Szabad Föld, 2009. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-09 / 2. szám

Döglött akták Feldarabolták, mint a pörkölthúst SOROZATUNKBAN ezúttal egy harmincéves áldozat döglött aktáját lapozzuk fel. Az italt kedvelő, könnyűvérű hölgy darabjait 24 órával a meggyilkolása után találták meg, a nyomozók a vádemeléshez azóta sem rendelkeznek elegendő bizonyítékkal.­ ­ Ha előbb nem, a 15-i tárgyaláson mindenképpen találkozunk - vetette oda Csiki Éva a nagynénjének, Papp Sándornénak, amikor kilépett a Haj­­dú-Bihar megyei Tégláson, a Tóalj utca 28. alatti ház kapuján 1992. szeptember 7-én, a déli órákban. Az alig száz méterre lévő állo­másra indult, hogy Debrecenbe utaz­zon, egy kicsit szétnézni... Csiki Éva a tárgyalásra sohasem érkezett meg. Feldarabolt hullájára négy nap múltán bukkantak a téglási öreg temető sarkán a területet tisztító közmunkások. Pontosabban csak hullájának egy részére, kopo­nyája néhány hónap múlva került elő a Téglás és Bököny közötti or­szágút árkából. Két alkarja és a kéz­fejei pedig azóta sincsenek meg. ♦ - Nincs itthon - vágja rá a kérdé­semre egy középkorú férfi. - Nincs, és még sokáig nem is lesz. A Tóalj utca 28.-ban lévő ház ka­puja előtt állok, Papp Sándornét ke­resem. - Megmondaná, hol találom? - A lányához ment - böki ki egy-két másodperc gondolkodás után a férfi. - Úgy tudtam, eltörte a lábát... - jegyzem meg. - Na és aztán? Attól még mehe­tett, nem? Felszállt a buszra. Egyéb­ként mi értelme van ennek az ökör­­ködésnek, mondja már meg?! - emeli a hangját. - Huszonöt éve történt az eset, úgysem találnak már semmit. ♦ Az a huszonöt év valójában köze­lebb van a tizenhathoz, mint a tizen­héthez, számolom az autóban, mi­közben Újfehértóra tartok Pappné lányához, Sándor Judithoz. Persze ez is nagyon hosszú idő, s a nyomo­zóknak azóta sem sikerült kideríteni­ük, hogy mi történt Csiki Éva távo­zása és hullájának megtalálása kö­zött eltelt négy napban. Ha nem tudják is, de sejtésük azért van... Annak ellenére - vagy talán éppen azért, mert Csiki Évát sem a téglási állomásra vezető úton, sem a vonaton, sem Debrecenben, sem sehol máshol nem látta egyetlen kihallgatott tanú sem. De még csak azt sem, hogy valóban elhagyta a nagynénje otthonát. Sejtésüket erősíti, hogy Csiki Évát a rendőrök már korábban is ismer­ték. Nagyon is jól ismerték... Piti, be­surranásos tolvajlások, nagyobb be­törések sora fűződött a nevéhez. Ám mindez alig volt több, mint gyanú. Egészen 1991. május 4-ig. - Vallomást szeretnék tenni - kopogott be Csiki Éva azon a na­pon a szomszédos Hajdúhadház rendőrőrsén. És sorolni kezdte a bűntényeket, amelyeket elkövetett. Legtöbbször nem egyedül, hanem népes család­jával. Féltestvérével, Máriával pél­dául, annak férjével, Pallai György­gyel, s nagynénjével, Papp Sán­­dornéval. Hogy miért dobta fel magát és ro­konait? Megelégelhette, hogy ki­használják. Csiki Éva ugyanis szeret­te az italt, s amikor ivott, bármire rá lehetett venni. Akárhogy is, a rend­őrök örültek az ölükbe hullott vallo­másának, s a családtagjaival együtt azon melegében letartóztatták. - Meggyilkollak, te szemét, ha nem vonod vissza a vallomásod, csak kerüljünk ki innen! - üvöltötte a debreceni börtön udvarán Pallai György a sógornőjének. Csiki Éva pedig félelmében visz­­szavonta a vallomását. Nyilvánosan. Mert közben levelet írt az ügyésznő­nek, amelyben fenntartotta az általa mondottakat. S azt is kérte, hogy ne helyezzék szabadlábra. Mert fél, hogy meggyilkolja a rokonsága. Ilyen indokkal azonban senkit sem lehet börtönben tartani, a csa­ládot a bírósági ítélet meghozatalá­ig kiengedték. Legkésőbb Csiki Évát és a sógorát, őket a következő év márciusában. ♦ Mielőtt Újfehértóra érnénk, Papp Sándornéhoz, ugorjunk be Tégláson a Kossuth utca 143.-ba Csiki Máriá­hoz, Éva féltestvéréhez. - Bárcsak tudnék valamit az ügy­ről, magam mennék a rendőrségre, hogy bejelentsem - állítja nagy ha­tározottsággal. - De nem tudok sem­mit. Meg olyan réges­ is történt már. - A férje, Pallai György halálosan megfenyegette Csiki Évát - segítek neki előbogarászni az emlékeit. - Nem a férjem gyilkolta meg. Megmondanám, már 13 éve nem élünk együtt. - Nem félne tőle? - Félni félnék, persze hogy fél­nék, tudja, hogy van az, amikor egyedül él valaki a lányával. De nem a férjem tette, mondom. - Egyébként tudja, hogy most hol van Pallai György? - Tudom, persze. Betörésért ül a tiszalöki börtönben. ♦ Csiki Éva tehát márciusban szaba­dult a vizsgálati fogságból - s hama­rosan elköltözött a nagymamájától. S most ismét szakítsuk meg a tör­ténet fonalát egy percre, s kopog­junk be a nagymamához, Úri József­­néhoz. Ne sajnáljuk rá az időt, annak idején a nyomozók is sok időt töltöt­tek nála. Ő nevelgette Csiki Évát és hét testvérét. Akkor vette őket magá­hoz, amikor az anyjukra égett a ház. Éva tizennégy éves volt ekkor. - Nehezen bírtam velük - töröl­­geti a szemét az öregasszony. - De azért szeretem őket. Azt meg, ami Évával történt, azóta sem hevertem ki. Szegényt feldarabolták, mint a pörkölthúst. - Amikor nem ivott, nem volt ve­le semmi baj - toldja meg a legki­sebb Csiki lány, Judit, aki a nagyma­mához átvitt. - Csak amikor ivott. Ez viszont gyakran megesett... - Ilyenkor vették rá a betörések­re - jegyzem meg. - Nem is erre gondolok. Hanem ilyenkor nagyon kívánta a férfit... A rendőrségi aktákból kiderült, hogy csak amíg együtt élt a férjével, a bökönyi Nagy Imrével - akitől egyébként hivatalosan sohasem vált el - negyvenhat férfival létesí­tett kapcsolatot... Nem csoda, hogy a négyszáz ki­hallgatott közül több férfi is gyanú­ba keveredett. Az egyik például Iste­nes Jankó volt, aki szeretett késsel hadonászni, s időnként üvöltözni, hogy valakit bizonyosan meg fog nyúzni. Ám végül ugyanúgy elhá­rult róla a gyanú, mint Csobán Mi­­hályról, aki miatt a lezárt aktákat is megnyitották 1994-ben. Az egyik közeli rokona, aki a napjait éppen a váci börtönben töltötte emberölés miatt, jelentette, hogy ő bizony látta Csiki Éva anyakönyvi kivonatát Csobánnál. A hír igaznak bizonyult, ám utóbb kiderült, hogy az jóval a gyilkosság előtt került hozzá, abban a kéthetes időszakban, amikor a sér­tett éppen vele élt együtt. Csiki Éva nem kevés férfikapcso­lata közül végül tehát senki sem akadt fenn a rostán. S hogy miért is költözött el Csiki Éva szabadulása után a nagymamá­jától? Jobbnak látta, hogyha megy, mivel betört a szemben lévő házba is, ahol történetesen a polgármester lakott. - Megdöglesz, te büdös kurva! - kiabálta Csiki Évának a polgármes­ter felesége, Csobán Józsefné. Az asszonyt egy majorsági épü­letben érem, Téglás határában. Em­lékszik az esetre, hogy ne emlékezne. - Az ember mérgében sok min­dent mond, amit persze nem gondol komolyan - hárítja el, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz. A nyomozók az általa mondot­takat is megerősítették. Csiki Éva mindenesetre jobbnak látta, ha költözik. Egyetlen helyre tudott csak menni: nagynénjéhez, Papp Sándornéhoz. Akit annak ide­jén feldobott a rendőröknek. ♦ - Papp Sándornét keresem. Újfehértón járok, a Galamb utca 9.­­ben. Fiatalember nyit ajtót, Papp Sándorné veje, őt kérdezem. - Nincs itt - tárja szét a karját. - Pedig nekem azt mondták, hogy a lányánál van. - Itt biztos nincs, hiszen a felesé­gem Miskolcra utazott. Kérésemre megadja Papp Sán­dorné telefonszámát, akit legalább így sikerül elérnem. - Nem kívánok nyilatkozni. - Azt sem sejti, hogy hol tartóz­kodott Csiki Éva szeptember 7­ és 11-e között? - Mondom, nem kívánok nyilat­kozni. Hardi Péter Úri Józsefné, az áldozat nagymamája akkor vette magához Csiki Évát és hét testvérét, amikor rájuk égett a ház 2009. január 9.Szabad Föld A magyar vidék lapja | Keresik a tett helyét darabolós gyilkosság nagyon ritka a hazai kriminalisztika törté­netében - értékelte a történetet Kovács Lajos detektív. Ritka, de nem példa nélküli annak a zenetanárnak a története, aki a feleségét miszlikre - pontosan 68 szeletre - trancsírozta, s úgy fagyasztotta le. Egy ebtenyésztő férfi pedig szabályosan kifőzte a nejét, s a kutyáival etette fel, csupán némi abalé maradt utána. Tudunk olyan esetről is, amikor a gyilkos az áldozatát talicskával tolta, s amikor annak a lába minduntalan beleakadt a kerék küllőjébe, rátette egy tőkére, s baltával mind a kettőt lecsapta. A tapasztalatok szerint ennek a gyilkossági formának általában két oka van. Az egyik az, hogy a tettes a hullát egy darabban nem tudja elszállítani. A másik oka lehet a féktelen gyűlölet. Ugyanezeket a törvényszerűségeket feltételezhetjük Csiki Éva meg­gyilkolása esetében is. Vélhetően zárt helyen végeztek vele - mint ha­sonló esetekben szinte mindig -, hiszen a több óráig tartó művelet nyílt területen feltűnő lehetett volna. A helyiséget, ahol feldarabolták, a rendőrök sajnos nem találták meg. A nyomok azóta eltűntek, ám ez nem jelenti azt, hogy alapos ku­takodás esetén ne akadhatnának olyan nyomokra, például csontokra, amelyek az áldozattól származnak. Előfordulhat, hogy a helyszínt olyasvalaki jelöli meg, akiben azóta munkál a bűntudat a bejelentés el­mulasztása miatt. A gyilkos bosszújától egyébként nem kell tartania, mert az az ítéletet követően tartósan rács mögött marad. A

Next