Szabad Föld, 2008. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

2008-12-05 / 49. szám

Szabadföld 2008. december 5. – A magyar vidék lapja Élet, jel A jó hír: némileg ja­vult a múlt szerdai buszbalesetben életve­szélyesen megsérült öt­éves kisfiú állapota, azt azonban még lapzárta­kor sem tudni, hogy szenvedett-e maradan­dó károsodást. A gyer­mek akkor sérült meg, amikor az őt és társait szállító mikrobusz egy ütközés következtében az oldalára borult, és a jármű maga alá temette. A rossz hír: azóta is folyik a vita arról, hogy a mentők helye­sen jártak-e el, amikor - klinikai halottnak vélvén - mondjuk ki: magára hagyták a gye­reket, és az egyébként súlyosan sérült társait kezdték ellátni. A mentők és az álta­luk idézett sürgősségi orvostan szerint: „tö­meges baleset helyszí­nén az ellátás különle­ges szabályok alapján történik. Az életve­szélyben levők ellátása elsődleges, őket követik a súlyos sérültek, és ez­után kerülhetnek sorra a klinikai halál állapo­tában lévők közül azok, akik még életjelensége­ket mutatnak. Mindad­dig, amíg a személyi ál­lomány az életveszé­lyes és súlyos állapotú sérültek ellátását végzi, komplex újraélesztés nem végezhető. A komplex újraélesztés ugyanis nagy erőket köt le, s ezeket elvonja a kétes kimenetelű új­raélesztő tevékenység érdekében a reális túl­élési eséllyel rendelke­ző életveszélyes sérül­tek ellátásáról.” Nehéz vitatkozni a szakemberekkel. De próbáljuk átélni vala­hogy: ezt a még élő kisfiút hosszú perce­kig, halottként letakar­va (!) hagyták a busz alatt. Ha nem jön egy másik mentő - a tűzol­tóké -, ma már nincs közöttünk. Az biztos, tömeges baleset esetén gyorsan, sok szakszerű döntést kell hozni. Meglehet, ez nem mindig sikerül­sz. .. A pekingi olimpia elemzé­se sebeket tépett fel Magyarországon. Vagy le­het, hogy visszasírjuk még ezt a siralmas szereplést is? Válasz a Szabad Föld Kalendáriumában. JÓSÁGOS MINISZTÉRIUM. Az FVM az élelmiszerekkel kapcsolatos kereskedői magatartásról egyeztető megbeszéléseket kezdeményezett a héten, s kiemelten ajánlja a nagy áruházi lán­coknak, hogy állapodjanak meg az etikus üzletkötés szabályairól. Ilyesmiről volt szó már 2005 tavaszán is, akkor az elvárható piaci szabályokat megsértők névsorát nyilvánosságra hozták volna. Eltelt három hosszú esztendő, most újrázik a minisztérium, s ígéri, kiemelten érvénye­síti majd az etikai kódexet. Miközben eléggé erkölcstelenül még az érvényben lévő törvénye­ket sem tartják meg: hiába iktatták például az agrárrendtartási törvénybe a beszerzési ár alat­ti értékesítés tilalmát, az élelmiszerekkel akciózók fütyülnek rá, minden maradt a régiben. A beszállítók körében viszont nő a kiszolgáltatottság, erősödik a félelem. Az egyenlőtlen alku­helyzet odavezetett, hogy az élelmiszer-ipari termékekben a magyar beszállítók részesedése külön-külön elhanyagolható. Ezért aztán a teljes beszállítói kör átlátható, tisztességes verse­nyen alapuló szabályozásért kiált ma Magyarországon. Egyenként ugyanis nem tanácsos szembeszállni a nagy hatalmú kereskedelmi láncokkal. Felvételünkön: a tejesek Alsónémedi határában, az 5-ös főúton tüntetnek. KÁRFIRKA. A korábbi évek három-öt millió forintos ke­retével szemben az idén már hétmilliót költött Eger városa a barokk műemlékeket egyre inkább elborító falfirkák eltá­volítására. Korábban több kí­sérlet történt a településen a graffitizés legalizálására - például nagy falfelületeket jelöltek ki, hogy ott a művé­szi önkifejezésüket falfirká­lással kinyilvánítók legálisan gyakorolhassák szenvedé­lyüket­­, ám eddig még egyik akció sem vezetett ered­ményre. A békét ezért aztán most háború váltja fel: arra készülnek, hogy éjjellátó ka­merákat szereljenek fel ott, ahol a leggyakoribbak a fab­­irkák. Ennek érdekében pá­lyázatot nyújtottak be a Bel­ügyminisztériumhoz, amely ötmillió forinttal támogatja a kezdeményezést. ENNIVALÓ HAMISÍTVÁNYOK. Ilyen sem volt még: hamis ét­kezési utalványokra bukkan­tak Budapesten, Kecskemé­ten és Baján. Az eddig lefog­lalt háromezer jegy mind­egyike 2008-ra szól, 1000 fo­rintos címletekben készítet­ték, és általában nagyobb hi­permarketekben váltották árura ezeket. A szakértői vizsgálat szerint a hamisítvá­nyok igen jól sikerültek, megtévesztésre alkalmasak, az eredeti utalvány biztonsá­gi elemeit viszonylag jó mi­nőségben utánozták, fejlett nyomdatechnikai eljárást használva készítették el a ha­misítványokat. A nyomozás során a rendőrök tehát profi­kat kerestek, eddig három személyt hallgattak ki gya­núsítottként, az ügyben to­vábbi lefoglalások és kihall­gatások várhatók. Cserélik a nagymedvét Dél-Alföld három szélmalma Hódmezővásárhely környékén található. Az egyik nyaralóként szolgál, a másik Mártélyon művész-alkotóház, és a harmadik a Pa­pi-féle, amely az 1850-60-as években készült vályogból, s egészen az 1940-es évek végéig dolgozott. A hazai szél­malmok közül belső szerkezetében ez őrizte meg legin­kább az eredetiségét. A 70-es években megvásárolta az állam a Papi családtól, állagmegóvást hajtottak végre benne, de a három méter hosszú, 60x30 centiméter vas­tag, hatalmas, elkorhadt tölgygerenda, a nagymedve he­lyett már akkor új kellett volna. Az idő most érett meg a cserére. A vitorlaszárakat is újragyártják. Ozsváth Gábor néprajzkutató a hágai egyetem szakembereivel vitatta meg, hogy milyen technikai módszerekkel lehet újra élet­re kelteni az ipari műemléket. Valami támogatás is érke­zett, de szerencsére sokan érzik a településen és környé­kén fontosnak a régi szélmalom megújulását, ezért mun­kával is támogatják, például ácsok, bognárok. A tervek készek, várhatóan tavasszal már dolgozhat a szél, mű­ködhet a malom. (koppány) A ELKELT A CARGO. Múlt hét szerdán a Rail Cargo Austria birtokába került a MÁV Cargo. Az osztrákok a GYSEV kényszerű kiszállása után is kifizették a 102,5 milliárd fo­rintos vételárat. A már meg is érkezett pénzt a vasúttársa­ság rossz hitelei kiváltására, tőkepótlásra és beruházások­ra költi. Az osztrákok öt éven belül 45 milliárdot fordítanak fejlesztésre, és tízéves megté­rülési idővel számolnak. Ez­zel valószínűleg véget ért a 2006-ban önálló céggé alakí­tott MÁV Cargo 17 hónapig tartó privatizációs folyamata. ÍZES UJJ. A pénzügyőrök múlt kedden több mint tíz­millió forint értékű, hamis ru­haneműt próbáltak lefoglalni Budapesten, ám több jelen lé­vő kereskedő ellenállt az in­tézkedésnek. A többnyire tá­vol-keleti árusok lökdösődni kezdtek az egyenruhásokkal, sőt egy nő meg is próbálta le­harapni az egyik járőr ujját. A megsérült pénzügyőrt orvos­hoz vitték, ahol látlelet készül róla, ez alapján a vám- és pénzügyőrség az illetékes nyomozó ügyészségen tesz feljelentést hivatalos személy elleni erőszak miatt. DUBAI VESZPRÉMBEN NYIT. Egy arab befektetőcsoport háromszáz ágyas luxusszál­loda és élményfürdő építését tervezi Veszprémben. A beru­házás konkrét összege még nem tudható, de az biztos: sok milliárd forintos fejlesz­tésről van szó. A Dubaiból ér­kezett üzletemberek már jogi és tervezői irodát is választot­tak, s 2-2,5 éven belül fel akarják építeni a nagy luxus­hotelt és élményfürdőt. E­zt írtuk... (december első hetében) 1948. A múltban a görbe hátú, savószemű urak passziója volt a vadászás. A szegény paraszt esetleg csak hajtónak mehetett. Nem engedtek nekünk soha vadászfegyvert a kezünkbe fogni. De a demokrá­cia most lehetővé tette, hogy mi is ehessünk vadhúst. Lőhetjük a nyulat, és lőjük is. Minden célzásunk biz­tos, nem úgy, mint az övéké volt, akik sokszor a haj­tóba eresztették a sörétet. A demokrácia támogatását most azzal köszönjük meg, hogy az elejtett vadak fe­lét felajánljuk a szegény gyerekek élelmezésére. 1958. A lustán kanyargó Tiszáról megint száműz­tek egy kompot! Kisköre alól kötötték el, s már valahol Szolnok környékén pihen. Nincs rá töb­bé szükség, mert az 1944-ben lerombolt vasúti híd helyén út áll, amely immár nemcsak a vonatok köz­lekedését biztosítja, hanem három és fél méter széles úttestén a közúti forgalmat is lebonyolítja. Ez ma a Tisza legnagyobb átjárója, hossza több mint 580 mé­ter. Nemcsak Kiskörét és Abádszalókot köti össze, de összeköti a salgótarjáni iparvidéket a Nagykunság termékeny földjeivel, sőt, egyben jelkép is: jelképezi a munkások és a parasztok összefogását. 1968. Hetvenéves korában, hosszú szenvedés után elhunyt Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának nyugalmazott elnöke. Ő volt az első magyar államfő, aki Pista bácsi volt a parasztság számára. Mert ő maga is a parasztságból indult el. Már zsenge gyerekkorától megismerte a nagybirtokon ro­botoló napszámosok életét. A felszabadulás tette lehe­tővé, hogy a benne szunnyadó államférfiúi képessé­gek kibontakozhassanak: államminiszter, miniszterel­nök, majd államfő lett. De a legmagasabb állami funk­ció gyakorlása közben is megmaradt egyszerű ember­nek; a dolgok természetes rendjéhez tartozott, hogy zárszámadó közgyűléseken Dobi István jelen legyen. 1978. Huszonhat évi házasság után, most szeptem­berben elvesztettem a férjemet. Falunk szo­kásai szerint, illendően, szépen eltemettem. Még ma­gamhoz sem tértem a sorscsapásból, amikor jelentke­zett egy korombeli asszony egy huszonegy éves lány­gyermekkel, aki a bemutatott iratok szerint a férjem lánya. Az asszony nemcsak részvétet nyilvánítani jött, hanem az örökségért is, márpedig nálunk a ház is, a kocsi is a férjem nevén van. Amiért írok, hogy furcsa változást tapasztalok magamon. Amikor először jöt­tek, majdnem elzavartam őket, most meg örülök, ha jönnek, már én abban a lányban a férjem látom, nap­ról napra jobban ragaszkodnék ahhoz a lányhoz... 1988. A hetvenéves Józsi bácsi reumára panaszko­dott, felküldte hát Budapestre az orvosa, für­dőbe, masszázsba. Klottgatyába lépett a fényes terem­be, amely tele volt külföldivel. Alig akarták fogadni, mígnem az egyik masszőr megszánta, s tessék-lássék megmasszírozta. Józsi bácsinak nem volt ínyére a do­log, de egy százas borravalót adott. Nagyot nézett a fiú, de legalább ekkorát Józsi bácsi, amikor megtudta: 20 forint a tarifa. Másnap, amikor ismét megjelent, a fiatal masszőr már messziről integetett, majd alapos átgyúrás következett, ahogy az meg van írva. Józsi bácsi egy húszast nyújtott át, majd a csodálkozó fia­talembernek így magyarázta: ez a húszas volt a tegna­pi borravalója, a tegnapi százas pedig a mai... 1998. A putnoki iskolából minden, ami fémből volt, kezdett eltünedezni. Amikor már semmi nem maradt, a láthatatlan kezek magát az épületet kezdték szétbontani. Mígnem egyik nap egy meglehetősen it­tas apuka érkezett az igazgatóhoz, fizetési haladékot kért, amit meg is kapott. Szó szót követett, az igazga­tó panaszkodott a fémtolvajokra, mire a kissé kapatos apuka kibökte. Putnokot a tolvajok felosztották egy­más között, az iskola éppen az ő körzete. De, hogy megkapta, amit kért, itt többé nem lesz lopás, ígéri. Azóta csak egyszer tűnt el egy lábrács, de másnap reg­gelre valahogy az is visszahajítódott a kerítésen át... Krónika

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék