Szabad Szó, 1967. április-június (24. évfolyam, 6880-6956. szám)

1967-04-08 / 6886. szám

X^’D’a'T----v'/ ^7 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ RKP BÁNÁT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 6886. szám 4 oldal ára 25 bani Szombat, 1967 április 8 lisziellezetti és tiszt A fid drága kincs — HASZNÁLJUK KI GAZDÁLÁGOSAN Ámbár földünkre nem panasz­kodhatunk, a befektetést sok­szor mégsem fizette vissza. Idő­járási tényezők gátoltak meg abban, hogy a korszerű mező­gazdálkodási módszerekkel ál­landósítsuk a magas hozamo­kat. A víz és a szárazság sűrűn megvámolta a termést. Az ár­víz elleni küzdelemben az ál­lam is segített bennünket. Az el­múlt esztendőkben állami be­fektetéssel főcsatorna-rendszer és szivattyúállomás épült. Árvíz te­hát nem fenyeget többé, de min­den évben voltak még vízkárt szenvedő területeink, máskor pe­dig a szárazság köszöntött be. A kertészetben elért eredmé­nyek meggyőztek bennünket ar­ról, hogy szántóföldünkön ma­gasabb hozamokat csakis úgy érhetünk el, ha ott is meghono­sítjuk az öntözéses növényter­mesztést. A kérdést alaposan meg­vitattuk. A szövetkezeti tagok általában magukévá tették a ve­zetőtanács javaslatát. Egyesek a­­zonban így vélekedtek: „Minek nekünk a víz, amikor tavasszal úgyis túl sok van belőle“. Való­ban, nyárig jelentős területünk majd minden esztendőben víz alatt van. Viszont amikor beállt a nyári szárazság, az akadékos­­kodók is azt mondták: „Most jó volna egy kis víz“. A sok vi­ta szülte azt az elhatározást, hogy olyan csatornarendszert épít­sünk, mellyel egyszerre két prob­lémát oldunk meg — alkalmas legyen a vízfelesleg elvezetésé­re, s­­szárazság idején öntözés céljából hasznosíthassuk. Láthat­ós esztergapad-tételt szerelnek az aradi Esztergapadgyárban ták, hogy a kertészetben azért értünk el jó eredményeket, mert a terület nagy részét öntöztük. Szántóföldi öntözéssel 1962-től kezdve kísérleteztünk. A mentát 24 hektáron öntöztünk és elég jó termést takarítottunk be. 1963- ban a 80 hektáron termesztett mentából 50 hektáron serkentet­tük a növény fejlődését mester­séges esővel, 1964-ben pedig már 100 hektáron. Ámbár nem volt műtrágyánk, a 160 hektáron men­tából — ebből 100 hektáron ön­tözés által —, 1 430 000 lej pénz­bevételre tettünk szert. Minthogy a Fenek nevű terü­letrészünk igen alacsony fekvé­sű, s a talajvíz magas, 1966-ban elhatároztuk, hogy néhány, éven belül 500 hektár területen vég­zünk vízszabályozási munkálatot. A mi esetünkben nagyon szük­séges ez a megoldás, ugyanis tavaly jelentős területen vízkárt szenvedtek a növényeink. Az egész tagság összefogásá­nak eredményeként, 8800 köbmé­ter föld megmozgatása által 2300 folyóméter csatornát ástunk, s így 308 hektár öntözhető terü­letünk van, míg a vízkártól 450 hektárt óvhatunk meg. Ámbár a csatornarendszer még nem kész, zsilipeket, áteresztőket, hidakat kell építenünk — erre idén ke­rül sor — ezen a tavaszon sike­rült megszabadítani vetéseinket a víztől. Ezt elősegítette az is, hogy a múlt hetekben 2000 köb­méter föld megmozgatásával rendbehoztuk a régebben ásott, de időközben betömődött csak Gyurcsik Pál, az óteleki mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke (Folytatás a 2. oldalon) Ne maradjon fehér holló Érdekes kisfilm-összeállítást mutattak be a temesvári Tehno­­metal üzem klubjában. A havon­kénti munkavédelmi kiképzés ke­retében megtartott vetítésen a dolgozók megismerkedhet­tek az alkohol káros ha­tásával, a munkabaleseteknél nyújtandó első segélynyújtás for­máival, a mesterséges légzés kü­lönböző módozataival, a tűzve­szély megelőzésével. Az érdekes, tanulságos rendezvény, amely el­nyerte a dolgozók elismerését, re­mélhetőleg nem sokáig marad fehér holló. (ALMÁSI ISTVÁN levelező). Temesvári fiatalok hazafias munkája az Unirii téren 1z­­ÁMUNKBAnl — Cikkeink nyomán (2. oldal) - TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA (3. oldal) Arad rajoni MTSZ-ek tapasztalatcseréje Kisiratoson A Szabad Szó szerkesztőségé­nek mezőgazdasági osztálya csü­törtökön, április 6-án, a ter­melőszövetkezetek Arad rajoni szövetsége segítségével Kisira­toson tapasztalatcserét szerve­zett. A tapasztalatcserén Arad rajon azon mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteinek elnökei, agrármérnökei és az öntözéses növénytermesztési részleg fele­lősei vettek részt, ahol öntö­zésre talajvizet használnak, il­letve használni fognak. Jelen volt a tapasztalatcserén Drăgu­­lescu Ion mérnök, a termelő­­szövetkezetek tartományi szö­vetsége hidroameliorációs osz­tályának főnöke, Horváth Ist­ván, a tartományi Talajjavítá­si és Telkesítési Igazgatóság mérnöke, Haţegan Zaharia mér­nök, a termelőszövetkezetek Arad rajoni szövetségének el­nöke, Fenesi Péter, a Nagy­­szentmiklós rajoni nagyőszi termelőszövetkezet elnöke, az Arad rajoni mezőgazdasági ta­nács képviselői. A tapasztalatcserét azzal a céllal szervezték, hogy az el­nökök, szakemberek megismer­kedjenek a kisiratosi termelő­­szövetkezetben alkalmazott ön­tözési módszerrel, s a tanulta­kat odahaza, az egységek sajá­tos adottságai figyelembe vé­telével, differenciáltan alkal­mazzák. 56 újítási Az elmúlt negyed­évben a Boksári Fémszerkezeti és Me­zőgazdasági Gépgyár­tó Üzem műszaki kabinetjéhez 56 újí­tási javaslatot nyúj­tottak be. Ezek kö­­­zül már 17-et alkal­maznak a termelés­ben és általuk mint­egy évi százezer lej megtakarítás szárma­zik. Egyedül Tudor Gheorghe újítása, me­lyet az egyik nagy­ javaslat ipari építkezés fém­szerkezeteinél alkal­maznak, 60 000 lej ér­tékű megtakarítást eredményez. Az elő­­számítások szerint, több mint évi 20 000 lejt takarítanak meg Mureşan Constantin technikus javaslata alapján, a tárcsás­borona telep egyik alkatrészének módo­sítása révén. (RO­­TARESCU ION leve­lező) Téglagyári idény­nyitás Március közepe táján még lázas készülődés jellemezte a temesvári székhelyű Tartomá­nyi Építőanyag-gyártó Vállalat valamennyi téglagyártó rész­legének munkáját. A tavaly ő­­szi leállást követő általános ja­vítások utolsó simításainak idő­szaka volt ez. A Jó­járt Pál mérnök által vezetett javító­műhely dolgozói derekas mun­kát végeztek, így aztán a rész­legek egymás után jelenthették az évente megismétlődő mon­datot: „készen vagyunk az in­dulásra!“.­­ Vigyáztunk arra, hogy a présházak gépeit és felszerelé­seit még a beindulás előtt próbaüzemeltetésnek vethessük alá, hisz ezután minden leállás, minden javítás a termelés kárá­ra menne — mondotta Jójárt elvtárs. Valóban, a téglagyártás egyik sajátos jellemzője, hogy ta­vasztól őszig megállás nél­kül kattognak a téglát egyen­letes méretekre vágó gépek, öntik fehér füstjüket az öreg égetőkemencék. A téglagyártási idény meg­kezdődött. A présházak egyen­letes ütemességgel ontják a téglák tízezreit, százezreit. A szárítófelületek egymás után telnek meg gondosan összera­kott, sötétbarna, a légáramlat hatására mind világosabb szint nyerő üreges és tömör téglák­kal. Savi Dán mérnökkel, a vállalat technikai osztálya ve­zetőjével, ellenőrző útja során a két részleg közötti úton ta­lálkozunk. A gyártási idény e­­lőkészítését illetően a fiatal mérnök a következőket mondja: „Kétségtelen, hogy a javítórész­­legbenek jó munkával biztosí­tották az időbeni indulást. Ám nem szabad megfeledkezni a részlegek dolgozóiról sem, akik szintén alaposan kivették ré­szüket mind a nyersanyag e­­lőkészítésében, mind pedig a különböző javításoknál­. Aztán nevek következnek. O­­lyan emberek nevei, akik lelki­­ismeretes munkával járultak hozzá az optimális idénynyitás­hoz. Köztük először a mesterek „korelnökéről“ Schiesser Péter­ről esik szó. Ő is azok közé tartozik (a hosszú évtizedek so­rán ki tudja már hányadszor), akik elsőnek jelenthették, hogy az előkészítő munkálatokat be­fejezték. De ugyanez mondható el az ifjabb nemzedék képvise­lőjéről, Crainic Nicolae II-ről, a 2. számú részleg vezetőjéről is. A részleg többi dolgozója kö­zül Meller Miklós, Teacă Tro­fim és mások tűntek ki. Még néhány nap, s a megszárí­tott anyagok bekerülnek a ke­mencék feneketlen gyomrá­ba. Aztán az idénynyitás új, minden „téglás“ szívét megdo­bogtató szakasza következik: a kemencék begyújtása. Ennél a szinte szertartásos pillanatnál a részlegek apraja-nagyja jelen szokott lenni. Ezzel be is fe­jeződik az idénynyitással járó izgalmak időszaka és megkezdő­dik a folyamatos termelés. A kemencék tüzében átalakult pi­ros színű téglák ezrei egymás után hagyják majd el a gyár te­rületét, kerülnek­­ az építőte­­lepekre. Az előkészítő munkák pontos­ságából pedig már most arra lehet következtetni, hogy idén az építőknek nem lesz pana­szuk az IRMC termékeire. Sem minőségileg, sem mennyiségi­leg ... Boros Ferenc mérnöki Bukarestbe érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsége A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghí­vására péntek délben a főváros­ba érkezett a Francia Kommu­nista Párt küldöttsége. A kül­döttségben Etienne Fajon elv­társ, a Francia KP KB Politbüró­­jának tagja, a l'Humanité igaz­gatója és Jacques Denis elvtárs, a Francia KP KB tagja vesz részt. A Băneasa repülőtéren a kül­döttség tagjait a következő elv­társak fogadták: Paul Niculescu- Mitzil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnök­ségének tagja, a KB titkára, Manea Mănescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának pót­tagja, a KB titkára, Ghizela Vass, az RKP KB tagja, Constantin Vasiliu, az RKP KB helyettes osztályvezetője, pártaktivisták. Nicolae Ceauşescu elvtárs fogadta a Francia Kommunista Párt küldöttségét Péntek délután Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára megbeszé­lést folytatott Etienne Fajon elv­társsal, a Francia KP KB Polit­­bürójának tagjával, a l'Huma­nité igazgatójával és Jacques De­nis elvtárssal, a Francia KP KB tagjával. A megbeszélésen részt vettek a következő elvtársak: Paul Ni­­culescu-Mizil, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Leonte Răutu, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, Manea Mănescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára és Ghizela Vass, az RKP KB tagja. Ebből az alkalomból meleg, elvtársi légkörben véleménycsere folyt a két pártot kölcsönösen érdeklő egyes kérdésekről, a kom­munista és munkásmozgalom, va­lamint a nemzetközi helyzet több időszerű kérdéséről. A temesvári Vin­­alcool vállalat la­boratóriumában minőségi ellenőr­zésnek vetik alá a forgalomba ke­rülő italt Jó reggelt, Derült tavaszi reg­gelen érkeztem Nagy­­szentmiklósra. Né­hány éve már, hogy nem láttam ezt a vá­rost. Hogy őszinte le­gyek, elszorult a szí­vem, mikor arra gon­doltam, hogy az eső­zések után mekkora lehet ott a sár. Már otthon elhatároztam, rövidre szabom út­jaimat, hogy ameny­­nyire lehet, óvjam cipőimet, de a város meglepetéssel foga­dott, ennek a gyö­nyörű tavaszi reggel­nek az első meglepe­tésével: a főutcákat sima aszfalt burkol­ja. A kinyúló ég né­ha-néha magát kelle­­tően pillantott bele a megöntözött aszfalt csillogó tükrébe. Az eddigi eredmények­hez 1967-ben újabb 14 000 négyzetméter burkolat fog járulni a Petru Maior­­ és a Negru Vodă utcák­ban. Ébredt a város. A mindent megszépítő tisztaságban rámkö­szöntek az első vi­rágok törékeny vid­­­aszin és sárga fe­jecskéikkel. A legbát­rabbak az árvácskák voltak. De nemsoká­ra jönnek a többiek is, ahogy felmeleg­szik az idő. A jár­dák szegélyén cso­portokba rendeződve tanakodnak, plety­­kálgatnak a virágok, szigorú szemekkel mustrálják a leg­újabb női divatot és elemezgetik. Nincs jobb dolguk. Mit tagadtam, ér­tük jöttem ide, hogy lássam őket, hogy ír­jak fogadott szüleik­ről. Ezért utam a vá­rosi üvegházba veze­tett. Olyan nagy a jövés-menés, mi­nt máshol az ünnepek e­­lőtt. Virágokat visz­nek, öntöznek, kötöz­nek. A szemek gyak­ran tapadnak a hőmé­rő számoszlopára: plusz 18 fok, egy ti­zeddel sem több vagy kevesebb. Hosszú asz­talokon sokszínűen feldíszített földágyak, a város és a rajon falvainak jövőbeni gyöngyfüzérei. Az ü­­vegház intim melegé­ben azt sem tudja az ember, min csodál­kozzon jobban: a vi­rágok szépségeket ki­záró ígéretében vagy az itt dolgozó munká­sok szorgalmában. A levegőben mintha a beteljesülés előtti nyugtalanság érződne, a hangulatok kelleme ott leselkedik az ü­­vegfalak között. A közben megeredt e­­ső cseppjei ütemesen peregtek a felettük kinyúló hatalmas ü­­­­veglapokra. A sűrű eső ezüst szálakkal varrta az eget a föld­höz, lent a mivel sem törődve növögető vi­rágok. Mindjárt a be­járatnál magastörzsű rózsaerdő fogad. Ja­nuárban oltották őket, most szépen felsora­kozva várják a kiülte­tést. S hogy a nyári é­­lő szőnyegek számára —, amelyeket annyi törődéssel szőnek a kertészek — legyen a­­nyag, itt készülnek a „fonalak". 25 000 bé­csi szép, 2000 laboda, 15 000 petunia, 20 000 aragátum és több tíz­­ezer sárga coleus vár­ja a kiültetést. A ker­tészek külön csoport­ja lesi a szépségek szeszélyeit. A fő va­rázslómester Sárközi János, mellette dolgo­zik Galambos Mária, Filipov Erzsébet, Gu­­licska János, Such Er­zsébet és mások. Munkájukat szere­tettel, odaadással végzik. Április tizen­ötödikén kezdődik a virágszőnyegek szövé­se. Ekkor egy újabb munkaközösség veszi át a virágstafétát, az IGRS és a város la­kói. Remélhetőleg minden járókelő vi­gyázni fog arra, hogy ne dobjon szemetet, cigarettacsutkát, s mi több, ne lépjen a szé­pen elrendezett vi­rágágyásokra. A mozgó állványok­kal körülvett új blok­kok előtt, a modern üzletek kirakataiba pillantgatva, a járóke­lőkre kacsintgatva, virágok ott fogják élni kis életüket a mi gyönyörködtetésünkre. Megszokjuk látásukat, megszokjuk gondozá­sukat ... Szép tavaszi regge­len érkeztem Nagy­­szentmiklósra. A virá­gokat kerestem. Meny­nyire jellemzőek erre a fejlődő kisvárosra a magukat mutogató szirmok. Jó reggelt, virágok! Szántó Margit

Next