Szabad Föld, 2011. július-december (67. évfolyam, 26-52. szám)

2011-07-15 / 28. szám

A vidék családi hetilapja ♦ 2011. július 15. Hazai élet Hová tűntek Petőfi fürtjei? SZÁZHATVANKÉT ÉVE veszett nyoma Segesvárnál és huszonkét esztendővel ezelőtt ásták ki állítólagos földi maradványait Barguzinban. Petőfi Sándor ennyi idő után is izgalomban tartja a kutatókat. Nemrég tudomásunkra jutott, hogy nemzeti ereklyének számító hajszálai eltűntek. Magunk is nyomozásba kezdtünk. P­etőfi Sándor hajfürtje először az 1989- es szibériai expedíció után került ref­lektorfénybe, amikor Morvai Ferenc csapata a költő csontjait vélte felfe­dezni Barguzinban. Az elején még együttmű­ködőnek mutatkoztak az érintett hivatalok, például a kulturális tárca 1989 augusztusában egyebek közt szorgalmazta a maradványok összehasonlítását a Magyar Tudományos Aka­démia Könyvtára Kézirattárában őrzött Petőfi­­hajszálakkal. Ezt a relikviát egy borítékban őrzik, melyet annak idején piros viasszal - rajta Petőfi pe­csétgyűrűjének mintázata rajzolódik ki - zár­ták le, feliratul pedig ez olvasható: „Petőfi Zol­tánnak tízéves korában.” Szendrey Júlia írta rá mintegy végrendeletül. Benne egy levél rejlik, melyet a feleségek felesége akkor fogalmazott meg másfél éves fiának későbbi hagyaték gya­nánt, amikor Petőfi eltűnése után, 1850 áprili­sában öngyilkosságot fontolgatott. Két hajtin­cset is mellékelt, a sötétbarna Petőfié, a geszte­­nyebarna pedig az övé. Nos, erre a relikviára volt kíváncsi nemrég Beszédesné Kéri Edit, aki hosszú ideje kutatja Görgey, Széchenyi és Petőfi életének fehér folt­jait, és részt vett a szibériai ásatásokon is. A kézirattárban Florányi Károly kutatótermi fel­ügyelő (akinek akkor még nem tudta a nevét) közölte vele, hogy nem tudja megmutatni, mert azt szigorúan megtiltották. - Összehozott a sors a Kosáry Domokos által vezetett Akadémia titkárságának hajdani mun­katársával, akitől megtudtam, hogy a barguzini felfedezés után a Petőfi-hajat kivették a helyé­ről és elvitték vizsgálatra, de ezt nem doku­mentálták, még az ilyenkor szokásos őrjeggyel sem - meséli Kéri Edit. - Az általam megszólí­tott Horányi Károly azt mondta, ő is hallott arról, hogy el akarták vinni laborba, de tudo­mása szerint az akkori igazgató nem járult hozzá. Később újra visszamentem, ekkor Babus Antal osztályvezetővel beszéltem, aki írásba is adta nekem, hogy az MTA-n nincsen semmifé­le Petőfi-hajtincs. Aztán előkerült a második emeleti raktár vaskazettájában őrzött tárgyak lajstromát tartalmazó füzet, melyben többek között Szendrey Ignácné hajfürtje is megtalálható. De nem azt kereste a kutató! Egy másik alka­lommal Kéri Edit kikérte a Kalla Zsuzsa- Ratzky Rita könyvéből ismert, K 377/128 lel­tári számú anyagot, vagyis Petőfi és Júlia hajtincsét, de e helyett a 127-es számú dosz­­sziét vitték ki neki, melyben csak Szendrey Júlia levele leledzik­­ hajtincsek nélkül. (Va­laha ez a két anyag egybetartozott, melyeket valaki valamikor különválasztott!) Reklamá­lás után Tóth Gábor osztályvezető-helyettes megmutatta végre az először kért dokumen­tumot. Szándékosan variálták volna át a nyilvántartást? Aki hajat keres, az csak Szendrey Ignácné vagy Szendrey Júlia haját találja meg a katalógusban. Petőfi Sándor neve egyáltalán nem szerepel sehol sem, azt pedig csak a gyűjtemény alapos ismerői tud­hatják, hogy a költő hajszálai is abban a bo­rítékban lapulnak, ami jelenleg Szendrey Júlia hajtincse néven van bejegyezve. Ezt Kéri Edit okirat-hamisításnak tartja, és felje­lentést tesz ismeretlen tettes ellen. - Én tisztelem Beszédesné kutatói szenvedé­lyét, de értse meg, itt semmiféle összeesküvés­ről nincs szó - szögezi le Babus Antal, az MTA Könyvtára Kézirattárának osztályvezetője. - Azt mondtam neki, ha megadja a raktári jelze­tet, megkapja a kért anyagot. Ez így is történt. A Szendrey Júlia-féle levél katalóguscéduláján nem volt feltüntetve, hogy hajtincseket is tar­talmaz a boríték. Negyedszázada dolgozom itt, de sosem hallottam róla, sőt még az a kolléga sem, aki több mint negyvenéves szolgálat után ment innen nyugdíjba. - Nehezen hihető, hiszen ismert ereklyéről van szó! - Senki kedvéért nem fogok hazudni. Tény­leg nem tudtunk róla. - Nem szerepel Petőfi neve a relikvia meg­nevezésében? - Jöjjön el és nézze meg, nem radíroztuk le róla. Egy ilyen hatalmas gyűjtemény katalógu­sában előfordulhatnak hiányosságok. Ha hat­van évvel ezelőtt nem írták oda, akkor hogyan tudhatnánk, hogy milyen megnevezésnek kel­lene ott szerepelnie.­­ Pedig a barguzini lelet azonosítása idején már felmerült, hogy az Akadémián őrzött Pető­­fi-hajfürttel lehetne azonosítást végezni... - Elképzelhetetlennek tartom, hogy 1989- ben tudtak volna róla. - Most lehetne azonosítást végezni a haj­szállal? - A csontok és a haj DNS-azonosítására gondol? Elvben nincs akadálya, de ennek el­döntésében nem én vagyok az illetékes. Nem akadályozzuk meg senkinek sem a kutatását, de azt nem várhatják el tőlünk, hogy egy haj­szálat „feláldozzunk” a tincsből. Babus Antal végezetül megjegyzi, hogy hálával tartozik Beszédesné Kéri Editnek, ami­ért felhívta a figyelmüket a „hajproblémára”. Természetesen megváltoztatják a nyilvántar­tásban a bejegyzést, így a jövőben Petőfi Sán­dor és Szendrey Júlia hajfürtje néven fogják szerepeltetni a relikviát. Ami különben a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum két munkatársa, Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita Beszélő tárgyak - A Petőfi család relikviái című, 1997-ben és 2006-ban kiadott könyvében így szerepel. Van még a költőének tulajdonított hajfürt az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában is, amit egy másik feljegyzés gyermektől vett mintának tart, így származhat esetleg Zoltánkától is. Ugyanitt viszont teljes bizonyossággal őriznek egy négycentis hajköteget Petőfi fiától. - Ön milyen néven talált rá a kettős hajfürt­re? - kérdezem Ratzky Rita irodalomtörténészt, Pető­fi-kutatót. - Tizenöt év távlatából ezt nem tudom megmondani. De meglétüket nehéz lenne le­tagadni, hiszen fotó készült róluk, szerepel a könyvben. Sok tárgy a Kisfaludy Társaság gyűjtéséből került az MTA Könyvtára Kézirat­tárába a XX. század második felében, így feltehetőleg Petőfi Sándor és Szendrey Júlia hajfürtje is.­­ Csakhogy Petőfi neve időközben „el­tűnt” a nyilvántartásból! - Ettől függetlenül mindig is ismert relik­via volt. Ami ugyancsak fontos: nem lehet kétségbe vonni a hitelességét. Maga Szendrey Júlia hitelesítette őket Petőfi Zoltánhoz írott levelében. - Vizsgálták valaha a hajszálakat? - Nem lett volna indoka. Ha most a szé­gyenteljes, tudománytalan szibériai expedí­ció „eredményeit” akarja felmelegíteni, ne is folytassuk a beszélgetést. Mesterem, Kiss Jó­zsef és jómagam is részt vettünk az MTA fel­kérésére az expedíció munkájának vélemé­nyezésében. - Maradjunk inkább a hajfürtöknél! - Örülök, hogy az MTA Könyvtára Kéz­irattárában javítják az esetlegesen hibás szakleltári lapot. Azt nem hiszem, hogy az általam ugyancsak évtizedek óta ismert munkatársak ilyen csacsiságokat mondtak volna magának, hogy nincsenek meg ezek a relikviák. Közgyűjteményekről van szó! Pe­tőfi Sándor és Szendrey Júlia esetében pedig olyan személyiségekről, akik mindig is az érdeklődés középpontjában fognak állni. Pedig mondtak „ilyen csacsiságokat”, még írásba is adták. Amúgy pedig folytathatnánk tovább a „hajszálhasogatást”, hiszen a barguzini lelet koponyáján is­ találtak őszes, fekete hajszálakat, melyekről az ásatást végző régész, Szabó Géza később azt nyilat­kozta, hogy azok hajszálgyökerek, majd álla­ti szőrnek nevezte őket. A nyomozásnak tehát nincs vége... Borzák Tibor Szendrey Júlia hajtincsét jelzi a katalógus... ...Petőfi Sándor nevét viszont eltüntették A másod-unokatestvér, Orlai Petrich Soma 1844-ben festette meg a költőt Debrecenben

Next