Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)
2010-07-02 / 26. szám
38 ABC ANYANYELVI ŐRJÁRAT Föveg GRÉTSY LÁSZLÓ Nemrégiben Lakatos Gyula pécsi olvasónk fordult hozzám egy érdekes kérdéssel. Idézek leveléből: „Egy íjászattal kapcsolatos írásban olvastam a következőket: »Jómagam lovasíjász vagyok, de engem mind lovon, mind gyalogosan idegesít, ha bármilyen föveg van rajtam, főleg ha a szemembe lóg.« Sejtem ebből, hogy a föveg valamilyen fejrevalót, fejfedőt jelent, ahogy a kezünket a hideg ellen kesztyűvel védjük, s a lábunkra valamilyen lábbelit húzunk, de a föveg szóval mégsem tudok mit kezdeni. Talán a fej szónak a fő változatából alakult?" Nos, nem abból alakult, noha levélírónk elgondolása egészen természetesnek érződik. Ha arra gondolunk, hogy ősi jó szavunknak már a XIV. században kifejlődött lovag származéka is ’lovas katona' értelemben, kétségtelenül az is elfogadható magyarázat lehetne, hogy a fej szó fő változatából jött létre a föveg, s ez terjedt el ’fejrevaló, fejfedő’ jelentésben. Csakhogy a valóság más. A pontos válaszhoz tudnunk kell, hogy a föveg szó Ambrosius Calepinus olasz tudós 1585-ben Lyonban kinyomtatott tíznyelvű szótárának latin-magyar részében fordul elő először. Azt is pontosan tudjuk, hogy a szótárnak ezt a részét a XVI. század közepén született s 1587-ben elhunyt református teológusnak, a Marosvásárhelyen iskolaigazgatóként tevékenykedő Laskai Csókás Péternek köszönhetjük. Munkája minden elismerést megérdemel. Ám a szótárba - nem az ő hibájából, hanem annak következtében, hogy a magyarul nem tudó lyoni nyomdászok rosszul olvasták el s ezért hibásan szedték ki éppen ezt a bennünket érdeklő szót - tévedésből került bele a löveg alak. A kéziratban a latin capitlum magyar megfelelőjeként a szintén fejfedőt - mégpedig csúcsos, rendszerint karimátlan vagy felhajtott peremű fejfedőt - jelentő süveg szó szerepelt, nagy kezdőbetűs, tehát Söveg formában. Azonban a lyoni nyomdászok a nagy S közepén egy kis vonalkát gyanítva sövegnek olvasták s úgy is szedték ki a kérdéses szót. Mivel a szótárt népszerűsége miatt igen sokan használták, nem csodálkozhatunk azon, hogy a kapanyél elsült. A tévedés szülte föveg beszüremkedett a Calepinus-szótár alapján készült későbbi szótárakba is, s megkezdte „irodalmi életét”. Többek között bekerült Shakespeare Hamletjének Arany János által adott szép fordításába is ekképpen: „Használja fövegét: fejrevaló az.” Most - immár több évszázad távolából - már bátran megbocsáthatjuk a francia nyomdászoknak, hogy tévedésből egy ilyen választékos, irodalmi hangulatú szóval ajándékoztak meg bennünket. A börtönudvar akusztikája kérik a személyi igazolványunkat, átmegyünk a fémdetektoron, azután lépcső, rács, lépcső, őrök és még egy rács. A közönség fegyelmezetten ül, mögöttük szögesdrót, fegyveres őrök, kutyák. Közös koncertet adott a szegedi Csalagbörtönben a Kalocsai Női Börtön zenekara, valamint a Csillag saját együttese. A lányok kezdenek: amikor az első hang felhangzik, megáll a levegő. Egy ilyen koncerten az ember arra készíti magát, hogy „ahhoz képest” jó vagy rossz, hogy börtönben vagyunk. Itt nyilván nemcsak arról van szó, hogy valaki énekel, hiszen ez terápia annak is, aki csinálja, és annak is, aki hallgatja. De az első hangban nincs semmi „ahhoz képest”. Az ember elnéz az udvaron, mindenhol falat és rácsot lát, hallja ezt az időtlen hangot, és arra gondol, hogy a kötöttségből való szabadulás vágya mindenkiben közös, és ezt a legegyszerűbben a börtönben érzi meg az ember - a legegyszerűbben elmondani is börtönben lehet. A lassú, egyszerű népdalok után jönnek a műdalok és mulatósok, és a hangulat is átalakul: egy elítélt feláll az első sorban, vékony kis öregember, helyben táncol, nem szólnak rá - egy másik felugrana a színpadra, megforgatni a táncoslányt, és három őr mozdul egyszerre. A Csillag Band zenekar „frontembere” elismerésre méltó profizmussal énekel és gitározik, igazi népünnepély-hangulat támad a börtönudvaron, miközben mindenki továbbra is a székén üldögél. Figyelemre méltó, ami a Csillagban kulturális téren évek óta történik: aki teheti, látogasson el a szeptemberi nyílt napra, ahol bepillantást nyerhet ebbe a világba, és hallhatja a Csillag Bandet még a frontember novemberi szabadulása előtt. T. G. Koncert a Csillagbörtönben, színpadon a kalocsai börtön énekesnői JELES NAPOK Július titkos órái Az év fele eltelt, itt a július, és e megkergült nyárban mind többször jutnak az ember eszébe Arany János halhatatlan sorai a Toldiból: „Ég a napmelegtől a kopár sziklarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta...” Eljön-e az idén is a nyár? A didergő nyárelőt követő hónap amúgy a római naptárban eredetileg a Quintilis, vagyis „Ötödik" nevet viselte, mivel az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. I. e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született. ♦ A katolikusok az áldott állapotban lévő Máriáról és Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékeznek meg a hónap második napján. Sarlós Boldogasszony ünnepe a XIV. században lett egyetemessé, Boldogaszszony a várandós anyák, a fogságban sínylődök pártfogója és a halottak oltalmazója. A magyar néphagyomány szerint a Kárpát-medencében nem Péter-Pálkor, hanem Sarlós Boldogasszonykor kezdődött az aratás. A nap elnevezése arra utal, hogy egykor a nők még sarlóval arattak. ♦ Az esztendő legforróbb hónapja az írók fantáziáját is fel-felcsigázta, Márai Sándor például így ír róla: „Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.” Balogh Géza 2010. július 2. ♦ A vidék családi hetilapa SASIllA'llilSfi .PROGRAMAJÁNLAT Alsóörs, református templom Szombati komolyzenei koncertek (július 7-től augusztus 7-ig du. 5). Baja: Hagyományos halászléfőző napok (9-11.). Csesznek: Nyári lovagi játékok (10 én du. 5). Dunaszeg, sportpálya: Szigetköz mulatós hétvége (9-10.). Eger, Dobó tér: Szent Bernát-nap Egri bikavér-napok (9-11.). Fonyód, Fácános palánkvár: Nyár fesztiválhét (28.-júl. 3.). Földes: Arató fesztivál, sárréti forgatag (8-10.). Győr, több helyszínen: Magyar-ír kulturális találkozó (10-12.). Gyula, Várszínház: Összművészeti Fesztivál (5.aug. 15.). Miskolc: Diósgyőri Fesztivál - „Kaláka” folklórnapok (8-11.). Nyírbátor: „Szárnyas sárkány hete” - Nemzetközi utcaszínházi fesztivál (9-11.). Pécs: Nemzetközi Cirkusz- és utcaszínházi produkciók (9-25.). Sarród: „Tízforrás” fesztivál (9-18.). Sopron, Várhely: Nyári délután írkelta zenével és tánccal (11-én du. 5-től). Szarvas, Ezüstszőlő: Kárpát-medencei nemzetiségek találkozója (9-11.). Szigliget, Vár: A 100 Folk Celsius Együttes koncertje (10-én du. 5). Szilvásvárad: Pisztráng- és magyar borünnep (10-11.). Szombathely, Kult. Közp.: Savaria nemzetközi táncverseny (6-7.). Tihany, Szabadtéri Színház: Nyári színházi műsorok (9.aug. 21.). Visegrád: Palotajátékok (9-11.). Zamárdi: A „Balatoni Nyár” színes programjai (8-11.). Pókász, halász, madarász Utolsó polihisztoraink egyikének tartotta kora a 175 éve született Herman Ottó (1835-1914) természettudóst, néprajzkutatót. Kortársai mint csodabogárra néztek az erősen nagyothalló, mindig hosszú hajat és szakállat viselő, örökösen gyűjtő- és megfigyelőúton lévő tudósra. Német ajkú orvoscsaládból származott, hétéves koráig alig hallott magyar szót. Kalandos ifjúkora idején járt a bécsi technikumba, volt lakatosinas és katona, gyári rajzoló, fotográfus és madárpreparátor. Az élővilág és az állattan igen érdekelte, így sorsdöntő lett számára, hogy Kolozsvárott Brassai Sámuel hívására az Erdélyi Múzeum óriási zoológiai gyűjteményében tevékenykedhetett. Egyetemi tanulmányok híján hatalmas és szerteágazó tudását folyamatos önképzéssel szerezte. Autodidaktaként rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott. Első nagy művét már a budapesti Nemzeti Múzeum állattári őrsegédeként írta Magyarország pókfaunájáról. Ezt a hazai halászat feldolgozása, majd a madárvilág tanulmányozása követte. Megalapította a Magyar Ornitológiai Központot, s csipkelődően a „nagy pókászt” és „nagy halászt” már „nagy madarászként” is emlegették. A magyar ősfoglalkozások kutatásában is jelentős eredményeket ért el. A pásztorélet tanulmányozására bejárta az országot, és gazdag emlékanyagot gyűjtött, kutatta állattartásunk múltját is. Szívén viselte tudományos nyelvünk magyarításának ügyét: olvasóit elragadta élvezetes, színes stílusával. Miközben képviselőként az ország haladásáért harcolt, egy múlandó népi világ kincseinek egész tárházát mentette meg a feledéstől. Lovass Ildikó