Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-24 / 50. szám

1959. június 24. Az első búcsúzók Hogy kicsodák ők? A feledi mező­­gazdasági tanonc­iskola tanulói, út­törői, első fecskéi, akik az 1957/58-as tanévben beültek az iskola új padjaiba, Tóth Ilonka két évig tanultak, s most búcsúznak A két év gyorsan elsuhant felet­tük. Tanulásban, közös szórakozás­ban szinte repült az idő. Most a két éven át tanultakból kell vizsgázniok, meg kell mutatniuk munkájuk ered­ményét. Izgulnak, ismételnek,­­ de már túlnéznek az iskola kapuján. To­vábbi útjukról ábrándoznak, azt szí­­nezgetik képzeletükben. Mert a ti­zenkét búcsúzó szép célokat tű­zött maga elé. Mint Demeter Zoltántól, az is­kola szaktanító­jától megtudom csaknem mind tovább tanulnak. A legjobb tanu­lók: Gál Barna, Pápista Teréz az ipolysági nö­vénytermesztési technikumban, Czene István a bo­­d­ari gépészeti technikumban, Tóth Ilonka a Komáromi Mezőgazdasági Technikumban folytatja tanulmá­nyait. Több tanuló a Losonci Mezőgaz­dasági Gépipari Iskolában akar majd a modern mezőgazdasági gépek szak­emberévé válni. Azok a tanulók, akik a szövetkezetbe mennek - nem ijed­nek meg a kapától. Fiatalok és erő­sek, bíznak erejükben, szakmai tu­dásukban. Arcukon már most ott ég a dolgozni akarás, a munkakedv. - Mikor mi kezdtünk, még sok akadállyal, előítélettel kellett meg­­küzdenü­nk - mondják. — Azt haj­togatták az idősebbek , csak tölti­­tek az időt, aztán épp olyan parasz­tok lesztek, mint mi. Más szökik a mezőgazdaságból, ti meg ide jöttök tengődni? Ma már látják, mennyire nem volt igazuk. Nagy jövője van a mi szakmánknak, a munkánknak, a mezőgazdaságnak. Szép hivatás, ne­mes küldetés a természetet igába hajtani, arra kényszeríteni, annyit teremten, olyat adjon, amire szük­ségünk van. Büszkék vagyunk rá, hogy a mezőgazdaságban dolgozha­tunk. — Most már egyre többen lépnek az első búcsúzók nyomába. A jövő év­ben 30 elsőéves tanulója lesz a Fe­ledi Mezőgazdasági Tanonciskolának. Fiatalok, ezt jól csináljátok! Legye­tek mindig bátrak tettrekészek, erős, büszke építők. Szabó László, Feled A sávolyi szövet­­kezetesek az év vé­gére 100 hektár mezőgazdasági te­rületen 38 darab szarvasmarhát akarnak tartani. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a takarmányalap biztosítására. Az idén a szántóterü­let 20 százalékán termelnek vetett takarmányt, mely­nek betakarítására nagy gondot fordí­tanak. Felvételün­kön Botos János szövetkezeti tag munkaközben. yczaUna Földműves3 A közösség ereje minden nehézséget képes legyőzni Egy évvel ezelőtt foglalkoztunk a szilicei fennsík vízhiányának megold­hatósága kérdésével „Tejjé válik a Pisztráng-patak vize“ című riportunk­ban ... S legnagyobb örömünkre most, a napokban Máté László levelezőnk a cikkben felvetett vízvezeték kér­désének végleges megoldásáról a kö­vetkezőket írja:­­ Sok-sok gondot okozott a sziliceiek­­nek a vízhiány, mivel nyár folyamán a nagykiterjedésű legelőkön legelésző állatoknak több kilométert kellett megtenniök, amíg ivóvízhez jutottak. — Ez így nem mehet tovább! — mondogatták. Majd elhatározták, hogy vizet vezetnek a fennsíkra. Az elha­tározást tett követte. A község lakos­sága fáradságot nem ismerve vízveze­téket épített... Június 7-én meg­indult a víz a vezetékben, hogy olto­­gassa a barmok szomját... Minden elismerést megérdemelnek a vízvezetéképítő sziliceiek! Lám, az összefogás, a közösség ereje mire képes? Megoldotta azt a nehéz prob­lémát, mely évekkel ezelőtt még­­ szinte megoldhatatlannak látszott. Máté László, Rozsnyó ★ ★ ★ Tesmagi változások Hat évvel ezelőtt alakult a tesmagi szövetkezet. Mint mindenütt, kezdet­ben itt is voltak nehézségek. Különö­sen a vezetésben volt hiba. Spekulán­sok, kulákok tartották kezükben a szövetkezet kormánykerekét, így az eredmények sem voltak kielégítők. Ma már biztos léptekkel halad a szövetkezet előre. A tejtermelésben a harmadik helyen állnak az ipolysági járásban. Az öt hektáros kertészet 124 ezer koronát jövedelmezett a múlt évben. Ez évben még szebb jövedelemre számítanak a tesmagiak. Elhatározták, hogy az élenjáró szövetkezetek sorai­ba küzdik föl magukat. Tervüket biz­tosan valóra váltják, hiszen olyan szorgalmas munka még egy­ évben sem volt­ Tesmagon,­ mint most.s A 20 hektáros cukorrépa táblán például na­ponta 130 — 140 személy dolgozik. A jó munkát a beadási kötelezettség teljesítése is bizonyítja. Marhahúst 24 mázsát adtak be terven felül. Tejet 13 500 litert juttattak a dolgozók asz­talára szabad áron. A tojásbeadást 100 százalékra teljesítették. Hiányosság mutatkozik a sertéstenyésztés körül, ami a gondozók hiányos munkájának tudható be. K. L. Még aratás előtt orvosolni kell a terbegeci bajokat OLYAN EZ A FALU, mint a legtöbb a kékkői járásban: kicsi, rendezetlen. Utcája kövezett, gycipes-gödrös. Az első pillanatban csupán annyi újat lát az ismeretlen, hogy az öreg fahidat rövidesen új betonhíd váltja fel. Mit mondanak az emberek, mire fi­gyelmeztet a búzamező? * Pavlenda Andrásnak, a szövetkezet elnökének az a véleménye: jól gaz­dálkodnak, rend van a házuk táján! — Ha továbbra is így megy a mun­ka, jó lesz — mondja az elnök. Kmács Vince, a helyi pártszerve­zet elnöke rákontráz: — Babilon van nálunk, nem jó gaz­dálkodás! ... Két ember, kétféle vélemény. Hogy melyiknek van igaza? Beszéljenek a tények ... A hereféléket, réti füveket már le­kaszálták, jórészét petrencékbe rak­ták. Krnács elvtárs szerint már kazal­ban lehetne a takarmány, ha minden egyes asszonynép villát markolna! A kukoricában is kevesebb volna a gyom, ha a Dubravicky, Zolnai, Pet­­rovics féléknek nem volna büdös a munka!... Az elnök viszont erre azt mondja: — Mindenki annyit dolgozik, amen­­nyit bír! — Éj, azt a beborult egit! — ká­romkodik Krnács Vince. — Akkor hát a kulákok és feleségeik hasa sose fagyjon le?... Henyéljenek, áradza­­nak most is, mint régen? Ilyen nótát nem játszunk! Szövetkezetet alakí­tottunk, közösen gazdálkodunk, de a kulákokra, spekulánsokra nem dolgo­zunk! Legyen kérges az ő tenye­rük is!... ÖTEN ülünk az aránylag kis iro­dában. Négyen mondjuk: ez az igaz­ság, így kell lennie! Az elnök „sem­leges“. Lehajtja a fejét, gondolkodik. Hogy min, nem tudni! Lehet, hogy a közös tulajdonba adott több mint 20 hektár földjét sajnálja!... Vagy a juhnyájat, amelyért azonnal felvett 14 ezer koronát a kezdő gyönge szö­vetkezettől! ... Hívjuk talán segítségre a Kékkői Járási Nemzeti Bizottságot, közösen egész biztos kitaláljuk! Annál, ig in­kább, mivel küszöbön az aratás és Terbegecen bizony elég rossz a mun­kához való viszony. A sok közül csak egy-két kirívó példát említünk. Elő­ször is azt, hogy az a szövetkezeti tag, aki reggel 7-től este 8 óráig szorgos­kodik a szövetkezet földjein, annyi munkaegységben részesül, mint aki 9 vagy 10 órakor sétál a munkába és egész nap keresztbe szalmát nem tesz!... ! AZ ELNÖK szerint ez azért van így, mivel kezdő szövetkezetről van szó! Mi azt mondjuk: ha rossz irány­ba indulunk, a kitűzött célhoz sose érünk! Célt viszont nem téveszthe­tünk!. .. Egy másik példa: Államunk segítsége folytán a ter­begeci szövetkezetnek öt traktora van. Ugyanakkor írd és olvasd: trak­torosa csak egy! Andráska Pál trak­toros, akinek apja 7 hektár földdel lépett a szövetkezetbe, kijelentette: az „atyaistennek“ sem dolgozik a szö­vetkezetben, összepakolt és elment Losoncra dolgozni. Minden engedély nélkül! A gépek pedig kihasználatla­nul pihennek a hűvösön!... A TERREGECI BAJOK sürgős - még az aratás előtt­i orvoslásra vár­­nak! Nem nézhetjük behúnyt szem­mel, hogy a 110 hektár búza­­, mely­ből hektáronként 20—22 mázsás hek­tárhozamra számítanak, a 37 hektár rozs, a 43 hektár tavaszi és a 10 hek­tár őszi árpa termése a nemtörődöm­ség, hanyagság és a rossz munka­­szervezés miatt kárba vesszen! A nép kenyeréről van szó, mindnyájunk ér­deke és kötelessége, hogy meg­­védjük!.., Zatykó József Az utóbbi időben sokat hallat ma­gáról a dunaradványi EFSZ. Hét hek­tár korai burgonyájuk szedését is elsőként kezdték. Hektáronként 75 mázsás termésre számítanak. Már a szedés első napján 160 mázsa korai burgonyát adtak át a felvásárló­­üzemnek. A képen Csicsó Irénke és Bartos István csoportvezető a kiásott szállításra váró burgonyát mázsálják. Az ellenőrző bizottság munkája legyen hatékony eszköze az EFSZ gazdasági megszilárdításának elszabadulásunk után 14 esztendővel talán elvétve is kevés olyan ember akad, aki ne értené meg a terv­­­ gazdálkodás jelentőségét. Hiszen megannyi bizonyíték — hogy csak párat említsek: az eltűnt munkanél­küliség, a termelés zavartalansága, a növekvő társadalmi szükségletek rendszeres és egyre fokozatabb mérték­ben való kielégítése, és nem utolsósorban holnapunk biztonsága — szól a tervgazdálkodás fontossága mellett. S a kapitalista országokkal folytatott békés termelési versenyben is ez az egyik legélesebb fegyverünk, mert a társadalmi fejlődés s az ember érdekében mindig a legfontosabb kérdésekre irányítja a figyelmet. Kell tehát az alapos, a népgazdaság összes termelési ágát, sőt az egész szocialista tábor országainak gaz­dálkodását összhangba hozó tervezés, amely iránytűje a termelésnek. Persze a legalaposabb terv is csak akkor lesz eredményes, ha a kivitelezéshez felhasználjuk a leghatékonyabb segédeszközöket — így a tömegek kezdeményezésére alapozott szocialista munkaversenyt, valamint a megalkuvás nélküli, szakmai alapossággal végzett ellenőrzést. Mert például nem érne sokat egy hosszúlejáratú terv, ha időközben nem követnénk nyo­mon a betartását, nem biztosítanánk megvalósítását. Hogy konkrétabb legyen, késő lenne például az év végén rájönni, hogy mondjuk a traktorgyár azért nem teljesítette a tervet, mert a szükséges csapágyakat nem kapta meg az illetések üzemtől. A rendszeres ellenőrzés bizonyosan felszínre hozta volna a hiányosságot és a szűk keresztmetszet feltárásával módot nyújtott volna az idejében történő beavatkozásra, segítségre. Ebből is láthatjuk, milyen komoly szerepe van az időben és alaposan vég­zett ellenőrzésnek. S ha ez így van nagyban, ha ez így igaz a népgazda­ság egészére, nincs és nem lehet más­ként kicsiben, egy kisebb gazdasági egységben, tehát EFSZ-einkben sem. Sőt a jelenlegi időszakban, amikor a mezőgazdasági termelés további nö­velése életszínvonalunk emelésének egyik kulcskérdése, akkor EFSZ-eink­­ben a termelés belterjessé, gazdasá­gossá tétele, a szövetkezet politikai és gazdasági megszilárdítása, mind­ennél fontosabb szerepet kap. E szükségszerűség gyakorlati meg­valósítását csak gyéren fedi a szövet­kezetek életében tapasztalt valóság. Mert mit mutatnak a tények? A szö­vetkezetek ellenőrző bizottsága kevés kivétellel gyengén működik. Nem ab­ból indul ki, hogy szövetkezetben vá­lasztottak egy vezetőséget, amely szervezi, irányítja a gazdálkodás me­netét és választottak ellenőrzőbizott­ságot, mely arra hivatott, hogy ellen­őrizze a termelés, a gazdálkodás poli­tikai és szakmai irányát, az alapsza­bály, a házirend és nem utolsósorban a közgyűlés által jóváhagyott határo­zatok pontjainak a termelési és pénz­ügyi tervek teljesítésének maradék­talan betartását, hanem téves felfo­gások szerint abból, hogy ellenőrizze a vezetőség, vagy inkább egyes veze­tők munkáját. Rendszerint már a vá­lasztáskor ilyen szempontból állítják össze a munka tartalmában ugyan kü­lönböző, de egyazon célt, a szövetkezet gazdálkodásának állandó szilárdítását szolgálni hivatott két szervet. S mi történik az ilyen esetekben? Legtöbbször az, hogy az ellenőrző bizottság munkája nem a fő célra, ha­nem személyi, kicsinyes, dolgokra irá­nyul. Az észlelt hibákat­ nem a maga módján, a felvett jegyzőkönyv alapján a vezetőségi gyűlésen tárja fel, hanem rossz szándékúan felnagyítja kürtöit a közösség elé. Ebből pedig az követ­kezik, hogy egyes vezetők vagy az egész vezetőség nem jó szemmel néz az ellenőrzésre és ahol csak lehet, viszonozza a gáncsoskodást. Arra is akad példa, hogy az ellen­őrző bizottság a közös gazdálkodás megszilárdításának, a hiányosságok eltávolításának szempontjából helyes munkát akarna végezni, de a vezető­­­ség vagy egyes vezetőségi tagok elle­nük irányuló rossz szándékot látnak abban, ha tegyük fel, az ellenőrző bi­zottság tagjai kötelességüket telje­sítve a közgyűlés határozatának tel­jesítésére, a pénzügyi gazdálkodás árny­oldalaira, vagy a termelési ter­vek nem kielégítő teljesítésére hívják fel a figyelmet. Csak természetes, hogy minden huzavona, vagy akár egyik, akár másik oldalról a helytelen nézet a közöst károsítja, a szövetke­zet tagságának munkaerkölcsét ront­ja.A fentiekből talán úgy tűnik, hogy eszerint az ellenőrző bizottság nem is végezhet jó munkát az EFSZ-ben. Ezt az említett dolgokon kívül még az a tény is alátámasztja, hogy a falu­ban, az EFSZ-ben nagy a rokoni kap­csolat, amely sok önzésre, az egyéni érdekek előtérbe helyezésére ad al­kalmat. Hogyan is állhatna némelyik ellenőrző bizottsági tag feladatának magaslatán, ha a családi, rokoni kap­csolatok, kivételezések miatt maga sem mentes a hibáktól. Bizonyos, hogy szövetkezeteinkben az ellenőrzés megszervezése koránt­sem olyan egyszerű, mint az állami­­ üzemekben. Mert létező tényező, hogy rokoni kapcsolatok gátolják az egészséges ellenőrző munkát. De csak gátolják, illetve gátolhatják akkor, ha ezt a fontos munkát nem elég körül­tekintően szervezzük meg. Szocialista társadalmi rendszerünk felépítése még ilyen bonyolult körülmények között is módot ad a fő célt szem elől nem tévesztő igazságos ellenőrzésre. A mikéntek közül elsőnek azt emlí­tem meg, hogy a NNB illetékes szak­osztályának szervezésében mind az ilyen irányú elméletet, mind a gya­korlatot alaposan ismerő szakemberek bevonásával negyedévenként tartsanak értekezleteket az ellenőrző bizottságok tagjainak (vagy legalább elnökeinek). Az össze­jöveteleken alaposan elemezzék az alapszabály ide vonatkozó cikkelyének egyes pontjait, hogy azokat ne min­denki a maga módján értelmezze, ha­nem a kívánalmak szerint. Itt kellene szakmai, politikai sőt módszertani utasításokat is adni az egyes terme­lési ágak ellenőrzésére vonatkozóan. (A királyhelmeci járásban, ha még nem is eléggé tökéletes formában, jó kezdeményezést láthattunk.) A hozzá­értés már magában eredményt hoz­hat. Persze csupán a hozzáértés még nem minden és nem elég. Szükséges, hogy az ellenőrző bizottság tagjai munkaterületükön szorosan együtt dolgozzanak a helyi nemzeti bizott­sággal. Miért említjük ezt? Elsősorban azért, mert a gyakorlat­ban erre még kevés jó példát talá­lunk. Pedig elméletben valamennyien tudjuk, hogy munkájuk tartalma szo­rosan összefügg. A nemzeti bizottsá­gok kibővített jogköre nemcsak lehe­tőséget ad a szövetkezet gazdálko­dásának szervezési és irányítási meg­segítésére, továbbá ellenőrzésére, ha­nem egyenesen felelőssé is teszi gazdálkodás menetéért a nemzeti bi­­­zottság tagjait. A jó együttműködésen alapuló ellenőrző munka következté­ben bizonyosan jobban feltárulnak a hiányosságok, az is biztos, hogy közösen napfényre hozott hibák ren­­­dezésénél kizáródnak az egyéni érde­kek és az már csak természetes, hogy a hibák kiküszöbölése nem ütközik olyan akadályokba, mintha az ellen­őrző bizottság tagjai — az ő egyéni érdekeik keresztülvitelezésének gya­núsításával — végeznék ezt a fontos munkát. Ha például az ellenőrző bi­zottság a HNB-vel közösen végzi az ellenőrzést, szakmai és politikai szempontból meggyőzően bebizonyítja, hogy például a kifejt tes zsírfoka azért 3,2 százalékos, mert a fejek nem végeznek felelősségteljes munkát, vagy hiba az, hogy az állatgondozók az átlagosnál magasabb zabegység­­érték felhasználása mellett sem érik el a kívánt hozamot — és így sorol­hatnánk tovább —, akkor abból a készakarva vagy tudatlanul hibát el­követőknek be kell látniuk, hogy a hi­ba eltávolítását az illetékesek nem személyi, hanem a közösség, tehát az ő érdekében is szorgalmazzák. Közeledik az év közepe, EFSZ-eink mérleget készítenek a hat­hónapi gazdálkodásról. Ebben a mun­kában jelentős szerep jut az ellen­őrző bizottságnak is. Ha munkájukat a fent említett pontok alapján végzik, akkor az ő tevékenységük hatékony elősegítője lesz annak, hogy EFSZ- eink gazdálkodása megszilárduljon, hogy a tervet ne csak teljesítsék, ha­nem a hiányosságok időben történő eltávolításával mind termelési, mind pénzügyi téren túl is szárnyalják. Haraszti Gyula

Next