Szabad Föld, 2018. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2018-02-23 / 8. szám

)o Kultúra Álomidők Egyszeri és megismételhetetlen „dupla” kiállításon mutatja meg alkotásait a debreceni Kovács-Benkő Flóra első osztályos diák és a székesfehérvári dr. Töpler László jogász. Nagyszerű ötlet, hogy a rokonok közösen mutatják meg műveiket. Két sajátos világ találkozik a tárlaton: a felnőtté és a gyermeké. A már érett emberé és a tanulni vágyó léleké. Témavilágukat leginkább az álmok, az álomidők kötik össze. Néha ugyanazokat a motívumokat alkalmazzák, ilyen például az illusztrációinkon feltűnő szivárvány. Akarva-akaratlanul ezektől a „véletlenektől” válik izgalmassá a bemutatkozásuk. „Nagyon szép feladat gyermekként egy ilyen komoly tárlaton megjelenni, és nagy kihívás felnőttként megkísérelni, ha nem is a lehetetlent, de azt a mutatványt, hogy elengedve a manírokat, a modorosságot, fejest ugorjunk egy ősi mozdulatokkal, vonalakkal, színekkel, formákkal, jelekkel, szimbólumokkal teli világba” - fogalmazott a megnyitón Szénási Miklós író-újságíró. Nem azt kell nézni, melyik képet ki alkotta, sokkal fontosabb észrevenni az üzenetet. A tárlatlátogatónak különleges, felemelő kalandban lehet része, kanyargó, kérdésekkel teli utat tehet meg az álmok világában. B. T. HOL, MIKOR? Az Álomidők festői című kiállítás március 2-ig tekinthető meg az Élettudományi Galériában. Debrecen, Egyetem tér 1. Örök vadászmezőkön is andalgók - dr. Töpler László fantáziájában Elment egy nagy lélek I gaz ember távozott közülünk. Életének 92. évében elhunyt Kallós Zoltán, az elmúlt évtizedek legjelentősebb magyar népzene- és néprajzkutatója. Erdélyben, a mezőségi Válaszúton született, és ott is halt meg. Amit közben felkutatott, összegyűjtött, közkinccsé tett, olyan érték, amely nélkül a magyarság és a Kárpát-medencében együtt élő valamennyi nép sokkal szegényebb lenne. Gyermekkorában a magyar mellett falujában románul és cigányul is kitűnően megtanult. Megismert sok dalt és táncot, gyönyörűbbnél gyönyörűbbeket. Kolozsváron szerzett tanítói oklevelet 1946-ban, majd ugyanott elvégezte a Gheorghe Dima Zeneakadémiát. Tanított a kalotaszegi Magyarvistán, később a moldvai Lészpeden. 1956 után politikai nézetei miatt bebörtönözték, utána éveken át Gyimesben egy faipari vállalatnál dolgozott. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László követőjeként ekkor is folytatta a lényegében már a középiskolában megkezdett népzenei és néprajzi gyűjtést, 1969-től pedig szabad művészi pályára lépett. Munkássága mintegy 75 éve alatt több mint 15 ezer dallamot jegyzett le, a legszebbeket 26 kazettán és számos CD-n adta közre. Nagy szerepe volt a táncházmozgalom elindításában. Életműve fontos része az erdélyi balladakincs feltárása, 2014-ben megjelent Balladás könyve 550 népballada szövegét és kottáját közli. Bejárta a Mezőséget, Kalotaszeget, Moldvát, Gyimest, a zene és a táncok mellett gyűjtött népviseleteket, régi bútorokat, használati tárgyakat, eszközöket. Válaszúti múzeumának gyűjteménye több mint hatezer darabból áll, évente látogatók ezrei keresik fel. Szorgalmánál, munkabírásánál meg a rendkívüli memóriájánál, rendszerező képességénél csak emberszeretete és szerénysége volt nagyobb. Főként életének alkonyán számos magas kitüntetést kapott - a Kossuth-nagydíjtól az uniós Európa Nostra-díjig -, a Nemzet Művésze volt, s a Magyar Művészeti Akadémián kívül tagja a Romániai Népművészeti Akadémiának is. De akik őt jól ismerték, tudják: mindennél többet jelentett számára a nép, amelyből vétetett az egyszerű erdélyi emberek. Nem hajbókolt hazug hatalmak előtt, és egész életében megmaradt Zoli bácsinak. Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra. Szelleme örökké élni fog. Dulai Sándor ROMA SORSOK. Szomolyai asszonyok a saját történetükkel állnak színpadra, elmesélik, hogy élik meg az anyaságot, és milyen megalázó pillanatokat kellett elszenvedniük roma származásuk miatt például a kórházban. Éljen soká Regina! - ez a rendhagyó színházi előadás címe, amely tavaly számos szakmai elismerést szerzett. A Szívhangok Társulat most vidéki turnéra indul. A következő fél évben több hátrányos helyzetű településen ingyen tekinthetik meg a roma közösségek a saját sorsukra is rímelő előadást, melynek végén beszélgetésen dolgozhatják fel a látottakat. A turné első állomása február 24-én, 18 órakor lesz Egercsehiben, ahová Hevesaranyosról és Egerbocsról busz viszi a nézőket. (PE) 2018. február 23. ♦ A vidék családi hetilapja Fonográfra hangolva Megint összeállt egy koncertre a magyar rocktörténelem egyik legsikeresebb együttese, a Fonográf. Az eredmény: telt ház a Budapest Sportarénában és egy felejthetetlen este. Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János, Tolcsvay László, Móricz Mihály és Németh Oszkár - akik közül négyen már túl vannak a hetvenen - Levente fiával, Szörényi Örssel és szimfonikusokkal, vokállal kiegészülve olyan hangulatot varázsolt a hatalmas csarnokba, hogy a velük együtt éneklő közönség a végén alig akarta elengedni őket. Ráérünk! - kiáltotta egy sörízű hang a Lökd ide a sört után valahonnan, és a zenekar is „ráért”: ráadásként jött Az első villamos meg még néhány a legnépszerűbb slágereik közül. A háttérben a váltakozó képeken is felidéződtek a hetvenes-nyolcvanas évek, amikor a lelkes publikum nagy része - köztük e sorok írója - velük volt fiatal. Az 1974-ben alakult Fonográf tíz rendkívül termékeny év után, 1984 karácsonyán három búcsúkoncertet adott - összesen 50 ezer néző előtt -, aztán húsz év múlva, 2004-ben újra felléptek, most pedig a rajongók kérésére megint. S ha tőlünk függ, nem ez lesz az utolsó. Bízzunk benne, látjuk mi még őket együtt a színpadon. (dulai) „Egy mosókonyhában jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz" - írta Bereményi Géza a hetvenes évek végén, Cseh Tamás pedig elénekelte. „Minden megtörtént 25 éves koromig" - vallja az író, aki most az önéletrajzán dolgozik. kkor voltak fiatalok, amikor a „fejek” egymást méregették, melyikük a tégla - először barátja, Cseh Tamás is azt hitte Bereményiről, besúgó. Szükséglakások magányában sercegett a tolluk. Stoppal jártak a Balatonra, szédítették a csajokat, akikből régi lányok, „fehér babák” lettek. „Valamennyien magunkat írjuk. Az igazságnak van egy jellegzetes szövete, fel lehet ismerni” - így fogalmazta meg Bereményi Géza, akit íróként, filmrendezőként, színházigazgatóként ismerünk, miért is fontos neki, hogy megúja az önéletrajzát. Várhatóan ősszel jelenik meg, és rendhagyó életrajz lesz. Az egri Kepes Központban tartott beszélgetésen ugyanis elárulta: „Tudom, hogy 25 éves koromig tart majd, addig minden megtörtént velem, ott be is fejezem. Magam is kíváncsi vagyok rá, milyen ember voltam. A karrier része az életemnek már nem rám tartozik, hanem másokra. A munka úgy zsugorítja az életünket, hogy megfeledkezünk magunkról közben." Sztorikat is hallhattunk Bereményitől. Hogy mekkorákat lódított a nagyapja, aki dörzsölt kereskedő és nagy lókötő volt, a figurája megelevenedik az Eldorádó című filmben: ő Monori Sanyi bácsi, a piac királya. Az unokája, Géza, akit majdnem elvitt a torokgyík, író lett végül. Igaz, fiatalon megrögzött albérlő volt, 12 év alatt 33 lakásban lakott, köztük mosókonyhában. A véletlennek köszöni szinte, hogy 23 évesen kiadták első kötetét, filmrendező meg jórészt azért lett, mert nem akart egy neves rendező másodhegedűse, forgatókönyvírója lenni. Mesélte azt is, hogyan vette át a párizsi díjkiosztón tévedésből Böszörményi Géza helyett a díjat, mert félrehallotta a nevét. Huszonnyolc ország televíziója közvetítette, ahogy zavarában eloldalgott - még szerencse, hogy aztán valóban megkapta a legjobb rendezőnek járó Európa Filmdíjat az Eldorádóért. Bereményi mára versekké nyilvánította dalszövegeit. Ám ahogy olvassuk, hogy halljuk az énekes hangját, aki idén ünnepelhette volna a 75. születésnapját. A fejünkben megint ott dalol Cseh Tamás: „Éltek-e még, régi lányok, vagy alusztok már, vagy alusztok már, vizes homokban, sárból ágyon...” Palágyi Edit AJÁNLÓ. Március 4-én 19 órai kezdettel a fővárosi MOM Kulturális Központban hallható Bereményi Géza és Másik János különleges estje Keresztben jégeső címmel. A • • ••I •• 11 / 1 tt orokos albérlőBereményi, az I oC O •