Szabad Föld, 2009. július-december (65. évfolyam, 27-53. szám)

2009-08-28 / 35. szám

Riport hogy reggelre Hevesbe éljenek. Meg­ragadta őket ez az őrült ötlet, bólogat a polgármester, Kovács Gyula, már épp rájuk fért, hogy kiengedjék a gőzt. S ne legyenek olyan görcsösek, mint az ország. A termálfürdőjéről is ismert falu férfiúi azért hétköznap is megtalálják a módját, hogy levezes­sék a stresszt. Az egyik műemlék épületükben működik ugyanis a régió egyetlen házi sört készítő üzeme, a Kapucinus Sörfőzde. - Úgy ébredtünk egy reggel, hogy egy ilyenre feltétlen szükségünk van - erősködik Sólyom Norbert és Szűcs Péter. Ők a kétorrú járgány, a KITROEN megalkotói. A két kettévá­gott Citroen BX típusú autót nemcsak vaktában hegesztették össze. Két eleje van, ám arra is ügyeltek, hogy meg­maradjon a működő hidraulika. Állí­tólag ettől a világon egyedülálló a „C­éh Primitív” névre hallgató egymo­toros jármű. A kormányát a két veze­tőnek - a jobb oldalon és a balon ülőnek is - egyszerre kell tekernie ahhoz, hogy valamerre haladjanak. Ha elvétik, csak egy helyben pörög a masina. Mi tagadás, ilyesmit már lát­tunk, de a bátyusok véletlenül sem célozgattak a politikára... Aki lentről felfelé játszik, annak akkor sem gurul a labda, ha teljes erőből rúgja. Aki meg lefelé támad, annak akkor is röpül, ha épp lazsál. Bölcs belenyugvással kommentálja a tehénlepényekkel tarkított ivádi hegyoldalban felfestett ferde focipá­lyán zajló meccset a nógrádi Terény polgármestere. Mindez persze nem arról jut eszébe, hogy a falucskájuk az elutasítottak maroknyi csapatába került a működéstelen önkormány­zatok támogatására kiírt pályázaton. Fáy Dániel amúgy a reformkori poli­tikus és irodalmár, Mikszáth által a „nemzet mindenesének” nevezett Fáy András leszármazottja. Nemesi csa­ládját 26 generációra, 1243-ig vezeti vissza. A legenda szerint egyik ősük a tartárjárás után, a muhi csatában felajánlotta lovát a menekülő király­nak, ezért nyerte kiváltságait. A kései utód, Fáy Dániel kevéssé romantikus módon, önkormányzati választáson szerezte tisztét. Eztán viszont nem az történt, ami várható lett volna, hogy riválisát földbe döngöli, ellenkezőleg, ő lett az alpolgármester. Belátták, mindkét program megvalósításra érdemes. A jó palócok és tót atyafiak lakta falu első embere építészmérnök, ezért szívügyének tekintette, hogy a régi parasztházaikat helyi védelem alá helyezze. Maga is egy ilyenben él a családjával, hat gyermekével.­­ Akkor érdemes egy épületet védeni, ha élet van benne. Ezért három tucat házunkba attrakciót visznek az ott lakók. Az egyik aszta­los-, a másik cipészműhelyt rendez be, a harmadik kosárfonót, a negye­dik meg az orsós magnókból álló gyűjteményét tárja a világ elé - magyarázza a polgármester. Érdeklő­döm, hol találjuk Terényt, ami arról is nevezetes, hogy ott gyerekeskedett Szent-Györgyi Albert. Ezt az eligazí­tást kapom: „úgy lehet odatalálni, hogy az ember az útelágazásoknál mindig a rosszabbik utat választja...” A csórtak öntudatosan lépdelnek a csuka-mobillal. Aminek története is kerekedik: Mátyás király hajdan a Fehérvár melletti faluba tévedt, s beüzent a fogadósnak, hogy csukára éhezett. Csakhogy a rafinált vendég­lős elsinkófálta a hal máját. A király­nak azonnal feltűnt e hiányosság, mire a fogadós hebegve-habogva így magyarázkodott: a csóri csukának nincsen mája, mert megette a pap kutyája. Csór nevét mégsem az elcsó­­rásból eredeztetik, hanem egy bese­nyő törzs nevéből. A község mai lakóinak találékonyságát mutatja, hogy februárban útjára bocsátották a Föld Könyvét. Az ezeroldalas, bőrkö­téses kötet „utazó nagykövetként” járja útját, mindegyik település továbbadhatja a szomszédjának, így a határokon átlépdelve körbeérheti a Földet - reméli az ötletgazda, az egyetemistából lett polgármester, Csete Krisztián. Itt az a fő szabály, hogy ne lepődj meg semmin. Sem azon, ha Teskánd polgármestere egyik percben még a csattogó kacsával tereli a férjét a ver­senypályán, a másikban meg már piros arcot fest magának, és vásári komédiázik a színpadon. Sem azon, ha a bélapátfalvi Boros Maya, aki civilben egy temetkezési vállalkozó­nál szorgoskodik, elmagyarázza, hogyan toborozta lánycsapatát, ami­vel rendre kifigurázzák a zenei paró­diákból élő Irigy Hónaljmirigy együt­test. Hisz mennyivel pikánsabb, ha egy nő énekli, hogy: „Én vagyok én, a numerakirály”! Vajon ennyi őrület után mit talál­hattak ki a házigazdák?! Hangulati felvezetésként Ivády Béla Bobi kutyá­ja vontatta WC-tartállyal sétálgat. Aztán jönnek az egri tűzoltók, akik előkapják a fecskendőt, s a váraszói tó vizével frissítik fel­ a visongó közönséget. Majd bevizezik a nemes Ivádyak földre terített, 17 generáció­ra visszanyúló, ötezer nevet felsoroló családfáját. A családfa ágain szerep­lők zöme Ivády családnevet visel, ugyanis a zárt völgykatlanban fekvő falu rokonházasságairól vált híressé tudós körökben. Ám az egymás közt házasodás, mellyel a földjük felapró­­zódását próbálták akadályozni, nem okozott genetikai károsodást, sőt, számos kiváló koponya került ki az Ivádyak közül. E família három ga­loppozó versenyzője tűnik fel hama­rosan. Két Ivády Gábor futólépésben végighúz a víztől síkos családján egy harmadik Ivádi Gábort, aki gyerek létére nemigen tiltakozhat. - A verseny győztese nem az lesz, aki előbb ér a célba, hanem akire én azt mondom - szögezi le rutinosan Ivády Gábor. Egy biztos: minden induló „demokratikusan” 1 perc 10 másodperc alatt teljesíti a távot. Ha félrevonulunk a nyüzsgésből, és tá­volról figyeljük a rögtönzött meden­cében, a „magyar tengerben” lubic­koló kölyköket - mert a keneseiek tényleg hoztak néhány kannányi balatoni vizet, hogy feljavítsák az ittenit­­, kideríthetjük, miben is rejtő­zik az ivádiság. - A fiam szerint az nem lehet, hogy ne legyen Ivádon fészkünk - meséli Ivády Magdolna. A mérnök asszony az ország másik felében, Mosonmagyaróváron volt termelési vezető egy élelmiszergyárban. Ám amikor az édesanyja beteg lett, szó nélkül hazaköltözött, hogy ápolja őt. Úgy jött Ivádra, mint aki alaszkai expedícióra készül egy szál magában. Egy félig-meddig idegen faluba csöp­pent, ahol egyre több az idegen arc, s egyre kevesebb a rokon. Valami erő mégis idehúzza, ideköti az elszárma­zottat. Előbb belebetegszik az elzárt­ságba, a túl mély csendbe. Aztán fel­fedezi a maga titkos gombászóhelyeit, s lassan azt veszi észre, hogy beleszö­vődött a közösségbe. Valahogy így vonzotta vissza a faluja a polgármestert, Ivády Gábort is, aki reklámszakember volt, mielőtt hazatért. Azóta a hírverésben éli ki fantáziáját. A Parlament előtt koldul, nulla forintból megrendezi a Bátyus Galoppot, türelmetlen szerelmeseket ad össze. Mert az a rögeszméje, hogy Ivád lehetne a magyar Las Vegas. Pontosabban: sok közül az egyik rögeszméje... wu*** Van, akinek mindig lefelé gurul a labda... Három Ivády Gábor az ivádiak családfáján 2009. augusztus 28 Szabad foton A magyar vidék lapja

Next