Szabad Föld, 2015. július-december (71. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-07 / 32. szám
A vidék családi hetilapja ♦ 2015. augusztus 7. Sport Sportnapló Aki már játszott kocsmában - gondosan kiválasztott, gyengébb ellenféllel - sakk- vagy biliárdpartit, pingpongmeccset, tudja, hogy a legyőzött ellenfél első kérdése a bukás után: - Visszavágó? A válasz pedig a legtöbbször: - Jó, jó, lesz reváns, csak előbb hozd a fröccsömet, amit elbuktál! Mi magyarok ugyanis nagyon szeretünk „visszavágni". Bár „odavágni” szeretnénk így... Labdarúgó kupacsapataink sorra bukják el a hazai meccseiket. A Ferencváros a Groupama Arénában 0-1-re kapott ki a bosnyák Zeljeznicartól - de semmi baj, majd Szarajevóban, a visszavágón kiharcoljuk a továbbjutást. Nos, a fiúk megint kikaptak, ezúttal 0-2-re és elbúcsúztak az Európa Ligától. A továbbjutott Debrecen a norvég Rosenborgtól szenvedett hazai pályán teljesen megérdemelt, 2-3 arányú vereséget, s most azt jósolgatják a szakemberek és játékosok is, hogy nincs veszve minden, majd Trondheimben visszavágunk. Két góllal kell nyerni, ami nem is olyan sok... A Videoton számára helybe jött a fehérorosz BATE Boriszov, a székesfehérváriak szerezhettek volna néhány gólos előnyt, s akkor a szurkolóik nótázva buszozhattak volna Fehéroroszországba, megünnepelni a továbbjutást. Ehelyett a Sóstói stadionban jött egy kínkeserves döntetlen - de nincs veszve semmi, baj egy szál se, a visszavágóra győzni megyünk! Természetesen vala VALAMI ELKEZDŐDÖTT. Kazanyban, a vizes világbajnokság első hete olyan számokkal telt el, amilyenektől minket nem ráz ki a hideg. Férfi vízilabdázóink játszottak néhány protokollmeccset, ezeket toronymagasan nyerték meg. A lányok továbbra is bájosak, ám a pólóban vannak tőlük jobbak. Rossz ezt kimondani, de Kína és Oroszország ellen még volt esélyünk a győzelemre, ám kikaptunk, míg az Egyesült Államok ellenében olyan gyámoltalanul játszottak Kistelekiék, hogy a 7-12-es vereség még hízelgő is. A csapatból nagyon hiányzik egy Stieber Mercédeshez vagy Drávucz Ritához hasonló „tyúkanyó", aki pólózni is úgy tud, mint ők. A múlt hét egyetlen örömhíre: Olasz Anna ezüstérmet szerzett a 25 kilométeres nyíltvízi úszásban. Aztán a második hét nap legelején Hosszú Katinka (képünkön) világcsúccsal nyerte a 200 méteres vegyes úszást, míg Cseh László csupán afféle „kirándulásnak" szánta az 50 méter pillangót a jutalma bronzérem. Bizton állíthatjuk: valami nagyon elkezdődött... mennyi jóérzésű magyar szurkoló szorít e két együttesnek, ám a tapasztalataink szerint kevés az esély a továbblépésre. Marad hát nekünk a szűkített NB I. beléptető kártyával és vénaszkennerrel. De mi lenne, ha a játékosokat vizsgálgatnák ilyen alaposan, miért csak egy félidőt bírnak a közel sem világverő norvég vagy bosnyák csapat ellen? Palágyi Béla rovata Hirdetés