Szabad Föld, 2019. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2019-07-05 / 27. szám
36[Az olvasó oldala Iszap a bányából A HIRTELEN FELHŐSZAKADÁSOK nyomán az országban sok helyet önt el a víz, gyakori az eliszapolódás. Ezt tekinthetjük akár természetes jelenségnek is. Azt azonban már kevésbé, ha az iszap forrása egy művelés alatt álló bánya. Márpedig Pilisjászfaluban ezt tapasztaltuk. Ez az a rész, amiről a telefonban is beszéltem. Ezt öntötte el az iszap, amikor leszakadt az ég - mutat körbe Aliné Lukács Margit olvasónk. Pilisiászfaluban járok, külterületen, a települést átszelő 10-es út és a vele párhuzamosan futó, nemrég átépített Budapest-Esztergom vasútvonal közötti részen. Az út mentén lakóépület, hozzá gazdasági udvar tartozik. Az udvaron ólak, benne nyulak. Az udvar is, az ólak is agyagiszappal telve. Több nappal a felhőszakadás után érkezünk, kánikulában, de még így sem száradt ki teljesen az udvarra rakódott hol vékonyabb, hol vastagabb agyagréteg. Pedig az Ali házaspár a lerakódásba árkot formálva vezette el a csapadékot. Az árnyékos ólakban az ugyancsak párás levegő jelzi az ottani még lassúbb kiszáradást. - Honnan ez a rengeteg iszap? - A bányából - jelenti ki határozottan az asszony. A vasúti pálya fölötti részen hirtelen emelkedik a fás, bokros, ligetes rét, s alakul át hegyoldallá. Magasságát nehéz megbecsülnöm, csak azt látom, hogy hirtelen, karéjosan ér véget. Az innen nem látható túloldalán olvasónk tájékoztatása szerint kőbánya található. De hogyan is kerül onnan iszap Allék udvarába? Innen lentről nehéz elképzelnem, legjobb lesz tehát, ha a pontos kép feltárása érdekében nekivágunk megkeresni a forrását. A vasútvonal közvetlenül az udvar végében fut, alatta hatalmas áteresz, amin kiegyenesedve is kényelmesen át tudunk kelni. A túloldalon is ott a lerakódás, viszont a mezőre érve, a magas fűben hamar elveszítjük a nyomokat. Tanácstalanságomban végül egészen a bánya platójáig caplatok. A peremre érve hirtelen változik a táj: a másik oldalon hatalmas kőbánya, a távolban gépek marják a hegy oldalát, teherautók szállítják a követ. A bánya szélén széles út fut, itt-ott még tócsák, a hegyoldal felé néző pereme két helyen is megszakítva, hogy a csapadék lezúdulhasson. Most már nincs nehéz dolgom, csupán a víz által vájt bemélyedést kell követnem. A meredek töltésen óvatosan ereszkedem alá. Egy körtöltéshez érkezem, aminek az oldala néhány méteren hiányzik. Innen a bánya peremével csaknem párhuzamos, enyhe lejtésű, mesterségesen vájt árokban folytathatja tovább az útját a víz, ezt követem. Hamarosan a másik oldalról, szemből is árok érkezik, s a találkozásuknál még mindig víz csillog. Bár az árok pereme itt épnek tűnik, a feltöltődés miatt annyira alacsony, hogy az agyagos iszap könnyen átbukott rajta. Innen már nincs messze a vasútvonal, amit szintén árok véd az elöntéstől, ám azt vélhetően a néhány évvel ezelőtti átadása óta nem tisztították. Az iszapömlés innen vezet az átereszhez, az pedig Aliék udvarába. Maguknak sincs jobb dolguk, mint hogy ilyesmivel foglalkozzanak? Amikor az országban ki tudja, mennyi pincét, alagutat öntött el a víz? A határozott kérdések a telefon túlsó végén Bogárné Szép Gabriellától származnak, a bányából a követ kitermelő Márkakő Kft. ügyvezetőjétől. Miután tisztázzuk, hogy mi azokkal a panaszokkal foglalkozunk, amelyekkel olvasóink megkeresnek minket, az ügyvezető is mérsékli a hangerejét. Elmondja, hogy Aliné őt is kereste a problémájával, mire másnap a bánya műszaki vezetője bejárta az általuk karbantartott esővíz-elvezető árkokat, ám eliszapolódást, elöntést, elzáródást nem tapasztalt. Most rajtam a csodálkozás sora. - Bár először jártam a területen, az árkokat követve megtaláltam az iszap útját a bányától Allékig. Ha gondolja, szívesen megmutatom a műszaki vezetőjüknek is. Felvetésemre az ügyvezető abban a levelében sem reagált, amit néhány nappal később elküldött számomra egy nem hivatalos térképmásolat kíséretében. A levél szerint az elöntött területen Alléknak nincs bejegyezve ingatlanjuk. Bár nem értem az összefüggést az elöntés ténye és a tulajdoni viszonyok között, rákérdeztem olvasónknál az ügyvezető felvetésére. - Az ingatlanra elővételi szerződést kötöttünk, a vételár felét már kifizettük - kaptam a választ. Ez tehát folyamatban van. Ennél fontosabb a történet szempontjából az ügyvezető levelének zárómondata, ami szerint „továbbra is úgy működünk, hogy a lehető legkisebb környezeti terhelést jelentsünk". Ez örvendetes, különösen, ha ebbe azt is beleérti, hogy az árkokat tisztítják, mélyítik, a peremüket helyreállítják. Ezzel pedig megakadályozzák, hogy a bányából bárki ingatlanjára iszap kerüljön. Hardi Péter Aliné Lukács Margit attól tart, hogy az iszapömlés megismétlődhet NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE Együtt nyújtották H a napjaink konyhai kihívásaira gondolunk, a szuvidálástól (vákuum alatti főzéstől) kezdve sok minden az eszünkbe juthat, de a rétesnyújtás szinte biztos, hogy nem. Hiszen annyiféle kész rétes kapható, a fagyasztott réteslap bármelyik nagyobb üzletben megtalálható - akkor minek ez a macera? Csömörön azonban ezt másképp gondolják. A Petőfi Sándor Művelődési Ház indította Csömöri Konyhatündérek Gasztroklub a hagyományok őrzését és ezzel igazi kihívásokat kínál az érdeklődőknek. Az egyik legnépszerűbb, már húszéves múltra visszatekintő csömöri gasztroprogram, a Hájastészta- és fánksütő verseny adta az ötletet a Csömöri Konyhatündérek klub elindítására. A fiatalabb közönség ugyanis kimondottan hiányolta, hogy nagyanyáink hájastészta-készítését már sehol sem lehet elsajátítani, így kínálta magát az alkalom: a művelődési ház sütőbemutatót rendezett az érdeklődőknek, és telt házzal zárta az első klubfoglalkozást. A hagyományos ételek újbóli felfedezése és megtanulásapáratlan érdeklődésre talált Csömörön. A legutóbbi alkalom témája a házi rétes készítésének bemutatása volt, ahol megtanulhatták a jelenlevők, hogyan kell igazi házi rétestésztát gyúrni, s milyen trükkök kellenek ahhoz, hogy egy adag tésztát asztal méretűre lehessen nyújtani. S ki más mutathatná be nagyobb szakértelemmel, mint a falu ismert sütő-főző nagymamája, Dombrádi Kati néni. A meghirdetett bemutatóra napok alatt elfogytak a helyek, s péntek délután a színháztermet asztalokkal rendezték be. Nemcsak fiatal és idősebb hölgyek, de még férfiak is keményen gyúrták a tésztát, hogy megfelelően finom és hólyagos legyen. Az igazi kihívásnak a nyújtás bizonyult, amihez már szükség volt egy kis segítségre, de bizony akadt, aki élete első tésztáját nyújtotta ki hibátlan hozzáértéssel, mintha csak ezzel a képességgel született volna. Végül este mindenki sikerélménnyel és egy nagy tepsisütésre váró rétessel indult haza. Kovács „Tücsi” Mihály gasztroblogger, Csömör FOTÓK: VARGOSZ 2019. július 5. ♦ A vidék családi hetilapja Türgyes Mária, Karád: Örömmel és meghatottan olvastam a Szabad Föld június 7-i számában Sitkei Levente: Az eső áldása című riportját az erdélyi pápalátogatásról. Ferenc pápát sokadmagammal pápasága első percétől nagyon rokonszenvesnek találtam, és most sem okozott csalódást. Közvetlensége, türelme és érzékenysége a szegények, az elnyomottak, a perifériára sodródottak iránt, s az, ahogyan mindenkivel megtalálja a hangot, végtelenül megnyerő. Ferenc pápa utat mutat papjainak, egyházának, és úgy gondolom, a világnak. Mert bárhol élünk, jó csak az emberségünkből, lelkünk igaz hitéből, a mások iránti őszinte szeretetünkből fakadhat. Az oldalpárt szerkeszti: DULAI SÁNDOR 06-30/515-7063 sandor.dulai@szabadfold.hu