Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-08 / 14. szám

Szabad földműves 1972. április 8. Ara­d,— Kis XXIII. évfolyam, 14. szám. Szakmelléklet Kisállattenyésztés Vadászat - Halászat Tenniakarás és felelősség Szövetkezeti parasztságunk több mint két év­tized során nemegyszer kitűnőre vizsgázott. Még­pedig az új életformához, a szocialista rendszer­hez való hűségből, s nem utolsó sorban munka­fegyelemből. Tisztánlátása, józan ítélőképessége a politikai válság éveiben sem hagyta cserben. Letagadhatatlan tény ez! S nemegyszer halljuk az elismerő szót a szocialista mezőgazdaság leg­főbb irányító tényezőitől. Méltó, s mindamellett jogos ez az elismerés. Annál is inkább megérdemelt, mert míg a jobb­oldali opportunista, párt- és rendszerellenes erők foggal-körömmel a letűnt kapitalista rendszer visszaállítását szorgalmazták, bizonygatva, hogy a munkáshatalomnak nálunk nincs létjogosult­sága, s becsmérelték a szövetkezeti gazdálkodás kimagasló, kézzelfogható eredményeit, addig a szövetkezeti parasztság — amely nagyon is a sa­ját bőrén érezte a volt kizsákmányoló úri rend­szer embertelenségét — példás termelőmunkával, a szövetkezeti gazdálkodásba, szocialista rend­szerünkbe vetett rendíthetetlen hittel, bizalom­mal válaszolt (példa: a válságos időszakban egyet­len szövetkezet sem bomlott fel). Ez mindennél fényesebben bizonyít. S bizonyított a múlt évben is! Mind a CSKP megalakulásának 50. évfordulóját, mind a XIV. pártkongresszust nagy fokú munkakezdeményezé­sekkel, sokszáz millió korona értékű munkafel­ajánlásokkal köszöntötte. És nemcsak vállalta, teljesítette, sőt túlteljesítette nem egy esetben a vállalt kötelezettségeket. S olyan termelési sike­reket ért el a múlt esztendőben, oly példásan teljesítette a társadalom iránti kötelességeit, aho­gyan talán eddig még soha. Ami pedig az 1972. évet illeti, ugyancsak jó volt a startolás. A tavalyitól jóval igényesebb feladatok teljesítésére, illetőleg túlteljesítésére már sokhelyütt komoly szervezési és egyéb intéz­kedéseket tettek: megszervezték és a form­aisá­­goktól mentesítették a szocialista munkaversenyt, ésszerűsítették a termelési folyamatokat, feltár­ták a tartalékokat, egyesítették — vagy egyesítik — a mezőgazdasági üzemek anyagi eszközeiket, hogy nagy kapacitású termelőhelyeket építsenek, és a többi, és a többi... A befejeződött járási essz-konferenciák tapasz­talatai azt mutatják, hogy még rengeteg a kihasz­nálatlan tartalék. A tartalékok zöme éppen az emberekben leledzik: a vezetőgárdában, s a ta­gok százezreiben, akiknek talpraesett, célszerű javaslatai sok esetben csupán csak elhangzanak, ahelyett, hogy a vezetők mérlegelnék megvalósí­tásukat. Pedig a vezető káderek jó szervezőképes­ségén, tudásuk színvonalán, rátermettségükön igen sok múlik... Ezt a tényt húzzák alá az egyenlő termelési feltételekkel, s ugyanolyan anyagi támogatással gazdálkodó szövetkezetek lényegesen elütő termelési eredményei (pl. egy járáson belül 2100 liter az évi tejhozam átlag­­különbség, stb.). Ott, ahol a vezetők a helyzet magaslatán állnak — nem iszákosak —, rendet, fegyelmet tudnak tartani, józanul mérlegelik a lehetőségeket, tö­rődnek szakmai-politikai ismereteik gyarapításá­­­val, csiszoltabb ésszel, biztosabb kézzel forgatják kormánykereket. Kezdeményező képességük forrása nem apad ki, s íly módon tudnak érdeke­set, előremutatót mondani, amellett jól össze tud­ják hangolni a társadalmi-, a csoport- és egyéni érdekeket. Az ilyen példás vezetők szavának van is foganatja, ők nemcsak meghallgatják, de ki is kérik a tagok véleményét, úgymond bevonják őket az „alapozó“ munkába, s csak azután mozgósíta­nak a feladatok teljesítésére. Rendet, fegyelmet csak az a vezető követelhet, aki maga is példás, rendszerető. Vagyis, fegye­lemsértések jobbára ott harapózhatnak el, ahol a vezetők felrúgják a szövetkezeti demokráciát, úgymond „lóhátról“ irányítanak, s lebecsülik a tagokat. Éppen azokat, akik az igényes feladatok valóraváltói közben eszükbe se jut, hogy fel­mérjék, ezáltal mily nagy mértékben ássák alá a tagok munkakedvét, tenniakarását Az ilyen, szétzilált tagságot aztán nehéz „jobb belátásra bírni“ . Nos, éppen ilyen esetek közrejátszása folytán borul fel az évi termelési-pénzügyi terv egyenletes teljesítése. Tervfegyelem és munkafegyelem, édestestvérek. Tehát a mezőgazdasági üzemek vezetői kövesse­nek el mindent annak érdekében, hogy egyik sem szenvedjen csorbát! Tökéletesebb munkaszervezés­sel, fokozottabb ellenőrzéssel, a széles tagság be­vonásával váltsák valóra a járási konferenciák határozatait hasznosítsák az értékes tapasztala­tokat, az ésszerű javaslatokat. Ezzel köszöntik legméltóbban az efsz-ek küszöbön álló Vili kong­resszusát. N. Kovács István Virágkiállítás Bratislava 72 Bratislava ismét nagy esemény színhelye lesz. Április 13-tól 23-ig megnyitja kapuit a Téli Stadionban és a Sportcsarnokban a BRA­TISLAVA ’72 virág, dísznövény és kertészeti gépkiállítás. Az előkészületek lázas ütemben folynak. A rendezőség szerint a színvonal jó­val magasabb lesz, mint az előző két nemzet­közi kiállításé volt. Eddig már 36 cég nevezett be 18 államból. Hazánkból 23 virágkertészet küldi el legszebb példányait. A külföldi kiállí­tók közül a hollandok vezetnek, az ő jóvoltuk­­ból nyílik majd ki 100 ezer tulipán a kiállítás körül létesített zöldsávokon. Az első kiállításon a Strelícia, a másodikon az Astroméria, a mostanin pedig a Protea lesz a „sláger“. A Proteát Afrikából szállítják a ki­állításra. A látogatók reg­gel hét órától este tíz óráig gyönyör­ködhetnek a sok­sok szebbnél szebb virágokban. Emel­lett igényelhetnek és vásárolhatnak virágmagvakat, gu­mókat, kiskertész­­kedők számára ké­­­szített gépeket, és világ legjobb kertészeti szakem­bereinek előadásait hallgathatják meg. A kiállítás tehát egybe van kötve és szaktanácsadással szakelőadások­kal is. A tervek szerint talán sor kerül egy külön, — szintén rozattal előadássá­egybekö­­­tött — kiállításra, kiskertészkedők számára. •s* A kongresszus szellemében A CSKP KB vezető titkára, HUSAK elvtárs, a XIV. kongresszuson elhang­zott beszámolójában hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi termelési technoló­gia és technika már kezd túlnőni mezőgazdasági üzemeink lehetőségei­nek keretein. Alkalmazása megköve­teli a termelés szakosítását és foko­zatos összpontosítását a növényter­mesztés s az állattenyésztés szaka­szán. Ebből a témakörből az állattenyész­­tést ragadnám ki, ahol bizony még sok a tennivaló, a nagyüzemi techno­lógia, a munkakultúra, a takarmány­­alap maximális kihasználása és a munka­erő-prob­lé­m­­a megoldása­ terén. Ebben a tárgykörben beszélgettem Kun István mérnökkel, a šamoňni (Somorja) első zootechnikusával. + A szarvasmarha-tenyésztésben mit tesznek a korszerű technológia bevezetésére? — A problémát magunkénak tekint­jük, s ezzel összhangban beruházási eszközeink bizonyos hányadát az ál­lattenyésztési termelés nagykapacitá­sú létesítményeinek a korszerűsíté­sére fordítjuk. Ezt a célt szolgálja a K—-96-os típusú istállóink modernizá­lása is. Ezen a téren szépen hala­dunk. Egy istállót 100 tehén befoga­dására már elkészítettünk, s a továb­biak modernizálását két éven belül megoldjuk. ♦ Az átépített istállókban hogyan alkalmazzák a nagyüzemi technoló­giát és technikát? — Az átépített istállókban teljes mértékben felszámoljuk a 15 éve al­kalmazott és korszerűtlenné vált be­rendezéseket. A takarmányozást két­oldalas magyar típusú takarmányozó kocsikkal végezzük. Az állásokat gu­mimatracokkal borítjuk s a trágyát rostélyos ürülékgyűjtő csatornákon keresztül távolítjuk el a gyűjtőme­dencékbe, s onnan a mezőre. Ezzel a módszerrel teljes mérték­ben sikerül felszámolnunk az állat­­tenyésztésben uralkodó munkaerő­­problémát is. Komoly eredmény, hogy az istállókban foglalkoztatott állat­­gondozók számát a korábbi nyolcról kettőre csökkenthetjük. A munkaerők számának csökkenté­sét nagyban elősegíti a villanyáramra működő tisztítók igénybevétele, me­lyek a porszívóra emlékeztetnek. Az állatok tisztítása korábban a munka­idő 30 százalékát vette igénybe. A korszerű technika bevezetésével javul az állattenyésztésben dolgozók munkakörülménye is. Az istállók kö­zelében szociális helyiségeket építünk a dolgozók és az állatorvos részére. Gondoskodunk arról is, hogy az ál­lattenyésztés többé ne legyen robot­munka, ezért több műszakot vezetünk be. ♦ Az élőmunka szükséglet jelentős megtakarítása révén a munkaszerve­zés ipari jelleget ölt. Hogyan készül­tek fel erre? — Ezekkel tisztában vagyunk, s a felvetődő problémák sem érhetnek váratlanul. Számolunk azzal, hogy az első időszakban a terelékenység csök­kenni fog, mert megszűnik a fejés utáni „csöpögtetés“. A kiesést inten­zívebb takarmányozással előzzük meg. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az állatselejtezés is nagyobb lesz (kb. 26 százalék) s ezt a kiesést fiatal üszőkkel fogjuk megoldani. ♦ Az új technika bevezetésével ho­gyan érvényesül a takarmányalap hasznosulása? — Átmenetileg nyáron alkalmazni fogjuk a zöldtakarmányozást. Télen azonban eltekintünk a hagyományos szálastakarmányok használatától. Két év múlva, amikor az istállókat tel­jesen átépítettük, rátérünk a mono­diétás takarmányozásra. A takar­mányadagot akkor a szilázs és az erőtakarmány képezi. Nagy jelentősé­get tulajdonítunk a monodiétás takar­mányoknak, s a zöldtakarmányokat szárítani fogjuk, hogy megőrizzük a tápanyagokat. Kezdetben természete­sen nem hanyagoljuk el a legelőterü­letet sem. A 120 hektárból 70 ún. zsí­ros legelő, melyet hígtrágyával öntö­zünk. Ezen a területen a villanypász­­toros megoldást alkalmazzuk. El kell még mondanom, hogy az itatás terén is újítást vezettünk be. A korszerűsített istállókban a vizet 18 C fokon tartjuk. Ennek elsősorban az állategészségügyi gondoskodás szempontjából tulajdonítunk nagy je­lentőséget. Beszélgetett: CSIBA LÁSZLÓ­ ­ . A Bratislava ’72 tehát várja látoga­tóit. Nem csalódik, aki megtekinti színvonalasnak a ígérkező kiállítást.-b-

Next