Szabad Föld, 2018. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2018-03-09 / 10. szám
A vidék családi hetilapja ♦ 2018. március 9. FEHÉRVÁRI KIRÁLYSÍROK A székesfehérvári koronázóbazilikában eltemetett magyar királyok: I. (Szent) István (+1038) I. (Könyves) Kálmán (+1116) II. (Vak) Béla (+1141) II. Géza (+1162) IV. István (+1165) III. (Görög) Béla (+1196 - ma már a budai Mátyás-templomban nyugszik) III. László (+1205) I. (Caroberto) Károly Róbert (+1342) I. (Anjou) (Nagy) Lajos (+1382) Habsburg Albert (+1439) I. (Hunyadi) Mátyás (+1490) II. (Jagelló) Ulászló (+1516) II. (Jagelló) Lajos (+1526) I. (Szapolyai) János (+1540) Az eddigi származáskutatás 21 millió forintba került, ebből mintegy 5 milliót tesz ki a királyi szarkofágok felnyitása és visszazárása, a maradék összeg nagy részét pedig a külföldi laboratóriumokban elvégzett vizsgálatok vitték el. A magyarok éveken át lelkesedésből dolgoztak hétvégenként, nem pedig fizetésért. Királyi sírok elhelyezkedése Székesfehérváron (Varsányi János rekonstrukciós rajza) Ili" HHa királt ps nírunk Székfi-Fiktivánilt talált 'irrmírka LofmiMtUi.tii Méltatlan emlékezés? Sok időnek kell eltelnie ahhoz, amíg Székesfehérváron, a „nemzeti emlékhelynek" nevezett középkori romkertben, az egykori koronázó, királyi temetkező bazilika helyén méltóképpen emlékezhetünk a magyar királyokra. Ehhez először a romkert osszáriumában őrzött 241 fémládát kellene felnyitni, majd következhetne a bennük porladó csontok szétválogatása, azonosítása és visszatemetése. Ezt 1999 januárjától kezdte szorgalmazni egy lokálpatrióta kulturális civil szervezet. A III. Béla Lovagrend a királysírokra történelmi-kegyeleti szertartásaival, többnyelvű tárlatvezetéseivel hívta fel a figyelmet, mindazonáltal az embertani leletanyag sorsát is a szívén viselte. A királyaink maradványainak azonosítását, méltó visszatemetését szorgalmazó, valamint a tömegsír-betonbunker ellen majd 15 éven át tiltakozó csoportot 2013 nyarára ellehetetlenítették, az év végére feloszlásra késztették. - A királyok földi maradványainak azonosítására a hivatalos kommunikációval ellentétben a valóságban nem volt, és jelenleg sincs valódi központi és helyi állami akarat - jelenti ki határozottan dr. Töpler László jogász, a szervezet egykori magistere. - Magyarország és benne Székesfehérvár történelmi lehetőséget mulaszt el, amikor a Petőfi-azonosítás mintájára a tényleges pénzbeli támogatástól elzárkózva elszabotálja az egyebek közt a fehérvári királysírokból előkerült embertani leletanyag agnoszkálását. Székesfehérváron ma már nincs olyan hely, ahová méltó módon újratemethetnék Mátyás királyt, I. Lajos királyt, és a többi, egykoron ide temetett uralkodót. Végakarata szerint itt kellene nyugodnia III. Béla királynak és első hitvesének is, de ha a Mátyás-templom kápolnájában maradnak, és az azonosításuk után a többi, városunkban eltemetett királyunkat is ott helyeznék végső nyugalomra, az Székesfehérvár végleges történelmi kiüresedését jelentené. Töpler László megállapításait egyebek közt arra alapozza, hogy az egykori királyi koronázó-temetkező bazilika maradék kegyeleti területe 2013-tól nyári szabadtéri színházként funkcionál, és minden jel arra mutat, hogy ez az állapot - amíg a pénz kitart - így is marad. Székesfehérvár már nem lesz sem magyar Wawel, sem magyar Westminster, akárhogy azonosítják is az ott eltemetett királyokat. Részlet Munkácsy Mihály: Honfoglalás (1893) című alkotásából. A festő élete alkonyán vette elő a történelmi témát: Árpád birtokba veszi a Kárpát-medencét. A fehér ló fejénél lévő alak Jókai Mór arcvonásait őrzi Történelem Nevesített névtelen hős MÁR AZ '56-OS EMLÉKÉV is véget ért, és lassan az érdeklődők sem töltik meg a bíróság padsorait, de már több mint egy éve tart egy különös tárgyalássorozat, az úgynevezett Prack vs. Terror Háza Múzeum-per. Lapunk nyomon követi az eseményeket, mert úgy hisszük, ez egyáltalán nem tanulságmentes. Ha jól számolom, éppen negyedszer gyűltünk össze a Fővárosi Törvényszék előtt annak eldöntésére, ki is szerepel fegyveres kissrácként azon az ’56-os képen, amelyet a terrorházas Schmidt Máriáék a „pesti srác” megjelenítésére választottak ki a forradalom évfordulójára kreált kampányukhoz. Merthogy a fotón Dózsa László neve látható, míg - a felperes hölgy szerint - az édesapja, Pruck Pál van rajta. A pereskedés több mint egy éve tart, ennek megfelelően a múlt heti tárgyalásra viszonylag kevesen voltunk kiváncsiak. Természetesen ott volt az ügy komolytalanságát mégiscsak mederben tartó bíró: dr. Belle Lajos, a felperes, az elhunyt Pruck Pál lánya; az alperes, vagyis a Terror Háza Múzeum mögött álló Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány ügyvédje, valamint négy-öt újságíró. A per történetében nagyjából most, február elején történt valami, ami több mint érdekesnek mondható. Ugyanis az '56-os emlékévre kiválasztott fotó legnagyobb méretben egy budapesti, Nagy Lajos király úti ház falán jelent meg, óriásplakátként. Nos, az ezen lévő nevet, Dózsa Lászlóét valaki időközben eltüntette. De nem ám a szokásos plakátrongáló módon: mésszel átfestve vagy feketével lefújva, hanem úgy, hogy az eltüntetésnek nyoma sem maradt. Ehhez állvány, de legalábbis emeletes létra kellhetett, profi átfestő. Működésének eredményeként a pesti srác mostantól újra névtelen hős lett... Hogy ez kinek köszönhető? - nem tudni, ugyanis az ügyben leginkább érdekelt fél, a terrorházas Schmidt Mária főigazgató szíves közlése szerint nem a közalapítvány távolította el Dózsa László nevét. A múlt heti tárgyalás legfontosabb mozzanata azonban ez: megérkezett a bíróság által kirendelt antropológus szakértő véleménye. Az ő feladata volt eldönteni, hogy a plakáton szereplő és a család által becsatolt gyermekkori képeken látható fotók vajon ugyanarról a fiúról, vagyis Pruck Pálról készültek-e? A szakértői vélemény a jobb fülkagyló szögletessége és csúcsossága, az orrnyereg emelkedése, a száj és a szemöldök vaskossága alapján arra a következtetésre jutott, hogy a két fotón igen nagy - 90-95 százalékos valószínűséggel - ugyanaz a személy, vagyis Pruck Pál látható. Miután ezt a szakértői véleményt a felek csak ezen a tárgyaláson kapták kézhez, hogy legyen módjuk áttanulmányozni, esetleg kérdéseket feltenni, a bíróság újabb tárgyalást tűzött ki. Schmidt Mária ugyan korábban azt ígérte, ha kiderül, hogy tényleg nem Dózsa van a fotón, majd bocsánatot kér, és kijavítják a hibát, ezért akár azt is várhattuk volna, hogy ez most megtörténik. Ám természetesen(?) továbbra is ragaszkodnak a saját, egyre tarthatatlanabb verziójukhoz, amit egyébként Orbán Viktor miniszterelnök az október 23-i beszédében is megerősített, hiszen kiállt a zavaros történeteivel némelyest hiteltelennek bizonyuló Dózsa László '56-os hős mellett. Az sem zavarja őket, hogy ez a fotó eredetileg az ’56-os amerikai Life magazinban szerepelt, ahol a kép aláírásában egyértelműen Pruck Pál neve olvasható. A tárgyaláson már csak egyetlen kérdés maradt hátra: mi végre ez az egész képtelen pereskedés? De ezt senki nem te(he)tte fel, így hát folyt. köv. (szűcs) Dózsa László neve eltűnt az óriásplakátról, csak nem tudni, ki tüntette el KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI