Szabad Vasas, 1945 (50. évfolyam, 1-6. szám)

1945-07-15 / 1. szám

/Ötvenedik évfolyam. 1. szám. Világ proletárjai egyesüljetek! Budapest, 1945 július 15.­ ­ Új feladatok előtt Nagyon hosszú­­üldözés és kényszer­hall­gatás után először adódik mód, hogy szaba­don közölhessük gondolatainkat és célkitűzé­seinket szaklapunk útján a vasasok harcos táborával. Be kell vallanom, hatása alatt állok — amikor e cikket írom — a ránk nézve történelmi eseménynek. Ha le tudnám pergetni­ filmszerűen ennek az elmúlt 25 esz­tendőnek, ennek a magyar motívumokkal teletűzdelt, minden ízében reakciós fasiszta bandák által végigbitangolt negyedévszá­­zadnyik szenvedéseit, ha szemlé­­ltetővé tud­nám tenni azt az állhatatosságot, azt a szí­ves, minden áldozatot vállaló bátor kiállást, amit a vasasok minden üldözésen át meg­maradt csapata a Szövetség átmentése érde­kében meghozott, ha érzékeltetni tudnám, mit jelentett a legvadabb üldözés alatt ez­rével megtartani rendőrségi bejelentés nél­kül az értekezleteket, titkosan kezelt pénz­ből segélyezni az elhurcoltak és bebörtönözöt­­tek hozzátartozóit, akkor talán azok, akik a nehéz időkben közömbösen tudták nézni viselkedésünket a halálfejes gyilkos légiók­kal szemben, megértenének bennünket. Úgy érzem, ezzel a megállapítással tartozom azoknak, akik végigharcolták ezeket a ne­héz időket, de főképpen mártírjainknak, akik soha többé vissza nem térnek közénk. Jen.ilk, hug., a felsz­ivadtu­l, emberek megértsék őket... utána vagyunk!... Mi megnőttünk, sokan vagyunk, a romok országában tényezők lettünk. Ez az egyetlen fix pont, az egyetlen arc­himédeszi pont, amely biztató arra, hogy csak a mi teremtő, alkotó erőnk, a mi tudatos fegyelmezett akarásunk vihet ki bennünket, illetve orszá­gunkat a fasizmius szörnyű pusztításaiból. Csak a szervezett munkások kollektív ereje építheti fel a szabad népek, szabad országát, az ifj, demokratikus szabad Magyarorszá­got.. A vas- és fémmunkások országos sza­bad szakszervezete is e célnak akar megfe­lelni, amikor a sebességváltón tartva a ke­zét az újjáépítés programját hajtja végre. Új és nagy feladatok várnak ránk, új távla­tok nyílnak me­g előttünk, ami arra késztet bennünket, hogy önmagunk fölött is csinál­junk egy áttekintést. Tudjuk és érezzük, hogy a 25 éves ellenforradalom kisugárzása nagy mértékben szívódott fel a­­kevésbé el­lenálló tömegekben, és az intézményesen ter­jesztett téveszmék agyonsebezték a gyen­gébb, a félrevezetett embereket. Azért első­rendű feladatunknak tekintjük, hogy a szakszervezetbe özönlő emberanyagot lemér­jük, helyes irányba tereljük, tudatossá, szo­cialistává neveljük. Ezt a feladatot mind­enekelőtt el kell végezni, mert ezen épül vagy bukik minden törekvésünk az újjáépí­tés terén. Minden erőinket tehát erre a te­rületre kell összpontosítani. Ki kell csiholni tudni az új rend pillérét, a kollektív embert. Csak vele és általa tudjuk a nagy feladatot megoldani. A tegnap embere nem alkalmas új világot építeni. A tegnap embere csak a korbácsot ismerte föl serkentő erőnek a ter­melésben. Célja kis teljesítmény, magas bér, nem érdekelte mit termelt, hogyan ter­melt, munkaerején kívül nem vett részt a termelésben. Annyit adott csak, amennyit muszáj volt, sohasem annyit, amennyit tu­dott. A termelés minősége és mennyisége nem vonatkoztatható el a munkaerő birtoko­­sától. Nem közömbös tehát, mennyiben tu­dom a munkást részesévé tenni a termelés­nek. Mennyiben tud benne feloldódni, mennyiben érez hozzá közösségek Ha a de­mokratikus Magyarország felépítésében, jövő társadalmának kiteljesedését látja, fel kell tudnia emelkedni oda, hogy a többter­melést magáévá tegye. Magáévá tegye sa­ A Vas- és Fémmunkások Országos Szabad­szakszervezete július 5-én megtartott össz­­szervezőbizotságai, vasüzemek üzembizott­­sági elnökei és alelnökei, fő- és vezetőbizalmi ülésén a következő újjáépítési programot fo­gadták el: 1. A munkafegyelem megteremtése az üzemekben. Az üzemi bizottságok és bizalmi férfiak sürgősen kezdjék meg az agitációt a munka­­fegyelem helyreállításáért. Az értekezleteken fel kell hívni az összes munkásságot, hogy munkafegyelem nélkül nincs újjáépítés, ami ebből adódik, életnívó emelkedés. A szaktár­­sak legöntudatosabb részét fel kell szólítani, hogy ők pontosan tartsák be a munkaidejü­ket, szorgalmasan dolgozzanak, példaadásuk­kal igyekezzenek a munkafegyelmet helyre­állítani. Faliújságokban azokat a szaktársa­kat, akik a munkafegyelmet a legjobban be­tartják, meg kell dicsérni, azokat viszont, akik a munkafegyelmet semmibe sem veszik, pellengére kell állítani. Sőt nagyon kirívó esetekben el is kell őket bocsátani az üze­mekből. 2. A termelés fokozása. Minden üzem válasszon s­otd­A mérnö­keiből, művezetőiből és szakmunkásaiból egy program-előkészítő bizottságot. Ezeknek a feladata az összes műhelyek teljesítőképes­ségét felmérni és abbél, az egész üzem részére az újjáépítés vagy jóvátétel érdekében egy programot kidolgozni. A program előkészí­tése után egy vagy több üzemet ki kell hívni munkaversenyre. A versenyt a Vas- és Fém­munkások Országos Sza­badszakszervezete ellenőrzi, egységes normák alapján. Rendezzenek ankétot a legjobb szakmun­kásokkal és mérnökökkel. Tárgyalják meg, miképpten lehet a termelést legjobban meg­szervezni, a többtermelés, a munkaelőny és a termelési eszközök eredményesebb felhasz­nálását biztosítani. A termelés fokozása ér­dekében be kell vezetni a prémium- és akkord-rendszert. A legjobb eredményt elért munkásoknak jutalmat kell felajánlani. Le­hetővé kell tenni, hogy a kiváló eredményt ■elért szakmunkások részére sportversenyre, moziba, színházba a szórakozást díjtalanul biztosítsuk. A munkaverseny előmozdítására a Vas- és Fémmunkások Országos Szabadszakszerve-­­zete 30 díjat ajánl fel a legjobb eredményt elért vasmunkások részére. Az első tíz díj: kétheti ingyenes üdülés a fonyódi üdülőtelepen. A második tíz díjat­­megnyert munkások gyermekei, vagy ha nincs, akkor az általuk megnevezett gyermek számára ingyenes középiskolai oktatást biztosítunk 1 évig. A harmadik tíz díj: egy-egy öltöny­ruha. 3. A munkaerő mozgósítása. A hiányzó 60 ezer vasmunkást a vasmun­kások szabadszakszervezete az illetékes mi­niszter által kiadott kényszermunkarende­let akaratával és öntudatával. Előnyösen befolyásolja azt úgy minőségileg, mint mennyiségileg, mert a nagy cél részese, kez­deményezője és irányítója lett azáltal, hogy a művezető ráhatását vagy­ a kalkuláns lo­garlécét behelyettesíti saját elhatározásával és öntudatával. Tudja, miért kell többet és jobbat termelni, de tudja azt is, hogy a többtermelés nemcsak fölemelkedést jelent a romokból, hanem életnívó javulást is lehe­tővé tesz. A jólét, a kultúra, az élet alapja é let alapján jelentkezőket egy központi nyil­vántartóban lajstromoztatja. Az így jelent­kezett vasmunkásokat először a jóvátétel és az újjáépítéssel foglalkozó üzemekhez közve­títj­ük. Másodszor a fontos közszükségleti cikkeket gyártó üzemekbe. És ha még ma­rad, akkor egyéb helyekre. A szakmunkáshiányt úgy pótoljuk, hogy először az egy helyen hosszabb ideig dolgo­­zott, betanult munkások részére megszerez­zük a szakmunkássá előléptetés lehetőségét, az illetékes hatóságoktól. Másodszor a há­ború alatt gépmunkássá átképzett kovács, lakatos és egyéb szakmunkásokat, visszave­zényeljük a szakmájukba. Harmadszor a fémnyomókat, fém csiszolókat, stb. rövid idő alatt átképezzük azokhoz a szakmákhoz, ahol szakmunkáshiány áll fenn. A szakmákban szükséges betanított gépmunkásokat a kü­lönböző, nem foglalkoztatott szakmákból, vagy a már régebben üzemekben foglalkoz­tatott segédmunkásokból 4—6 hét alatt ké­pezzük át. Az átképzést azonban az üzemek­nek kell vállalni, akik a munkásokat igénybe veszik. Ettől csak a legritkább esetekben térhetünk el. 4. Megindítjuk a küzdelmet a vas- és fém­munkások életszínvonalának emelésére. Megkeressük a­ könnyűipari szakmák szak­­szervezeteit és felszólítjuk őket, hogy ajánl­janak fel a nagyobb üzemek részére ruházati, lábbeli és egyéb közszükségleti cikkeket ma­ximális áron. A vasas üzemek részére lehe­tővé kell tenni, hogy a parasztok részére köz­szükségleti cikkeket termeljenek minimális mennyiségben. Ezekhez a munkákhoz is biz­tosítani kell a nyersanyagokat. Az így elő­állított termékeket az üzemek saját maguk cseréljék ki a termelőkkel. Leghelyesebb, ha szövetkezetet alakítanak. A vasas szakszer­vezet támogatja a szövetkezetek létrehozását az üzemekben és maga is felállít egy szövet­kezetet, amely főleg a kisüzemek cseréjét fogja szorgalmazni. 5. A vasasüzemek bekapcsolódása az újjáépítési munkákba. A vasasüzemek nem bírnak gyorsan bele­kapcsolódni a vasúti és egyéb újjáépítési munkálatokba, mert a sok vállalkozó aján­latát képtelenség feldolgozni rövid idő alatt. Ezért a vasmunkások szakszervezete utasítja a helyi csoportjait és befizetőhelyeit, hogy a vasasüzemek és műhelyek üzembizottságai­val és üzemigazgató, vagy vezetőkkel együt­tesen járjanak el a MÁV-nál, az illetékes minisztériumoknál, hogy a nagyüzemek mi­nél gyorsabban vegyék át az ottani egész területre eső megrendelést. A nagyüzemek osszák ki a munkát a kisüzemek részére is. Azonban az üzembizottságokn­ak és a szak­­szervezeti bizottságoknak ellenőrizni kell a szétosztást, nehogy a nagyüzemek a fólfize­­tett­ munkát megtartsák a maguk számára és a kisüzemek részére a rosszul fizetett mun­kát adják ki. Vele a munka szorosan összefügg, el nem választható egymástól. Ha a vasasok orszá­gos szabad szakszervezete ezt a vérátömlesz­tést az újonnan beözönlött dolgozókon végre tudja hajtani, és ezt az egyszerű igazságot meg tudja értetni, hogy a többtermelés a jólét alapja, ha be tudja állítani lelkileg is az új faktort a termelésbe, akkor lesz kihí­vás, lesz verseny, de lesz kocsipark, mozdony és ruha is, sőt cipő és kenyér, mindent ösz­­szegezve, lesz jólét. A vasmunkások újjáépítési programja

Next