Szabad Szó, 1946. április (3. évfolyam, 74-95. szám)

1946-04-01 / 74. szám

F Smrfóafa—T­emesvár líf. évfolyam, 74. szám | Jkra 200 lej Taxa pßut3 In mimerar cont. ©fft- Dir, Gen. P. T. T. Nr. i7.3«4''tf4f »OUIIKAI NÄMUP BmmmaBamBmammmmammmmmmmmmmmmmmmmammw.wmmaaa Felelős szerkesztő: LAZÁR JÓZSEF Héttő, 1946 április 1 Nem alkuszunk! , írta: KACSÓ SÁNDOR A nemzeti parasztpárt két hivatalos­ lapja, a bukaresti „Dreptatea“ és a ko­lozsvári „Patria“ egyidőben közölte ugyanazt a nyilatkozatot az erdélyi ma­gyar kérdésről Ohabeanu dr.-tól. Ez a­ nem­ mindenkitől ismert név egyébként Boiu* Zacharias dr.-t, a nemzeti paraszt­párt egyik kimagasló vezéregyéniségét ta­kar­ja. Mérsékelt hanghordozás, amelyen a nyilatkozat szól s képzett, régi politi­kus Boda Zachariás dr., aki ezt a hangot használja, így talál össze ez a kettő pon­tosan­* a mérsékelt hang és a régi, képzett politikus. Botla Zachariás ugyanis tudja, hogy a mérsékelt hang adott esetben kor­­bácsolóbb minden szeditevetténél. D® Botla Zacharias azt is tudja, hogy minden megnyilatkozás voltaképen a hatásai­ban él tovább, ez adja meg értékét és je­lentőségét. Csakhogy tudjuk ezt mi is s éppen azért vizsgáljuk nyilatkozatát pon­t­­esen ebből a szempontból. S hogy az értékeléssel ne várakoztassuk az olvasót­­ a cikk végéig, hadd állapítsuk meg mindej járt itt és kemény őszinteséggel: ez az ok jós simasággal gördülő nyilatkozat a régi értelmű nacionalizmus álnoksága.­­ A nemzeti parasztpárt vezetősége nem­ viseltetik ellenséges érzülettel a magyar nép, de különösen a magyar demokraták Iránt — állapítja meg Boi­« Zacharias.­ Azt jelenti ez, hogy ebben a kérdésben­ voltaképpen nem volna ellentét e párt és Groza miniszterelnök között. Ée már a­ „módszerek“ kérdésében igenis van. A Nemzeti Demokrata Arcvonal jelszava ugyanis Boila szerint ez: megbékélni min­­den áron, ez pedig — ugyancsak Boila szerint — eddig csak annyit eredménye­kért, hogy „felheccelte az erdélyi magya­rokat a románok ellen és felkeltette a ro­mánok féltékenységét.“ Egy ilyen őszinte és becsületes hittel kielemzett megállapítás után az igazi mai demokrata ezzel folytatná: mit kell te­hát tenni, hogy az erdélyi magyarok (ál­lítólagos) felheccinlését az egészséges me­js­zerbe tereljük közösen vissza, a románok féltékenységet pedig okos felvilágosítás­sal leszereljük. Ezt tenné, mondom, egy mai szellemiségű, őszinte demokrata. De Boia Zachariás a régifajta képzett poli­tikus, ki nem hajlandó elfogadni sem az új demokrácia szellemiségét, sem mód­szereit. Simán gördíti tovább politikai elgondolását s nyugodt nacionalista ön­érzettel mondja ki, hogy mit ért ő a ma­gyarok „fdhcccelése“ alatt. Az egyenjo­gúsításra vonatkozó ígéreteket érti. S természetesen ugyancsak ez az, ami fel­keltette benne és a a vele együttérző román „oym­okra­tkbap“ a féltékenységet. Az ő meggyőződése szerint ugyanis: „A ma­gyar lakosság keretbe volna illeszthető és megbék­éhető anélkül, hogy ez a műve­let az unalkodó román elem hátrányát szolgálná.“ Hát ez az! Ez a keretbe illesztés és az uralkodó elem! Mintha a mi régi nacio­­nalista politikusainkat hallanék 1867-től 1­918-ig. Ezek is az erdélyi románság kér­dését „egyszerű közigazgatási feladatnak“ érezték és hirdették, természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy­ ennek a közigazga­tási feladatnak a megoldására az „idősebb fivér“ az elhivatott. Az „idősebb Tver“ náluk a magyar volt, a „közigazgatási gelacht“ p­dig a magyar eleni uralkodó érvényesülése. S íme, ezt kínálja fel ne­künk, természetesen fordított viszony­­latban, Bolla Zacharias most! 1946-ban! Mintha az idők csak annyiban fejlődtek volna, hogy most az ő pártja az, ki fel­kínál s nekünk kell elfogadnunk a köz­­igazgatási megoldást, illetve megalkud­nunk úgy, ahogy éppen lehet. De Bolla Zachariás nemcsak elméleti közíró, hanem harcos gyakorlati politikus is. Harcol tehát és ugyancsak régi fajta képzett politikus módján. A „felheccelt“ magyarokat azzal „csendesítik meg“, hogy ugyanakkor, amikor a romániai magyar nép brassói nagygyűlése a kirívó sérelmek halmazát tárta fel — kívánságok formájá­ban — a demokrata kormány felé, ami­kor a földosztási, illetve földelkobzási visszaélések áradata s a visszaperlési tör­vény végrehajtásának újabb fosztogatási hulláma. zúdul végig a magyar falvak és városok fölött, gunyoros hangon jelenti ki: „Mi csak annyi igazságot, egyenlősé­get és szabadságot kérünk a magunk ré­szére, amennyit a Nemzeti Demokrata Arcvonal kormánya a magyarság részére biztosított“, így a magyarok felé! Ugyan­ez a kijelentés azonban — ugyebár *~ al­kalmas arra is, hogy a román tömegek féltékenységét „leszerelje“, hiszen ez a régi és tanult politikus nem kevesebbet mond volle, mint azt, hogy a magyarok­nak adott jogokat a román tömegektől veszi el az a gonosz demokratikus kor­­­mány. S egyidejűleg, mintha gondosan megrendezett dolog volna, a nyilván fél­revezetett „Viata Ev­ettasci“ rímű bu­karesti lap, mint a külföld felé is alkal­mas szócső, ugyanolyan jogokat követel a kormánytól, mint amilyeneket a ma­gyarok kaptak. Ez is alkalmas ára a ro­mán tömegek féltékenységének lecsende­­skésére! Említettük, hogy a nyilatkozatok kö­vetkezményekben válnak cselekedetekké. Jó cselekedetekké, vagy gonoszakká. Bol­la Zachariás, a régi politikai receptek szerint, jól politizál. Három felé is üt egyszerre. Hadd keseredjenek el még jobban a magyarok, veszítsék el a kor­mányba vetett bizalmukat és a demo­kráciába helyezett hitüket. S­­hadd nőj­­jön még nagyobbra a román tömegek féltékenysége is és forduljanak szembe a demokratikus kormánnyal, mert ez az ő terhükre dédelgeti ma a magyarokat — de holnap már a zsidókat is. És végül­ hadd szaporodjanak a „La­tra»asca Ma­­n»u!“ jelszóval kísért magyarverések min­denütt a vegyeslakosságú f­avakban, mert a román-magyar megbékülés csak akkor jó és kívánatos, ha azt a nemzeti paraszt­­párt irányítja e „keretbe illeszkedés“ el­gondolásával és a az uralkodó román elem szupremáciájával, nem pedig a ro­mán­ demokrácia az egyenjogúsítás érde­kében folytatott harcával. Igen, ez k is demokrácia, Oma bizonyos régi den­okrá­­cia, amely ugyanilyen elgondolásokká­ fullasztotta a közigazgatási megoldások ■ mocsarába Gyulafehérvárt és szíckette­t meg magyarságunkkal egy történelmi be­csapás keserves élményét.­­ De nekünk nem kell már többé ez 3 . „demokrácia!“ Nekünk az 32 új demo­krácia kell, minden kihívás, provokáció, figyelemelterelés és fenyegetés ellenére is, az az új demokrácia kell, amely az együtt­­­­lakó népek becsületes egyenjogúsága «-.jó­ján teremti meg a bék­ét és az építő együttélés előfeltételeit. Mi nem alku­szunk s ezt vegye tudomásul az a régi dc­■ mokrácia, amely ma már, 1946-ban, a rég­i akciót il’tenni. Nekünk csak art őszint®­­ román demokrácia felé kívánság az egyen­jogúsítás, a reakció felé követelés ugyan­ivá. Követelés bizony, mégha ez a reakció az államapparátuson, sőt kormányténye­zőkön keresztül érvényesülne is. A ro­mán demokrácia velünk együtt harcol s annak az új és becsületes békekötésnek .­­­ szellemiségét keresi, amely már nem »s I csak ennek a két népnek az ügye, hanem I az egész v»lágé. Mi hiszünk abban, hogy I ez a szellemiség s az ebből fakadó gyakor­­­lati megoldások győznek, mert ha nem, akkor nem lesz itt igazi demokrácia és­­ igazi béke, hanem csak további „keret­be illesztés“, va­gyis elnyomás, amiből rém­­kezünk, bármilyen olajos simasága­it ka­rnál­ják is. A Moszkvába érkezett új amerikai nagykövettel Truman tzünetet küldött Sztálinnak Byrnes javaslatát fogadta el a Biztonsági Tanács Moszkva. Smith tábornok, az Egye­sült Államok új moszkvai nagykövete, repülőgépen megérkezett a Szovjet­ Unió f­ővárosába. Truman elnöktől személyes üzenetet hozott Sztálin vezértábor­nagynak. A Radar jelentése megjegyzi, hogy ezt az üzenetet Trumen elnök még London. A Reuter brit hí­rügy­nök­­ség diplomáciai tudósítója jelenti New Yorkból, hogy a Szovjet­ Unió főmegbí­­zottjának távozása a Biztonsági Tanács üléséről nem jelenti a Szovjet­ Unió visz­­szavonulását az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéből Connally szenátor, az amerikai széna­ azelőtt írta, mielőtt a Biztonsági Tanács megkezdte volna az iráni kérdés vitáját. _ Anglia új moszkvai nagykövete, Mau­rice Drumend, előreláthatóan április ele­­jén érkezik Moszkvába. "Washington­ Truman elnök teg­nap kijelentette: nem szándékozik külön tus külügyi bizottságának elnöke kijelen­tette, hogy az elmúlt héten a két legna­gyobb jelentőségű politikai esemény a kö­vetkező volt­­­. A Szovjet­ Unió részé­ről adott biztosíték a vállalt kötelezett­­ségek teljesítésére, amelyet megerősített Sztálin vezértábornagy nyilatkozata, ki­fejezve egyben a népek egyöntetű eltő­üzenetet küldeni Sztálin vezértábornagy­­nek az Egyesült Nemzetek Szervezetének eseményeivel kapcsolatban és nem is volt szó erről, nem is tervezték az újabb­­ üzenet­küldést, mint egyes lapok tudni­­ vélték­ kéltségét, hogy nent akarnak háborút. 8. IA szovjet csapatok visszavonása Iránból, ami a Szovjet­ Unió békés szándékainak bizonyítéka. Connally szenátor, nyilat­kozata további során, felhívta az ame­rikai kormányt, engedjen bizonyos kér­désekben és nyilatkozzék készségesnek bi­zonyos áldozatokra. Ameikai elismerés a Szovjet­ Unió bérpolitikájáról Közvetlen tájékoztatást kér a Biztonsági Tanács Moszkvától és Teherántól New York. Péntek este a Biztonsági Tanács a szovjet küldöttség távollétében i­s folytatta az iráni kérdés vitáját és egy­hangúlag elfogadta Byrnes amerikai kül­ügyminiszternek a javaslatát, melynek értelmében az Egyesült Nemzetek Szer- i vezető közvetlen jelentést és tájékozta­tást kér a szovjet és az iráni­ kormánytól, a két ország között folyó tárgyalásokról, valamint arról, hogy a szovjet csapatok teljes kivonása ezeknek a tárgyalásoknak a folyománya-e. Az erről a javaslatról szóló jegyzéket átadták a Szovjet­ Unió, valamint Irán washingtoni követségének, azzal a kéréssel, hogy haladéktalanul to­vábbítsák Moszkvába, illetve Teheránba. Szerdára tűzték ki az újabb ülést az iráni ügyben, akkorra várják a választ Moszk­vából és Teheránból. New York. A Biztonsági­ Tanács résén a lengyel, az ausztráliai, a holland és a francia főmegbízott javasolta, hogy hosszabb határidőt tűzzenek ki a Moszk­vától és Teherántól kért tájékoztatásra. Április harmadikát jelölték meg, de ha addig m­a érkezne meg a válasz, a Tv-Teherán. Irán miniszterelnökének fő titkára tegnap kijelentette, hogy a szov­jet csapatok tervszerűen folytatják a ki­vonulást. .Az elmúlt huszonnégy óra alatt Iránnak a Kaspi-tó déli partvidékén fek- I­vő tartományából távoztak a szovjet csa­patok. Irán miniszterelnöke részleges átalakí­tást hajtott végre kormányán és egyik rokonát nevezte ki pénzügyminiszterré. Az új miniszter is támogatja a Szovjet-nács újabb haladékot fog adni A Times című­ angol lap különtudósí­tója jelent New Yorkból: feltétlenül biztosra vehető, hogy a szovjet főmegs­­hízott távollétében semmiféle fontos dön­tést nem hoz a Biztonsági Tanács.­­ Un­óval való közvetlen tárgyalásokat. T­e­h­e­r­á­n, Irán miniszterelnöke szom­baton délben megerősítette a hírt, hogy, a szovjet csapatok kiürítik Magarszan­i tartományt és a Kaspi-tenger partja men­tén horgonyzó hajókra szállnak. Az iráni kormány rendkívüli minisztertanácsot­ tartott. A tanácskozások sokáig elhúzód­tak, de hogy mit intéztek, arról még nem adtak ki semmiféle közleményt. Tervszerűen folyik a szovjet csapatok kivonulása Iránból

Next