléma, ráadásul a társadalom többsége nincs is tisztában vele. Nem is­meri a drogokat, az „anyag” hatását, a „belőtt” ember vi­selkedését. A kábítószer rá­adásul az ifjabb, 40 év alatti generáció élvezeti cikke, azon belül is a 25 éven alu­liaké, a diszkógenerációé. Eddig arról szóltunk, hogy a szenvedélyeinkre mennyit költ, aki költ. Mondhatnánk, magánügy - de tévednénk! Nem sza­bad feledni, hogy az ösz­­szeállításunkban tárgyalt szenvedélyek egészségká­­rosítóak. A betegek gyó­gyítása sokba kerül, s ez a költség a társadalombizto­sítást, azaz a tb-illetéket, egészségügyi hozzájáru­lást fizető lakost terheli. Ahogy sokba kerülnek a megelőzéssel, felvilágosí­tással kapcsolatos kampá­nyok, és a drog, alkohol ha­tása alatt elkövetett bűn­esetek, balesetek okozta kár is több milliárd forint. ÖSSZEÁLLÍTÁS AZ 5. OLDALON MŰSORMELLÉKLETTEL! A szerkesztőség címe: 1037 Budapest, Bojtár u. 64-66. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon: 436-6137 Fax:436-6102 e-mail: szabadfold@lap.szabadfold.hu Beton-voksok Bükkösdön _________________HARDI PÉTER_________________ Az idő ragyogó, a hangulat vasárnap délutáni. A gyerekek lova­golni tanulnak, később a lovas íjász bravúrjait csodálják. Aztán lassanként összeszedelődzködnek, elindulnak, ki a faluból, fel a hegy felé. Elöl kisfiú, kezében furulya, utána a csoport. Felnőt­tek, gyerekek, lehetnek vagy hetvenen. Bükkösdiek, a környe­ző falvak lakói, de jöttek a közeli Pécsről is. Kezükben szál virág. A faluból hamar kiérnek, az erdő rétre nyílik, az oldalban szőlőtőkék között vezet a meredély. Alig fél óra, s a hegytetőre érnek. A látvány fenséges, hegyek mindenütt, a hátuk mögött a Mecsek rengetege, távolban a tévétorony, előttük a szelídebb Zselic. Sötétlő erdők, rétfoltok, itt-ott szántó. A völgyekben ap­rócska falvak sejlenek. Alattuk azonban szakadék. A kőbánya már a tetőig rágta be magát a hegy oldalába. Néhány éve vette meg a Strabag Részvénytársaság, s most cementgyárat szeretne építeni az ud­varába. A zarándokok beszédet hallgatnak, ősi fohászt mormol­nak, háromszor egymás után, majd a virágot egyenként a sza­kadékba vetik, így tiltakoznak a gyár építése ellen. □ □□ Ez a zarándoklat békés volt, ám a hangulat paprikás Bükkös­dön, ezt azonnal érzékeli az újságíró, amint a faluba ér. A há­zak egy részének ablakában sárga papír, rajta egyetlen szó: ce­mentgyár. Áthúzva, vastagon. Az egyik ház előtt­­ ablakában szintén gazdája véleménye - idős férfi, Pári Antal tessékel a kapu felé, amikor kérdezem, mi a kifogása a gyár építése ellen: - A főnököt benn találja - somolyog. Asszony lép ki, nevet ő is. - Jöjjön, megmutatom, mi a kifogásom. A ház kellemesen hűvös, a szobák tágasak. A mennyezeten friss repedés. Hosszan, faltól falig. - Két kőbánya is van a falu szélén - magyarázza az asz­­szony. - Egyre több követ termelnek ki, azok az irdatlan nagy járművek meg itt dübörögnek el az ablak alatt. Csak úgy remeg bele a ház. És mi lesz még itt, ha a többszázezer tonna cemen­tet itt hordják el? Folytatás a 6. oldalon TESZJÜK

Next