Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)
1954-05-05 / 105. szám
1954 május 5. Különös rukományú autó állt meg néhány éve egy júniusi napon a moszkvai ulica Pravdi Dom 24. számú épülete előtt. Utasa, egy távoli Komszomoltitkár izgatottan sietett fel a Komszomolszkaja Pravda szerkesztőségébe. Nem jött üres kézzel! Az autó telistele volt tanácsadó levelekkel, amelyeket a fiatal Komszomol-titkárnak a lap bíráló cikke nyomán írtak a szovjet haza minden részéből. S ő most a szerkesztőség segítségét kérte e sokezer levél feldolgozásához. Szinte mindennapos történet ez, itt az ötemeletes épületben, a Pravda szomszédságában, ahol a világ legtekintélyesebb ifjúsági lapját, a Komszomolszkaja Pravdát készítik. A szerkesztőség első látásra is magával ragadó. Gyors munkáját, korszerű technikai berendezések segítik. A kéziratok továbbításához egy tapodtat sem kell tenni. A mintegy 12 kilométernyi hoszszúságú csőposta a sűrített levegő erejével szállítja a kívánt helyre a „lövedék"-be helyezett kéziratot. A TASZSZ híreit sem gépírónők kopogtatják, hanem önműködő távírógép. Hajnalonként, mikor elkészülnek az oldalak matricái, autók száguldanak a repülőtérre Nem a kinyomtatott lappéldányokat szállítják a távoli elosztó központokba, hanem csupán a négy oldal matricáját, s ezekről nyomtatják ott, helyben a lap számait. Érdekes, izgalmas a Komszomolszkaja Pravda technikai berendezése. Százszorta izgalmasabb, érdekesebb azonban az az út, mellet megjelenésed 1925 május 24 óta telt meg. Még egészen fiatal, hároméves volt a lap, amikor Sztálin elvtárs ezeket az emlékezetes szavakat intézte hozzá: „Légién a Komszomolszkaja Pravda hívóharang, amely felébreszti az alvókat, bátorítja az elfáradtakat, ösztönzi az elmaradókat, korbácsolja intézményeink bürokratizmusát, feltárja munkánk fogyatékosságait, megvilágítja építőmutkánk sikereit és fdőképpen megkönnyíti az új embereknek, a szocializmus új építőinek, az ifjak és leányok új nemzedékének kinevelését, akik a bolsevikok régi gárdájának helyébe léphetnek!" A Komszomolszkaja Pravda három évtizedes munkájában mind jobban beváltja,mit a párt célként eléje tűzött. Hívóharang, munkára, harcra hívó. A párt a szovjet nép ügyéért harcol. S mert harcos, fürge, mozgékony, mindig ott van, hol legnehezebb a munka. Erről beszél a fejlécén díszelgő három kitüntetése. A Lenin-rendjelet 1930-ban kapta meg. Mennyi kezdeményezés szökkent szárba, mennyi bátorítás hangzott fel hasábjain az első ötéves terv idején! ..Az ötéves tervet négy év alatt!" jelszó először a Komszomolszkaja Pravdában látott napvilágot. S hogy a jelszó valósággá váljék, a lap munkatársai nem kímélték erejüket. 1931-ig 28 „repülőszerkesztősége” működött a sztálingrádi Traktorgyár, Kuznyeck, Komszomolszk és az első ötéves terv más nagy építkezésein. Milyen is volt a „repülő-szerkesztőségek" munkája? A lap néhány munkatársa három vagonból álló szerelvényben rendezkedett be. Az egyik vagonban a nyomdát, a másikban a szerkesztőségi szobát, a harmadikban a lakószobát helyezték el. Az építkezés színhelyén helyi Komszomolszkaja Pravdát adtak ki, s a központot is tudósították az építkezés menetéről. Nem egy építkezésen a Komszomolszkaja Pravda — ott van feltüntetve a legjobb építők sorában. .. A második kitüntetést a Nagy Honvédő Háború alatt végzett jó munkájáért, sok sikeres kezdeményezéséért kapta. A háború maga váratlanul érte a szerkesztőséget. A hitlerista támadás napján, vasárnap a lap éppen a fiatalok pihenésének kérdésével foglalkozott. A vezércikk az ifjúmunkások pihenőnapjainak helyes felhasználásáról szólt. De a lap hamar megtalálta helyét a nagy küzdelemben. Tudósítói ott voltak a frontok tüzében. Felhívására,,Az egész nép szeretete övezze katonáinkat!" A pionírok, komszomolista lányok, az egész hátország tollat ragadott, s meleghangú, szerető, féltő levelek ezrei áradtak a harcosokhoz. A Komszomolszkaja Pravda kezdeményezte a hadiárvák feletti védnökségvállalást. Három év alatt 12 millió rubelt küldtek a szerkesztőségbe a hadiárvák gondozására. A Munka Vörös Zászló-rendjét, a harmadik kitüntetési megjelenésének 25. évfordulóján (1950. május 24.) kapta, mert sikeresen munkálkodott a háború utáni ötéves terv végrehajtásáért. A fronton még dúltak a harcok, de a lap már a hősi Sztálingrád újjáépítésére mozgósított. Szavára sokezer ifjú és leány ment Sztálingrádba. Még minden csupa rom volt, a fiatalok földalatti bunkerekben laktak, de a „Komszomolszkaja Pravda Sztálingrádban” címmel már újságot jelentettek meg, s a lap műsoros estjein a legjobb moszkvai művészek vendégszerepeltek. A Komszomolszkaja Pravda ma is ezen a harcos úton jár, amikor a szűzföldek megművelésére szervezi, lelkesíti a fiatalokat. Munkatársai ott vannak a távoli tájakon, s a lap minden lépésében kíséri a merész kezdeményezést. A lap ugyanakkor bíráló is, imirdirea:merészen bitótól Nem babusgatja komszomolisták gyengéit, de a minisztériumok hibáit sem. Hogyan bírál komszomolistát? Íme, egy kiragadott példa: L. S. végzős főiskolás lány húzódozott a falusi munkától. Egy fővárosi alkalmazotthoz ment férjhez, csak hogy a városban maradhasson. Visszaélt azzal, hogy az állam tiszteli a családot, s a házastársakat nem küldi egymástól távoleső vidékre. A lapban erről a kérdésről parázs vita folyt, s az egész szovjet ifjúság elítélte tettét: az érdekházasságot. Máskor a lap tekintélyével szerez érvényt bírálatának. Nem egy minisztert, vagy minisztériumot ostorozott már bíráló cikkeiben. Néhány évvel ezelőtt az alábbi címmel jelent meg egy cikk: „Az ön utasításai nem valósulnak meg, Orlov elvtárs”. Ebben az akkori papír- és erdőipari minisztert személy szerint megbírálta, mert az északi vidék erdőipari ifjúmunkásai részére utasítása ellenére sem építettek kultúrházat, a miniszter pedig elmulasztotta az ellenőrzést. A cikk nyomán intézkedések történtek, így korbácsolja a lap a hibákat, fogyatékosságokat. A lap nevelő, a hazaszeretet, a kommunista erkölcs nagyszerű nevelőmunkáját végzi. A Komszomolszkaja Pravda különösen sokat foglalkozik az embereknek a munkához való új viszonyával. Nemrégen egy laboratórium előadója levelet küldött a Komszomolszkaja Pravda szerkesztőségébe. Megírta benne, hogy az egyik fiatal laboránsnőnek egy építőmunkás udvarol. A fiú igen művelt volt, a lány azt hitte, hogy mérnök. Amikor megtudta, hogy udvarlója egyszerű építőmunkás, szakított vele, mondván, hogy ő nem megy feleségül egy munkáshoz. A levél megjelent a Komszomolszkaja Pravdában, s rövid idő alatt többezer levél érkezett az olvasóktól, amelyben megírták erről véleményüket. A leveleket több témára csoportosítva feldolgozták. Először azokat a leveleket közölték, amelyekben az olvasók megírták, hogy„büszkén viseljük a munkaruhát, mert ebben építjük a kommunizmust”. Másik alkalommal közölték: valamelyik ifjúmunkásnak egy lány szintén azt mondta , értelmiségi férjet képzelt magának. Ez az ifjúmunkás három fényképet küldött a laboránslánynak. Az egyik képen az ifjúmunkás, mint előadó látható, a másikon tudósok között ül egy gyűlés elnökségében, a harmadikon hirdetmény, amelyen felhívják a moszkvaiakat, hogy hallgassák meg előadását. „Kettőjük közül ki az értelmiségi?” — tették fel a kérdést. S bemutatták: mind jobban eltűnnek a szellemi és fizikai munka közötti különbségek. A Komszomolszkaja Pravda harcos, bíráló, nevelő munkáját nem jellemezhetnénk jobban, mint a kiváló szovjet író, Makszim Gorkij szavaival: „Nekem az a véleményem, hogy összes lapjaink közül a Komszomol sajtószerve a legelevenebb és legérzékenyebb. Egyszerű, kevés, de mindig találó és , lángoló szavakkal tud beszélni arról, ami okvetlenül szükséges és érdekes. Lelkes munkájával lángra tudja lobbantani a szíveket ..." Bőgős László TtPOJETAtKECEX CTPA1, COESRffXJhlCblOMCOMOflbCKflfl P flBAfl OpraH UeHTpa/ibnoro KoMmeTa B/1KCM SZÓ VJ ET NAPJ A = Álla Szitnyikova iskolásleány, a „Komszomolszkaja Pravda” előfizetője reggel megkapja az újságot Paul Robeson nyilatkozata New York, 1954. május 4. Paul Robeson nyilatkozatot adott a sajtónak, amelyben a többi között a következőket hangsúlyozza: különböző lapok szemléiről, rádiókommentátorok és folyóiratok azt a fantasztikus rágalmat terjesztették, hogy Paul Robeson „változtatja nézeteit". ..A következő nyilatkozatot szeretném tenni a sajtónak: Most is épp úgy, mint sok év óta, rendületlenül és teljes egészében az egész világ békéjéért és demokráciájáért, a négerek és a gyarmati népek felszabadításáért, a Szovjetunió, az új Anna és az európai népi demokráciák népeihez fűződő barátságért folyó harcra áldozom erőimet. Az egész világ dolgozóinak érdekei vezérelnek és tudom, hogy nincsen erő a földön, amely arra kényszerüthetne, hogy ezt az elvet eláruljam. Azoknak pedig, akik nyilvánosan azt állítják, hogy megváltoztattam nézeteimet, a következőket mondhatom: Minő butaságba süllyedhet az ember. Ma, midőn Dulles percenként fenyegetőzik a hidrogénbomba ledobásával, tehát azzal, hogy hasonló ellencsapást von a fejünkre, most talán kisebb jelentőségű a békéért folyó harc? Elképzelhető-e, hogy Paul Robeson, akit a nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntettek ki, valaha is abbahagyja a béke megszentelt ügyéért folyó harcát? t Vt SZAHAD ffiJÍÍSAG Megérkezett Genfbe a I irt na m i Éíomokrati ku* hlAxformaság küdöttsége Kedden Genfbe érkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége, hogy részt vegyen a külügyminiszterek tanácskozásán az indokínai kérdés megvitatásában. A küldöttség vezetője Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége kész elősegíteni az indokínai kérdés békés megoldását — mondotta Fam Van Dong megérkezésekor tett nyilatkozatában. Készülj az utolsó fémgyűjtő „rohamra“ Még hat nap van hátra a fémgyűjtő hónapból, a minisztertanács — mint ismeretes — május 10-ig meghosszabbította a gyűjtést. Most különösen értékes számunkra minden óra, jól fel kell használnunk a hátralévő napokat. Szervezeteink indítsanak harcot a fémgyűjtési terv túlteljesítéséért. Ma, szerdán, a munka befejeztével induljanak el a brigádok a vas és fém felkutatására, összegyűjtésére. Alaposan és körültekintően készüljenek fel szervezeteink a fémgyűjtő hónap utolsó „rohamára", a szombat—vasárnapi nagy fémgyűjtő napokra. Ha ezeken a napokon minden erőnket, leleményességünket latba vetjük, akkor a fémgyűjtő hónap nagy munkáját siker koronázza. Adjunk még több vasat a kohászatnak a fémgyűjtő hónap hátralévő napjaiban! A fémgyűjtő hónap „legforróbb“ napjaiban A DISZ központi vezetősége titkárságának dicsérete A fémgyűjtő hónap eddigi munkájából ifjúságunk jelentős része és számos DISZ-szervezet derekasan kivette részét. A DISZ központi vezetősége titkársága a fémgyűjtésben eddig végzett eredményes munkájukért dicséretben részesíti. A baranya megyei bizottságot, amely a városi gyűjtésben jelentős eredményeket ért el. (A titkárság ugyanakkor felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy hozza be a falusi gyűjtésben való elmaradást.) A bács-kiskun megyei bizottságot, amely a falvakban szervezi sikeresen a gyűjtést. (A titkárság felhívja a bizott-ság figyelmét arra, hogy hozza be a városi gyűjtésben való elmaradást.) A sztálinvárosi, a komlói és a miskolci városi bizottságot. A Rákosi Mátyás Művek, az Óbudai Hajógyár és a Vörös Csillag Traktorgyár DISZ-bizottságát. A XIX. kerületi bizottságot, Nyilas Ferenc elvtársat, a csányteleki DISZ-szervezet szervező titkárát. A 21. helyről az élvonalba A III. kerület az április 29-i értékelés szerint a 21. helyen kullogott a budapesti kerületek vasgyűjtési versenyében. De pénteken a kerület már büszkén jelentheti majd, hogy az élvonalba küzdötte fel magát. Eláruljuk a nagy titkot: az Óbudai Hajógyár szigeti öblében tíz ifjúmunkásból álló „hegesztőpisztolyos” brigád napok óta valóságos ,,kincsesbánya” feltárásán két hatalmas, csaknem 60 méter hosszú uszályhajó feldarabolásán dolgozik. A III. kerület tehát nagy meglepetést tartogat a fémgyűjtő hónap utolsó napjaira. A két uszályhajó vasroncsa több mint 20 vagon vashulladékot jelent a kohóknak , a kerületnek pedig reményt az elsőségre. Ott kezdődött a dolog, hogy Timári Géza, a Hajógyár DISZ- bizottságának titkára a hajókovács-műhelyben felkereste Kiss Lajost, az egyik ifjúsági brigád sztahanovista brigádvezetőjét. A beszélgetésből percek alatt megszületett a ,,haditerv”. A DISZ-alapszervezet a kongreszszusi versenyben legjobb eredményt elért fiatalokat jelölte a „hegesztőpisztolyos” brigádba, így többek között Varga Ferenc, Nyámka Miklós, A. Szabó Imre, Gregó József, Csanádi János kerültek a brigádba, akik a műhelyben is példát mutatnak a fiataloknak vállalásuk teljesítésében. Az elhagyott szigeti öbölben a felszabadulás óta áll rozsdásan, elhagyatottan a két uszályhajó. Néhány napja hegesztőpisztollyal felszerelt fiatalok „szállták meg” a hajó „fedélzetét”, s felosztották egymás között a munkát. A 60 méteres uszályon egyszerre nyolc fiatal dolgozik a hegesztőpisztollyal. — Kemény feladatot vállaltunk, de még e héten teljesítjük — mondja Kiss elvtárs, a brigád vezetője. — A hajók fenekén mintegy 10—15 centiméteres betonréteget kell csákánnyal feltörnünk, ami az uszály egyensúlyát biztosította. Ebben a munkában különösen kitűnt Gregó József ifjúmunkás, aki személyes példamutatásával magával ragadta a többieket is. A hajó farától néhány méterre a sekély vízben már ott áll a „lehorgonyzott” úszótalp. A brigád diszistái ezen szállítják majd el a feldarabolt uszályroncsot a közelben álló uszályra. A jövő hét elején két uszályrakomány vashulladék indul a csepeli kikötőbe, hogy az Óbudai Hajógyár fiataljainak küldeménye mielőbb eljusson a martin kemencékbe. Ez a küldemény hírül viszi majd azt is, hogy a gyár hajókovács-műhelyének tíz ifjúmunkása derekas munkát végzett. Megmentették kerületük becsületét, s néhány napos erőfeszítésükkel a III. kerület a 21. helyről az élvonalba tört fel. Az Óbudai Hajómár szigeti öblében higesztőpisztollyal vágják darabokra az egyik osztályt a fiatalok. Kiss Lajos elvtárs (középen áll) Imi. nyitja a munkát. (Gajdár Pál felvétele) Kedden Genfben, Korea — a tárgyalóteremben, Indokína a küszöbön .A genfi konferencia tegnapi ülésén folytatták a koreai kérdéssel kapcsolatos tárgyalásokat. A szónokok listájára mindössze három felszólaló: a kanadai, a holland és az etiópiai küldött iratkozott fel. Egyikük felszólalása sem tartalmazott újat. Genfben tehát továbbra is Koreáról folyik a szó a tárgyalóteremben, de a jelentésekből megállapítható, hogy rendkívül, élénk diplomáciai tevékenység folyik már a második napirendi pont, az indokínai probléma ügyében is. Csaknem valamennyi hírügynökség egyetért abban, hogy az Indokínával kapcsolatos megbeszélések a legközelebbi jövőben a diplomáciai kulisszák mögül a nyilvános tárgyalások színterére kerülnek. Az MTI Genfbe küldött tudósítójának jelentése szerint például ,biztosra vehető, hogy az indokínai problémával kapcsolatos vitát a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének megérkezése után nyomban megkezdik.” Az AFP francia hírügynökség már az időpontot is tudni véli: tudósítója szerint az indokínai vita esetleg még e héten megkezdődhet, így érthető, hogy a tárgyalások előkészületei az értekezlet valamennyi részvevője részéről teljes erővel folynak. Hétfőn például a három nyugati nagyhatalom küldöttségének vezetői tanácskozást folytattak a Rao Daj-féle kormány külügyminiszterével. A tanácskozás után közzétett nyilatkozat szerint a bábcsászár képviselője „hajlandó résztvenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttével tartandó megbeszéléseken, de már jóelőre olyan kijelentéseket tett, amelyek bizony a megegyezés készségének hiányáról tanúskodnak. Az indokínai kérdés vitáját megelőző hatalmas érdeklődést csak növelte az a tény, hogy a tegnap esti órákban a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége megérkezett Genfbe, s ezzel az indokínai tárgyalások megkezdésének valamennyi feltétele adva van. Az Indokínával kapcsolatos tanácskozások küszöbönálló megkezdése természetesen az egész nemzetközi közvélemény figyelmeztek középpontjában áll, de nem vitás, hogy a vita kezdetét a francia küldöttség várja a legizgatottabban. Ez érthető is. A francia expedíciós csapatok helyzete egyre reménytelenebb Dien Bien Phunál. A „Pravda" Genfbe küldött tudósítói „Az erőpolitika bajnokainak elszigetelődése ’ című cikkükben rámutatnak annak jelentőségére, hogy az amerikaiak intrikái ellenére, végül is a konferencia megegyezésre jutott az indokínai kérdés megvitatásának részvevőit illetően. Felhívják a figyelmet azonban arra ,is, hogy „még igen sok a nehézség, minthogy az indokínai kérdés békés rendezésének ellenségei korántsem tették le a fegyvert az elszenvedett kudarcok után", . Mégis, már az indokínai tanácskozások jelenlegi szakaszában is jogos amerikai kudarcról beszélni — ezt Dulles elutazásán kívül számos más tény is bizonyítja. Így jogos az Új-Kína hírügynökség különtudósítójának az a szellemes meglátása is, amely szerint „Uncle Sam" varázsvesszeje már nem működik úgy, mint régen. S ez valóban így van: az Egyesült Államok ,,szövetségesei" már korántsem engedelmeskednek az amerikai karmester pálcájának olyan egyszerűen, mint a múltban. Huang Hua, a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség szóvivője sajtóértekezleten számolt be az értekezlet kedd délutáni üléséről. A genfi értekezlet keddi ülésén Van Vaithajakon herceg, thaiföldi külügyminiszter elnökölt. Az ülésen Kanada, Hollandia és Etiópia küldöttségének vezetője szólalt fel .Az elnök javasolta: minthogy senki sem iratkozott fel a további ülések szónoki listájára, szerdán és csütörtökön ne tartsanak ülést és ezt a két napot a küldöttségek nemhivatalos érintkezésre használják fel. A legközelebbi ülést pénteken délután tartják. Pearson kanadai külügyminiszter mindenekelőtt elmondotta, felszólalásának célja: e akarja kerülni, hogy magatartását úgy fogják fel, mintha nem támogatná teljesen az úgynevezett ENSZ-országok politikáját a koreai kérdésben. Kijelentette, nem szeretné, ha úgy tekintenének rá, mint aki közömbös azokkal a támadásokkal szemben, amelyeket az Egyesült Államok ellen intéztek a genfi értekezleten. — Ezek után természetes — mondotta a kínai szóvivő — hogy Pearson beszéde nem volt egyéb, mint Dulles maltheti felszólalásának helyeslése. A kanadai külügyminiszter semmifé se határozott javaslatot nem terjesztett elő a koreai kérdés megoldására. A holland külügyminiszter a kanadaihoz hasonlókép nyilatkozott. Zavde Gabre Hervot, az abessziniai küldöttség vezetője volt a keddi ülés utolsó szónoka. Ő sem tett semmiféle pozitív vagy új javaslatot, beszédében azonban kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a koreai kérdést békés úton oldják meg. 3