Szabad Föld, 2005. január-június (61. évfolyam, 1-25. szám)
2005-06-03 / 22. szám
Hazai élet Keserves út az M6-osig FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A polgármester megoszt velünk még egy nagy gondot: a falubeliek szeretnék ugyan, ha megépülne a dunaújvárosi Duna-híd, ám nincs megfelelő rávezető út. „Mi, itt élők, attól tartunk, hogy a Győr-Szeged útvonalon közvetlenül közlekedni kívánó járművek Budapestet kikerülve erre jönnek majd, s ötven százalékkal is nőhet a forgalom; ez a házakban, a mindennapi életünkben rendkívül komoly változásokat okoz majd.” A falu első embere szerint 1974 óta léteznek tervek a Perkátát elkerülő út megépítésére, ám eddig minden csak vázlat. A perkátaiak közül a lehetetlen helyzet miatt többekben a polgári engedetlenség igénye fogalmazódott meg. Eddig mintegy háromszázan írták alá azt az aláírásgyűjtő ívet, amely a faluban indult el az elkerülő út szorgalmazására. Perkáta és Adony között félúton, a földúton járunk. A Fejér Megyei Állami Közútkezelő Kht. fenntartásában álló út egy szakasza ugyanis földút. Legalábbis azzal majdnem egyenértékű kátyúdzsungel: néhány hónappal ezelőtt le is zárták a két falut összekötő utat, merthogy járhatatlanná vált. A lakossági és közútkezelői tiltakozást követően az építtető konzorcium elvállalta a hibák kijavítását, s az érintett szakaszig el is végezte. A fel nem újított területen ma hatalmas a kamionforgalom, az M6-os autópályát építtető cég alvállalkozói szállítják a környékbeli bányákból az útalapba valót. - Mi értelme ezt felújítani? Két-három hónap múlva megkezdődik az autópálya-csomópont építése, és a jelenlegi útszakasz teljesen új nyomvonalra kerül, a legkorszerűbb útépítési technológiával - magyarázzák az építkezésen dolgozók. - Igaz. Csak addig ki kell bírni valahogy - teszi hozzá egy, a területen biciklijét toló idősebb asszony. Adony város központjában, a négyes útkereszteződésben járunk. A zebrán gyerekek, a visszapillantó tükörben kamionsor látszik: az egyik Velence felé kanyarodik, a másik Perkáta felé indul. Az egyik büfénél kérdésemre többek is - egymástól eltérően - kommentálják a látottakat: - Mit nem lehet érteni ezen? Még éjjel is mennek a kamionok. De menjenek csak, mert lesz autópályánk - fejti ki véleményét egyikük. - De hát addig tönkremennek az utak, neked meg úgysem lesz arra pénzed soha, hogy megvedd a matricát - kontráz vissza másikuk. - Nem akar telket venni? - kérdi tőlem egy meglett férfiember. - Az apámmal 1950-ben együtt építettem a 6-os főutat - tudom meg tőle, a szeme könnybe lábad, amikor eszébe ötlik a múlt, s látja a mai munkásokat. - Menjenek csak, végezzék a dolgukat - mondja tömören, engem pedig megkér: nézzek el a szőlőhegyre, ahol minden második telekre ki van írva, hogy eladó. - Azt mondják, hogy most nem szabad eladni, mert két év múlva a dupláját kapom majd érte. De azért nézzen körül... Kapálni tud-e? Mert az a legnagyobb bajom, hogy a földet senki nem gondozza, csak azt lesi mindenki, mikor mennyit kapunk érte... A Fejér Megyei Állami Közútkezelő Kht. és az M6 Autópálya Rt. illetékesei szűkszavúan annyit mondtak: folyamatosan egyeztetnek a felmerülő problémákról, keresik a megoldást. Az M6-ost építtető cég vezetői információink szerint a közeljövőben tárgyalóasztalhoz ülnek a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium illetékeseivel. A helyzet a mainál rosszabbra is fordulhat, mivel - mint több szakmabeli is véli - ez csak a jéghegy csúcsa, a dömping majd az M6-oshoz szükséges aszfalt szállításakor érkezik, óvatos becsléseik szerint is a jelenlegi tízszeresére fog majd emelkedni az Adonyt Perkátával összekötő útszakasz járműforgalma. ______________________________________________ R.: Tóth Máté Az út már a mai forgalommal megadta magát... Három falu, egy mezőőr Van egyenruhája, szolgálati száma, igazolványa és naplója, sörétes puskája, „rendőrségnél rendszeresített könnygázszóró palackja” és elvileg széles jogköre is - ám valójában mégis erőtlen a magyar mezőőr. Aligha véletlen tehát, hogy - mint Prokopp Józseftől, a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca főtanácsosától megtudtuk - az országban öszszesen alig ezer területőrző szolgálatot ellátó szakembert alkalmaznak a rendszer fenntartására jogosult önkormányzatok. Ez a létszám a gyakorlatban azt jelenti, hogy három településre jut egy mezőőr. Hogy pontosan értsük, milyen kevés ez a létszám, csak egy adat: a kilencvenes évek elején több mint tizenkétezer, ilyen szolgálatot ellátó határjáró szakembert tartottak nyilván. A mezőőri szolgálat jelenlegi rendszerét feleslegesnek minősítette munkatársunknak az egyik Pest közeli magánültetvény tulajdonosa. A csaknem kétszáz hektáron intenzív gyümölcstermesztésre szakosodott vállalkozó kijelentette: „Megkeresett az önkormányzat, hogy szálljak be a mezőőri szolgálat fenntartásába, és mondtak egy összeget, amitől majdnem hanyatt estem, hiszen pontosan a kétszeresébe került volna egy puskásember költsége, mint amit az érési szezonban egy megbízható őrzővédő cégnek kifizetek.” Prokopp József szerint azonban a gazdáknak - természetesen együttműködve az önkormányzatokkal - igenis érdekük lenne állandó szolgálat fenntartása. „A jó mezőőr a falu szeme” - fogalmazott, bár hozzátette, kétségtelen, hogy a jogszabályokban leírt intézkedési lehetőségek zöme elvi jellegű. A határ hivatalos őrizője például jogosult „azt a járművet, amelyről alaposan feltételezhető, hogy azon a működési területről származó jogellenesen szerzett szállítmány van, feltartóztatni, a jármű vezetőjét és a járművön, illetve az abban tartózkodókat igazoltatni”. Képzeljük el ezt a helyzetet a mai napi gyakorlatban: rendszám nélküli Zsiguliban ülnek öten, és a mezőőr elébük áll az önvédelemre nem használható sörétes puskájával meg a könnygázspray-vel - aligha kell megtippelni, ebben a helyzetben ki lesz a nyerő. A megoldás ilyen esetben a mobiltelefon lehet, vagyis a mezőőr felhívja a körzeti rendőrt, ám többnyire mire a kéklámpás kocsi a helyszínre ér, addigra a lopott terményen már túl is adott a „munkáját” szezonban nemegyszer szinte iparszerűen űző banda. Ezt a helyzetet pontosan ismerik a nagy értékű ültetvények, kertészetek tulajdonosai, ezért ők az érési szezonban profi vagyonőröket alkalmaznak. A két-három fős szolgálati egység kiszámlázott díja félmillió forint körül mozog, de a vállalkozóknak még ez is megéri: tudunk olyan esetről, amikor egy szervezett csapat egyetlen éjszaka csaknem hatszázezer forintot „szüretelt ki” a tulajdonos zsebéből egy kizárólag exportra termelő kordonos körteültetvényben. Ez ellen a kutyás-pisztolyos biztonsági őr bizonyosan nagyobb védelmet nyújt, mint a jogszabállyal védett, de a felügyeleti területen igazából kiszolgáltatott mezőőr. Az elmúlt hetekben több szakember is felvetette, hogy az állami-önkormányzati mezőőri rendszer akkor válhatna versenyképessé, ha az önvédelemre, illetve a „kényszerítő eszközök” használatára vonatkozó tényleges cselekvési lehetőségei a biztonsági őrökre érvényes szabályokhoz közelítenének. Például - vetette fel kérdésünkre Prokopp József -, ha az önvédelemre jobban alkalmas maroklőfegyver is belekerülhetne a mezőőri arzenálba. A hatékonyabb fellépést segítő technika a fenntartók számára is kedvezőbb helyzetet teremtene, hiszen afféle, a „határ rendőre” típusú feladatot szívesebben finanszíroznának, mint a „falu szemét”. A mezőőri szolgálat fenntartása ugyanis nem olcsó mulatság. Az önkormányzatnak ki kell fizetnie a munkabért, fel kell szerelnie a szolgálatba lépő személyt (ideértve az egyenruhát, a sörétes puskát és a gázspray-t is), és ez ma úgy hárommillió forint körül mozog. A finanszírozásba elvileg be lehet vonni az érdekelt földtulajdonosokat és -használókat is, de a gyakorlatban ez nagyon nehezen megy. Az érintett gazdák fele ugyanis - éppen az imént említett okok miatt - feleslegesnek tartja a kiadást, a másik fele pedig azért nem fizet, mert nem hajlandó mások helyett is terheket viselni. Tamás Gábor A határ rendőreivé válhatnak 2005. június 3. Szabadközv A vidék családi hetilapja | Savanyú tejünnep Egyre szűkebb körben és egyre szomorúbban ünnepelik a tej világnapját május végén. A tejtermelői csoportok itthon megkondították a vészharangot, mert a gazdálkodók kétharmada veszteségesen termel, és sokan felhagynak a termeléssel. A termelői csoportok 350 millió kilogramm tejkvótával rendelkeznek, ők termelik a tej egyötödét. Úgy gondolják, összefogással jövedelmezőbbé tehetik e tevékenységet, közös a beszerzés, az értékesítés, és magasabb árat tudnak elérni a feldolgozóknál. Most a termelők kiszolgáltatottak a feldolgozóknak - mondta Istvánfalvi Miklós, a Fehérvártej Kft. termelői csoport ügyvezetője. A termelői csoportok hamarosan szövetségbe tömörülnek. Mert a baj eléggé nagy. Egy évvel az uniós csatlakozás után csalódottak a gazdálkodók, nincs kiszámíthatóság és szabályozottság, amire annyira vártak. Az alacsony tejár és a növekvő költségek miatt tavaly öt százalékkal csökkent a tejtermelés, még az FVM által meghirdetett kiegészítő támogatás és a kvótaalapú támogatás sem ellensúlyozta a literenkénti átlagosan hétforintos veszteséget. A szükséges önerő hiányában sokan képtelenek lesznek a rövidesen lejáró határidőig megvalósítani a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő beruházásaikat. Gond az is, hogy az idei kvótaalapú támogatásokhoz csak a jövő év márciusában jutnak hozzá. A feldolgozók is nehéz helyzetben vannak, mert egyre nagyobb arányt képviselnek az import tejtermékek: tavaly még csak nyolc, idén már húsz százalékot. A nagy áruházláncok közül néhány a saját márkás termékeit is külföldi alapanyagból állítja elő - mondta Besenyei Ferenc, a Pannontej Rt. igazgatósági elnöke. (Egy adat: kétszázötvenezer liter, külföldön illegálisan előállított, 2,8 százalékos zsírtartalmú tej érkezett mostanság hazánkba, mígnem a tárca megtiltotta az értékesítését.) A szakember felhívta a figyelmet arra is, hogy néhány külföldi tejtermék nem felel meg a hazai követelményeknek. Olyan tejtermékutánzatok vannak az üzletek polcain, amelyek növényi zsiradékból és tejipari melléktermékekből készülnek. Ezek ellen érdemi intézkedés nem történt. Istvánfalvi Miklós, aki a Tej Terméktanács elnöke is, úgy véli, az agrártárca nem tudta kezelni az ágazat problémáit, a termékpálya-bizottság nem működik. Pedig a kormány tudna enyhíteni a gondokon, csökkenthetné az általa kivetett állat-egészségügyi és hullamegsemmisítési költségeket. Pethes József MAGYARORSZÁG LEGERŐSEBB FALUJA A részt vevő csapatok a nagy meleg ellenére nagy erőbedobással, lelkesedéssel, elszántsággal mérték össze erejüket a MAGYARORSZÁG LEGERŐSEBB FALUJA 2005. évi harmadik területi elődöntőjén, május 28-án, ENCSENCS községben. Az eredményhirdetéskor - a már hagyományossá váló záróműsorban - a csapatok táncra perdülve, vidáman ünnepelték elért eredményeiket. Az országos döntőbe továbbjutott: ENCSENCS és SZABOLCSVERESMART csapata. Az egyéni összesített eredmények alapján kimagasló eredményt értek el. A női versenyzők között a legjobb: MOLNÁR ANITA, a szabolcsveresmarti csapat tagja. _A férfi versenyzők között a legjobb: MILÁK MIKLÓS, Encsencs község csapatának tagja. GYULAI ÁGNES, a szabolcsveresmarti csapat tagja nyerte el a rilitiUivta vidék családi hetilapja féléves előfizetését és ajándékcsomagját. A versenyzők és a csapatok egész napos erőpróbáját tűzijáték zárta. 2005. június 4-én, TÁPLÁNSZENTKERESZT községben rendezzük meg a MAGYARORSZÁG LEGERŐSEBB FALUJA negyedik területi elődöntőjét. A területi elődöntőkre szövetségünk egy héttel a versenyek kezdete előtt még folyamatosan elfogadja az újabb csapatok jelentkezését. MÚTOSZ