Szabad Föld, 2005. január-június (61. évfolyam, 1-25. szám)
2005-02-11 / 6. szám
Kultúra Naplóíró a pokolból LEGTÖBBET BASEBALLSAPKÁJÁRÓL és furcsa nevéről kérdezik, holott bejárta az egész világot és szívszorító riportokat hozott az emberi lét árnyékos oldaláról. Vujity Tvrtko nyolc éve a tv2 Napló stábjának oszlopos tagja, „pokoli” könyveit szétkapkodják. A baseballsapka most sem kerül le a fejéről, de látom, hogy tüsihaj van alatta. Nevének megfejtése szűk körökben ismert, a Vujity anyai nagyapja családneve, a Tvrtko pedig a Szilárd megfelelője. Egyébként Balogh Szilárdnak anyakönyvezték. Felesége, Zsolnay Gyöngyi egykori kosárlabdamágus, két kicsi fiuk van. Tanult Miamiban, élt Washingtonban, itthon sokáig egy apró falucska, Görömböly lakója volt, nemrég költöztek fel a fővárosba. Kevesen tudják, hogy a tv2 riportere énekel egy balkáni cigányzenekarral, saját díjat alapított Hétköznapok Hőse elnevezéssel, s újabban operatőri szerepet is magára vállalva egyszemélyes stábként utazik a világban. Kocsmában a téma - Milyen tempóval indul a napod? Mire beérsz a tv2-be, már kész ötleteid vannak? - Nyitásnak érdekes kérdés. Most hétfő van, ilyenkor kezdődik az élet, ekkor tartjuk a Napló szerkesztőségi értekezletét. De én nagyon keveset vagyok itt, néha még a megbeszélésekről is hiányzom, hiszen legtöbbször úton vagyok valahol a világban. Tehát az ötleteim nem hétfőre és nem hétfőn születnek. Egy-egy témára vagy forgatásra olykor évekig is készülök. - S valójában sosincs nyugalmad. - Ha történik valami világrengető dolog valahol, már indulok is. Néhány hete, egy szerdai napon a gyerekemmel csokis kekszet majszoltunk egy pécsi cukrászdában, amikor telefonáltak, hogy másnapra érvényes repülőjegyem van Sri Lankára. Borult az összes családi program, viszont a vasárnap esti műsorban helyszíni riportfilmmel jelentkeztem a szökőár sújtotta vidékről. Feszített volt a tempó. - Megérte? - Természetesen. Én mindig igyekszem hétköznapi hősöket bemutatni a filmjeimben. Olyan egyszerű, ám nagyszerű embereket, akiknek van mondanivalójuk. Ezeket a témákat megtalálni felettébb izgalmas feladat. Szerintem az újságírás a világ legszebb szakmája. Meg kell tanulni vele élni, s nem visszaélni. - Néha ámulok, milyen szenzációs témát találsz. Ilyen volt a nő, aki kutyának képzeli magát. Itt él köztünk, csak fel kell fedezni. Hogy sikerül? - Tévedésben vagy. Nincs szükség hozzá kutatómunkára. Szerintem ebben az országban tízmillió potenciális riportalany él, csak az a kérdés, kit mutatunk be közülük. - Egy regénye mindenkinek van... - Mi ketten nem ismertük eddig egymást, de ahogy elmeséltél néhány dolgot a találkozásunk elején, akár te rólad is tudnék filmet forgatni. S aztán holnap egy másik újságíró csodálkozna rajta, hogyan találtam rád. - Miként kutatod fel a riportalanyaidat? - Jó segítők, jó kollégák, jó kapcsolatok kellenek hozzá. És hasznos telefonkönyv. De előfordult már, hogy a sombereki kocsmában hallottam egy történetet, amit aztán leforgattam. Csak olyan filmet csinálok, amit tévénézőként én magam is végignéznék. Tehát az érdeklődési köröm eleve meghatározza, mivel foglalkozom és mivel nem. - A helyzet érdekel? - Mert a helyzetben mutatkozik meg, hogy ki az igazi hős. Aki luxuskörülmények közt él, arról nincs mit mondani. Aki viszont benne van az élet sűrűjében, orvosok, ápolók, speciális mentők, az meg tudja mutatni a küzdelmeit. - Nem ér vád azért, hogy a nyomort, a szerencsétlen sorsú embereket filmezed? - Mindig azt a hétköznapi hőst állítom a téma középpontjába, aki közülünk való, másokon segít, és példaképünk lehet. Vádakkal nem foglalkozom, csak objektív tényekkel. A pakisztáni szemétevő gyerekeknek 38 millió, az észak-koreai Rákosi Mátyás Kórház éhező árváinak 11 millió, a szökőár Sri Lanka-i károsultjainak pedig 54 millió forint pénzadomány gyűlt össze riportfilmjeim adásba kerülése után. A kambodzsai magyar árvaház lakói közül 802 gyereket fogadtak örökbe. Tévedésből ravatalon - Nem tudom, neked feltűnt-e, hogy sokkal adakozóbbak vagyunk, ha távoli katasztrófák áldozatainak kell segíteni. Meglehet, az erdélyi magyarok nyomoráról szóló film után kevesebben nyúlnának a zsebükbe. - Senki nem próféta a saját hazájában, vagyis a mi hősünk nem hős, ellenben, ha külföldről érkezik valaki és tíz kamera követi, az a legtöbb ember szemében azonnal világsztárrá változik. Az én filmjeim minden szereplője magyar, legyen az a világ legtávolabbi vagy legszegényebb szegletében forgatott történet. S ezek könyvbe gyűjtött változatai igen keresettek... - Pedig az első kötet tervét három kiadó utasította vissza, mondván, ami lement a tévében, arra már senki sem kíváncsi. Nem lett igazuk: a Tizenkét pokoli történetből magánkiadásban ötezer példányt adtam el. Eddigi öt könyvemből félmillió példány talált gazdára. - Mi lehet az oka, hogy az emberek szeretik könyvben olvasni elborzasztó eseteidet? - Azért a könyveimben sokkal több minden benne van. írok a forgatások közben szerzett élményeimről, gondolataimról, kulisszatitkokról. A filmekből hiányoznak a csak énrám vonatkozó részletek, például hogy miként éltem át, amikor letüsszentett egy leprás, vagy milyen félelmeim voltak, amikor Kolumbiában rájöttem, hogy tévedésből egy ravatalozóágyon aludtam... Könyveim személyes naplók, melyek a gyermekeimnek íródnak, hogy majd megtudhassák, milyen volt a világ akkortájt, amikor ők születtek. Nem a díjakért... - Mennyi idősek? - Benjámin kettő, Barnabás egyéves múlt. - Nekik nem mesélsz az élményeidről... - Most még az Oroszlánkirály van napirenden, de később majd előhozom a saját történeteimet is. - Milyen apa vagy? - Számomra másodlagos lett a riportkészítés, az újságírás. Mindennél fontosabb a család. Erre akkor döbbentem rá, amikor megszülettek a gyermekeim. - Előtte fontosabb volt a szakma? - Hogyne. Én is építgettem a karrieremet. - Mire családos ember lettél, elértél egyet s mást, hogy csak a Pulitzer-emlékdíjat említsem. - Nem a díjakért csinálom. Azoktól nem lettem se jobb, se rosszabb újságíró. Ha reálisan akarnék fogalmazni, nekem a leszálló ág attól kezdődik, amikor az utolsó magyar hadifoglyot átadtuk a családjának. Jöhet még ezer téma, de ilyen soha többé. Ha valami miatt abba kellene hagynom a televíziózást, nem lenne hiányérzetem. - Most milyen ambícióid vannak? - Három dolog tölti ki az életemet: a család, a gyerekek, a kosárlabda. - És a televízió? - Az csak utána jön. - Miről forgatsz legközelebb filmet? - Nem tudom. Az élet hozza. Lehet, hogy már itt jön a sarkon... Borzák Tibor IRÁNYTŰ SZÍNHÁZ A megkeseredett szerelem „se veled, se nélküled” állapotába, két pár házassági tűzfészkébe csöppenünk Edward Albee drámájában. A Nem félünk a farkastól! című, évtizedek óta népszerű darabot az egri Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán mutatják be, Blaskó Balázs rendezésében, Aldobolyi Nagy György zenéjével. Egy italos, kábult éjszakán tárul elénk az idősödő férj, George (Kelemen Csaba alakítja) és felesége, Martha (Saárossy Kinga) marakodó, nevetségesen tragikus egymásra utaltsága. Nem kegyelmez a színmű a fiataloknak sem: a törtető, az érdekből nősülő Nick (Nagy András) és butácska neje, Honey (Nagy Adrienn) kettőse éppoly kiábrándító. Mindenünk megvan, csak a lényeg veszett ki az életünkből - döbbennek rá a főszereplők, s önvizsgálatra késztetik a nézőt. Az amerikai szerző gyilkos poénjai ugyanis a hazai „vadkapitalista” viszonyok közt is fájdalmasan célba találnak. A stúdiószínpadi darabot február 17-én, 18-án és 22-én játsszák. (Gál Gábor felvételén Saárossy Kinga és Kelemen Csaba) P. E. LEMEZ Vitéz Mihály ébresztése címmel jelent meg Tóth-Máthé Miklós Debrecenben élő íróelőadóművész önálló CD-je. Az album huszonkét verset tartalmaz, ízelítőt adva a kétszáz éve elhunyt Csokonai Vitéz Mihály munkásságából. A költemények méltó módon mutatják be alkotójuk sokszínű egyéniségét, így találhatók a sorban filozofikus, társadalmi problémákról szóló, valamint a szerelmi lírájából merített művek. Csokonai az a magyar poéta, akit az egymást követő nemzedékek soha nem feledhetnek el, ezért is teszi közkinccsé lézerlemezen az anyagot az előadó, két évvel Ady-albumát követően. A verseket Csorba Gergő gitárjátéka köti össze. (Méliusz TMM Bt.) B. M. KÖNYV Megszámlálhatatlan kötet látott már napvilágot a XX. század kegyetlen és véres kezű diktátorairól. Hatalommániájuk, emberpusztító tetteik, egyéniségük elemzése mellett gyakran alig esik szó arról, kik voltak azok az asszonyok, akik társként álltak a tömegekben félelmet és rettegést keltő „vezérek" mellett. Antje Windgassen Szövetségben a hatalommal című kötetében azokról a nőkről mesél, akiket a diktátorok párnak választottak. Kevesen ismerik Sztálin három felesége nevét és sorsát. Királynéként pompázott Franco tábornok társa, Carmen Polo. Reflektorfényben élt az argentin Perón hírhedt Evitája. Élvezte a hírnevet Elena Ceausescu, a Kárpátok Drakula grófnője, nem kevésbé Mao hitvese, a színésznő Csiang Csing, és Tito is szívesen mutatkozott Jovanka Broz társaságában. Margot Honecker az NDK első számú nevelőnőjének számított. Mirjana Markovics-Milosevics gyakorolta a legnagyobb hatalmat Szerbia történetében. (Gabo Kiadó) FILM Emir Kusturica legújabb filmje, Az élet egy csoda úgy kezdődik, hogy valahol Boszniában éppen vasútvonalat építenek, mert szeretnék felvirágoztatni a világtól elzárt gyönyörű helyet. Itt él Luka, a szerb tervezőmérnök, operaénekes felesége, Jadranka meg Milos fiuk, a szépreményű futballsztár. Életük felbomlik, amikor 1992-ben kitör a délszláv háború: a fiút elviszik katonának, az asszony pedig megszökik egy magyar zenésszel. A férfi egyedül marad a házban, de csak addig, amíg a katonák rá nem bízzák egy fiatal muzulmán lány őrzését, akire majd ki tudja cserélni fogságba esett fiát. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mígnem lávaszerűen kitör közöttük a mindent elsöprő szerelem. Az élet egy csoda - üzeni a rendező -, amennyiben megmenekülsz a halál kapujából, és megtalálod a boldogságot. És Kusturica is maga a csoda, mert az Underground és a Macskajaj után ismét fergeteges vígjátékkal örvendeztetett meg bennünket. Lenyűgöző képek, feszes tempó, harsány humor, temperamentumos színészi játék, szívünkre ható érzelmek, lüktető délszláv zene. A cannes-i szakmai elismerés után garantált a közönségsiker is. (Budapest Film) P. J. KIÁLLÍTÁS Két sajtófotós veszi szemügyre Erdélyt, Németh György és Gyenes Kálmán, s mintha gyökeresen mást és mást látnának. Németh György házakat és tájrészleteket, karcos felületeket kap lencsevégre - hogy végül valami olyan látványhoz érkezzen meg, amelyet így, ebben a formában soha nem tapasztalunk. Nem e világi, hanem képzeletbeli Erdély ez valódibb a valódinál. Gyenes Kálmán öreg arcokat és fontos eseményeket dokumentál, keretbe feszíti a létező tájat, anélkül, hogy megváltoztatná. Ez is Erdély - amilyennek régóta ismerjük. Két szemlélet ad egy izgalmas kiállítást a szegedi várban március 13-áig. (Képünkön Németh György fotója) D. T. G. 2005. február 11. Subád föld A vidék családi hetilapja | L. I.