Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)

1952-07-01 / 152. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról) Mai pálya” Ezeket a nézeteket reakciós elemek tudatosan terjesztik az egyetemeken s a párt- és DISZ-szervezetek nem folytatnak ezen ellenséges nézetek ellen komoly harcot. Valamivel kedvezőbb a helyzet a középiskolákban, de ott is fellelhetők hasonló jelenségek, igaz, kisebb méretben, mint az egyetemeken és főiskolákon. Az egyetemeken és középiskolákon folyó párt- és díszmunka alapvető hiányossága, hogy elhanyagolta a hallgatók rendszeres politikai nevelését. Az helyes volt, hogy a jó és kiváló tanulmányi eredmény biztosítását tartották párt- és DISZ-szervezeteink központi feladatuknak, de helytelen volt, hogy emellett elhanyagolták az egyetemi hallgatók és középiskolai diákok rendszeres politikai nevelését. Az úttörőmozgalomról Sokkal kedvezőbb a helyzet az általános iskolákban, ahol érezhető az úttörő mozgalom eredményes munkája. Az úttörő csapatok egész tevékenysége és munkája arra irányul, hogy hazafiságra, a párt és Rákosi elvtárs, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránti szeretetre és odaadásra, jobb tanulási eredményre és a tanulási fegyelem megszilárdítására nevelje az úttörőket. Nagy helyet foglal el az úttörők nevelésénél a proletárnemzetköziség szellemének kialakítása is. Azt a nevelőmunkát, amely az úttörők között folyik, nagymértékben elősegítik az iskolán kívüli intézmények is. Az ország területén 12 úttörőház működik, ahol szakkörökben 11.400 úttörő foglalkozik. 250 technikai és Micsurin-állomáson mintegy 5000 úttörő dolgozik és 780 repülőmodellező szakkörben több mint 18.000 úttörő vesz részt. Ezeknek a szakköröknek munkája sokoldalúbbá, színesebbé teszi a nevelőmunkát az úttörők között. Pártszervezeteink nagyobb segítséget kell, hogy nyújtsanak az úttörőmozgalomnak, mint eddig. Helyenként a párt és a DISZ figyelmét elkerülte, hogy az úttörőmozgalom a népi demokráciával szemben közömbös, vagy éppen ellenséges, régi beállítottságú pedagógusok kezében van. Ezen, elvtársak, változtatni kell! Pártszervezeteink különös gondot kell, hogy fordítsanak az úttörőmozgalom vezetőinek politikai nevelésére. Be kell vonni a falusi úttörőszervezetek vezetésébe és az úttörők nevelésébe a gépállomásokon, tszcs-kben és állami gazdaságokban dolgozó fiatal értelmiségieket is. Meg kell javítani az úttörők munkára való nevelését és fokozatosan biztosítani kell részvételüket közhasznú munkák — fémgyűjtés, faültetés, kalászszedés stb. — elvégzésében. Növelni kell az úttörőházak számát és gondoskodni kell azok megfelelő berendezéséről. Lelkesen dolgozó úttörőmozgalmunk népi demokratikus fejlődésünk egyik legszebb hajtása. Adjunk meg tehát minden támogatást ennek az egészségesen fejlődő mozgalomnak, hogy az úttörők százezrei, a serdülő gyermekek a hazát, a Szovjetuniót forrón szerető, szorgalmas és fegyelmezett, erőtől duzzadó fiatalokká, a szocialista építés lelkes katonáivá nevelődjenek. Pártunk nem kielégítően foglalkozott a gyermek- és ifjúsági irodalom kérdéseivel. Az Ifjúsági Könyvkiadó különösen ebben az évben elért bizonyos eredményeket. 1951 januárjától 1952 július végéig 227 szépirodalmi könyv jelent és jelenik meg. A DISZ korosztálybeli fiatalok számára pedig 103 könyv. Itt — azt hiszem — túlteng a mennyiség, a minőség rovására. És valóban, az ifjúsági irodalom főkérdése a témakörök helyes megválasztása és meghatározása Kevés az olyan ifjúsági regény és elbeszélés, amely a magyar ifjúság életét, harcát ábrázolná, amely megmutatná a magyar dolgozó fiatalság nehéz, szomorú sorsát a Horthy-rendszerben. Könyvek, érdekes regények, elbeszélések kellenek a magyar fiatalságnak, olyan könyvek, regények és elbeszélések, amelyek fiataljainkat a párt szeretetére nevelik, amelyek feltárják a fiatalság előtt pártunk és Rákosi elvtárs harcát a szabadság, a szocializmus ügyéért. Olyan könyveket kell adnunk a magyar fiatalságnak, amely az internacionalizmus szellemében, az imperializmus elleni gyűlöletre, forró hazaszeretetre neveli a magyar fiúkat és leányokat. Olyan könyveket kell, hogy adjanak íróink a magyar ifjúságnak, amelyek megmutatják a város és falu fiataljainak lelkes részvételét a szocializmus építésében, amelyek kialakítják a magyar ifjúság új, szocialista jellemvonásait. Sajnos, íróinknak csak egy kis része — így Urbán, Kónya, Kuczka, Hegedűs, Szüdi, Gergely Márta, Fehér Klára és Zelk Zoltán — ír a fiatalok számára. De ezek egy része is csak kisebb terjedelmű munkákkal szerepel: íróink egy tekintélyes része passzívan, vagy elutasítóan viseltetik a gyermek- és ifjúsági irodalommal szemben, valami alsóbbrendűt, komoly íróhoz méltatlant lát benne. Egyesek odáig mennek, hogy tagadják a gyermek- és ifjúsági irodalom szükségességét. Mindez azért történhetik meg, mert az írószövetség vezetősége is közömbösen viseltetik a gyermek- és ifjúsági irodalommal szemben. A DISZ Központi Vezetőségének eleven kapcsolatot kell teremteni az írókkal, mint ahogy ezt a Komszomol teszi és sokkal bátrabban kell az írók elé vinni az ifjúsági és gyermekirodalom kérdéseit s ha kell, nyíltan és bátran vitába kell szállni azokkal az írókkal, akik nem akarják megérteni, hogy a népi demokrácia nem mondhat le a szocialista szellemű gyermek- és ifjúsági irodalomról, mert ez egyet jelentene azzal, hogy lemondana az ifjúság nevelésének egyik legfontosabb eszközéről. Ami a fegyveres erőknél az ifjúság közötti pártmunkát illeti, megállapítható, hogy pártszervezeteink csak az utóbbi hónapokban kezdenek jobban törődni a DISZ-szervezetekkel. A néphadseregben a DISZ-tagok száma kétszer nagyobb, mint a párttagok száma. A DISZ vezető szervezeteiben komolyan megnőtt a párttagok súlya. Szólnom kell még, elvtársak, arról a nagy baráti segítségről, amelyben a DISZ-t a Szovjetunió dicső Komszomolja részesítette és részesíti. A Komszomol DISZ-delegációkat hívott meg a Szovjetunióba s lehetőséget nyújtott arra, hogy a DISZ vezetői és tagjai megismerkedjenek a Szovjetunió életével és a Komszomol gyakorlati munkájával. Nagy segítséget jelent a DISZ számára az is, hogy a Komszomol központi iskoláján jelentékeny számban DISZ-vezetők is tanulhatnak. Ez év elején Magyarországon járt a DISZ meghívására a Komszomol Központi Vezetőségének egy háromtagú, tekintélyes küldöttsége. A küldöttség tagjai megismerkedtek a DISZ-szervezetekkel és munkájukkal. Ittartózkodásuk alatt nagy odaadással segítettek a DISZ-nek. Átadták a Komszomol gazdag tapasztalatait, baráti kritikájukkal és tanácsaikkal nemcsak a DISZ- nek, de pártunknak is segítettek az ifjúsági munka megjavításában. A DISZ Központi Vezetőségének feladata, hogy ápolja és erősítse a DISZ és Komszomol közötti meleg, baráti kapcsolatokat. 1. A legfontosabb, hogy maradéktalanul biztosítsuk a párt vezetőszerepét a DISZ- ben, pártunk legfontosabb ifjúsági szervezetében. Pártunk szakadatlan nevelőmunkájával és rendszeres támogatásával biztosítani kell, hogy a DISZ vezetői és tagjai maradéktalanul megértsék a pártvezetés biztosításának jelentőségét a DISZ-ben. Erre annál is inkább szükség van, mert előfordul, részben a DISZ vezetőinél is, de különösen a DISZ közép- és alsó funkcionáriusainál, hogy helytelenül értelmezik a pártvezetés szerepét. Ezt az alapvető, elvi jelentőségű kérdést egyszerű szervezeti kérdéssé minősítik. És főként azt hangsúlyozzák, hogy biztosítani kell a DISZ részéről a kapcsolatokat a párthoz. Persze, ez feltétlenül helyes és szükséges is, de távolról sem elegendő! Mit értünk mi, elvtársak, a párt vezetésének biztosítása alatt a DISZ-ben? Azt értjük, hogy a DISZ egész munkáját, a párt politikájának szelleme hassa át, azt, hogy a DISZ szervezeteiben, vezetőiben és tagjaiban elevenen és kiolthatatlanul éljen az a tudat, hogy ifjúságunk csak akkor jár helyes úton és csak akkor tudja helyesen szolgálni a nép, a szocializmus, a béke megvédésének ügyét, ha tűzönvízen át követi nagy pártunkat és népünk vezérét, a mi szeretett Rákosi elvtársunkat. A DISZ-tagság százezres tömegei legyenek büszkék arra, hogy az új magyar nemzedék harcát és munkáját, az új, szocialista világ felépítését olyan kipróbált vezérkar irányítja, mint a mi harcedzett, nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. Továbbá azt értjük, hogy a DISZ-szervezetek minden mert ez a szoros, baráti kapcsolat egyik döntő biztosítéka annak, hogy a DISZ helyesen fejlődjék és a dicső Komszomolhoz méltóan betöltse szerepét pártunk oldalán. Amint az elvtársak látják, nagy feladatok elvégzése előtt áll pártunk az ifjúság között végzendő munka területén. összegezve: mik ezen a téren a legfontosabb tennivalók? tagját és vezetőjét hassa át a felszabadító szocialista Szovjetunió iránti határtalan szeretet és odaadás, hogy a magyar fiatalság mély tisztelettel és szeretettel, hűséggel viseltessék szeretett Sztálin elvtársunk iránt, akinek elsősorban köszönheti szabad, boldog életét. A DISZ csak akkor válik igazán a párt szilárd és hűséges segítőtársává, biztos tartalékseregévé, ha soraiban megingathatatlanul élni fog az a felismerés, hogy a pártot minden helyzetben követni, a párt politikájának szellemében cselekedni — ez a magyar ifjúság legfontosabb kötelessége. 2. Az ifjúság között végzendő fokozottabb pártmunkával el kell érnünk, hogy egy, legfeljebb két év alatt a DISZ valóban a magyar munkás, paraszt és tanulóifjúság döntő többségét átfogó tömegszervezetévé fejlődjék. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a DISZ politikai, nevelő és szervező munkája mellett bátrabban foglalkozzék az ifjúság sport- és kultúrigényeinek kielégítésével. 3. Meg kell javítani a Politikai Bizottság február 28-i határozatának végrehajtását és tovább kell növelni a 20 éven felüli párttagok számát a DISZ-ben. 4. Pártszervezeteinknek segíteniük kell a DISZ-t abban, hogy alapvetően megjavítsa vezetési módszereit, különös gondot fordítva arra, hogy a DISZ vezetői ne bürokratikus eszközökkel, hanem a tömegekkel való eleven kapcsolatok erősítése útján irányítsák, ellenőrizzék és erősítsék a DISZ-szervezeteket. 5. Fokozni kell a munkásifjúság mind nagyobb tömegeinek bevonását a szocialista versenybe, növelni kell az ifjú sztahanovisták számát. Biztosítani kell, hogy az üzemekben, gyárakban, bányákban, a szocialista termelés frontjának minden szakaszán, az ifjúmunkások mindenütt a korszerű munkamódszerek bevezetésének úttörői, a szocialista munkafegyelem megerősítésének bátor harcosai legyenek. 6. Gyors ütemben növelni kell a parasztfiatalság tömegeinek bevonását a DISZ-be. Gondoskodni kell arról, hogytszcs-kben, állami gazdaságokban, gépállomásokon olyan harcos DISZ-szervezetek fejlődjenek ki, amelyek képesek arra, hogy a falusi ifjúság nagy többségét a szocialista mezőgazdaság útjára vezessék. . 7. Az ifjúság közötti pártmunka központi kérdésének az új nemzedék szocialista szellemben való nevelését kell tekinteni. Fáradhatatlan harcot kell folytatni, a burzsoá, ideológia minden maradványa, a sovinizmus, klerikális befolyás, a pacifizmus, a cinizmus, a fegyelmezetlenség, a gondatlanság ellen, az éberség hiánya ellen. Ifjúságunk tudatában erősíteni kell azt a felismerést, hogy az a korszak, amelyben élünk, népünk új nemzedékétől helytállást, bátor kiállást követel. Csak bátor, tettrekész, minden elpuhultságtól, kényelmességtől, a nép ügye iránti közömbösségtől mentes ifjúság alkalmas arra, hogy az új szocialista világ építője és védelmezője szerepét méltóan betöltse. A nevelőmunka további feladata: megértetni fiatalságunkkal, hogy békeharcunk nem egyenlő a pacifizmussal. A béke megvédéséhez a mai nemzetközi helyzetben,,"Amikor az imperialisták eszeveszett fegyverkezést folytatnak, hogy leigázzák a szabad népeket és így a magyar népet is, erőre és jó hadseregre is szükség van! A béke fontos tényezője az is, hogy az ellenség tudja: a magyar dolgozó nép és benne az ifjúság el van szánva arra, hogy áldozatos munkával, tanulással, fegyelemmel védje, erősítse a népi demokrácia vívmányait, boldog, szabad jövőjét és fejlődését. Nem kevésbbé fontos tényező az is, hogy az impterialista ellenség tudja: az ifjúság el van szánva hazája békéjét, függetlenségét és szabadságát fegyverrel is megvédeni. És hogy erre fel is van készülve nemcsak a munka, de a honvédelem frontján is, jól tudja forgatni a fegyvereket és hogy elszántságában, katonai erényekben és tudásban méltó utóda a magyar történelem szabadságharcos, hős katonáinak. Ifjúságunkat az internacionalizmus, a harcos hazafiasság szellemében kell neveink Meg kell értetni a fiatalság milliós tömegeivel, hogy nagy, egységes, az egész világot átfogó szocialista frontnak vagyunk szerves része s hogy éppen ebben van a magyar nép leghatalmasabb ereje és további győzelmeink biztos záloga. Fiatalságunkban el kell mélyíteni és mind erősebbé kell fejleszteni a szikbad magyar haza iránti olthatatlan szeretetek Ki kell fejleszteni fiatalságunkban annak a tudatát, hogy az új magyar nemzedék történelmi küldetése, hogy pártunk vezetése alatt az új, szocialista magyar haza lelkes, fegyelmezett, akadályt nemismerő építője és ha kell, hős védelmezője legyen. Népünk ezen éves történelme folyamán egyetlen új nemzedéknek sem jutott ilyen magasztos feladatosztályrészül. Ennek a feladatnak elvégzése dicsőséggel van övezve, de egyben nagy felelősséggel is jár. A felsorolt feladatokat a DISZ csak pártunk vezetésével, állami intézményeink és társadalmi szervezeteink hathatós támogatásával tudja skeresen megoldani. Pártunk és államunk vezetői, íróink, művészeink, tanítóink, tanáraink és professzoraink, , a rádió, a mozi, a színház, a sajtó, minden szellemi erő fáradhatatlanul azon kell dolgozzék,hogy olyan új magyar nemzedék formálódjék és nőjön, amely szilárdan bízik népe ügyének igazában, amely az új világ építésének útján felmerülő nehézségeket könnyedén le tudja küzdeni, amely tisztában van történelmi küldetésével és kész nagy pártunkat tűzön-vizen át követni. Úgy kell pártunknak a DISZ-en keresztül nevelnie a magyar ifjúságot, hogy rá nagy pártunk minden körülmények között biztosan építhessen, hogy a magyar ifjúság elnyerje azt a megtisztelő címet, hogy népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak az ifjúsága. A párt munkája az ifjúság között Az ifjúság között végzendő munka feladatai $7man Sixter A párt felvilágosító munkája a tömegek között Horváth Márton elvtársnak az MDP Központi Vezetőségének ülésén tartott beszámolójából A Központi Vezetőség ülésén tartott beszámoló elején Horváth Márton elvtárs a szocializmus építésében elért eredményeinkről beszélt, hangsúlyozva: legjelentősebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatának fejlődése. Népünk öntudatának fejlődésében döntő része van pártunk felvilágosítómunkájának, lendületesebb, állandóbb, gazdagabban érvelő és erősebben a termelés felé forduló agitációnknak. — Mi magyarázza — folytatta Horváth elvtárs — szembetűnő eredményeink mellett is agitációnk gyengeségét? Először: az önelégültség, az eredményeken való megpihenés. Rákosi elvtárs emlékezetes 1950 február 10-i beszédében már figyelmeztetett ennek veszélyeire, amikor azt mondotta: „Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a párt és a tömegek egészséges kapcsolata. Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől.” Horváth elvtárs a továbbiakban elmondotta: sok pártfunkcionárius túl egyoldalúan támaszkodik arra, hogy pártunk politikája, államunk intézkedései „önmagukért beszélnek”. A tömegfelvilágosító munka lebecsülésének másik oka, a párt monopolhelyzetével kapcsolatos. Vannak, akik úgy képzelik, hogy a hatalmon lévő osztály és párt számára nincs olyan jelentősége a meggyőzés és tömegmozgósítás erőfeszítéseinek, mint a hatalomért vívott harc szakaszában. — A tömegeket megnyertük pártunk és politikánk számára — folytatta Horváth elvtárs. — Kivívott győzelmeinket nem fordíthatja visszájára semmi más, csak ha karbatesszük a kezünket, ha megpihenünk határainkon, ha nem látjuk továbbra is elsőrendű, harci és napi feladatunknak és kötelességünknek a tömegek megnyerését és mozgósítását. — A politikai nevelőmunka lebecsülésének, a megnyugvás hangulatának egyik legsúlyosabb következménye: az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. A szociáldemokratizmusról Horváth elvtárs a továbbiakban elmondotta: általános jelenség a szociáldemokratizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan vagy öntudatlanul szociáldemokrata nézeteket hangoztatnak és „utánpótlást” kapnak a munkásosztályba beáramló deklasszált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A legteljesebb mértékben időszerű, amit Rákosi elvtárs a szociáldemokrácia leleplezéséről mondott már a DISZ-kongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrácia áruló magatartását az osztályharc legkiélezettebb történelmi szakaszaiban, meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus támogatásában. Mindezt elsősorban az ifjúság számára, amely még alig ismeri tevékenységüket. — Önelégültségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizonyos szociáldemokrata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagyüzemekben, amelyekben a fordulat éve előtt erős szervezeteik voltak — folytatta Horváth elvtárs. — Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása arra enged következtetni, hogy egyik-másikban bizonyára szervezett ellenséges szocdem tevékenység folyik. A szociáldemokratizmus elvű és gyakorlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben. A klerikális reakcióról Horváth elvtárs ezután a klerikális reakció elleni harcról beszélt. Elmondotta, hogy a Mindszenti- és Grősz-per, az egyházak és az állam között (Folytatás az 5. oldalon) 1952 július 1.