Szabad Föld, 2020. július-december (76. évfolyam, 27-53. szám)

2020-07-31 / 31. szám

14| Riport 2020. július 31. ♦ A vidék családi hetilapja Gurul, díszes, hintázik A LÓ UGRIK, RÁZ, sok lóimádó ember számára az állat szeretete kevés ahhoz, hogy nyeregbe pattanjon. Aki a lótartást a kényelemmel akarja kombinálni, előbb-utóbb vesz egy új vagy használt hintót. A lényeges eltérés más, négy kerékkel felszerelt járgányhoz képest, hogy a hintó rugózó, hintázó szerkezettel van ellátva. Nem ráz, hanem ringat. A füzesgyarmati Galambos Hintókészítő Manufaktúrában e több száz éves jármű készítésével ismerkedtünk. NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELEI V­an egy kis üzem Füzesgyarmaton, ahol mintha egy filmstúdió kelléktára elevenedne meg. Az egyik raktárban letűnt korok vilá­gát idéző hintók és versenyzésre kiválóan alkalmas versenykocsik sorakoznak, egyszerre tizenöt­húsz, főképp javításra váró lovas alkalmatosság. Járta­­tó- és maratonkocsik, turista- és díjhajtó. Van, ame­lyiknek sérült az ülése, egy másikat újra kell festeni, hogy ismét úgy ragyogjon, mint régen. Nem nehéz odaképzelni a Kurultájnak gyártott honfoglaló nomád bordélyra a Tenkes kapitányát vagy a négyökrös sze­kéren épp egy leánynak udvarló Petőfit. Régebbi korok, távolabbi vidékek hősei sem állnak messze a raktárban őrzött lovas hintók hangulatától. A mai át­lagember számára patinás eleganciát árasztó, kosztü­mös­ történelmi filmek hintói mellett várja jobb sorsát néhány fürge, vágtára termett versenykocsi is.­­ A filmgyártás korán felfedezte a hintókészítő műhe­lyünket, sok filmben láthatók a mi lovas hintóink, sőt angol és magyar megrendelők kamerakocsikat is rend­szeresen visznek tőlünk - mesél a járművek világsikeré­ről Galambos Nándor, a családi manufaktúra új vezetője. - Míg az 1990-es években Németországba és Belgiumba szállítottuk a legtöbb hintót, az utóbbi időben nagyon sok megrendelés érkezik Székelyföldről és Szerbiából. Romániában elsősorban a magyarok köreiben népszerű a lovas kultusz, verseny- és túrakocsit egyaránt sokat gyár­tunk oda. A koronavírus miatt azonban a kocsik most főleg itthoni megrendelőknek készülnek. A hintó régen és ma is az arisztokrácia passziójá­nak számított, státusszimbólum nemcsak megjelenésé­ben, de árában is: napjainkban egy jó autó költségei­vel vetekszik. Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy ezt a mintegy 300-320 kilogrammos, vasból, fából készült luxuscikket akár több, jó erőben lévő ló képes csak elhúzni, bizony a kőolaj világpiaci árának kilengéseit nem biztos, hogy fedezi a hintók tartása. Persze az elkészítés sem olcsó. A fémet egy karcagi vaskereske­désből, a fát is hazai, környékbeli forgalmazóktól szerzik be, s bár ezeknek az alapanyagoknak az ára időről időre némileg emelkedik, az utóbbi években a 12-13 munkatárssal dolgozó vállalkozás bérköltsége ugrott meg. Öt szakma jeles helyi képviselőinek össz­munkájából áll fel egy hintó, márpedig jó szakembert, lakatost, bognárt, esztergályost, festőt és kovácsot nem könnyű találni. Ha mégis házon belülre kerülnek, meg is kell őket tartani. Egyetlen láncszem sem hiányozhat a gördülékeny működéshez. A lakatosműhelyben gyártanak és összeszerelnek, de itt javítják a régi vevők hintóit is. A hintókészítő mesterek mindig a legügyesebb bognárok, kovácsok közül kerültek ki, akik művészi érzékük segítségével tervezték meg rajzlapon a legszebb díszeket és kartámlaíveléseket. A kivitelezés nemcsak faragókész­ségüket dicsérte, hanem az íves felületek egy darab fából való készítésének ismeretét is. Imre bácsi 45 éve űzi a bognármesterséget, Galamboséknál többek közt ő faragja az ülések támláit is. Pótolni szinte lehetetlen, s mivel Magyarországon több mint húsz éve megszűnt a bognárképzés, legföljebb ha asztalosokat taníthatnak be erre a munkára. Azt mondja, hogy manapság a rá­csos ülés megy nagyon.­­ Itt mindent kézzel faragok ki. A legdíszesebb az Eszterházy-hintó faborítása. Egy Eszterházy 8000-12 000 koppintás. A bognár együtt kezdte pályáját a manufaktúra alapítójával, Ga­lambos Sándorral. Tanúja volt annak, hogyan indult el 1978-ban a kis műhely odahaza, a családi ház udvarán. A szakma alapjait az Univerzál Járműkészítő és Javító Ipari Szövetkezetben tanulta meg, ő volt az egyetlen kovácsmester Magyarországon, aki a hintógyár­­táshoz megfelelő végzettséggel rendelkezett és a szakmájában dol­gozott. A lakatosmunkákat akkor még háznál, az egyéb szakmunká­kat a város más műhelyeiben csi­náltatta. A szövetkezetnél dolgo­zott egy ügyes vezető, Ungi István, aki az akkori ménesek udvartartá­saiból hajtotta fel az üzletet, nem­csak Füzesgyarmatról, távolabbi megrendelések is érkeztek. Aztán a vezetőség úgy látta, hogy a jármű­javítót már nem éri meg fenntarta­ni, csak a baj van vele, meg amúgy is veszteséges, és ahogyan a mező­­gazdasági termelőszövetkezetekkel is történt, felszámolták. Pedig Imre bácsi szerint az Univerzált mindig is a hintókészítés tartotta el, az hozta ki a bajból, ám az sem kellett senkinek. Hogy mekkorát tévedtek odafent! Galambos Sándor manu­faktúráját a hazai fogathajtókon és lovasgazdákon kívül Európa leg­több országában, még a kenyai uralkodóház köreiben is ismerik és elismerik, a füzesgyarmati mester és utódja, Nándor által készített kocsikat az egész világon nagyra értékelik! Működik néhány hintómanufaktúra Németországban, a gyar­matihoz hasonló kézműves módon, a piacot ezenkívül leginkább a nagyüzemi módszerekkel dolgozó Len­gyelország uralja. A ló és minden, mi az állathoz kapcsolódik, a leg­több lovas számára szerelem. Pénzkeresetre nem szo­kás sem hintót, sem lovat vásárolni, hacsak nem a kocsiztatás egy-egy vállalkozás profilja - de ilyenből kevés van Magyarországon. A Galambos családban apa és fiú összhangjából világszerte ismert és sikeres vállalkozás született. Nándor a lovak és az állattartás szerelmese, agrármérnökként diplomázott. Amikor csak tehette, a műhelyben dolgozott, ám a szíve min­dig a lovak felé húzta. Édesapja megtalálta a hintóké­­szítésben rejlő üzletet, fia pedig - kettesfogat-hajtóként - a versenyzésben. Érdekes tény, hogy a hintó, az általános közhiede­lemmel ellentétben, magyar, és nem francia találmány. A világon az első hintót a Komárom vármegye terüle­tén fekvő Kocson készítették a XIII. században - s kezdetben ezt nevezték hintakocsinak. A járműre sze­relt meghajlított faívek hintázó, ringó mozgást adtak a kocsiszekrénynek őseink igen jól ismerték és sokfé­leképpen ki is használták a fa rugalmasságát. Nem véletlen, hogy a hinta elnevezés lépett a kocsi helyébe: a hintázó kocsi ugyanis jellemzőbb elnevezés, mint az, hogy hol is készítették elsőként. S ha már létezik talá­ló elnevezésünk erre a járműfajtára - hiszen mi talál­tuk fel -, miért is vettük volna át a francia „bátard” kifejezést „nehezebb hintó” tartalommal? Még maguk a franciák sem használtak külön szót a nagy, díszes úri alkalmatosságra, pedig szinte tobzódtak a különféle stílusú kocsik gyártásában. Született is négy, hintót jelölő szavuk, azok közül kettő történetesen német eredetű. A franciában a XVIII. századig a carrosse volt használatos, azóta pedig a caléche, berline, illetve landau ismert - ez utóbbi kettő érkezett a németből. A batard, amelynek franciául fattyú, elfajult, korcs, kevert, hamis, silány jelentése is van, batár formában MARKOS MÁRIA RIPORTJA

Next