Szabad Föld, 2008. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
2008-12-05 / 49. szám
Szabadföld 2008. december 5. – A magyar vidék lapja Élet, jel A jó hír: némileg javult a múlt szerdai buszbalesetben életveszélyesen megsérült ötéves kisfiú állapota, azt azonban még lapzártakor sem tudni, hogy szenvedett-e maradandó károsodást. A gyermek akkor sérült meg, amikor az őt és társait szállító mikrobusz egy ütközés következtében az oldalára borult, és a jármű maga alá temette. A rossz hír: azóta is folyik a vita arról, hogy a mentők helyesen jártak-e el, amikor - klinikai halottnak vélvén - mondjuk ki: magára hagyták a gyereket, és az egyébként súlyosan sérült társait kezdték ellátni. A mentők és az általuk idézett sürgősségi orvostan szerint: „tömeges baleset helyszínén az ellátás különleges szabályok alapján történik. Az életveszélyben levők ellátása elsődleges, őket követik a súlyos sérültek, és ezután kerülhetnek sorra a klinikai halál állapotában lévők közül azok, akik még életjelenségeket mutatnak. Mindaddig, amíg a személyi állomány az életveszélyes és súlyos állapotú sérültek ellátását végzi, komplex újraélesztés nem végezhető. A komplex újraélesztés ugyanis nagy erőket köt le, s ezeket elvonja a kétes kimenetelű újraélesztő tevékenység érdekében a reális túlélési eséllyel rendelkező életveszélyes sérültek ellátásáról.” Nehéz vitatkozni a szakemberekkel. De próbáljuk átélni valahogy: ezt a még élő kisfiút hosszú percekig, halottként letakarva (!) hagyták a busz alatt. Ha nem jön egy másik mentő - a tűzoltóké -, ma már nincs közöttünk. Az biztos, tömeges baleset esetén gyorsan, sok szakszerű döntést kell hozni. Meglehet, ez nem mindig sikerülsz. .. A pekingi olimpia elemzése sebeket tépett fel Magyarországon. Vagy lehet, hogy visszasírjuk még ezt a siralmas szereplést is? Válasz a Szabad Föld Kalendáriumában. JÓSÁGOS MINISZTÉRIUM. Az FVM az élelmiszerekkel kapcsolatos kereskedői magatartásról egyeztető megbeszéléseket kezdeményezett a héten, s kiemelten ajánlja a nagy áruházi láncoknak, hogy állapodjanak meg az etikus üzletkötés szabályairól. Ilyesmiről volt szó már 2005 tavaszán is, akkor az elvárható piaci szabályokat megsértők névsorát nyilvánosságra hozták volna. Eltelt három hosszú esztendő, most újrázik a minisztérium, s ígéri, kiemelten érvényesíti majd az etikai kódexet. Miközben eléggé erkölcstelenül még az érvényben lévő törvényeket sem tartják meg: hiába iktatták például az agrárrendtartási törvénybe a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát, az élelmiszerekkel akciózók fütyülnek rá, minden maradt a régiben. A beszállítók körében viszont nő a kiszolgáltatottság, erősödik a félelem. Az egyenlőtlen alkuhelyzet odavezetett, hogy az élelmiszer-ipari termékekben a magyar beszállítók részesedése külön-külön elhanyagolható. Ezért aztán a teljes beszállítói kör átlátható, tisztességes versenyen alapuló szabályozásért kiált ma Magyarországon. Egyenként ugyanis nem tanácsos szembeszállni a nagy hatalmú kereskedelmi láncokkal. Felvételünkön: a tejesek Alsónémedi határában, az 5-ös főúton tüntetnek. KÁRFIRKA. A korábbi évek három-öt millió forintos keretével szemben az idén már hétmilliót költött Eger városa a barokk műemlékeket egyre inkább elborító falfirkák eltávolítására. Korábban több kísérlet történt a településen a graffitizés legalizálására - például nagy falfelületeket jelöltek ki, hogy ott a művészi önkifejezésüket falfirkálással kinyilvánítók legálisan gyakorolhassák szenvedélyüket, ám eddig még egyik akció sem vezetett eredményre. A békét ezért aztán most háború váltja fel: arra készülnek, hogy éjjellátó kamerákat szereljenek fel ott, ahol a leggyakoribbak a fabirkák. Ennek érdekében pályázatot nyújtottak be a Belügyminisztériumhoz, amely ötmillió forinttal támogatja a kezdeményezést. ENNIVALÓ HAMISÍTVÁNYOK. Ilyen sem volt még: hamis étkezési utalványokra bukkantak Budapesten, Kecskeméten és Baján. Az eddig lefoglalt háromezer jegy mindegyike 2008-ra szól, 1000 forintos címletekben készítették, és általában nagyobb hipermarketekben váltották árura ezeket. A szakértői vizsgálat szerint a hamisítványok igen jól sikerültek, megtévesztésre alkalmasak, az eredeti utalvány biztonsági elemeit viszonylag jó minőségben utánozták, fejlett nyomdatechnikai eljárást használva készítették el a hamisítványokat. A nyomozás során a rendőrök tehát profikat kerestek, eddig három személyt hallgattak ki gyanúsítottként, az ügyben további lefoglalások és kihallgatások várhatók. Cserélik a nagymedvét Dél-Alföld három szélmalma Hódmezővásárhely környékén található. Az egyik nyaralóként szolgál, a másik Mártélyon művész-alkotóház, és a harmadik a Papi-féle, amely az 1850-60-as években készült vályogból, s egészen az 1940-es évek végéig dolgozott. A hazai szélmalmok közül belső szerkezetében ez őrizte meg leginkább az eredetiségét. A 70-es években megvásárolta az állam a Papi családtól, állagmegóvást hajtottak végre benne, de a három méter hosszú, 60x30 centiméter vastag, hatalmas, elkorhadt tölgygerenda, a nagymedve helyett már akkor új kellett volna. Az idő most érett meg a cserére. A vitorlaszárakat is újragyártják. Ozsváth Gábor néprajzkutató a hágai egyetem szakembereivel vitatta meg, hogy milyen technikai módszerekkel lehet újra életre kelteni az ipari műemléket. Valami támogatás is érkezett, de szerencsére sokan érzik a településen és környékén fontosnak a régi szélmalom megújulását, ezért munkával is támogatják, például ácsok, bognárok. A tervek készek, várhatóan tavasszal már dolgozhat a szél, működhet a malom. (koppány) A ELKELT A CARGO. Múlt hét szerdán a Rail Cargo Austria birtokába került a MÁV Cargo. Az osztrákok a GYSEV kényszerű kiszállása után is kifizették a 102,5 milliárd forintos vételárat. A már meg is érkezett pénzt a vasúttársaság rossz hitelei kiváltására, tőkepótlásra és beruházásokra költi. Az osztrákok öt éven belül 45 milliárdot fordítanak fejlesztésre, és tízéves megtérülési idővel számolnak. Ezzel valószínűleg véget ért a 2006-ban önálló céggé alakított MÁV Cargo 17 hónapig tartó privatizációs folyamata. ÍZES UJJ. A pénzügyőrök múlt kedden több mint tízmillió forint értékű, hamis ruhaneműt próbáltak lefoglalni Budapesten, ám több jelen lévő kereskedő ellenállt az intézkedésnek. A többnyire távol-keleti árusok lökdösődni kezdtek az egyenruhásokkal, sőt egy nő meg is próbálta leharapni az egyik járőr ujját. A megsérült pénzügyőrt orvoshoz vitték, ahol látlelet készül róla, ez alapján a vám- és pénzügyőrség az illetékes nyomozó ügyészségen tesz feljelentést hivatalos személy elleni erőszak miatt. DUBAI VESZPRÉMBEN NYIT. Egy arab befektetőcsoport háromszáz ágyas luxusszálloda és élményfürdő építését tervezi Veszprémben. A beruházás konkrét összege még nem tudható, de az biztos: sok milliárd forintos fejlesztésről van szó. A Dubaiból érkezett üzletemberek már jogi és tervezői irodát is választottak, s 2-2,5 éven belül fel akarják építeni a nagy luxushotelt és élményfürdőt. Ezt írtuk... (december első hetében) 1948. A múltban a görbe hátú, savószemű urak passziója volt a vadászás. A szegény paraszt esetleg csak hajtónak mehetett. Nem engedtek nekünk soha vadászfegyvert a kezünkbe fogni. De a demokrácia most lehetővé tette, hogy mi is ehessünk vadhúst. Lőhetjük a nyulat, és lőjük is. Minden célzásunk biztos, nem úgy, mint az övéké volt, akik sokszor a hajtóba eresztették a sörétet. A demokrácia támogatását most azzal köszönjük meg, hogy az elejtett vadak felét felajánljuk a szegény gyerekek élelmezésére. 1958. A lustán kanyargó Tiszáról megint száműztek egy kompot! Kisköre alól kötötték el, s már valahol Szolnok környékén pihen. Nincs rá többé szükség, mert az 1944-ben lerombolt vasúti híd helyén út áll, amely immár nemcsak a vonatok közlekedését biztosítja, hanem három és fél méter széles úttestén a közúti forgalmat is lebonyolítja. Ez ma a Tisza legnagyobb átjárója, hossza több mint 580 méter. Nemcsak Kiskörét és Abádszalókot köti össze, de összeköti a salgótarjáni iparvidéket a Nagykunság termékeny földjeivel, sőt, egyben jelkép is: jelképezi a munkások és a parasztok összefogását. 1968. Hetvenéves korában, hosszú szenvedés után elhunyt Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nyugalmazott elnöke. Ő volt az első magyar államfő, aki Pista bácsi volt a parasztság számára. Mert ő maga is a parasztságból indult el. Már zsenge gyerekkorától megismerte a nagybirtokon robotoló napszámosok életét. A felszabadulás tette lehetővé, hogy a benne szunnyadó államférfiúi képességek kibontakozhassanak: államminiszter, miniszterelnök, majd államfő lett. De a legmagasabb állami funkció gyakorlása közben is megmaradt egyszerű embernek; a dolgok természetes rendjéhez tartozott, hogy zárszámadó közgyűléseken Dobi István jelen legyen. 1978. Huszonhat évi házasság után, most szeptemberben elvesztettem a férjemet. Falunk szokásai szerint, illendően, szépen eltemettem. Még magamhoz sem tértem a sorscsapásból, amikor jelentkezett egy korombeli asszony egy huszonegy éves lánygyermekkel, aki a bemutatott iratok szerint a férjem lánya. Az asszony nemcsak részvétet nyilvánítani jött, hanem az örökségért is, márpedig nálunk a ház is, a kocsi is a férjem nevén van. Amiért írok, hogy furcsa változást tapasztalok magamon. Amikor először jöttek, majdnem elzavartam őket, most meg örülök, ha jönnek, már én abban a lányban a férjem látom, napról napra jobban ragaszkodnék ahhoz a lányhoz... 1988. A hetvenéves Józsi bácsi reumára panaszkodott, felküldte hát Budapestre az orvosa, fürdőbe, masszázsba. Klottgatyába lépett a fényes terembe, amely tele volt külföldivel. Alig akarták fogadni, mígnem az egyik masszőr megszánta, s tessék-lássék megmasszírozta. Józsi bácsinak nem volt ínyére a dolog, de egy százas borravalót adott. Nagyot nézett a fiú, de legalább ekkorát Józsi bácsi, amikor megtudta: 20 forint a tarifa. Másnap, amikor ismét megjelent, a fiatal masszőr már messziről integetett, majd alapos átgyúrás következett, ahogy az meg van írva. Józsi bácsi egy húszast nyújtott át, majd a csodálkozó fiatalembernek így magyarázta: ez a húszas volt a tegnapi borravalója, a tegnapi százas pedig a mai... 1998. A putnoki iskolából minden, ami fémből volt, kezdett eltünedezni. Amikor már semmi nem maradt, a láthatatlan kezek magát az épületet kezdték szétbontani. Mígnem egyik nap egy meglehetősen ittas apuka érkezett az igazgatóhoz, fizetési haladékot kért, amit meg is kapott. Szó szót követett, az igazgató panaszkodott a fémtolvajokra, mire a kissé kapatos apuka kibökte. Putnokot a tolvajok felosztották egymás között, az iskola éppen az ő körzete. De, hogy megkapta, amit kért, itt többé nem lesz lopás, ígéri. Azóta csak egyszer tűnt el egy lábrács, de másnap reggelre valahogy az is visszahajítódott a kerítésen át... Krónika