Szabad Föld, 2005. január-június (61. évfolyam, 1-25. szám)

2005-06-03 / 22. szám

Hazai élet Keserves út az M6-osig FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A polgármester megoszt velünk még egy nagy gondot: a falubeliek szeretnék ugyan, ha megépülne a dunaújváro­si Duna-híd, ám nincs megfelelő rávezető út. „Mi, itt élők, attól tartunk, hogy a Győr-Szeged útvonalon köz­vetlenül közlekedni kívánó járművek Budapestet kikerül­ve erre jönnek majd, s ötven százalékkal is nőhet a forga­lom; ez a házakban, a mindennapi életünkben rendkívül komoly változásokat okoz majd.” A falu első embere sze­rint 1974 óta léteznek tervek a Perkátát elkerülő út meg­építésére, ám eddig minden csak vázlat. A perkátaiak kö­zül a lehetetlen helyzet miatt többekben a polgári enge­detlenség igénye fogalmazódott meg. Eddig mintegy há­romszázan írták alá azt az aláírásgyűjtő ívet, amely a fa­luban indult el az elkerülő út szorgalmazására. Perkáta és Adony között félúton, a földúton járunk. A Fejér Megyei Állami Közútkezelő Kht. fenntartásában ál­ló út egy szakasza ugyanis földút. Legalábbis azzal majd­nem egyenértékű kátyúdzsungel: néhány hónappal ez­előtt le is zárták a két falut összekötő utat, merthogy jár­hatatlanná vált. A lakossági és közútkezelői tiltakozást követően az építtető konzorcium elvállalta a hibák kija­vítását, s az érintett szakaszig el is végezte. A fel nem újí­tott területen ma hatalmas a kamionforgalom, az M6-os autópályát építtető cég alvállalkozói szállítják a környék­beli bányákból az útalapba valót. - Mi értelme ezt felújítani? Két-három hónap múlva megkezdődik az autópálya-csomópont építése, és a jelen­legi útszakasz teljesen új nyomvonalra kerül, a legkorsze­rűbb útépítési technológiával - magyarázzák az építkezé­sen dolgozók. - Igaz. Csak addig ki kell bírni valahogy - teszi hozzá egy, a területen biciklijét toló idősebb asszony. Adony város központjában, a négyes útkereszteződés­ben járunk. A zebrán gyerekek, a visszapillantó tükörben kamionsor látszik: az egyik Velence felé kanyarodik, a má­sik Perkáta felé indul. Az egyik büfénél kérdésemre többek is - egymástól eltérően - kommentálják a látottakat: - Mit nem lehet érteni ezen? Még éjjel is mennek a ka­mionok. De menjenek csak, mert lesz autópályánk - fejti ki véleményét egyikük. - De hát addig tönkremennek az utak, neked meg úgy­sem lesz arra pénzed soha, hogy megvedd a matricát - kontráz vissza másikuk. - Nem akar telket venni? - kérdi tőlem egy meglett férfiember. - Az apámmal 1950-ben együtt építettem a 6-os főutat - tudom meg tőle, a szeme könnybe lábad, amikor eszébe ötlik a múlt, s látja a mai munkásokat. - Menjenek csak, végezzék a dolgukat - mondja tömören, engem pedig megkér: nézzek el a szőlőhegyre, ahol min­den második telekre ki van írva, hogy eladó. - Azt mond­ják, hogy most nem szabad eladni, mert két év múlva a dupláját kapom majd érte. De azért nézzen körül... Kapál­ni tud-e? Mert az a legnagyobb bajom, hogy a földet sen­ki nem gondozza, csak azt lesi mindenki, mikor mennyit kapunk érte... A Fejér Megyei Állami Közútkezelő Kht. és az M6 Au­tópálya Rt. illetékesei szűkszavúan annyit mondtak: fo­lyamatosan egyeztetnek a felmerülő problémákról, kere­sik a megoldást. Az M6-ost építtető cég vezetői informá­cióink szerint a közeljövőben tárgyalóasztalhoz ülnek a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium illetékeseivel. A helyzet a mainál rosszabbra is fordulhat, mivel - mint több szakmabeli is véli - ez csak a jéghegy csúcsa, a dömping majd az M6-oshoz szükséges aszfalt szállítása­kor érkezik, óvatos becsléseik szerint is a jelenlegi tízsze­resére fog majd emelkedni az Adonyt Perkátával össze­kötő útszakasz járműforgalma. ______________________________________________ R.: Tóth Máté Az út már a mai forgalommal megadta magát... Három falu, egy mezőőr V­an egyenruhája, szolgálati szá­ma, igazolványa és naplója, sö­rétes puskája, „rendőrségnél rendsze­resített könnygázszóró palackja” és elvileg széles jogköre is - ám valójá­ban mégis erőtlen a magyar mezőőr. Aligha véletlen tehát, hogy - mint Prokopp Józseftől, a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca főtanácso­sától megtudtuk - az országban ösz­­szesen alig ezer területőrző szolgála­tot ellátó szakembert alkalmaznak a rendszer fenntartására jogosult ön­­kormányzatok. Ez a létszám a gya­korlatban azt jelenti, hogy három te­lepülésre jut egy mezőőr. Hogy pon­tosan értsük, milyen kevés ez a lét­szám, csak egy adat: a kilencvenes évek elején több mint tizenkétezer, ilyen szolgálatot ellátó határjáró szakembert tartottak nyilván. A mezőőri szolgálat jelenlegi rendszerét feleslegesnek minősítette munkatársunknak az egyik Pest kö­zeli magánültetvény tulajdonosa. A csaknem kétszáz hektáron intenzív gyümölcstermesztésre szakosodott vállalkozó kijelentette: „Megkeresett az önkormányzat, hogy szálljak be a mezőőri szolgálat fenntartásába, és mondtak egy összeget, amitől majd­nem hanyatt estem, hiszen pontosan a kétszeresébe került volna egy pus­kásember költsége, mint amit az éré­si szezonban egy megbízható őrző­védő cégnek kifizetek.” Prokopp József szerint azonban a gazdáknak - természetesen együttmű­ködve az önkormányzatokkal - igenis érdekük lenne állandó szolgálat fenn­tartása. „A jó mezőőr a falu szeme” - fogalmazott, bár hozzátette, kétségte­len, hogy a jogszabályokban leírt in­tézkedési lehetőségek zöme elvi jelle­gű. A határ hivatalos őrizője például jogosult „azt a járművet, amelyről ala­posan feltételezhető, hogy azon a mű­ködési területről származó jogellene­sen szerzett szállítmány van, feltartóz­tatni, a jármű vezetőjét és a járművön, illetve az abban tartózkodókat igazol­tatni”. Képzeljük el ezt a helyzetet a mai napi gyakorlatban: rendszám nél­küli Zsiguliban ülnek öten, és a mezőőr elébük áll az önvédelemre nem használható sörétes puskájával meg a könnygázspray-vel - aligha kell megtippelni, ebben a helyzetben ki lesz a nyerő. A megoldás ilyen esetben a mobiltelefon lehet, vagyis a mezőőr felhívja a körzeti rendőrt, ám többnyi­re mire a kéklámpás kocsi a helyszínre ér, addigra a lopott terményen már túl is adott a „munkáját” szezonban nem­egyszer szinte iparszerűen űző banda. Ezt a helyzetet pontosan ismerik a nagy értékű ültetvények, kertészetek tulajdonosai, ezért ők az érési szezon­ban profi vagyonőröket alkalmaznak. A két-három fős szolgálati egység ki­számlázott díja félmillió forint körül mozog, de a vállalkozóknak még ez is megéri: tudunk olyan esetről, amikor egy szervezett csapat egyetlen éjszaka csaknem hatszázezer forintot „szüre­telt ki” a tulajdonos zsebéből egy kizá­rólag exportra termelő kordonos körte­ültetvényben. Ez ellen a kutyás-piszto­­lyos biztonsági őr bizonyosan nagyobb védelmet nyújt, mint a jogszabállyal védett, de a felügyeleti területen igazá­ból kiszolgáltatott mezőőr. Az elmúlt hetekben több szakember is felvetette, hogy az állami-önkor­mányzati mezőőri rendszer akkor vál­hatna versenyképessé, ha az önvéde­lemre, illetve a „kényszerítő eszközök” használatára vonatkozó tényleges cse­lekvési lehetőségei a biztonsági őrökre érvényes szabályokhoz közelítenének. Például - vetette fel kérdésünkre Prokopp József -, ha az önvédelemre jobban alkalmas maroklőfegyver is belekerülhetne a mezőőri arzenálba. A hatékonyabb fellépést segítő tech­nika a fenntartók számára is kedve­zőbb helyzetet teremtene, hiszen af­féle, a „határ rendőre” típusú felada­tot szívesebben finanszíroznának, mint a „falu szemét”. A mezőőri szolgálat fenntartása ugyanis nem olcsó mulatság. Az ön­­kormányzatnak ki kell fizetnie a munkabért, fel kell szerelnie a szolgá­latba lépő személyt (ideértve az egyenruhát, a sörétes puskát és a gázspray-t is), és ez ma úgy három­millió forint körül mozog. A finanszí­rozásba elvileg be lehet vonni az ér­dekelt földtulajdonosokat és -hasz­nálókat is, de a gyakorlatban ez na­gyon nehezen megy. Az érintett gaz­dák fele ugyanis - éppen az imént említett okok miatt - feleslegesnek tartja a kiadást, a másik fele pedig azért nem fizet, mert nem hajlandó mások helyett is terheket viselni. Tamás Gábor A határ rendőreivé válhatnak 2005. június 3. Szabad­közv A vidék családi hetilapja | Savanyú tejünnep E­gyre szűkebb körben és egyre szo­morúbban ünnepelik a tej világ­napját május végén. A tejtermelői csoportok itthon megkondították a vészharangot, mert a gazdálkodók kétharmada veszteségesen termel, és sokan felhagynak a termeléssel. A ter­melői csoportok 350 millió kilo­gramm tejkvótával rendelkeznek, ők termelik a tej egyötödét. Úgy gondol­ják, összefogással jövedelmezőbbé te­hetik e tevékenységet, közös a beszer­zés, az értékesítés, és magasabb árat tudnak elérni a feldolgozóknál. Most a termelők kiszolgáltatottak a feldol­gozóknak - mondta Istvánfalvi Mik­lós, a Fehérvártej Kft. termelői csoport ügyvezetője. A termelői csoportok hamarosan szövetségbe tömörülnek. Mert a baj eléggé nagy. Egy évvel az uniós csat­lakozás után csalódottak a gazdálko­dók, nincs kiszámíthatóság és szabá­lyozottság, amire annyira vártak. Az alacsony tejár és a növekvő költsé­gek miatt tavaly öt százalékkal csök­kent a tejtermelés, még az FVM által meghirdetett kiegészítő támogatás és a kvótaalapú támogatás sem ellensú­lyozta a literenkénti átlagosan hétfo­rintos veszteséget. A szükséges önerő hiányában so­kan képtelenek lesznek a rövidesen lejáró határidőig megvalósítani a kör­nyezetvédelmi előírásoknak megfe­lelő beruházásaikat. Gond az is, hogy az idei kvótaalapú támogatásokhoz csak a jövő év márciusában jutnak hozzá. A feldolgozók is nehéz hely­zetben vannak, mert egyre nagyobb arányt képviselnek az import tejter­mékek: tavaly még csak nyolc, idén már húsz százalékot. A nagy áruház­láncok közül néhány a saját márkás termékeit is külföldi alapanyagból ál­lítja elő - mondta Besenyei Ferenc, a Pannontej Rt. igazgatósági elnöke. (Egy adat: kétszázötvenezer liter, kül­földön illegálisan előállított, 2,8 szá­zalékos zsírtartalmú tej érkezett mos­tanság hazánkba, mígnem a tárca megtiltotta az értékesítését.) A szak­ember felhívta a figyelmet arra is, hogy néhány külföldi tejtermék nem felel meg a hazai követelményeknek. Olyan tejtermékutánzatok vannak az üzletek polcain, amelyek növényi zsi­radékból és tejipari melléktermé­kekből készülnek. Ezek ellen érdemi intézkedés nem történt. Istvánfalvi Miklós, aki a Tej Ter­méktanács elnöke is, úgy véli, az ag­rártárca nem tudta kezelni az ágazat problémáit, a termékpálya-bizottság nem működik. Pedig a kormány tud­na enyhíteni a gondokon, csökkent­hetné az általa kivetett állat-egész­ségügyi és hullamegsemmisítési költségeket. Pethes József MAGYARORSZÁG LEGERŐSEBB FALUJA A részt vevő csapatok a nagy meleg ellenére nagy erőbedobással, lelkese­déssel, elszántsággal mérték össze erejüket a MAGYARORSZÁG LEG­ERŐSEBB FALUJA 2005. évi har­madik területi elődöntőjén, május 28-án, ENCSENCS községben. Az eredményhirdetéskor - a már hagyo­mányossá váló záróműsorban - a csapatok táncra perdülve, vidáman ünnepelték elért eredményeiket. Az országos döntőbe továbbjutott: ENCSENCS és SZABOLCSVERESMART csapata. Az egyéni összesített eredmények alapján kimagasló eredményt értek el. A női versenyzők között a legjobb: MOLNÁR ANITA, a szabolcsveresmarti csapat tagja. _A férfi versenyzők között a legjobb: MILÁK MIKLÓS, Encsencs község csapatának tagja. GYULAI ÁGNES, a szabolcsveresmarti csapat tagja nyerte el a r­­iliti­U­ivt­­­a vidék családi hetilapja féléves előfizetését és ajándékcsomagját. A versenyzők és a csapatok egész napos erőpróbáját tűzijáték zárta. 2005. június 4-én, TÁPLÁNSZENTKERESZT községben rendezzük meg a MAGYARORSZÁG LEGERŐSEBB FALUJA negyedik területi elődöntőjét. A területi elődöntőkre szövetsé­günk egy héttel a versenyek kezde­te előtt még folyamatosan elfogad­ja az újabb csapatok jelentkezését. MÚTOSZ

Next