Szabad Föld, 2005. január-június (61. évfolyam, 1-25. szám)

2005-02-25 / 8. szám

Szabadföld 2015. február 25. – A vidék családi hetilapja Akinek Barbie is pózol FIATALKORÁBAN olimpiai bajnok biciklisnek készült. Nem jött be. Habik Csaba manapság másféle babérokra tör: ő birtokolja a fotográfiával kapcsolatos legnagyobb hazai magángyűjteményt. Pontosabban kettőt: egy komoly szakmait meg egy hóbortosat. Rendhagyó módon képszerkesztő kollégámnál vendégeskedtem. H­a valaki az országban az el­múlt húsz évben papírra (újabban monitorra) vetett egy sort is fényképezéssel kapcsolatban - legyen szó technikai újdonságról vagy fotókiállításról és az nyomtatásban megjelent, akkor, Csaba házi archívumában viszont ol­vashatja művét. Amilyen alaposan rendel és válogat képeket a Szabad Földbe (az újra és újra „megfotózott” témákról részletesen a lapunknál inaskodó fotográfushallgatók mesél­hetnének), olyan akkurátusan gyűjt. Dolgozószobájában mennyezetig érnek a polcok. Könyvek, albumok, szaklapok és kivágott cikkek mappái uralják a falakat­­ a szoba közepéről (stílusosabb a helymeghatározás így: egy Fuji reklámléggömb alól) nézve igazán impozáns látvány. Becses an­­tikváriumi leletek kerülnek elő, pél­dául André Kertész francia nyelvű gyermekalbuma, amelyet 1933-ban Párizsban egy Vera nevű nőnek dedi­kált vagy Tabák Lajos 1932-es tisza­virág-életű kiállításának bezúzott katalógusa (a hatalom ugyanis nem nézte jó szemmel a munkásember mindennapjairól készített szociofo­­tókat, és bezáratta a tárlatot). A maradéknyi falfelület már egy­értelműen árulkodik, hogy koránt­sem egy „szakbarbár” otthonában já­rok. Minden helyet kaphat itt, amin tetten érhető a fotózás motívuma. Az eredeti dagerrotípia mint ritkaság vonz, a század eleji hangulatot árasztó giccses képeknek pedig épp a csúnyasága: az egyiken esküvői párt, a másikon meg téli tájat fotografál a mester. Nem árt, ha két darab egyfor­ma fényképező majmos óra méri az időt, közvetlenül az egykori Pallasz Kiadóból zsákmányolt „Fotó főosz­tály” tábla szomszédságában. Az igazi „gyönyörűségek” - ame­lyek talán kicsit megkérdőjelezik először is a gyártók, aztán gyűjtő kollégám elmeállapotát - az emele­ten várnak rám. Nyitásképpen rög­tön itt a műanyag fényképezőgépek arzenálja! A zenélő, villogó, vízi­­pisztolyos, buborékfújós, cukorka­tartós típusok, minden fellelhető színárnyalatban, hableánnyal, delfi­nekkel, macikkal meg cicákkal dí­szítve. Többségükben a kínai játék­ipar műremekei, amelyeket egyen­ként ki is próbálunk. - Apropó Kína! - állunk meg egy búvárkodás közben kattintgató mű­anyag kisfiúnál. - Tavaly eljutottam az ázsiai országba, ahol a majdani nagy zsákmány reményében már az első napon vásároltam egy bőröndöt. De csalódnom kellett: míg az itthoni kínai piacok a leggazdagabb lelőhe­lyei a fotós kacatoknak, addig kint alig néhány darabot találtam. Csavarokból és csuhéból készített jelenetek, gyurmából és száraz vi­rágból formázott masinák mellett zenélődobozok, tolltartók és képke­retek feszítenek - mindegyiken tet­ten érhető a fotográfiai motívum. Barbie-kból is színes (bocsánat, többnyire rózsaszín) a kínálat; egyik kedvencem köldökzsinórral kapcso­lódik a fényképezőgéphez, és gomb­nyomásra különböző pózokban kel­leti magát. Ízléstelenségben biztosan dobogósok a kinyitható gépezetek: egyikben egy divatbemutató, a má­sikban pedig egy házasságkötés vonzza (?!) a szemet, miniatűr mű­anyag berendezésekkel és mozgat­ható figurákkal - természetesen mindkettőben ott virít a pillanatot megörökítő fényképész. - Nyaralásokkor csak az első egy­két napot kell türelemmel kibírnia fe­leségemnek és két nagylányomnak, amíg végigjárom a város összes játék­boltját és ócskapiacát, begyűjtve a he­lyi „fotós specialitásokat” - ironizál magán Csaba. Minden családtag és ba­rát ismeri a különc gyűjteményt, és ki­ki igyekszik bővíteni újabb zoknikkal, nyakkendőkkel, kisautókkal, cukor­kákkal, zászlókkal, pólókkal, öngyúj­tókkal meg díszdobozokkal, így társult a bikinis és pöttyös fürdőnadrágos, sörhasú kínai cserépturistákhoz a mál­tai változat, valamint a színes német Hummel-féle fotózó kisfiúhoz (persze az idill kedvéért kutyával) a szeré­nyebb orosz fehér-kék porcelánverzió. Megszámolni a kincseket?! Azt már nem, tiltakozik Csaba. Isten ments, hogy esetleg kiderüljön, vala­hol valaki pazarabb gyűjteménnyel rendelkezik. Szijjártó Gabriella A kincsek leggazdagabb lelőhelyei a kínai piacok ÉLET MOBIL NÉLKÜL. Brit kutatók arra keresték a választ, tud-e ifjú­ságunk élni mobiltelefon nélkül. Már maga az is, hogy elindították ezt a kutatást, azt mutatja, hogy voltak sejtéseik, de az eredmény őket ma­gukat is megdöbbentette. A 15-24 év közötti korcsoportban, önkén­tesekkel végrehajtott vizsgáló során a résztvevőktől két hétre elvették mobiltelefonjukat. Ennek következtében a készüléküktől megfosztott fiatalok társadalmi élete teljesen szétesett. Kétségbeesve kapkodtak, hiszen nem tudták kezelni azt a helyzetet, hogy előre meg kell szervez­ni programjaikat, végig kell gondolniuk tennivalóik fontossági sor­rendjét. Nem tudták elérni barátaikat és rokonaikat, tanácstalanul latolgatták, hogyan lehetne kapcsolatba lépni például a mamájukkal. Elveszettségük csak akkor szűnt meg, amikor végre magukhoz szorít­hatták készüléküket. u. á. KATTINTSON HONLAPUNKRA! Habik Csaba hóbortos fotográfiai gyűjteményéről készült felvételein­ket olvasóink megtalálhatják honla­punkon (www.szabadfold.hu). JOGI ESETEK Ne szólj, szám, nem fáj fejem B­ár két történetünk főhősei közt az­­ égvilágon semmi hasonlóság nincs, eseteik között nem nehéz párhuzamot vonni: mindketten azért kerültek össze­ütközésbe a törvénnyel, mert nem tud­ták tartani a szájukat. Az egyik példázat szereplője falusi öregasszony, aki megorrolt a szomszédjában lakó közép­korú nőre. (Talán azért, mert a szomszédasszony szerető­ket tartott, és ez nem tetszett hősünknek.) Tény, hogy egy szép napon hajba kaptak, az öregasszony az ablakból kiabált, a fiatalabb meg az utcáról felelgetett vissza. Szó szót követett, a faluból a szájtátiak is odagyűltek, míg vé­gül az öregasszony mérgében „ordas kurvá”-nak nevezte vitapartnerét, aki itt abba is hagyta a szópárbajt, és duz­zogva elvonult. Az öregasszony napirendre tért a dolog felett, ám egyszer csak idézést kapott a bíróságra - ugyanis felmerült ellene a becsületsértés megalapozott gyanúja. Elképzelhetik megszeppenését, amikor kiderült, hogy ez komoly dolog. A törvény úgy fogalmaz ugyanis, hogy az követi el a becsületsértést, aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ nagy nyilvánosság előtt. Azt, hogy mi számít nagy nyilvános­ságnak, a bíróság dönti el az eset körülményei alapján - és most úgy ítélték meg, hogy egy ezerfős faluban húsz fő plusz az egész főutca, nagy nyilvánosság. Ahhoz pe­dig, hogy az említett kifejezés alkalmas a becsület csorbí­tására, nem férhetett kétség. Az öregasszony ugyan a le­hető legenyhébb büntetést kapta, a megalázó és rémüle­tes procedúra után mégis biztosra lehetett venni, hogy máskor inkább tízig számol, mielőtt kinyitná a száját. Másik főszereplőnk egy bíró, aki kedélyes, bensőséges beszélgetést folytatott néhány cimborájával. Amikor a szó egy üzletemberre terelődött, bírónk megjegyezte, hogy az illetőt egyszer ő is elítélte már. Az üzletembernek a fülébe jutott a dolog, és hamarosan rágalmazás miatt ült bírónk, ezúttal a vádlottak padján. Rágalmazás esetén nem szükséges ugyanis nagy nyilvánosság, viszont nem elég sértő kifejezést használni, hanem becsület csorbítá­sára alkalmas tényt kell állítani vagy híresztelni. De itt kell megkapaszkodni: ennek a ténynek nem kell hamis­nak lennie ahhoz, hogy a rágalmazás mint bűncselek­mény megvalósuljon. Vannak olyan esetek, amikor a bí­róság vizsgálja azt is, hogy az elkövető hazudott-e, téve­dett-e, tehát hogy sértő szavaiban mennyi volt az igazság - és ha igaza volt, nem büntetik meg. De a bíróság elő­ször azt vizsgálja, hogy közérdek vagy jogos magánérdek fűződött-e ahhoz, hogy ez a becsületsértő tény kiderül­jön. Ha valaki elmondja a férjnek, hogy a felesége csalja, ez nem rágalmazás, ha igaz, mert a férjnek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy tudjon az ilyesmiről. Viszont ha va­laki csak azért mondja el másnak, hogy X. Y.-t csalja a fe­lesége, hogy együtt jót kuncogjanak - hiába igaz maga a tény, ez akkor is rágalmazás. Másról rosszat mondani csak nagyon alapos okkal szabad. Mert a törvény nemcsak a rablókat és gyilkoso­kat üldözi, hanem a rosszindulatú locsogó-fecsegőket is. Tanács Gábor Családi__körCsalád-otthon Édesszájúak ebédje Téli leves Hozzávalók: 30 dkg karalábé 15 dkg zeller 20 dkg sárgarépa 15 dkg fejes káposzta 1 fej hagyma 10 dkg cérnametélt 1 csokor petrezselyemzöld tejföl 2 pár virsli 11 forró húsleves (kockából) 2 evőkanál olaj A felaprított hagymát olajon üvegesre pároluk, majd hozzáad­juk a csíkokra vágott zöldsége­ket, és 5 percig pirítjuk. Felönt­jük a húslevessel, és mérsékelt lángon 20 percig főzzük. A cér­nametéltet és a felkarikázott virslit a leveshez adjuk, majd kb. 2 perc alatt készre forraljuk. Tá­lalás előtt 2-3 evőkanál tejföllel meglocsoljuk, és apróra vágott petrezselyemzölddel meghintjük. Szíriai metélt Hozzávalók: 25 dkg liszt 5 tojás 1 dl tejföl 0,5 kg tehéntúró 3 evőkanál cukor 8 dkg vaj 1,5 dl tejszín 1/2 citrom reszelt héja 5 dkg mazsola 5 dkg dió­só A lisztet 2 tojással, a tejföllel, a te­héntúróval, 1 evőkanál cukorral és egy csipet sóval jól összegyűljük. 0,5 cm vastagságúra kinyújtjuk, és ujjnyi szélességű metéltre vágjuk. Tűzálló tálban elkeverjük a vajat és a tejszínt a maradék cukorral, 3 to­jássárgájával, a reszelt citromhéj­jal, a mazsolával és a durvára tört dióval. A tésztát kifőzzük, leszűr­jük, és a tűzálló tálban lévő keve­rékkel alaposan összeforgatjuk. Lazán hozzákeverjük a 3 tojás habját, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Borhab Hozzávalók: 4 tojássárgája 5 dkg liszt 4 dl muskotályos fehérbor 20 dkg cukor 2 teáskanál zselatin 1 dl meleg víz 4 dl tejszin 1 db fahéj 8 db szegfűszeg A tojássárgáját a liszttel és egy kevés hideg borral simára kever­jük. A maradék bort a cukorral, a fahéjjal és a szegfűszeggel felfor­raljuk, és átszűrve a lisztes-boros tojássárgájára öntjük. Állandó kevergetés mellett sűrűre főzzük, és lehűtjük. A zselatint a meleg víz hozzáadásával csomómentes­re keverjük, a felvert tejszínhab­hoz adjuk, majd a kihűlt krémet lazán hozzákeverjük. Néhány szem mazsolával és tejszínhab pamaccsal díszítve borospoha­rakban tálaljuk. Ünnepi alkalmakra tortát is készíthetünk belőle úgy, hogy két vékony piskótalap közé töltjük a krémet. A süteményt bevonhat­juk tejszínhabbal, de akkor is fi­nom, ha csak porcukorral hintjük meg a tetejét. d Föld Könyvtár adventtől húsvétig című kötete kapható a nagyot a hírlapárusító helyeken , illetve a Tesco, a Kaisel's és az Auchan hipemiaketekben.­­ Megrendelhető telefonon a 06-80/264-51­2-es ingyenes zöldszámon, e-mailben a konyvrendezes@lap.szabadfold.hu amer sms-ben a 06-30/234-1­900-as telefonszámon.

Next