Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-05-05 / 105. szám

1954 május 5. Különös ru­kományú autó állt meg néhány éve egy júniusi na­pon a moszkvai ulica Pravdi Dom 24. számú épülete előtt. Utasa, eg­y távoli Komszomol­­titkár izgatottan sietett fel a Komszomolszkaja Pravda szer­kesztőségébe. Nem jött üres kézzel! Az autó telistele volt tanácsadó levelekkel, amelye­ket a fiatal Komszomol-titkár­­nak a­ lap bíráló cikke nyomán írtak a szovjet haza minden ré­széből. S ő most a szerkesztő­ség segítségét kérte e sokezer levél feldolgozásához. Szinte mindennapos történet ez, itt az ötemeletes épületben, a Pravda szomszédságában, ahol a világ legtekintélyesebb ifjúsági lapját, a Komszomolsz­­kaja Pravdát készítik. A szer­kesztőség első látásra is magá­­val ragadó. Gyors munkáját, korszerű technikai berendezések segítik. A kéziratok továbbításá­­­hoz egy tapodtat sem kell­­ tenni. A mintegy 12 kilométernyi hosz­­szúságú csőposta a sűrített le­vegő erejével szállítja a kívánt helyre a „lövedék"-be helyezett kéziratot. A TASZSZ híreit sem gépírónők kopogtatják, hanem önműködő távírógép. Hajnalon­ként, mikor elkészülnek az olda­lak matricái, autók száguldanak a repülőtérre Nem a kinyom­tatott lappéldányokat szállítják a távoli elosztó központokba, hanem csupán a négy oldal mat­ricáját, s ezekről nyomtatják ott, helyben a lap számait. Érdekes, izgalmas a Kom­szomolszkaja Pravda technikai berendezése. Százszorta izgalma­sabb, érdekesebb azonban az az út, mellet megjelenésed 1925 má­jus 24 óta telt meg. Még egészen fiatal, hároméves volt a lap, amikor Sztálin elv­társ ezeket az emlékezetes sza­vakat intézte hozzá: „Légi­én a Komszomolszkaja Pravda hívó­­harang, amely­ felébreszti az al­vókat, bátorítja az elfáradtakat, ösztönzi az elmaradókat, korbá­csolja intézményeink bürokra­tizmusát, feltárja munkánk fo­gyatékosságait, megvilágítja épí­­tőmu­tkánk sikereit és fdőképpen megkönnyíti az új embereknek, a szocializmus­ új építőinek, az ifjak és leányok új nemzedéké­nek kinevelését, akik a bolsevi­kok régi gárdájának helyébe léphetnek!" A Komszomolszkaja Pravda három évtizedes munká­jában mind jobban beváltja,­­­mit a párt célként eléje tűzött. Hívóharang, munkára, harcra hívó. A párt a szovjet nép ügyéért harcol. S mert harcos,­­ fürge, mozgékony, mindig ott van, hol legnehezebb a munka. Erről beszél a fejlécén díszelgő három kitüntetése. A Lenin-rendjelet 1930-ban kapta meg. Mennyi kezdeménye­zés szökkent szárba, mennyi bá­torítás hangzott­ fel hasábjain az első ötéves terv idején! ..Az öt­éves tervet négy év alatt!" jelszó először a Komszomolszkaja Pravdában látott napvilágot. S hogy a jelszó valósággá váljék, a lap munkatársai nem kímélték erejüket. 1931-ig 28 „repülő­­szerkesztősége” működött a sztálingrádi Traktorgyár, Kuz­­nyeck, Komszomolszk és az el­ső ötéves terv más nagy épít­kezésein. Milyen is volt a „re­pülő-szerkesztőségek" munkája? A lap néhány munkatársa há­rom vagonból álló szerelvény­ben rendezkedett be. Az egyik vagonban a nyomdát, a másik­ban a szerkesztőségi szobát, a harmadikban a lakószobát he­lyezték el. Az építkezés színhe­lyén helyi Komszomolszkaja Pravdát adtak ki, s a központot is tudósították az építkezés me­netéről. Nem egy építkezésen a Komszomolszkaja Pravda — ott van feltüntetve a legjobb építők sorában. .. A második kitüntetést a Nagy Honvédő Háború alatt végzett jó munkájáért, sok sikeres kez­deményezéséért kapta. A hábo­rú maga váratlanul érte a szer­kesztőséget. A hitlerista táma­dás napján, vasárnap a lap ép­pen a fiatalok pihenésének kér­désével foglalkozott. A vezér­cikk az ifjúmunkások pihenőnap­jainak helyes felhasználásáról szólt. De a lap hamar­­ megta­lálta helyét a nagy küzdelemben. Tudósítói ott voltak a frontok tüzében. Felhívására,,Az egész nép szeretete övezze katonáin­kat!" A­ pionírok, komszomolis­­ta lányok, az egész hátország tollat ragadott, s meleghangú, szerető, féltő levelek ezrei árad­tak a harcosokhoz. A Kom­szo­­molszkaja Pravda kezdeményez­te a hadiárvák feletti védnökség­­vállalást. Három év alatt 12 mil­lió rubelt küldtek a szerkesztő­ségbe a hadiárvák gondozására. A Munka Vörös Zászló-rend­jét, a harmadik kitüntetési meg­jelenésének 25. évfordulóján (1950. május 24.) kapta, mert sikeresen munkálkodott a hábo­rú utáni ötéves terv végrehajtá­sáért. A fronton még dúltak a harcok, de a lap már a hősi Sztálingrád újjáépítésére mozgó­sított. Szavára sokezer ifjú és leány ment Sztálingrádba. Még minden csupa rom volt, a fia­talok földalatti bunkerekben laktak, de a „Komszomolszkaja Pravda Sztálingrádban” cím­mel már újságot jelentettek meg, s a lap műsoros estjein a leg­jobb moszkvai művészek ven­dégszerepeltek. A Komszomolszkaja Pravda ma is ezen a harcos úton jár, amikor a szűzföldek megműve­lésére szervezi, lelkesíti a fiata­lokat. Munkatársai ott vannak a távoli tájakon, s a lap minden lépésében kíséri a merész kez­deményezést. A lap ugyanakkor bíráló is, imirdirea:merészen bitótól Nem babusgatja komszomolisták gyengéit, de a minisztériumok hibáit sem. Hogyan bírál kom­szomolistát? Íme, egy kiragadott példa: L. S. végzős főiskolás lány húzódozott a falusi munká­tól. Egy fővárosi alkalmazotthoz ment férjhez, csak hogy a vá­rosban maradhasson. Visszaélt azzal, hogy az állam tiszteli a családot, s a házastársakat nem küldi egymástól távoleső vidék­re. A lapban erről a kérdésről parázs vita folyt, s az egész szovjet ifjúság elítélte tettét: az érdekházasságot. Máskor a lap tekintélyével szerez érvényt bí­rálatának. Nem egy minisztert, vagy minisztériumot ostorozott már bíráló cikkeiben. Néhány évvel ezelőtt az alábbi címmel jelent meg egy cikk: „Az ön utasításai nem valósulnak meg, Orlov elvtárs”. Ebben az akkori papír- és erdő­ipari minisztert személy szerint megbírálta, mert az északi vidék erdőipari ifjú­munkásai részére utasítása elle­nére sem építettek kultúrházat, a miniszter pedig elmulasztotta az ellenőrzést. A cikk nyomán intézkedések történtek, így korbá­csolja a lap a hibákat, fogyaté­kosságokat. A lap nevelő, a hazaszeretet, a kommunista erkölcs nagyszerű nevelőmunkáját végzi. A Kom­szomolszkaja Pravda különösen sokat foglalkozik az embereknek a munkához való új viszonyá­val. Nemrégen egy laboratórium előadója levelet küldött a Kom­szomolszkaja Pravda szerkesz­tőségébe. Megírta benne, hogy az egyik fiatal laboránsnőnek egy építőmunkás udvarol. A fiú igen művelt volt, a lány azt hit­te, hogy mérnök. Amikor meg­tudta, hogy udvarlója egyszerű építőmunkás, szakított vele, mondván, hogy ő nem megy fe­leségül egy munkáshoz. A le­vél megjelent a Komszomolsz­kaja Pravdában, s rövid idő alatt többezer levél érkezett az olvasóktól, amelyben megírták erről véleményüket. A leveleket több témára csoportosítva fel­dolgozták. Először azokat a le­veleket közölték, amelyekben az olvasók megírták, hogy­­„büsz­kén viseljük a munkaruhát, mert ebben építjük a kommunizmust”. Másik alkalommal közölték: va­lamelyik ifjúmunkásnak egy lány szintén azt mondta , értelmi­ségi férjet képzelt magának. Ez az ifjúmunkás három fényképet küldött a laboránslánynak. Az egyik képen az ifjúmunkás, mint előadó látható, a másikon tudó­sok között ül egy gyűlés elnök­ségében, a harmadikon hirdet­mény, amelyen felhívják a mosz­kvaiakat, hogy hallgassák meg előadását. „Kettőjük közül ki az értelmiségi?” — tették fel a kér­dést. S bemutatták: mind jobban eltűnnek a szellemi és fizikai munka közötti különbségek. A Komszomolszkaja Pravda harcos, bíráló, nevelő munkáját nem jellemezhetnénk jobban, mint a kiváló szovjet író, Mak­­szim Gorkij szavaival: „Nekem az a véleményem, hogy összes lapjaink közül a Komszomol sajtószerve a legelevenebb és legérzékenyebb. Egyszerű, ke­vés, de mindig találó és , lángoló szavakkal tud beszélni arról, ami okvetlenül szükséges és ér­dekes. Lelkes munkájával láng­ra tudja lobbantani a szíve­ket ..." Bőgős László TtPOJETAtKE­­CEX CTPA1, COESRffXJhlCbl­­OMCOMOflbCKflfl P flBAfl OpraH UeHTpa/ibnoro KoMmeTa B/1KCM SZÓ VJ ET NAPJ A = Álla Szitnyikova iskolásleány, a „Komszomolszkaja Pravda” előfizetője reggel megkapja az újságot Paul Robeson nyilatkozata New York, 1954. május 4. Paul Robeson nyilatkozatot adott a sajtónak, amelyben a többi között a következőket hang­súlyozza: különböző lapok szemléiről, rádiókommentátorok és folyóira­tok azt a fantasztikus rágalmat terjesztették, hogy Paul Robeson „változtatja nézeteit". ..A következő nyilatkozatot szeret­ném tenni a sajtónak: Most is épp úgy, mint sok év óta, rendület­lenül és teljes egészében az egész világ békéjéért és demo­kráciájáért, a négerek és a gyar­mati népek felszabadításáért, a Szovjetunió, az új A­nna és az európai népi demokráciák népei­hez fűződő barátságért folyó harcra áldozom erőimet. Az egész világ dolgozóinak érdekei vezérelnek és tudom, hogy nincsen erő a földön, amely arra kény­­szerüthetne, hogy ezt az elvet el­áruljam. Azoknak pedig, akik nyilvánosan azt állítják, hogy megváltoztattam nézeteimet, a következőket mondhatom: Minő butaságba süllyedhet az ember. Ma, midőn Dulles percenként fe­nyegetőzik a hidrogénbomba le­­dobásával, tehát azzal, hogy ha­sonló ellencsapást von a fejünk­re, most talán kisebb jelentőségű a békéért folyó harc? Elképzel­­hető-e, hogy Paul Robeson, akit a nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntettek ki, valaha is abba­hagyja a béke megszentelt ügyéért folyó harcát? t Vt SZAHAD ffiJÍÍSAG Megérkezett Genfbe a I irt na m i Éíomokrati ku* hlAxformaság küd­öttsége Kedden Genfbe érkezett a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttsége, hogy részt vegyen a­ külügyminiszterek tanácskozásán az indokínai kérdés megvitatá­sában. A küldöttség vezetője Fam Van Dong, a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság miniszter­­elnökhelyettese. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége kész előse­gíteni az indokínai kérdés békés megoldását — mondotta Fam Van Dong megérkezésekor tett nyilatkozatában. ­ Készülj az utolsó fémgyű­jtő „rohamra“ Még hat nap van hátra a fémgyűjtő hónapból, a miniszter­­tanács — mint ismeretes — május 10-ig meghosszabbította a gyűjtést. Most különösen értékes számunkra minden óra, jól fel kell használnunk a hátralévő napokat. Szervezeteink indítsanak harcot a fémgyűjtési terv túlteljesítéséért. Ma, szerdán, a munka befejeztével induljanak el a brigádok a vas és fém felkutatására, összegyűjtésére. Alaposan és körültekintően készüljenek fel szer­vezeteink a fémgyűjtő hónap utolsó „rohamára", a szombat—va­sárnapi nagy fémgyűjtő napokra. Ha ezeken a napokon minden erőnket, leleményességünket latba vetjük, akkor a fémgyűjtő hó­nap nagy munkáját siker koronázza. Adjunk még több vasat a kohászatnak a fémgyűjtő hónap hátralévő napjaiban! A fémgyűjtő hónap „legforróbb“ napjaiban A DISZ központi vezetősége titkárságának dicsérete A fémgyűjtő hónap eddigi munkájából ifjúságunk jelen­tős része és számos DISZ-szervezet derekasan kivette részét. A DISZ központi vezetősége titkársága a fémgyűjtésben eddig végzett eredményes munkájukért dicséretben részesíti. A baranya megyei bizottságot, amely a városi gyűjtésben jelentős eredményeket ért el. (A titkárság ugyanakkor fel­hívja a bizottság figyelmét arra, hogy hozza be a falusi gyűjtésben való elmaradást.) A bács-kiskun megyei bizottságot, amely a falvakban szervezi sikeresen a gyűjtést. (A titkárság felhívja a bizott-­­­ság figyelmét arra, hogy hozza be a városi gyűjtésben való elmaradást.) A sztálinvárosi, a komlói és a miskolci városi bizottságot. A Rákosi Mátyás Művek, az Óbudai Hajógyár és a Vö­rös Csillag Traktorgyár DISZ-bizottságát.­­ A XIX. kerületi bizottságot, Nyilas Ferenc elvtársat, a csányteleki DISZ-szervezet­­ szervező titkárát. A 21. helyről az élvonalba A III. kerület az április 29-i értékelés szerint a 21. helyen kullogott a budapesti kerületek vasgyűjtési versenyében. De pénteken a kerület már büszkén jelentheti majd, hogy az élvo­nalba küzdötte fel magát. El­áruljuk a nagy titkot: az Óbudai Hajógyár szigeti öblében tíz ifjúmunkásból álló „hegesztő­­pisztolyos” brigád napok óta valóságos ,,kincsesbánya” feltá­rásán két hatalmas, csaknem 60 méter hosszú uszályhajó fel­­darabolásán dolgozik. A III. kerület tehát nagy meglepetést tartogat a fém­­gyűjtő hónap utolsó napjaira. A két uszályhajó vasroncsa több mint 20 vagon vashulladékot jelent a kohóknak , a kerület­nek pedig reményt az elsőségre. Ott kezdődött a dolog, hogy Timári Géza, a Hajógyár DISZ- bizottságának titkára a hajóko­­vács-műhelyben felkereste Kiss Lajost, az egyik ifjúsági brigád sztahanovista brigádvezetőjét. A beszélgetésből percek alatt megszületett a ,,haditerv”. A DISZ-alapszervezet a kongresz­­szusi versenyben legjobb ered­ményt elért fiatalokat jelölte a „hegesztőpisztolyos” brigádba, így többek között Varga Ferenc, Nyámka Miklós, A. Szabó Imre, Gregó József, Csanádi János kerültek a brigádba, akik a mű­helyben is példát mutatnak a fiataloknak vállalásuk teljesíté­sében. Az elhagyott szigeti öbölben a felszabadulás óta áll rozsdá­san, elhagyatottan a két uszály­hajó. Néhány napja hegesztő­­pisztollyal felszerelt fiatalok „szállták meg” a hajó „fedél­zetét”, s felosztották egymás között a munkát. A 60 méteres uszályon egyszerre nyolc fiatal dolgozik a hegesztőpisztollyal. — Kemény feladatot vállal­tunk, de még e héten teljesítjük — mondja Kiss elvtárs, a bri­gád vezetője. — A hajók fene­kén mintegy 10—15 centiméteres betonréteget kell csákánnyal fel­törnünk, ami az uszály egyen­súlyát biztosította. Ebben a munkában különösen kitűnt Gregó József ifjúmunkás, aki személyes példamutatásával ma­­gával ragadta a többieket is. A hajó farától néhány méterre a sekély vízben már ott áll a „lehorgonyzott” úszótalp. A bri­gád diszistái ezen szállítják majd el a feldarabolt uszályron­csot a közelben álló uszályra. A jövő hét elején két uszály­rakomány vashulladék indul a csepeli kikötőbe, hogy az Óbudai Hajógyár fiataljainak küldemé­nye mielőbb eljusson a martin kemencékbe. Ez a küldemény hírül viszi majd azt is, hogy a gyár hajókovács-mű­­helyének tíz ifjúmunkása de­rekas munkát végzett. Megmen­tették kerületük becsületét, s néhány napos erőfeszítésükkel a III. kerület a 21. helyről az él­vonalba tört fel. Az Óbudai Ha­jóm­­ár szigeti öblében higesztőpisztollyal vágják dara­bokra az egyik osztályt a fiatalok. Kiss Lajos elvtárs (középen áll) Imi. nyitja a munkát. (Gajdár Pál felvétele) Kedden Genfben, Korea — a tárgyalóteremben, Indokína­­ a küszöbön .A genfi konferencia tegnapi ülésén folytatták a koreai kérdés­sel kapcsolatos tárgyalásokat. A szónokok listájára mindössze három­ felszólaló: a kanadai, a holland és az etiópiai küldött irat­kozott fel. Egyikük felszólalása sem tartalmazott újat. Genfben tehát továbbra is Koreáról folyik a szó a tárgyalóteremben, de a jelentésekből megállapítható, hogy rendkívül, élénk diplomáciai tevékenység folyik már a második napirendi pont, az indokínai probléma ügyében is. Csaknem valamennyi hírügynökség egyet­ért abban, hogy az Indokínával kapcsolatos megbeszélések a legközelebbi jövőben a diplomáciai kulisszák mögül a nyilvános tárgyalások színterére­­ kerülnek. Az MTI Genfbe küldött tudósítójának jelentése szerint például ,­biztosra vehető, hogy az indokínai problémával kapcso­latos vitát a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének megérkezése után nyomban megkezdik.” Az AFP francia hírügy­nökség már az időpontot is tudni véli: tudósítója szerint az indo­kínai vita esetleg még e héten megkezdődhet, így érthető, hogy a tárgyalások előkészületei az értekezlet valamennyi részvevője részéről teljes erővel folynak. Hétfőn például a három nyugati nagyhatalom küldöttségének vezetői tanácskozást folytattak a Rao Daj-féle kormány külügyminiszterével. A tanácskozás után közzétett nyilatkozat szerint a bábcsászár képviselője „hajlandó­­ résztvenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttével tartandó megbeszéléseken, de már jóelőre olyan kijelentéseket tett, amelyek bizony a megegyezés készségének hiányáról tanús­kodnak. Az indokínai kérdés vitáját megelőző hatalmas érdeklő­dést csak növelte az a tény, hogy a tegnap esti órákban a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttsége megérkezett Genfbe, s ezzel az indokínai tárgyalások megkezdésének valamennyi fel­tétele adva van. Az Indokínával kapcsolatos tanácskozások küszöbönálló meg­kezdése természetesen az egész nemzetközi közvélemény fi­gyel­­meztek középpontjában áll, de nem vitás, hogy a vita kezdetét a francia küldöttség várja a legizgatottabban. Ez érthető is. A fran­cia expedíciós csapatok helyzete egyre reménytelenebb Dien Bien Phunál. A „Pravda" Genfbe küldött tudósítói „Az erőpolitika baj­nokainak elszigetelődése ’ című cikkükben rámutatnak annak je­lentőségére, hogy az amerikaiak intrikái ellenére, végül is a kon­ferencia megegyezésre jutott az indokínai kérdés megvitatásának részvevőit illetően. Felhívják a figyelmet azonban arra ,is, hogy „még igen sok a nehézség, minthogy az indokínai kérdés békés rendezésének ellenségei korántsem tették le a fegyvert az elszen­vedett kudarcok után", . Mégis, már az indokínai tanácskozások jelenlegi szakaszában is jogos amerikai kudarcról beszélni — ezt Dulles elutazásán kí­vül számos más tény is bizonyítja. Így jogos az Új-Kína hírügy­nökség különtudósítójának az a szellemes meglátása is, amely szerint „Uncle Sam" varázsvesszeje már nem működik úgy, mint régen. S ez valóban így van: az Egyesült Államok ,,szövetségesei" már korántsem engedelmeskednek az amerikai karmester pálcájá­nak olyan egyszerűen, mint a múltban. Huang Hua, a genfi értekez­leten részvevő kínai küldöttség szóvivője sajtóértekezleten szá­molt be az értekezlet kedd dél­utáni üléséről. A genfi értekezlet keddi ülésén Van Vaithajakon herceg, thai­földi külügyminiszter elnökölt. Az ülésen Kanada, Hollandia és Etiópia küldöttségének vezetője szólalt fel­ .Az elnök javasolta: minthogy senki sem iratkozott fel a további ülések szónoki lis­tájára, szerdán és csütörtökön ne tartsanak ülést és ezt a két na­pot a küldöttségek nemhivatalos érintkezésre használják fel. A legközelebbi ülést pénteken dél­után tartják. Pearson kanadai külügymi­niszter mindenekelőtt elmondot­ta, felszólalásának célja: e akarja kerülni, hogy magatartá­sát úgy fogják fel, mintha nem támogatná teljesen az úgyneve­zett ENSZ-országok politikáját a koreai kérdésben. Kijelentette, nem szeretné, ha úgy tekintené­nek rá, mint aki közömbös azok­kal a támadásokkal szemben, amelyeket az Egyesült Államok ellen intéztek a genfi értekezle­ten. — Ezek után természetes — mondotta a kínai szóvivő — hogy Pearson beszéde nem volt egyéb, mint Dulles maltheti fel­szólalásának helyeslése. A ka­nadai külügyminiszter semmifé se határozott javaslatot nem terjesztett elő a koreai kérdés megoldására. A holland külügyminiszter a kanadaihoz hasonlókép nyilat­kozott. Za­vde Gabre Hervot, az abessziniai küldöttség vezetője volt a keddi ülés utolsó szónoka. Ő sem tett semmiféle pozitív vagy új javaslatot, beszédében azonban kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a koreai kérdést békés úton oldják meg. 3

Next