Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)

2010-07-02 / 26. szám

38 ABC ANYANYELVI ŐRJÁRAT Föveg GRÉTSY LÁSZLÓ Nemrégiben Lakatos Gyula pécsi olvasónk fordult hozzám egy ér­dekes kérdéssel. Idézek leveléből: „Egy íjászattal kapcso­latos írásban olvastam a következő­ket: »Jómagam lovasíjász vagyok, de engem mind lovon, mind gyalogosan idegesít, ha bármilyen föveg van raj­tam, főleg ha a szemembe lóg.« Sej­tem ebből, hogy a föveg valamilyen fejrevalót, fejfedőt jelent, ahogy a ke­zünket a hideg ellen kesztyűvel véd­jük, s a lábunkra valamilyen lábbelit húzunk, de a föveg szóval mégsem tudok mit kezdeni. Talán a fej szónak a fő változatából alakult?" Nos, nem abból alakult, noha le­vélírónk elgondolása egészen termé­szetesnek érződik. Ha arra gondo­lunk, hogy ősi jó szavunknak már a XIV. században kifejlődött lovag származéka is ’lovas katona' érte­lemben, kétségtelenül az is elfogad­ható magyarázat lehetne, hogy a fej szó fő változatából jött létre a föveg, s ez terjedt el ’fejrevaló, fejfedő’ je­lentésben. Csakhogy a valóság más. A pon­tos válaszhoz tudnunk kell, hogy a föveg szó Ambrosius Calepinus olasz tudós 1585-ben Lyonban kinyomta­tott tíznyelvű szótárának latin-ma­gyar részében fordul elő először. Azt is pontosan tudjuk, hogy a szótár­nak ezt a részét a XVI. század köze­pén született s 1587-ben elhunyt re­formátus teológusnak, a Marosvá­sárhelyen iskolaigazgatóként tevé­kenykedő Laskai Csókás Péternek köszönhetjük. Munkája minden el­ismerést megérdemel. Ám a szótár­ba - nem az ő hibájából, hanem annak következtében, hogy a ma­gyarul nem tudó lyoni nyomdászok rosszul olvasták el s ezért hibásan szedték ki éppen ezt a bennünket ér­deklő szót - tévedésből került bele a löveg alak. A kéziratban a latin capitlum magyar megfelelőjeként a szintén fejfedőt - mégpedig csúcsos, rendszerint karimátlan vagy felhaj­tott peremű fejfedőt - jelentő süveg szó szerepelt, nagy kezdőbetűs, tehát Söveg formában. Azonban a lyoni nyomdászok a nagy S köze­pén egy kis vonalkát gyanítva söveg­nek olvasták s úgy is szedték ki a kérdéses szót. Mivel a szótárt népszerűsége miatt igen sokan használták, nem csodálkozhatunk azon, hogy a kapa­nyél elsült. A tévedés szülte föveg be­­szüremkedett a Calepinus-szótár alapján készült későbbi szótárakba is, s megkezdte „irodalmi életét”. Többek között bekerült Shakespeare Hamletjének Arany János által adott szép fordításába is ekképpen: „Hasz­nálja fövegét: fejrevaló az.” Most - immár több évszázad tá­volából - már bátran megbocsáthat­juk a francia nyomdászoknak, hogy tévedésből egy ilyen választékos, irodalmi hangulatú szóval ajándé­koztak meg bennünket. A börtönudvar akusztikája­ ­kérik a személyi igazolványunkat, átmegyünk a fémdetektoron, azután lépcső, rács, lépcső, őrök és még egy rács. A közönség fegyelmezetten ül, mögöttük szögesdrót, fegyveres őrök, kutyák. Közös koncertet adott a szegedi Csalagbörtönben a Kalocsai Női Börtön zenekara, valamint a Csillag saját együttese. A lányok kezdenek: amikor az első hang felhangzik, megáll a levegő. Egy ilyen koncer­ten az ember arra készíti magát, hogy „ahhoz képest” jó vagy rossz, hogy börtönben va­gyunk. Itt nyilván nemcsak arról van szó, hogy valaki énekel, hiszen ez terápia annak is, aki csinálja, és annak is, aki hallgatja. De az első hangban nincs semmi „ahhoz képest”. Az ember elnéz az udvaron, mindenhol falat és rácsot lát, hallja ezt az időtlen hangot, és arra gondol, hogy a kötöttségből való szabadulás vágya mindenkiben közös, és ezt a legegyszerűbben a börtönben érzi meg az ember - a legegyszerűbben elmondani is börtönben lehet. A lassú, egyszerű népdalok után jönnek a műdalok és mulatósok, és a hangulat is átala­kul: egy elítélt feláll az első sorban, vékony kis öregember, helyben táncol, nem szólnak rá - egy másik felugrana a színpadra, megforgatni a táncoslányt, és három őr mozdul egyszer­re. A Csillag Band zenekar „frontembere” elismerésre méltó profizmussal énekel és gitározik, igazi népünnepély-hangulat támad a börtönudvaron, miközben mindenki továbbra is a szé­kén üldögél. Figyelemre méltó, ami a Csillagban kulturális téren évek óta történik: aki tehe­ti, látogasson el a szeptemberi nyílt napra, ahol bepillantást nyerhet ebbe a világba, és hall­hatja a Csillag Bandet­­ még a frontember novemberi szabadulása előtt. T. G. Koncert a Csillagbörtönben, színpadon a kalocsai börtön énekesnői JELES NAPOK Július titkos órái A­z év fele eltelt, itt a július, és e megkergült nyárban mind többször jutnak az ember eszébe Arany János halhatatlan sorai a Toldiból: „Ég a napmelegtől a kopár szik­larja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta...” Eljön-e az idén is a nyár? A didergő nyárelőt követő hónap amúgy a római naptárban eredetileg a Quintilis, vagyis „Ötödik" nevet viselte, mivel az egykori márciu­si évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. I. e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján szü­letett. ♦ A katolikusok az áldott állapotban lévő Máriá­ról és Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékeznek meg a hónap második napján. Sarlós Boldogasszony ünnepe a XIV. században lett egyetemessé, Boldogasz­­szony a várandós anyák, a fogságban sínylődök pártfo­gója és a halottak oltalmazója. A magyar néphagyo­mány szerint a Kárpát-medencében nem Péter-Pálkor, hanem Sarlós Boldogasszonykor kezdődött az aratás. A nap elnevezése arra utal, hogy egykor a nők még sarló­val arattak. ♦ Az esztendő legforróbb hónapja az írók fantáziáját is fel-felcsigázta, Márai Sándor például így ír róla: „Már reggel, ébredéskor, van a levegőben vala­mi vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kez­dik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe gön­gyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.” Balogh Géza 2010. július 2. ♦ A vidék családi hetilapa SASIllA'llilSfi .PROGRAMAJÁNLAT Alsóörs, református templom Szombati komolyzenei koncer­tek (július 7-től augusztus 7-ig du. 5). Baja: Hagyományos halászléfőző napok (9-11.). Csesznek: Nyári lovagi játékok (10 én du. 5). Dunaszeg, sportpálya: Szigetköz mulatós hétvége (9-10.). Eger, Dobó tér: Szent Bernát-nap Egri bikavér-napok (9-11.). Fonyód, Fácános palánkvár: Nyár fesztiválhét (28.-júl. 3.). Földes: Arató fesztivál, sárréti for­gatag (8-10.). Győr, több helyszínen: Magyar-ír kulturális találkozó (10-12.). Gyula, Várszínház: Összművészeti Fesztivál (5.­aug. 15.). Miskolc: Diósgyőri Fesztivál - „Ka­láka” folklórnapok (8-11.). Nyírbátor: „Szárnyas sárkány hete” - Nemzetközi utcaszínházi fesz­tivál (9-11.). Pécs: Nemzetközi Cirkusz- és utca­­színházi produkciók (9-25.). Sarród: „Tízforrás” fesztivál (9-18.). Sopron, Várhely: Nyári délután ír­kelta zenével és tánccal (11-én du. 5-től). Szarvas, Ezüstszőlő: Kárpát-meden­cei nemzetiségek találkozója (9-11.). Szigliget, Vár: A 100 Folk Celsius Együttes koncertje (10-én du. 5). Szilvásvárad: Pisztráng- és magyar borünnep (10-11.). Szombathely, Kult. Közp.: Savaria nemzetközi táncverseny (6-7.). Tihany, Szabadtéri Színház: Nyári színházi műsorok (9.­aug. 21.). Visegrád: Palotajátékok (9-11.). Zamárdi: A „Balatoni Nyár” színes programjai (8-11.). Pókász, halász, madarász U­tolsó polihisztoraink egyikének tartotta kora a 175 éve született Herman Ottó (1835-1914) természettu­dóst, néprajzkutatót. Kortársai mint csodabogárra néztek az erősen nagyothalló, mindig hosszú hajat és szakállat viselő, örökösen gyűjtő- és megfigyelőúton lévő tudósra. Német ajkú orvoscsaládból származott, hétéves koráig alig hallott magyar szót. Kalandos ifjúkora idején járt a bécsi technikumba, volt lakatosinas és katona, gyári raj­zoló, fotográfus és madárpreparátor. Az élővilág és az állattan igen érdekelte, így sorsdöntő lett számára, hogy Kolozsvárott Brassai Sámuel hívására az Erdélyi Múzeum óriási zoológiai gyűjteményében tevékenykedhetett. Egyetemi tanulmányok híján hatalmas és szerteágazó tudását folyamatos önképzéssel szerezte. Autodidaktaként rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott. Első nagy művét már a budapesti Nemzeti Múzeum állat­­tári őrsegédeként írta Magyarország pókfaunájáról. Ezt a hazai halászat feldolgozása, majd a madárvilág tanulmá­nyozása követte. Megalapította a Magyar Ornitológiai Központot, s csipkelődően a „nagy pókászt” és „nagy halászt” már „nagy madarászként” is emlegették. A magyar ősfoglalkozások kutatásában is jelentős eredmé­nyeket ért el. A pásztorélet tanulmányozására bejárta az országot, és gazdag emlékanyagot gyűjtött, kutatta állat­tartásunk múltját is. Szívén viselte tudományos nyelvünk magyarításának ügyét: olvasóit elragadta élvezetes, színes stílusával. Miközben képviselőként az ország haladásáért harcolt, egy múlandó népi világ kincseinek egész tárházát mentette meg a feledéstől. Lovass Ildikó

Next