Szabad Föld, 2009. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-09 / 2. szám
SZABADFÖLDIA magyar vidék lapja 2009. január 9. Zseblátószög: elég lesz a pénz? CSÖKKENŐ FOGLALKOZTATOTTSÁG MELLETT enyhén növekvő bérek - a növekedést javarészt megették az áremelkedések, ez volt 2008-ban. A KSH adatai alapján annak jártunk utána, mennyit kerestünk tavaly. Év végén a béralku csatározásaitól hangos a sajtó. A szavak visszhangzanak a fejekben: infláció, energiaárak, béremelés, munkanélküliség, világválság...Magyar átlagos pénzkeresőnk tavaly nettó 120 200 forintot vitt haza minden hónap végén. A közmondásos átlagpolgár természetesen nem létezik, lássuk tehát a szaftos részleteket: ki, hol és mennyit tett zsebre. Fizetést nyilván csak az kap, aki dolgozik, és tapasztalatunk szerint ez fordítva is igaz: aki nem kap fizetést, az jobbára nem dolgozik. Vagyis ha a kereseteket akarjuk szemügyre venni, először arról kell beszélnünk, hányan mozgolódtunk a munkaerőpiacon. 4 millió 206 ezren próbáltunk Magyarországon munkajövedelemből megélni, ebből 327 ezer társunknak nem volt szerencséje, vagyis sem munkához, sem jövedelemhez nem jutottak. Csökkent az aktivitás, vagyis egyre többen mennek nyugdíjba, ezzel egy időben azoknak a száma is nőtt, akik dolgoznának, de nem kapnak állást: arányuk a munkaképes korú lakosság 7,8 százalékára emelkedett. A munkanélküliek közel fele több mint egy éve próbál kenyérkeresethez jutni. Régiónként elképesztő eltérések tapasztalhatók a munkanélküliek arányában: Közép-Magyarországon „csak” 4,7 százalék - míg Észak-Magyarországon 13,4 százalék, majdnem a háromszorosa az előbbinek. Összességében jelentősen csökkent az alkalmazottak száma a közszférában, októberig viszont enyhén nőtt a gazdaságban - ami vélhetőleg jelentős csökkenést mutatna, ha a KSH gyorsjelentése tartalmazná az év utolsó két hónapjának statisztikáit is. Becslések alapján eddig körülbelül 15 ezren vesztették el állásukat a válság miatt. Ha valaki mégis azon szerencsések közé tartozott, hogy munkálkodhatott a világ jobbításán, a fizetési lapja merőben eltérő összegeket mutatott attól függően, hogy hol, melyik szférában, milyen munkakörben húzta az igát. A KSH számai szerint a közszférában dolgozni még mindig jóval kifizetődőbb, mint a piacon: a köz szolgái - akik cirka 720 ezren szolgáltak minket tavaly - bruttó 215 ezer forintot, míg a többiek bruttó 195 ezret kerestek havonta. A közterhek befizetése után a különbség szinte elolvadt: 120, illetve 128 ezer forintból kellett gazdálkodnia tavaly a két csoport tagjainak. Hasonlóképpen nem mindegy, hogy fizikai vagy szellemi munkát végzett valaki, a piac az utóbbit részesíti előnyben. A kétkezi munkát végzők nettó átlagkeresete 90 ezer forint körül alakult, míg az íróasztal mögött gubbasztó kollégák átlagosan 154 ezer forintot tehettek zsebre. Érdekes dolog, hogy míg a közszféra béreinek átlaga hajszálnyival magasabb a versenyszféra juttatásainál, a szellemi dolgozók átlagosan húszezer forinttal többet keresnek a piacon, mint a közért való szolgálatban. Meghatározza keresetünket az is, hogy a gazdaság mely területén munkálkodunk. A fizikai munkát végzők bérezésében jóval kisebbek az eltérések: tavaly az erdőgazdálkodásban tevékenykedők vitték haza a legkevesebb pénzt, havi 69 ezer forintot, a legjobban a bányászok, az energiaipari és a vegyipari dolgozók jártak, akik 110 és 120 ezer forint körüli összegeket kerestek. A szellemi dolgozók közül a közszférában a szociális területen tevékenykedők kullognak leghátul, 105 ezer forinttal. A versenyszférában a textilipari szakemberek keresnek legrosszabbul, akik 119 ezer forintból élnek egy hónapban. A legjobban a pénzügyi szektorban kereshetnek a tanult emberfők: 227 ezer forintot visznek haza havonta, bár ez inkább a vezetők kiemelt bérezésének köszönhető, ami felhúzza az átlagot. A szakmák közül az informatikust becsülik meg a leginkább anyagilag. Fizetésünket nemcsak a szakmánk, hanem a cégen belüli beosztásunk is meghatározza. Erre vonatkozólag a KSH nem tett közzé adatokat: a Figyelőnet internetes portálnak nyilatkozó gazdaságkutató cég, a Watson Wyatt szerint a versenyszférában a középvezetők bruttó 500-700 ezer, a felső vezetők 1-2 millió forint körül keresnek. A felső vezetők bére hat-tízszerese a fizikai dolgozók keresetének. Bár országos szinten tavaly 8 százalék körüli értékkel nőttek a bérek, a reálbér a versenyszférában csak 1,3 százalékkal emelkedett, a közszférában viszont 1 százalékkal csökkent. Összességében tehát a több bérből sem vehettünk több mindent tavaly, az idén pedig a Figyelőnet által megkérdezett cégek még kisebb, átlagosan 5 százalékos béremelést terveznek. Tanács Gábor FOTÓ: SHUTTERSTOCK Európa nyugati és keleti fele meglehetősen különböző képet mutat nemcsak a jövedelmeket, hanem a háztartások kiadásait illetően is. Étteremre és hotelre a spanyolok és a görögök költenek legtöbbet - a háztartások kiadásának e tétel több mint 18 százalékát teszi ki -, miközben Litvániában (3,1 százalék) és Romániában (4,3 százalék) ez lényegesen alacsonyabb. A lakásfenntartás költségei a dánoknál és a svédeknél a legmagasabbak, ők a jövedelmük több mint harminc százalékát lakhatásra költik. Ruhára, cipőre a legtöbbet, a keresetük mintegy tíz százalékát a görögök költik, míg Szlovákiában, Bulgáriában, Romániában ez nem haladja meg a 4 százalékot. Az élelemre és élvezeti cikkekre költött összegek az unióhoz később csatlakozó országokban lényegesen magasabbak (Románia: 37,8 százalék, Bulgária: 31,8 százalék), mint a „régi” uniós államokban. A Gfk Geomarketing 41 európai országban végzett felmérése szerint az európaiaknak 2008-ban fejenként átlagosan 12 500 euró állt rendelkezésére fogyasztási cikkek megvásárlására. Az első helyen Liechtenstein áll évi 44 851, a másodikon Luxemburg 28 192, a harmadik helyen Svájc 26 842 euróval. Az utolsó helyet a listán Moldova foglalja el, évi 788 eurós vásárlóerővel. Hazánk - 2007-hez képest 3 helyet visszaesve - Litvánia (5582) mögött és Lengyelország (5529) előtt, a sor 28. helyén áll az évi 5549 eurós egy főre jutó vásárlóerővel. (farkas) Hármat esve A hét témája