Szabad Föld, 2018. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2018-06-08 / 23. szám

­ Riport 2018. június 8. ♦ A vidék családi hetilapja Megalázott emlékezet „HA TÁMADJÁK A KISVASUTAT, meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor Lovasberényig. Ez nem krakélerség, hölgyeim és uraim, hanem életfelfogás, sőt talán életösztön” - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a felcsúti Pancho Aréna és az alcsútdobozi arborétum között épült, sok vitát kiváltó kisvasútról. (Ami azt illeti, már tervezik az újabb szakaszt...) Hogy ennek az idézetnek mi köze az alábbi történethez? Kiderül. E­lsőfokú ítélettel véget ért a más­fél éve folyó szürreális per, amelynek tárgya egy fotó, illetve a rajta szereplő névaláírás volt. A történetről lapunk is sokszor beszá­molt: a Terror Háza Múzeum az 1956-os évfordulóra elárasztotta az országot az új „nemzeti panteonba” emelt személyek arcképeivel. Ők személyesítették volna meg azokat a hősöket: nőket, férfiakat, fiatalokat és időseket, akik hitelesítik ’56 történetét. Az egyik képről úgy gondol­ták, hogy az ismert színészt, az akkor 14 éves Dózsa Lászlót ábrázolja vállán pus­kával bandukolva, ámde a plakátok meg­jelenése után jelentkezett egy hölgy, s közölte: édesapja, az időközben elhunyt Pruck Pál szerepel a fotón. Megindult a vita, amelybe bekapcso­lódtak történészek, kutatók, hiszen '56- nak máig nincs egyértelmű megítélése, és ahogy a szakma tudósai mondják: ez mindaddig így is lesz, amíg vannak élő szereplők, hiszen ők csak a saját meséjü­ket adják tovább. Az egyre mérgesedő vita idő múltával bírósági perbe fordult: Pruck Pál lánya beperelte a Terror Háza Múzeum mögött álló közalapítványt ke­gyeleti jog megsértése miatt. A per hat tárgyalásán mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a Terror Háza Múzeum nem ismeri azt a szót, hogy té­vedtem, bocsánat: ebből az ügyből orszá­gos botrányt kavart. Megsértették, köz­törvényes bűnözőnek nevezték Pruck Pált, aki szerintük „megtagadta a forra­dalmat, és a kádári propaganda szolgála­tába állt” - amin azt kell érteni, hogy nyilatkozott a népszabadságos Szabó Lászlónak, amelyben elismerte, ő van a fotón. De megsértették, mi több, megta­gadták, sőt inkább kiközösítették azt a hadtörténész professzort, aki bár koráb­ban Dózsa nevét fogadta el, de a tényeket látva elnézést kért a Pruck családtól, be­ismerve, hogy nem volt alapos a munká­juk, bedőltek Dózsának, aki „egész életé­ben kiállt a forradalom mellett”. Mindeb­ből ideológiai háború kerekedett, amely során már nem kell, sőt nem szabad a tényekkel törődni; visszavonulásnak helye nincs, „bevédjük” a mieinket, vagy­is aki mást mond, mint Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, az hazaáruló gazember. De hogy került Dózsa László neve a történetbe? A vitatott fotó - hogy úgy mondjam - már korábban „belakta” a múzeumot: Dózsa ezzel a fotóval és az általa előadott történetével körbehaknizta az országot, vagyis ez kutatás nélkül ke­rült be ama bizonyos panteonba. Ponto­sabban annyi ellenőrzés történt, hogy megkérdezték: ő van-e a képen, mire Dózsa habozás nélkül felismerte magát... A másik ok - bár ezzel nem dicsekedtek a történész tanúk - vélhetően elkerülte a figyelmüket, hogy a forradalomról tudó­sító amerikai magazin, a Life hozta le először ezt a fotót, és képaláírásában pontosan megjelölte a kamaszfiú nevét is. Az eredeti szöveg: „On a man’s mission, Pal Pruck, 15, was one of the many brave teen-agers who fought in the revolution. (Ami magyarul annyit tesz: Emberi kül­detés, a 15 éves Pruck Pál az egyik olyan bátor tinédzser, aki a forradalomban har­colt.) Talán ezért is volt vicces, amikor e két sor hivatalos fordítását kérte a Terror Háza Múzeum ügyvédje. A bíró meghök­kent: „Az intézet nem tudja megoldani ennek a mondatnak az értelmezését?” - kérdezte. Az alperesi ügyvéd válasza: „Nem az értelmezést nem tudjuk megol­dani, csak a perjogi szabályok szerint kérjük a fordítást.” A képaláírást fordít­hatják nyugodtan akár urdu nyelvre is, Pruck Pál a világ minden nyelvén Pruck Pál lesz, és nem Dózsa László... Később a bíróság antropológus szakér­tőt is kirendelt. Az ő feladata volt eldön­teni, hogy a plakáton szereplő és a család által becsatolt gyermekkori képeken lát­ható fotók vajon ugyanarról a fiúról ké­szültek-e. A szakértői vélemény a jobb fülkagyló szögletessége és csúcsossága, az orrnyereg emelkedése, a száj és a szemöldök vaskossága alapján arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a két fotón igen nagy - 90-95 százalékos valószínűség­gel - ugyanaz a személy, vagyis Pruck Pál látható. Mire az ügyvéd megvonta a vál­lát, őt nem győzte meg a 95 százalékos bizonyosság, ő csak a száz százaléknak hisz. A Fővárosi Törvényszék (egyelőre nem jogerősen) végül pontot tett a Pruck­ Dó­­zsa-ügyre: ítéletben megállapította, hogy a Terror Háza Múzeum megsértette a néhai Pruck Pál kegyelethez való jogait. Ezért Schmidt Máriáékat bocsánatkérésre, a Dózsa Lászlóra utaló feliratok eltünteté­sére, s helyükre Pruck Pál nevének kiírá­sára kötelezte. A változtatásokat a Terror Háza Múzeum összes vonatkozó kiadvá­nyában, honlapján, az épületben kiállított képen is végre kell hajtani, ahogy a Nagy Lajos király úti hatalmas épületfestéshez is oda kell utólag írniuk Pruck Pál nevét. Az ítélet legszellemesebb indoka: „Ha a képen nem Pruck Pál látható, akkor azt kellene gondolni, hogy a fotós 1956-ban egy olyan fiúról készített képet, aki nem­csak a megszólalásig hasonlított Pruck Pálra, hanem valamiért azt is mondta, hogy őt Pruck Pálnak hívják... Ez így együtt teljesen életszerűtlen.” Tizenöt napja van a Terror Házának, hogy fellebbezzen az ítélet ellen. Vajon megteszik? Száz százalék, hogy igen. És ez nem krakélerség, hölgyeim és uraim, hanem életfelfogás, sőt talán életösztön. A többit meg tudjuk... Szűcs Gábor A per során egyszer csak eltűnt Dózsa László neve a legnagyobb, a Nagy Lajos király úti hatalmas épület­­festésről. Mindenki azt hitte, hogy Schmidt Máriáék tettek végre egy lépést a helyes irányba, ám ő rögtön közölte: „Nem a közalapítvány távolította el Dózsa László szabadságharcos nevét." Mint kiderült, a „tet­tes" a Karácsony Gergely­ vezette zuglói önkormány­zat volt. „Az '56-os falfestmény miatt kirobbant bot­rány után a zuglói önkormányzat szólította fel a Frank Digitál Médiaügynökséget Dózsa László nevének eltávolítására." ♦ Rainer M. János, az '56-os Intézet vezetője: „Az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető ku­darcát jelzi. (A Terror Háza Múzeum) menedzsmentje megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sok­színű forradalom egydimenziós képét." (Facebook, 2016. 11. 06.) ♦ Dózsa mesél: „Nem akarok senkit megszentségtelení­­teni, de ha édesanyám nekem azt mondja, hogy »fiam, azon a képen te vagy«, akkor én anyám emlékét gya­­láznám meg, ha én ezt a képet és anyám állítását megcáfolnám. Objektíve meg lehet cáfolni, hogy azon a képen nem én vagyok, az engem már nem is érdekel. Keresztre feszítettek. Én nem a Barabás vagyok, a Ba­rabás ebben a dologban Pruck Pál volt. Ugye az volt a cél, hogy ő legyen piedesztálra emelve. Félreértés ne essék, én nem Krisztushoz hasonlítom magam." (PestiSrácok.hu, 2017. 06. 27.) ♦ Orbán Viktor a Terror Háza előtt mondta el az 1956-os ünnepi beszédét, amelyben csak azért is egy mondatban említette az 1956-os forradalom hősei között Dózsa Lászlót: „Mansfeld Péter, Wittner Mária, Dózsa László, Szabó János, Pongrátz Gergely, Nagy Imre, Mindszenty József - őket nézzük, de egy nemzetet látunk." (2017. 10. 23.) ♦ Pruck Pál lánya, Erika nyilvános levele az '56-os Emlékbizottságnak: „Sem az édesapánknak, sem ne­künk soha semmiféle előnyünk, hasznunk ebből a képből nem származott. Édesapánk soha nem kapott kitüntetést, igaz, nem is várta el. Ő csak egy srác volt, és nem hős. De ő van azon a képen, amelyet most Dózsa László a magáénak tart. Ezt a fotót a keletkezé­se óta ismeri a család, és mi, Pruck Pál gyerekei, szüle­tésünk óta. Biztos vagyok abban, hogy a fotón az édesapám van. Maga a fotós is odaírta. De ha ez nem lenne elég, 1982-ben és 1986-ban még riportot is ké­szítettek vele. Önök erről nem tudtak?" (168 Óra, 2016. 11. 02.) A Nagy Lajos király úti falfestmény, fönt Dózsa, lent Pruck nevével A tárgyalóteremben Pruck Erzsébet, mellette ügyvédje, jobboldalt dr. Bene Lajos bíró. Háttal az alperesi ügyvéd. Schmidt Mária nem ismeri azt a szót, hogy bocsánat FOTÓ: HUSZTI ISTVÁN, INDEX.HU

Next