Szabad Föld, 2006. január-június (62. évfolyam, 1-26. szám)
2006-05-05 / 18. szám
16.Szabad Foto 2006. május 5. A vidék családi hetilapja. Lőrincz Tamás Európa-bajnok Váratlan magyar siker született az idei moszkvai birkózó Európa-bajnokságon, a kötöttfogásúak mezőnyében a ceglédi Lőrincz Tamás aranyérmes lett. A 19 éves sportoló most indult először felnőtt világversenyen, a szakvezetés azzal a céllal nevezte be, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Ehhez képest a 66 kilós súlycsoport eredményhirdetésekor a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Lőrincz Tamás öt esztendeje gyakorol a Miszterius birkózóiskolában, és eddig kilenc aranyat nyert a különböző korosztályos magyar bajnokságokon. Utolsó éves junior, és, ahogy Hegedűs Csaba, a szövetség elnöke mondta, idén nyáron, a szombathelyi junior Európa-bajnokságon vártak tőle jó szereplést. Moszkvában zsinórban négy győzelmet aratott, amíg eljutott a döntőig. A fináléban a házigazdák reménységével, Szergej Kovalenkóval birkózott. A mindent eldöntő harmadik menet előtt még az orosz vezetett egy ponttal, ám ekkor Lőrincz Tamás megragadta élete első nagy lehetőségét, remek versenyzéssel négy pontot szerzett, és ellenfelének egyet sem engedélyezett. „A sorsdöntő meccsem a török Eroglu ellen volt, még a negyeddöntőben - mondta az aranyérem átvétele után az újdonsült Európa-bajnok, aki egyébként Egerben első éves testnevelés szakos hallgató a tanárképző főiskolán, a török világ- és Európa-bajnok, a legutóbbi olimpián pedig ezüstérmes lett. Amikor őt legyőztem, már éreztem, hogy itt bármi lehet, nekem nincs veszítenivalóm.” Az arany mellett még két bronzérem is jutott a magyar birkózóknak. Szabadfogásban a 22 éves Hatos Gábor a harmadik helyen végzett a 74 kilós súlycsoportban. A küzdelmek megkezdése előtt a szakág szövetségi kapitánya, Gulyás István azt nyilatkozta, szeretnének legalább egy bronzot hazahozni, és ennek elnyerésére Hatos Gábornak van a legnagyobb esélye. Hatos igazolta a várakozást, a harmadik helyért vívott csatában két menetben bizonyult jobbnak francia ellenfelénél. A nők mezőnyében világbajnoki ezüstérmesünk, Sastin Mariann most sem okozott csalódást. Az 59 kilós súlycsoportban ugyan vereséggel kezdett, de lehetőséget kapott arra, hogy a vigaszágon javíthasson. Ez sikerült, és végül megmérkőzhetett a bronzéremért. Sastin Mariann spanyol ellenfelének semmi esélyt nem adott, és 23 éves versenyzőnk is felállhatott a dobogóra. Az egy arany-, valamint két bronzérem mellett még két ötödik hely jutott a magyar birkózóknak. A nők mezőnyében Szerencse Mónika végzett ezen a helyen a 63 kilós súlycsoportban, kötöttfogásban Majoros István ötödik lett a 60 kilósok mezőnyében. Az olimpiai bajnok Majoros ötödik helye némi csalódás, tőle jobbat várt mindenki, de az Európa-bajnokság előtt történtek még élénken éltek a versenyzőben: sportszerűtlenséget követett el, kiszökött az edzőtáborból, elment egy születésnapi bulira, majd kocsit vezetett és balesetet okozott. A szövetség vezetői ennek ellenére bizalmat szavaztak neki, mondván, az Európa-bajnokságon jóváteheti a történteket. Csak részben sikerült neki, a bronzcsatában alulmaradt ellenfelével szemben. Lázár Lajos A magyar Lőrincz Tamás (szemben) az orosz Szergej Kovalenkóval küzd a moszkvai kötöttfogású birkózó Európa-bajnokság 66 kilogrammos súlycsoportjának döntőjében Május elseje munkaszüneti nap, olyannyira, hogy még az üzletláncok boltjai is bezárnak. Hogy ünnepeltünk május első hétfőjén. A sport maga a csoda PALÁGYI BÉLA mit annak a megválaszolása kíván némi jártasságot a történelmi materializmusban. Maradjunk annyiban, hogy május elseje a munka ünnepe. Csak azért ne erőltessük a dolgot, mert valaki megkérdezhetné: és mit ünnepelnek az állástalanok? Anélkül, hogy a múltat sírnám vissza, szeretnék elnosztalgiázni a régi idők május elsejei fölött. Az csak természetes, hogy erre a szép, harsány tavaszi napra mindig is rátelepedett a politika. Az idén is ünnepelt a győztes párt a Városligetben, és tömegrendezvényen keseregtek a vesztesek a Várban. (így volt ez régen is, azzal a különbséggel, hogy akkor mindenki győztesnek volt kikiáltva.) De azért ebben az orgonaillatú kavalkádban mindig is helyet kapott a sport. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a sport szép és felmutatni való. Kezembe került lapunk Képes Vasárnapja (idősebb olvasóink tudják, miről beszélek). A barna tónusú nyomásban előálló fényképes melléklet minden bizonnyal a televízió vizuális élményét volt hivatva pótolni. Fellapozom az 1954-es esztendő tudósítását a „tizedik szabad május elsejéről”. A vezető felvételen szép kiállású fiatalok menetelnek, és az aláírás: „Ragyogó napsütésben színpompás, lelkes felvonulással ünnepelte Budapest dolgozó népe május elsejét. Képünkön: a sportolók felvonulása a Sztálin téren.” A kisújszállási lányok biciklin vonulnak, „a karcagi díszmenet élén az alföldi rónák lóra termett parasztifjúsága üget”. Mivel tölthette még a sportot is szerető közönség ezt a piros betűs napot? Telt ház előtt játszott a Népstadionban a Csepeli Vasas és a Budapesti Vasas. Az eredmény „természetesen” igazságos 2-2 lett. „A javuló formában játszó Bp. Kinizsi sorozatos vereségek után 3-2 arányú győzelmet aratott a Bp. Dózsa ellen." (Akkor még így kellett kommentálni egy Fradi győzelmet a Dózsa ellen...) „A Vasas vízipólózói nem okoztak csalódást a közönségnek, az Egri Fáklya elleni mérkőzésen 11-0-ra győztek. Szívós egymaga 9 gólt dobott.” Jómagam akkor, diákként, egy MEDOSZ-csapatban futballoztam. A felvonulás előtti délutánon kiosztották a felszerelést, a vadonatúj melegítőket. Kék pamutból voltak, a szegélyük piros, a zipzár a bal vállon. A szovjet sportolóknak is ilyen volt. Reggel azt kellett viselni a felvonuláson. Éjjel felkeltem, megnéztem, megsimogattam, megvan-e? Aztán jött az ünnep, túlestünk a kötelező szónoklatokon, majd pedig futballoztak a nősök-nőtlenek, kövérek-soványak, fröccsösek-sörösök... . Nézem az idei május elsejei sportműsort: kosárlabdarájátszás, fogathajtás, röplabda, tékvandó - ennyi. Pedig milyen jó alakalom lenne, ha ezen a ráadás szabadnapon a sport is megmutatná magát! Jó, jó, nem úgy, mint a hajógyári szigeten a fesztiválozók tömege vagy a Budapest Parádén százezrével vonulók, hanem csak szolidan demonstrálva, hogy a testedzés az életünk része, az egészséges életmód az, amitől még létezünk, a vetélkedés ösztöne pedig egyidős az emberrel. Nincs már kötelező felvonulás a disztribünök előtt, nincsenek „ottfelejtett” táblák a tűzfalak mögött - de mintha a fürdővízzel együtt kiöntöttük volna a gyereket is, ez a „gyerek” pedig a sport volt, holott úgy szeretné megmutatni magát néha, a teljes valóságában. Mondjuk, éppen május elsején! Amelynek műsorából mára a sport eltűnt, a politika viszont megmaradt. Van egy összetett szó, így hangzik: „sportpolitika”. Nem ez lenne a gyerekké váló, játszadozó felnőttek érdekképviselete? port Negyven perc mágia Az a negyven perc mindent megért. Uwe Krupp, az egykori legendás német játékos (lövésének kezdősebessége nagyjából akkora volt, mint a valahai névrokona tervezte hírhedt ágyúké) bevallotta a torna végén: egyetlenegy csapattól, a magyartól tartott. A házigazda franciák? Ugyan már... Uwe Krupp negyven percig felettébb ideges ember volt. Nem csoda, hiszen a szuperesélyes, az A csoportból tavaly kiesett és természetesen azonnal visszakerülni igyekvő Németország két harmad után 2-2-re állt Magyarország ellenében a Divízió 1-es jégkorong-világbajnokságon. És hogy ez a 2-2 igencsak hízelgő volt, azt jelzi, hogy néhány másodperccel korábban még a magyar együttes vezetett. Igaz, mind Krupp, mint Pat Cortina, a magyar válogatott edzője sejtette a lelke mélyén, ki lesz végül ennek a meccsnek a nyertese, ám mindkettejükben ott motoszkált a „mi van, ha...”. Nem ért be a meglepetés, Németország végül 6-2-re győzött, ami végeredményben igen sima mérkőzést sejtet, ugyanakkor ne feledjük, a végül feljutó német alakulatnak mind számszerűen, mint fizikailag ez volt a legnehezebb meccse. Nem csoda, hogy mintegy ezer szurkolója óriási fesztivált csapott a torna végén, ne tessenek kivételesen rosszra gondolni, hiszen, mint a hokidrukkerek megjegyezték, ők egyáltalán nem hasonlítanak a rettegett futballszurkolókra. Az utolsó meccset követően például nem érték be azzal, hogy hazájuk győztes fiait ünnepük, odakérték maguk elé a második francia és a harmadik japán válogatott tagjait is egy kis össznépi fiesztára. Felülmúlhatatlan? Csak majdnem, hiszen a tornán többször megesett, hogy mindenféle esetleges ásatag politikai előítéletet elfeledve sok száz német torok buzdította a kicsinek, ezért felkarolandónak véli Izraelt... Ezt a kicsit a magyar válogatott is elintézte nyolc góllal, legyőzte a mindig veszélyes briteket, döntetlent játszott a nálánál sokkal erősebb franciákkal, mielőtt kikapott volna Németországtól. Ez eddig bravúros teljesítmény, csak hát az utolsó fellépést elrontották a fiúk, hiszen 6-3-as vereséget szenvedtek Japántól. Annak a hihetetlen, mindent megérő kétharmadnak ez a csúfos zakó volt a következménye, hiszen ha a magyarok mérkőzés közben is lazán hagyják, hogy a német csapat nyolc-tíz góllal átszáguldjon rajtuk, akkor tizennyolc órával később vélhetően felőrlik az aprócska japánokat. Nem hagyták, belementek egy elképesztő fizikai csatába, és másnapra már nem maradt bennük elég szufla. A remélt harmadik helyből így negyedik lett. Nem mintha ennek különösebb jelentősége lenne: azt a csodás negyven percet úgysem cserélnénk el a dobogóra. Kun Zoltán Megemberesedett ifik Báz az oroszok elleni mérkőzést lapzártánk óta már lejátszotta a 17 esztendős ifjakból álló magyar válogatott, az igazi menetelés még csak most kezdődik. Pénteken Luxemburg, utána Spanyolország, aztán elődöntő, végül döntő. Hogy kicsit messzire szaladtunk? Elképzelhető, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy Both József csapata Európa-bajnok lesz vagy akár csak dobogóra is kerül, ám az sem kizárt, hogy végül mégis nagy sikert érnek el a magyar fiatalok. A helyzet ugyanis meglehetősen érdekes: a luxemburgi torna nyolc válogatottjából hét esélyes akár a végső győzelemre is (szegény házigazdák őket tekintjük a pofozógépnek), és semmivel nem lenne kisebb meglepetés egy esetleges magyar siker, mint ha, mondjuk, a szerbek, a spanyolok vagy az oroszok dobálnák magasba edzőjüket. Paradox módon az ifik máris felnőttek a világhoz. Mindez természetesen nem egyedül Both József érdeme, sokkal inkább Tamási Zsolté, valamint az agárdi futballkollégium többi szakedzőjéé, akik naphosszat foglalkoztak ezekkel a srácokkal. A magyar válogatott tizennyolcas keretéből tizenhárman futballoznak a Sándor Károly Futballakadémián, tizennegyedik társuk, Németh Krisztián pedig a kollégiumból kinőve az MTK- hoz igazolt. Hogy sokat nem játszik majd kék-fehérben, az valószínűnek tűnik, hiszen bár a napokban még sikerült kikosarazni a Dinamo Kijevet, a kérők száma és állhatatossága aligha fogy, csak éppen a vételár megy majd felfelé. Ez pedig halvány reményt is hozhat a labdarúgás számára, hátha négy-öt év múlva a legjobb és legpiacképesebb magyar játékos nem egy kiesett angol csapatban focizik majd... Németh Krisztiánon, Simon Ádámon, Balikó Milánon és a többi tehetséges fiatalon a következő napokban igen sok múlik. Még egy Eb-győzelem esetén sem változna ugyan semmi az itthoni hétköznapokon (a lenyúlt pénzek, vakondtúrásokkal teli pályák és eszement klubtulajdonosok korszaka megmaradna), de azért valahol a lelkünk mélyén elhinnénk: a látszattal ellentétben igenis létezik még magyar labdarúgás. K. Z. A csapat sztárja Németh Krisztián FOTÓ: KOSZTICSÁK SZILÁRD, MTI TOTÓTIPPEK A 17. heti helyes tippek: 2,1, X, 1. X. 1, 1,1,1, 1. X. 2, X. 2 18. hét, május 6-7. 1. MTK-Fehérvár FC1 2. Bielefeld-Duisburg 1 X 3. Bremen-1. FC Köln1 4. Dortmund-FrankfurtX 5. Kaiserslautem-Bavern M. X 2 6. Leverkusen-Nümberg1 7. Mainz-Schalke X 2 8. Möncheng.-Hannover . 1 9. VfB Stuttgart-Wolfsburg1 10. Ascoli-Lazio X 2 11. Intemazionale-Siena1 1 12. Juventus-Palermo1 13. Parma-Milan X 2 +1 MÉRKŐZÉS: 14. Hertha BSC-Hamburg1