Szabad Föld, 2019. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2019-07-05 / 27. szám

36[Az olvasó oldala Iszap a bányából A HIRTELEN FELHŐSZAKADÁSOK nyomán az országban sok helyet önt el a víz, gyakori az eliszapolódás. Ezt tekinthetjük akár természetes jelenségnek is. Azt azonban már kevésbé, ha az iszap forrása egy művelés alatt álló bánya. Márpedig Pilisjászfaluban ezt tapasztaltuk.­ ­ Ez az a rész, amiről a telefonban is beszéltem. Ezt öntötte el az iszap, amikor leszakadt az ég - mutat körbe Aliné Lukács Margit olva­sónk. Pilisi­ászfaluban járok, külterüle­ten, a települést átszelő 10-es út és a vele párhuzamosan futó, nemrég átépített Budapest-Esztergom vas­útvonal közötti részen. Az út men­tén lakóépület, hozzá gazdasági udvar tartozik. Az udvaron ólak, benne nyulak. Az udvar is, az ólak is agyag­iszappal telve. Több nappal a fel­hőszakadás után érkezünk, kániku­lában, de még így sem száradt ki teljesen az udvarra rakódott hol vékonyabb, hol vastagabb agyag­réteg. Pedig az Ali házaspár a lera­kódásba árkot formálva vezette el a csapadékot. Az árnyékos ólakban az ugyancsak párás levegő jelzi az ottani még lassúbb kiszáradást. - Honnan ez a rengeteg iszap? - A bányából - jelenti ki hatá­rozottan az asszony. A vasúti pálya fölötti részen hirtelen emelkedik a fás, bokros, ligetes rét, s alakul át hegyoldallá. Magasságát nehéz megbecsülnöm, csak azt látom, hogy hirtelen, karé­­josan ér véget. Az innen nem lát­ható túloldalán olvasónk tájékozta­tása szerint kőbánya található. De hogyan is kerül onnan iszap Allék udvarába? Innen lentről nehéz elképzel­nem, legjobb lesz tehát, ha a pon­tos kép feltárása érdekében nekivá­gunk megkeresni a forrását. A vas­útvonal közvetlenül az udvar végé­ben fut, alatta hatalmas áteresz, amin kiegyenesedve is kényelme­sen át tudunk kelni. A túloldalon is ott a lerakódás, viszont a mezőre érve, a magas fűben hamar elve­szítjük a nyomokat. Tanácstalansá­gomban végül egészen a bánya platójáig caplatok. A peremre érve hirtelen változik a táj: a másik ol­dalon hatalmas kőbánya, a távol­ban gépek marják a hegy oldalát, teherautók szállítják a követ. A bánya szélén széles út fut, itt-ott még tócsák, a hegyoldal felé néző pereme két helyen is megszakítva, hogy a csapadék lezúdulhasson. Most már nincs nehéz dolgom, csupán a víz által vájt bemélyedést kell követnem. A meredek töltésen óvatosan ereszkedem alá. Egy kör­töltéshez érkezem, aminek az olda­la néhány méteren hiányzik. Innen a bánya peremével csaknem párhu­zamos, enyhe lejtésű, mestersége­sen vájt árokban folytathatja to­vább az útját a víz, ezt követem. Hamarosan a másik oldalról, szem­ből is árok érkezik, s a találkozá­suknál még mindig víz csillog. Bár az árok pereme itt épnek tűnik, a feltöltődés miatt annyira alacsony, hogy az agyagos iszap könnyen átbukott rajta. Innen már nincs messze a vasútvonal, amit szintén árok véd az elöntéstől, ám azt vél­hetően a néhány évvel ezelőtti át­adása óta nem tisztították. Az iszapömlés innen vezet az áteresz­hez, az pedig Aliék udvarába.­­ Maguknak sincs jobb dolguk, mint hogy ilyesmivel foglalkozza­nak? Amikor az országban ki tudja, mennyi pincét, alagutat öntött el a víz? A határozott kérdések a telefon túlsó végén Bogárné Szép Gabriel­lától származnak, a bányából a követ kitermelő Márkakő Kft. ügy­vezetőjétől. Miután tisztázzuk, hogy mi azokkal a panaszokkal foglalkozunk, amelyekkel olvasó­ink megkeresnek minket, az ügyve­zető is mérsékli a hangerejét. El­mondja, hogy Aliné őt is kereste a problémájával, mire másnap a bánya műszaki vezetője bejárta az általuk karbantartott esővíz-elve­zető árkokat, ám eliszapolódást, elöntést, elzáródást nem tapasztalt. Most rajtam a csodálkozás sora. - Bár először jártam a területen, az árkokat követve megtaláltam az iszap útját a bányától Allékig. Ha gondolja, szívesen megmutatom a műszaki vezetőjüknek is. Felvetésemre az ügyvezető abban a levelében sem reagált, amit néhány nappal később elküldött számomra egy nem hivatalos tér­képmásolat kíséretében. A levél szerint az elöntött területen Allék­nak nincs bejegyezve ingatlanjuk. Bár nem értem az összefüggést az elöntés ténye és a tulajdoni vi­szonyok között, rákérdeztem olva­sónknál az ügyvezető felvetésére. - Az ingatlanra elővételi szerződést kötöttünk, a vételár felét már kifi­zettük - kaptam a választ. Ez tehát folyamatban van. Ennél fontosabb a történet szempontjából az ügyvezető levelének zárómon­data, ami szerint „továbbra is úgy működünk, hogy a lehető legkisebb környezeti terhelést jelentsünk". Ez örvendetes, különösen, ha ebbe azt is beleérti, hogy az árkokat tisztít­ják, mélyítik, a peremüket helyreál­lítják. Ezzel pedig megakadályoz­zák, hogy a bányából bárki ingat­lanjára iszap kerüljön. Hardi Péter Aliné Lukács Margit attól tart, hogy az iszapömlés megismétlődhet NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE Együtt nyújtották H a napjaink konyhai kihívásaira gondolunk, a szuvidálástól (vákuum alatti főzéstől) kezdve sok minden az eszünkbe juthat, de a rétesnyújtás szinte biztos, hogy nem. Hiszen annyiféle kész rétes kapható, a fagyasztott réteslap bár­melyik nagyobb üzletben megtalál­ható - akkor minek ez a macera? Csömörön azonban ezt másképp gondolják. A Petőfi Sándor Műve­lődési Ház indította Csömöri Kony­hatündérek Gasztroklub a hagyo­mányok őrzését és ezzel igazi kihí­vásokat kínál az érdeklődőknek. Az egyik legnépszerűbb, már húszéves múltra visszatekintő csömöri gaszt­­roprogram, a Hájastészta- és fánk­sütő verseny adta az ötletet a Csö­möri Konyhatündérek klub elindí­tására. A fiatalabb közönség ugyanis kimondottan hiányolta, hogy nagyanyáink hájastészta-ké­szítését már sehol sem lehet elsajá­títani, így kínálta magát az alka­lom: a művelődési ház sütőbemu­tatót rendezett az érdeklődőknek, és telt házzal zárta az első klubfog­lalkozást. A hagyományos ételek újbóli felfedezése és megtanulása­­páratlan érdeklődésre talált Csömö­rön. A legutóbbi alkalom témája a házi rétes készítésének bemutatása volt, ahol megtanulhatták a jelen­levők, hogyan kell igazi házi rétes­tésztát gyúrni, s milyen trükkök kellenek ahhoz, hogy egy adag tésztát asztal méretűre lehessen nyújtani. S ki más mutathatná be nagyobb szakértelemmel, mint a falu ismert sütő-főző nagymamája, Dombrádi Kati néni. A meghirdetett bemutatóra napok alatt elfogytak a helyek, s péntek délután a színháztermet asztalokkal rendezték be. Nemcsak fiatal és idősebb hölgyek, de még férfiak is keményen gyúrták a tész­tát, hogy megfelelően finom és hólyagos legyen. Az igazi kihívás­nak a nyújtás bizonyult, amihez már szükség volt egy kis segítségre, de bizony akadt, aki élete első tész­táját nyújtotta ki hibátlan hozzáér­téssel, mintha csak ezzel a képes­séggel született volna. Végül este mindenki sikerélménnyel és egy nagy tepsi­sütésre váró rétessel in­dult haza. Kovács „Tücsi” Mihály gasztroblogger, Csömör FOTÓK: VARGOSZ 2019. július 5. ♦ A vidék családi hetilapja Türgyes Mária, Karád: Örömmel és meghatottan olvastam a Szabad Föld június 7-i számában Sitkei Levente: Az eső áldása című riport­ját az erdélyi pápalátogatásról. Fe­renc pápát sokadmagammal pápa­sága első percétől nagyon rokon­szenvesnek találtam, és most sem okozott csalódást. Közvetlensége, türelme és érzékenysége a szegé­nyek, az elnyomottak, a perifériára sodródottak iránt, s az, ahogyan mindenkivel megtalálja a hangot, végtelenül megnyerő. Ferenc pápa utat mutat papjainak, egyházának, és úgy gondolom, a világnak. Mert bárhol élünk, jó csak az embersé­günkből, lelkünk igaz hitéből, a mások iránti őszinte szeretetünkből fakadhat. Az oldalpárt szerkeszti: DULAI SÁNDOR 06-30/515-7063 sandor.dulai@szabadfold.hu

Next