Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-24 / 50. szám
1959. június 24. Az első búcsúzók Hogy kicsodák ők? A feledi mezőgazdasági tanonciskola tanulói, úttörői, első fecskéi, akik az 1957/58-as tanévben beültek az iskola új padjaiba, Tóth Ilonka két évig tanultak, s most búcsúznak A két év gyorsan elsuhant felettük. Tanulásban, közös szórakozásban szinte repült az idő. Most a két éven át tanultakból kell vizsgázniok, meg kell mutatniuk munkájuk eredményét. Izgulnak, ismételnek, de már túlnéznek az iskola kapuján. További útjukról ábrándoznak, azt színezgetik képzeletükben. Mert a tizenkét búcsúzó szép célokat tűzött maga elé. Mint Demeter Zoltántól, az iskola szaktanítójától megtudom csaknem mind tovább tanulnak. A legjobb tanulók: Gál Barna, Pápista Teréz az ipolysági növénytermesztési technikumban, Czene István a bodari gépészeti technikumban, Tóth Ilonka a Komáromi Mezőgazdasági Technikumban folytatja tanulmányait. Több tanuló a Losonci Mezőgazdasági Gépipari Iskolában akar majd a modern mezőgazdasági gépek szakemberévé válni. Azok a tanulók, akik a szövetkezetbe mennek - nem ijednek meg a kapától. Fiatalok és erősek, bíznak erejükben, szakmai tudásukban. Arcukon már most ott ég a dolgozni akarás, a munkakedv. - Mikor mi kezdtünk, még sok akadállyal, előítélettel kellett megküzdenünk - mondják. — Azt hajtogatták az idősebbek , csak töltitek az időt, aztán épp olyan parasztok lesztek, mint mi. Más szökik a mezőgazdaságból, ti meg ide jöttök tengődni? Ma már látják, mennyire nem volt igazuk. Nagy jövője van a mi szakmánknak, a munkánknak, a mezőgazdaságnak. Szép hivatás, nemes küldetés a természetet igába hajtani, arra kényszeríteni, annyit teremten, olyat adjon, amire szükségünk van. Büszkék vagyunk rá, hogy a mezőgazdaságban dolgozhatunk. — Most már egyre többen lépnek az első búcsúzók nyomába. A jövő évben 30 elsőéves tanulója lesz a Feledi Mezőgazdasági Tanonciskolának. Fiatalok, ezt jól csináljátok! Legyetek mindig bátrak tettrekészek, erős, büszke építők. Szabó László, Feled A sávolyi szövetkezetesek az év végére 100 hektár mezőgazdasági területen 38 darab szarvasmarhát akarnak tartani. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a takarmányalap biztosítására. Az idén a szántóterület 20 százalékán termelnek vetett takarmányt, melynek betakarítására nagy gondot fordítanak. Felvételünkön Botos János szövetkezeti tag munkaközben. yczaUna Földműves3 A közösség ereje minden nehézséget képes legyőzni Egy évvel ezelőtt foglalkoztunk a szilicei fennsík vízhiányának megoldhatósága kérdésével „Tejjé válik a Pisztráng-patak vize“ című riportunkban ... S legnagyobb örömünkre most, a napokban Máté László levelezőnk a cikkben felvetett vízvezeték kérdésének végleges megoldásáról a következőket írja: Sok-sok gondot okozott a sziliceieknek a vízhiány, mivel nyár folyamán a nagykiterjedésű legelőkön legelésző állatoknak több kilométert kellett megtenniök, amíg ivóvízhez jutottak. — Ez így nem mehet tovább! — mondogatták. Majd elhatározták, hogy vizet vezetnek a fennsíkra. Az elhatározást tett követte. A község lakossága fáradságot nem ismerve vízvezetéket épített... Június 7-én megindult a víz a vezetékben, hogy oltogassa a barmok szomját... Minden elismerést megérdemelnek a vízvezetéképítő sziliceiek! Lám, az összefogás, a közösség ereje mire képes? Megoldotta azt a nehéz problémát, mely évekkel ezelőtt még szinte megoldhatatlannak látszott. Máté László, Rozsnyó ★ ★ ★ Tesmagi változások Hat évvel ezelőtt alakult a tesmagi szövetkezet. Mint mindenütt, kezdetben itt is voltak nehézségek. Különösen a vezetésben volt hiba. Spekulánsok, kulákok tartották kezükben a szövetkezet kormánykerekét, így az eredmények sem voltak kielégítők. Ma már biztos léptekkel halad a szövetkezet előre. A tejtermelésben a harmadik helyen állnak az ipolysági járásban. Az öt hektáros kertészet 124 ezer koronát jövedelmezett a múlt évben. Ez évben még szebb jövedelemre számítanak a tesmagiak. Elhatározták, hogy az élenjáró szövetkezetek soraiba küzdik föl magukat. Tervüket biztosan valóra váltják, hiszen olyan szorgalmas munka még egy évben sem volt Tesmagon, mint most.s A 20 hektáros cukorrépa táblán például naponta 130 — 140 személy dolgozik. A jó munkát a beadási kötelezettség teljesítése is bizonyítja. Marhahúst 24 mázsát adtak be terven felül. Tejet 13 500 litert juttattak a dolgozók asztalára szabad áron. A tojásbeadást 100 százalékra teljesítették. Hiányosság mutatkozik a sertéstenyésztés körül, ami a gondozók hiányos munkájának tudható be. K. L. Még aratás előtt orvosolni kell a terbegeci bajokat OLYAN EZ A FALU, mint a legtöbb a kékkői járásban: kicsi, rendezetlen. Utcája kövezett, gycipes-gödrös. Az első pillanatban csupán annyi újat lát az ismeretlen, hogy az öreg fahidat rövidesen új betonhíd váltja fel. Mit mondanak az emberek, mire figyelmeztet a búzamező? * Pavlenda Andrásnak, a szövetkezet elnökének az a véleménye: jól gazdálkodnak, rend van a házuk táján! — Ha továbbra is így megy a munka, jó lesz — mondja az elnök. Kmács Vince, a helyi pártszervezet elnöke rákontráz: — Babilon van nálunk, nem jó gazdálkodás! ... Két ember, kétféle vélemény. Hogy melyiknek van igaza? Beszéljenek a tények ... A hereféléket, réti füveket már lekaszálták, jórészét petrencékbe rakták. Krnács elvtárs szerint már kazalban lehetne a takarmány, ha minden egyes asszonynép villát markolna! A kukoricában is kevesebb volna a gyom, ha a Dubravicky, Zolnai, Petrovics féléknek nem volna büdös a munka!... Az elnök viszont erre azt mondja: — Mindenki annyit dolgozik, amennyit bír! — Éj, azt a beborult egit! — káromkodik Krnács Vince. — Akkor hát a kulákok és feleségeik hasa sose fagyjon le?... Henyéljenek, áradzanak most is, mint régen? Ilyen nótát nem játszunk! Szövetkezetet alakítottunk, közösen gazdálkodunk, de a kulákokra, spekulánsokra nem dolgozunk! Legyen kérges az ő tenyerük is!... ÖTEN ülünk az aránylag kis irodában. Négyen mondjuk: ez az igazság, így kell lennie! Az elnök „semleges“. Lehajtja a fejét, gondolkodik. Hogy min, nem tudni! Lehet, hogy a közös tulajdonba adott több mint 20 hektár földjét sajnálja!... Vagy a juhnyájat, amelyért azonnal felvett 14 ezer koronát a kezdő gyönge szövetkezettől! ... Hívjuk talán segítségre a Kékkői Járási Nemzeti Bizottságot, közösen egész biztos kitaláljuk! Annál, ig inkább, mivel küszöbön az aratás és Terbegecen bizony elég rossz a munkához való viszony. A sok közül csak egy-két kirívó példát említünk. Először is azt, hogy az a szövetkezeti tag, aki reggel 7-től este 8 óráig szorgoskodik a szövetkezet földjein, annyi munkaegységben részesül, mint aki 9 vagy 10 órakor sétál a munkába és egész nap keresztbe szalmát nem tesz!... ! AZ ELNÖK szerint ez azért van így, mivel kezdő szövetkezetről van szó! Mi azt mondjuk: ha rossz irányba indulunk, a kitűzött célhoz sose érünk! Célt viszont nem téveszthetünk!. .. Egy másik példa: Államunk segítsége folytán a terbegeci szövetkezetnek öt traktora van. Ugyanakkor írd és olvasd: traktorosa csak egy! Andráska Pál traktoros, akinek apja 7 hektár földdel lépett a szövetkezetbe, kijelentette: az „atyaistennek“ sem dolgozik a szövetkezetben, összepakolt és elment Losoncra dolgozni. Minden engedély nélkül! A gépek pedig kihasználatlanul pihennek a hűvösön!... A TERREGECI BAJOK sürgős - még az aratás előtti orvoslásra várnak! Nem nézhetjük behúnyt szemmel, hogy a 110 hektár búza, melyből hektáronként 20—22 mázsás hektárhozamra számítanak, a 37 hektár rozs, a 43 hektár tavaszi és a 10 hektár őszi árpa termése a nemtörődömség, hanyagság és a rossz munkaszervezés miatt kárba vesszen! A nép kenyeréről van szó, mindnyájunk érdeke és kötelessége, hogy megvédjük!.., Zatykó József Az utóbbi időben sokat hallat magáról a dunaradványi EFSZ. Hét hektár korai burgonyájuk szedését is elsőként kezdték. Hektáronként 75 mázsás termésre számítanak. Már a szedés első napján 160 mázsa korai burgonyát adtak át a felvásárlóüzemnek. A képen Csicsó Irénke és Bartos István csoportvezető a kiásott szállításra váró burgonyát mázsálják. Az ellenőrző bizottság munkája legyen hatékony eszköze az EFSZ gazdasági megszilárdításának elszabadulásunk után 14 esztendővel talán elvétve is kevés olyan ember akad, aki ne értené meg a terv gazdálkodás jelentőségét. Hiszen megannyi bizonyíték — hogy csak párat említsek: az eltűnt munkanélküliség, a termelés zavartalansága, a növekvő társadalmi szükségletek rendszeres és egyre fokozatabb mértékben való kielégítése, és nem utolsósorban holnapunk biztonsága — szól a tervgazdálkodás fontossága mellett. S a kapitalista országokkal folytatott békés termelési versenyben is ez az egyik legélesebb fegyverünk, mert a társadalmi fejlődés s az ember érdekében mindig a legfontosabb kérdésekre irányítja a figyelmet. Kell tehát az alapos, a népgazdaság összes termelési ágát, sőt az egész szocialista tábor országainak gazdálkodását összhangba hozó tervezés, amely iránytűje a termelésnek. Persze a legalaposabb terv is csak akkor lesz eredményes, ha a kivitelezéshez felhasználjuk a leghatékonyabb segédeszközöket — így a tömegek kezdeményezésére alapozott szocialista munkaversenyt, valamint a megalkuvás nélküli, szakmai alapossággal végzett ellenőrzést. Mert például nem érne sokat egy hosszúlejáratú terv, ha időközben nem követnénk nyomon a betartását, nem biztosítanánk megvalósítását. Hogy konkrétabb legyen, késő lenne például az év végén rájönni, hogy mondjuk a traktorgyár azért nem teljesítette a tervet, mert a szükséges csapágyakat nem kapta meg az illetések üzemtől. A rendszeres ellenőrzés bizonyosan felszínre hozta volna a hiányosságot és a szűk keresztmetszet feltárásával módot nyújtott volna az idejében történő beavatkozásra, segítségre. Ebből is láthatjuk, milyen komoly szerepe van az időben és alaposan végzett ellenőrzésnek. S ha ez így van nagyban, ha ez így igaz a népgazdaság egészére, nincs és nem lehet másként kicsiben, egy kisebb gazdasági egységben, tehát EFSZ-einkben sem. Sőt a jelenlegi időszakban, amikor a mezőgazdasági termelés további növelése életszínvonalunk emelésének egyik kulcskérdése, akkor EFSZ-einkben a termelés belterjessé, gazdaságossá tétele, a szövetkezet politikai és gazdasági megszilárdítása, mindennél fontosabb szerepet kap. E szükségszerűség gyakorlati megvalósítását csak gyéren fedi a szövetkezetek életében tapasztalt valóság. Mert mit mutatnak a tények? A szövetkezetek ellenőrző bizottsága kevés kivétellel gyengén működik. Nem abból indul ki, hogy szövetkezetben választottak egy vezetőséget, amely szervezi, irányítja a gazdálkodás menetét és választottak ellenőrzőbizottságot, mely arra hivatott, hogy ellenőrizze a termelés, a gazdálkodás politikai és szakmai irányát, az alapszabály, a házirend és nem utolsósorban a közgyűlés által jóváhagyott határozatok pontjainak a termelési és pénzügyi tervek teljesítésének maradéktalan betartását, hanem téves felfogások szerint abból, hogy ellenőrizze a vezetőség, vagy inkább egyes vezetők munkáját. Rendszerint már a választáskor ilyen szempontból állítják össze a munka tartalmában ugyan különböző, de egyazon célt, a szövetkezet gazdálkodásának állandó szilárdítását szolgálni hivatott két szervet. S mi történik az ilyen esetekben? Legtöbbször az, hogy az ellenőrző bizottság munkája nem a fő célra, hanem személyi, kicsinyes, dolgokra irányul. Az észlelt hibákat nem a maga módján, a felvett jegyzőkönyv alapján a vezetőségi gyűlésen tárja fel, hanem rossz szándékúan felnagyítja kürtöit a közösség elé. Ebből pedig az következik, hogy egyes vezetők vagy az egész vezetőség nem jó szemmel néz az ellenőrzésre és ahol csak lehet, viszonozza a gáncsoskodást. Arra is akad példa, hogy az ellenőrző bizottság a közös gazdálkodás megszilárdításának, a hiányosságok eltávolításának szempontjából helyes munkát akarna végezni, de a vezetőség vagy egyes vezetőségi tagok ellenük irányuló rossz szándékot látnak abban, ha tegyük fel, az ellenőrző bizottság tagjai kötelességüket teljesítve a közgyűlés határozatának teljesítésére, a pénzügyi gazdálkodás árnyoldalaira, vagy a termelési tervek nem kielégítő teljesítésére hívják fel a figyelmet. Csak természetes, hogy minden huzavona, vagy akár egyik, akár másik oldalról a helytelen nézet a közöst károsítja, a szövetkezet tagságának munkaerkölcsét rontja.A fentiekből talán úgy tűnik, hogy eszerint az ellenőrző bizottság nem is végezhet jó munkát az EFSZ-ben. Ezt az említett dolgokon kívül még az a tény is alátámasztja, hogy a faluban, az EFSZ-ben nagy a rokoni kapcsolat, amely sok önzésre, az egyéni érdekek előtérbe helyezésére ad alkalmat. Hogyan is állhatna némelyik ellenőrző bizottsági tag feladatának magaslatán, ha a családi, rokoni kapcsolatok, kivételezések miatt maga sem mentes a hibáktól. Bizonyos, hogy szövetkezeteinkben az ellenőrzés megszervezése korántsem olyan egyszerű, mint az állami üzemekben. Mert létező tényező, hogy rokoni kapcsolatok gátolják az egészséges ellenőrző munkát. De csak gátolják, illetve gátolhatják akkor, ha ezt a fontos munkát nem elég körültekintően szervezzük meg. Szocialista társadalmi rendszerünk felépítése még ilyen bonyolult körülmények között is módot ad a fő célt szem elől nem tévesztő igazságos ellenőrzésre. A mikéntek közül elsőnek azt említem meg, hogy a NNB illetékes szakosztályának szervezésében mind az ilyen irányú elméletet, mind a gyakorlatot alaposan ismerő szakemberek bevonásával negyedévenként tartsanak értekezleteket az ellenőrző bizottságok tagjainak (vagy legalább elnökeinek). Az összejöveteleken alaposan elemezzék az alapszabály ide vonatkozó cikkelyének egyes pontjait, hogy azokat ne mindenki a maga módján értelmezze, hanem a kívánalmak szerint. Itt kellene szakmai, politikai sőt módszertani utasításokat is adni az egyes termelési ágak ellenőrzésére vonatkozóan. (A királyhelmeci járásban, ha még nem is eléggé tökéletes formában, jó kezdeményezést láthattunk.) A hozzáértés már magában eredményt hozhat. Persze csupán a hozzáértés még nem minden és nem elég. Szükséges, hogy az ellenőrző bizottság tagjai munkaterületükön szorosan együtt dolgozzanak a helyi nemzeti bizottsággal. Miért említjük ezt? Elsősorban azért, mert a gyakorlatban erre még kevés jó példát találunk. Pedig elméletben valamennyien tudjuk, hogy munkájuk tartalma szorosan összefügg. A nemzeti bizottságok kibővített jogköre nemcsak lehetőséget ad a szövetkezet gazdálkodásának szervezési és irányítási megsegítésére, továbbá ellenőrzésére, hanem egyenesen felelőssé is teszi gazdálkodás menetéért a nemzeti bizottság tagjait. A jó együttműködésen alapuló ellenőrző munka következtében bizonyosan jobban feltárulnak a hiányosságok, az is biztos, hogy közösen napfényre hozott hibák rendezésénél kizáródnak az egyéni érdekek és az már csak természetes, hogy a hibák kiküszöbölése nem ütközik olyan akadályokba, mintha az ellenőrző bizottság tagjai — az ő egyéni érdekeik keresztülvitelezésének gyanúsításával — végeznék ezt a fontos munkát. Ha például az ellenőrző bizottság a HNB-vel közösen végzi az ellenőrzést, szakmai és politikai szempontból meggyőzően bebizonyítja, hogy például a kifejt tes zsírfoka azért 3,2 százalékos, mert a fejek nem végeznek felelősségteljes munkát, vagy hiba az, hogy az állatgondozók az átlagosnál magasabb zabegységérték felhasználása mellett sem érik el a kívánt hozamot — és így sorolhatnánk tovább —, akkor abból a készakarva vagy tudatlanul hibát elkövetőknek be kell látniuk, hogy a hiba eltávolítását az illetékesek nem személyi, hanem a közösség, tehát az ő érdekében is szorgalmazzák. Közeledik az év közepe, EFSZ-eink mérleget készítenek a hathónapi gazdálkodásról. Ebben a munkában jelentős szerep jut az ellenőrző bizottságnak is. Ha munkájukat a fent említett pontok alapján végzik, akkor az ő tevékenységük hatékony elősegítője lesz annak, hogy EFSZ- eink gazdálkodása megszilárduljon, hogy a tervet ne csak teljesítsék, hanem a hiányosságok időben történő eltávolításával mind termelési, mind pénzügyi téren túl is szárnyalják. Haraszti Gyula